2012. szeptember 10., hétfő

Thaiföld - 1. rész

Bár eredetileg egyetlen bejegyzést szerettem volna írni, de több értelmét láttuk annak, hogy két részletben osszuk meg az élményeinket...

Íme az első rész, az első hétről:

0. nap – 2012.05.29. (kedd)
Mivel ezen a napon csak utaztunk, ezért nem számolom bele a nyaralási időbe. Az utolsó nap szintén ilyen utazós lesz, ezért hasonló sorsra fog jutni.

Reggel 6-kor keltünk, összeszedtük magunkat és 6:40-re felmentünk apósékhoz elköszönni, valamint felvettük Zsoltit, aki vállalta, hogy elvisz minket a nyköpingi vasútállomásra.
Ünnepélyes keretek között átadtuk Muffin felügyeleti, gondozási és szórakoztatási jogát a fiataloknak, majd érzékeny búcsút vettünk Őfelsége I. Muffintosh királytól.

7:24-kor indult a vonatunk Stockholmba Nyköpingből. Az út 1 óra 6 perc, semmi sem történt menet közben.:)
Ügyesen elértük a 8:45-ös flygbuss-t, ami nem egész 45 perc alatt vitt minket ki az Arlandára.

Az Arlandán csak két lépcsőben sikerült pénzt váltanunk, mert az első pénzváltóban felvásároltuk az összes thai baht-ot.
A vámmentes boltban vettünk útravaló mogyoróval töltött Smarties-t 70 Kr-ért (ennek később lesz jelentősége).

1,5 órás várakozás után beszállhattunk végre a gépbe.

Thaiföld felé még megálltunk Helsinkiben, hogy felvegyük finn rokonainkat. Érdekes ez a nyelvrokonságos dolog, biztosan olyan találta ki, aki még sosem hallott életében finneket beszélgetni. :) Az utasfelvétel kb. 1 óra lehetett, utána indultunk tovább Thaiföld felé.

Az út az előzetes elvárásoknak megfelelően rettentő hosszú (13 és fél óra) és legalább ennyire unalmas volt.
Próbáltunk közben aludni (nem sikerült), kártyázni, Monopoly-ztunk a telefonon (először sikerült legyőznöm Nórit), beszélgettünk és… unatkoztunk.
Rendeltünk vegetáriánus ennivalót, mert azt biztosan megesszük és egy ilyen úton nem fér bele, hogy ha nem jó az étel, akkor nem eszünk semmit sem. De megérte és még finom is volt.

Utunk során átrepültünk néhány –isztán végződésű ország fölött és… aki járt már erre és látta őket felülről az pontosan tudja, mire gondolok: „Errefelé nem nagy szám a panoráma!”



A megtett távolság kb. 9.200 km volt, ebből a Helsinki - Phuket táv 8.748 km. Odafelé az idő jelentős részében este volt, így nem készültek képek... visszafelé viszont igen.

Thaiföldön az időeltolódás Svédországhoz (és Magyarországhoz) képest +5 óra, tehát összesen 4 időzónát szeltünk keresztül a 13,5 óra alatt. Ez csak azért fontos, mert ebben a formában elképzelésem sincs, hogy mikor és hol ért minket az éjfél, így a következő napot a megérkezéstől számolom (mivel repülés alatt semmi sem történt, nincs gyakorlati jelentősége a csúsztatásnak).

1. nap – 2012.05.30. (szerda)
Helyi idő szerint reggel 5:47-kor érkeztünk meg a Phuket International Airport-ra. Már a repülő elhagyásakor mellbevágó volt a pára és a hajnali (még koromsötét volt) 28 fok :)

Az épületben olyan látvány fogadott, ami a Svédországba érkező szomáliaiakat fogadhatja: a határt jelképező beléptető kapuk fölött ez volt olvasható: IMMIGRANTS. Na szép… :)

Picit elbizonytalanodtam, hogy most akkor kell-e nekünk vízum vagy sem, amitől Nóri arcára kiült a nem túl őszinte mosoly… de szerencsére nem kellett. Kaptunk turistáknak szóló „vízumot” június 28-ig, ami bőven elég.

Mire lement a sorban állás, jöttek a bőröndök is. Felkaptuk a sajátunkat és mentünk kifelé.

Kint az utazási iroda embere várt és irányított minket a buszunk felé. Itt találkoztunk (beszéltünk) először helyi emberrel, illetve mire kijutottunk a reptér épületéből már világos volt. Érdekes egyébként, hogy itt (gondolom az Egyenlítő közelsége okán) nem sokat vacakol a Nap a felkeléssel. Gondol egyet és már világos is van… este pedig szintén csak egyet kell gondolnia és már sehol sincs.

