2012. szeptember 8., szombat

Trosa - kirándulás

Mivel már régen mentünk kirándulni és ha már itt ez az 5 napos hétvége, anyósom javaslatára elmentünk Trosaba (ejtsd: Trusza).

A GPS több útvonalat is felajánlott, az egyik az időben rövidebb, autópályás útvonal, ami már a könyökömön jön ki, mert az első napokban rengeteget jártunk arra. A másik az erdőn keresztül. Az erdőn keresztül... úgy hangzik, mintha a Falu című film helyszínéről indultunk volna utunkra... pedig itt minden út erdőn keresztül vezet :) Minden út mellett vannak tavak, sziklák és természeti csodák.

Elindultunk hát az 53-as út felé az erdőn keresztül. Kellemes, 2*1 sávos út, sok sok bukkanóval, dombbal, néhány kátyúval (inkább apróbb egyenetlenségnek nevezném az erdőkertesi utak után, de ettől még ott voltak és kátyúk voltak). Az erdőt néha felvéltotta egy-egy mező vagy éppen egy nagyobbacska tó. Norcy készített is néhány képet:

1. Az erdei út



2. Az elengedhetetlen tó az erdő közepéből



3. Norcy és a jobb oldali visszapillantó tükör ;)



4. Még egy tó







Az erdei út végén ott volt úticélunk. Trosa egy kb. 4.600 fős kikötőváros a Balti tenger partján. Az idő kellemes volt, napon olyan 25 fok, árnyékban kb. 17. Pont ezt szeretjük :) Enyhe szál fújt, ami ezen a környéken mindennapos.

5. A Trosa-ban lévő csatorna, aminek a partján a helyi lakosok hajói, csónakjai pihentek, ameddig a szem ellát. Volt minden, a kis csónaktól a hatalmas yachtokig.


6. Óriási divat Svédországban, hogy régebbi amerikai autókat újítanak fel és nyaranta azokkal járnak. Ez is valami hasonló, bár a korában nem vagyok biztos, elég újnak látszott. Bettnában van egy régi Ford T-modell is :) Ez pedig egy Corvette Trosa-ból...



Itt több kép nem készült sajnos, nem tudom miért. :( Pedig bejártuk a várost, átmentünk a közeli kis szigetre is, de ott parkoló hiányában nem tudtunk megállni.

Hazafelé úgy döntöttünk, hogy nem az autópályán, hanem inkább a tengerpart mentén, a 219-es úton megyünk, hátha látunk valami szépet út közben.

Találtunk is egy camping-et, kellemes kis hely volt, tűzrakó hellyel, tengerparttal, ahol fürödni is lehet, bár ki volt írva, hogy ha éppen elszaporodnak az ?algák?, akkor nem tanácsolják. Azt nem tudtuk, hogy mi a helyzet alga téren, de az erdőben kb. 15 fok volt, nem éreztük szükségét a megmártózásnak. :) Pusztán a teszt kedvéért megkóstoltam a vizet, sós volt, kizárásos alapon tenger lehetett ;)




7. Tengerparton álldogálok,arcom árnyékban, talán jobb is így :)



8. Tengerpart, balra a Balti tenger és a svéd szigetvilág, jobbra az öböl.



9. Norcy ott, ahol az előbb én álltam... neki nincs árnyékban az arca. Ez pedig így a jobb ;)



10. Sziklás, köves tengerpart. Búvárkodásra maximálisan alkalmas. Talán majd egyszer... :)



11. Norcy ugrik le a szikláról. Nem esett baja! :)




Hazafelé még beugrottunk a Willy:s-be vásárolni ezt-azt, de jobbára eseménytelenül telt az út.
Jól elfáradtunk, meg kell szokni ezt a levegőt... :)


Korábbról elmaradt dolgok:

Ígértem képet az ajándékba kapott camping székről. Íme:

Nem valami nagy dolog, de jólesik az embernek (nekünk jólesett). Rajta van a VMV felirat is - Vrena Mekaniska Verkstad. Nem sok camping székkel volt dolgom eddig, de ez kényelmes, jól lehet benne üldögélni, már csak a pecabot hiányzik (kár, hogy nem szeretek horgászni :) ).
A kép többi részén apósomék erkélye látható + némi házilag tenyésztett ?fűszernövény?. A kép jobb alsó sarkában, tőlem nem várt módon egy 0,33 l térfogatú, Päroncider nevezetű, kifejezetten magas alkoholtartalmú - 2,25% :) - ital, mint Norcyval fogyasztottunk el a már említett erkélyen, a már említett campig székekben ülve.
Mondanám, hogy tudunk élni, de még csak most próbálgatjuk :)


Ezen kívül vettem végre egy talpbetétet - 500 Kr -, mert a sok állástól munka közben rettenetesen fájni kezdett a talptam. Aztán eszembe jutott, hogy ez nem újkeletű, hanem már az utolsó magyar munkahelyemen is fájt a vacak minőségű díszf@szcipő okán. Valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy az ott töltött idő alatt többet veszítettem, mint nyertem, de ezt akkor még természetesen nem tudtam... ahogy azt sem, hogy a tőlem való megválás hivatalos oka a "Nem dolgoztál eleget; nem hoztad azt, amit vártunk tőled!" annak ellenére, hogy a 3 hónap alatt 35 óra KI NEM FIZETETT túlórám volt... mikor rákérdeztem, hogy ezzel mi legyen - még az első hónap végén - levegő után kapkodva mondta a közvetlen főnököm, hogy semmi, szóba ne hozzam soha... vicces, nem? :)

Szintén ide tartozik, bár már remélem többet nem jön elő, hogy mikor meséltem Csabnak, hogy mennyit keresek az Óhazában, Ő elmesélte a svéd kollégáinak. A kollégák pedig kérdezték, hogy ez NAPI bér-e? Mondta erre Csab, hogy nem, ez havi bér. Erre a svédek kiröhögték (kiröhögtek), hogy ennyit isznak el egy hétvége alatt.
Apósom ha bemegy túlórázni 1 szombaton 10 órára, akkor ennyi pénzt kap kb. (hétévégi túlóra dulpa órabérrel számít). Tehát okkal volt ilyen sikerem látatlanban is ;)




Nyköpingből hazafelé van egy remek kis repceföld. Azért érdekes, mert nagyon éles határ mentén különül el a környező zöldtől. A trosa-i kirándulás végén végre le is fényképezte Norcy:

3 megjegyzés:

  1. Nagyon jó ötlet volt a Határátkelőbe írnod. Olvasom már vagy 2 órája a blogodat,és ámulva figyelem, hogy megy fel folyamatosan a számláló! :) Nagyon sokan rákattantak. :D

    Üdv: Lilla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm, de a cél nem ez volt... :)
      Korábban ajánlották nekem a Határátkelőt, hogy írjak oda is, mert lehet érdekelne sok embert, hogy milyen itt az élet(ünk). Különböző fórumokon sajnos nagyon sok lehúzós hozzászólást olvastunk Svédországról, ezért akartunk mindenképpen egy pozitív írást is közzétenni.

      A Határátkelős kommenteket olvasva (természetes, hogy elolvassuk őket) azért körvonalazódott pár új gondolat is bennünk.
      Érdekes, hogy milyen dolgokon tudnak páran fennakadni, de lelkük rajta. Mi ettől még nagyon-nagyon boldogok vagyunk ;)

      A rákattanást majd meglátjuk... ma valóban kiugró a látogatottság, de ebből még nem merek messzemenő következtetéseket levonni. Pár nap múlva meglátjuk...

      Törlés
  2. Szia!

    Mint (remélhetőleg) hamarosan Svédországba költöző, az országba hozzád hasonlóan szerelmes ember, én is örülök, hogy írtál a Határátkelőre :)

    Még csak itt járok a blogodban, de tuti, hogy végig fogom olvasni, ha egy kicsit is fel szeretnék lelkesedni a hjälpverb és a presens perfekt gyakorlása közt:)

    Üdv.: Attila (aki svédül már Atle :) )

    VálaszTörlés