A szállodába menet az idegenvezető elmesélt pár dolgot a szigetről, illetve adott pár jó tanácsot a helyiekkel és a higiéniai szokásokkal kapcsolatban.

Már nem emlékszem, hogy mikor értünk a szállodába, de a szobánk még nem volt készen, így átirányítottak az étterembe, hogy addig reggelizzünk meg a szálloda kontójára. Így cselekedtünk…
Miután jóllaktunk átöltöztünk egy mosdóban és csobbantunk egyet az egyik medencében (3 van).





10 körül mentünk vissza a recepcióra a kulcsunkért, meg is kaptuk, el is foglaltuk a szobánkat. A 9-es épület 3. emeletének 1-es szobája jutott nekünk, szám szerint a 9301-es. Szélső, csendes, erkélyes szoba, ami az egyik kisebb medencére néz. Remek, gondoltuk még akkor… aztán kiderült, hogy kicsit koszos a padló a sarkoknál, pár hangya foglalta el az egyik széket (a szúnyogriasztó nagy mennyiségben csodákra képes :) ) és az internetkapcsolat – WiFi) is eléggé akadozik (később rájöttünk, hogy mindenhol, nem csak a szobában). Van ilyen…

Miután berendezkedtünk, aludtunk egyet, mert a repülőn korábban nem sikerült és szó szerint hulla fáradtak voltunk.

Egészen 2-ig sikerült aludni, amikor felkerekedtünk és megrohamoztuk a strandot – Kata Beach.
Elég nagy, viszonylag rendezett és kulturált, homokos tengerpartról (pontosabban az Indiai-óceán keleti részéről) van szó. Jó nagy hullámok fogadtak minket, de én kicsit sem bántam. Úszkálni a medencében is tudunk, de itt és most az óceán hihetetlen erejét képviselték a hullámok, amit nagyon élveztünk.



Olyan volt, mint 2004-ben, Rio-ban a Copacabana-n.
Ittunk kókusztejet előttünk megskalpolt kókuszdióból , napoztunk kicsit, ugráltunk a hullámokba majd esős évszak lévén eleredt az eső, így visszaindultunk a szállodába. Érdekes volt, mert az eső is meleg volt. Nem esett nagyon sok, nem is túl sokáig, de azért eláztunk :)

Hazaérés után letusoltunk és mentünk vacsorázni.
Nóri valami vegetáriánus tofut evett,én pedig spagetti carbonara-t (mint mindig :) ). Mindketten egy-egy pina colada-val öblítettük le az ennivalót.

Vacsora után kicsit sétáltunk a medence körül, majd hazamentünk.

Hazaérés után, előre megfontolt szándékkal megkértem Nóri kezét… természetesen igent mondott (köszönöm Zsófiának és Zsoltinak a segítséget és a titoktartást!).
Azt azért hozzá kell tennem, hogy nem ez volt a földkerekség legnagyobb hatású leánykérése, de azért alaposan sikerült meglepnem Nórit. Utána még sokszor megkérdezte, hogy tényleg menyasszony lett-e.

Kis beszélgetés, örömködés, majd aludni tértünk, mert nagyon fáradtak voltunk…

Árak (* a szállodában ezekhez hozzájön a felszolgálási díj és az adó):
1 Baht kb. 0,24 Kr vagy kb. 7,7 Ft.
Kókuszdió (kókusztej) a parton: 50 Baht;
Pina Colada koktél a szállodában*: 190 Baht;
Egész napos ágybérlés a parton: 100 Baht / ágy;
0,5l ásványvíz (szénsavmentes) a parton: 20 Baht;
Egy tál átlagos étel a szállodában*: 190 – 330 Baht.

2. nap – 2012.05.31. (csütörtök)
Még előző éjjel 2-kor (azaz tulajdonképpen már ezen a napon) Nóri elújságolta a nagy hírt a többieknek is. Azért e kései órán, mert az Svédországban csak este 9.

A napot egy rettenetesen nehéz ébredéssel kezdtük, mégsem olyan könnyű ez az átállás, mint gondoltuk.
Miután magunkhoz tértünk lementünk reggelizni. Svédasztalos reggeli van, nagyon bőséges! Különösen akkor, ha az amszterdami reggelivel akarom összehasonlítani, igaz, az egy coffeeshop volt, ez pedig egy 4*-os szálloda.

Reggeli után a szálloda által biztosított kisbusszal (ingyen) levittek minket a partra.

A parton béreltünk ágyakat, napoztunk, kókusztejet ittunk, fürödtünk majd vesztünkre aludtunk is egy kicsit.
Az eredmény: Nóri combjának külseje és az én hátamnak a két széle ropogósra égett :) Pech… „Az ostobaság ellen… maguk az istenek is… hiábavalóan hadakoznak”, mint tudjuk :)

Délután visszamentünk a szállodába, koktéloztunk és medencéztünk.

Szintén ezen a napon vettem észre, hogy valaki megcsapolta a bankszámlámat. Nagyon érdekes. Azonnal írtam a banknak.
Olyan tételek szerepelnek a kivonatomban, mint: Microsoft 1.844 Kr; Norton 1.411 Kr; RyanAir kétszer, összesen 1.300 Kr és eddig valami Areyouinterested nevű dolog kétszer 725 Kr-ért. Összesen mintegy 6.000 Kr (kb. 200e Ft) tűnt el ilyen módon, de biztos vagyok benne, hogy meg fog oldódni a dolog. Kár, hogy ezzel kell foglalkozni a nyaralás alatt :(

Este konstatáltuk azt a szomorú tényt is, hogy a szobában hagyott Smarties csoki golyóknak lába kelt… valaki nagyon éhes lehetett, ami nem annyira vicces, mint első olvasásra tűnik…

3. nap – 2012.06.01. (péntek)
Erre a napra egy kis kirándulást terveztünk a szomszédos partra, a Patong Beach-re. Ez valamivel kisebb, de zsúfoltabb partszakasz. Itt volt lehetőség arra, hogy parasailing-ezzünk egyet fejenként 1.000 Baht-ért.



Szerettünk volna jetskii-zni is, de jelen pillanatban sajnos alkalmatlan vagyok rá a kezem miatt. Nem szép dolog a megfutamodás, de ezt most be kellett látnom… majd legközelebb!

Mivel itt több a bolt, így tudtunk venni ajándékokat az otthoniaknak.

A szálloda ide már nem ingyen vitt el, hanem oda-vissza 900 Baht-ért. Megbeszéltük, hogy 6-ra jöjjenek értünk, de közben volt egy kis vihar esővel, így fogtunk egy tuk-tuk-ot (mini taxi, kb. 500 köbcentis motorral… vicces szerkezet) és hazavitettük magunkat 400 Baht-ért.



Miután hazaértünk, szóltunk a recepción, hogy mégsem kérjük a taxit haza és bár nem kértük, de visszakaptuk a befizetett 900 Baht felét.

Ezen a napon szembesültünk azzal, hogy bizony nem otthon – Svédországban – vagyunk. Itt a legtöbb helyen nincs mosdó a boltokban, de még a Starbucksban vagy a Mekiben sem! A strandról már nem is beszélve, ami enyhén szólva is… érdekes, de ez van.
FlyFish barátom szava járása jutott eszembe: „Az elv olyan, mint a f*ng, amíg tudjuk, tartjuk…”

Este a szokásos vacsora a szálloda éttermében + a kötelező koktél.

(A megégésünk javul, a kezem nagyon szépen bírja a sós víz + égető nap kúrát! A minibár pörkölt-sósmogyorója pedig a világon a legjobb – 80 Baht-ért)

4. nap – 2012.06.02. (szombat)
Erre a napra féktelen medenceparti heverészést és egy masszázst terveztünk a szállodába.

A tervet elég jól sikerült végrehajtani, a reggel a szokásos módon telt, nehezen keltünk, de kényelmesen reggeliztünk.
Reggeli után felmentünk a szobába, hogy átöltözzünk, de közben leszakadt az ég. Kb. fél órát eshetett, utána viszont semmi nyoma sem maradt.

Eső után irány a medence, majd egy kis úszkálás. Lelkesen vártam a választ a banktól, de csak este derült ki, hogy ma szombat van, így lehet nem fognak válaszolni :) Viszont a kritikus hétvégéből már egy nap el is telt :)

Úszkálás után foglaltunk időpontot masszázsra 13:30-tól 14:30-ig. Ez fejenként 1.130 Baht volt, ami kb. 8.700 Ft (271 Kr).

Közben megint leszakadt az ég, úgy fest ez egy ilyen esős nap, eddig az első, ami tekintve, hogy esős évszak van, nem olyan rossz teljesítmény.

Csináltam pár képet a medencékről:



Fent: a Waves pool. Ez elvileg a felnőtteknek szóló, úszkálós medence, de a gyerekek használták ugrálásra... :(

Lent: panorámakép az Emerald pool-ról... van csúszda, pezsgőfürdő, mini vízesés, hidak és sziget, tengerpartra emlékeztető rész és a PoolBar.



Masszázs: Igazán remek volt, megérte az árát. Együtt masszíroztak minket, de előtte teljesen le kellett vetkőzni, ami kicsit furcsa volt. Alaposan megdolgoztak minket, de ez volt a cél. Előtte kaptunk egy rövid lábmosásos masszírozást + némi frissítőt, utána pedig dinnyét és még egy kis frissítőt.
Összességében nagyon meg voltunk elégedve a szolgáltatással!

A hotelben van olyan lehetőség, hogy ha befizetünk 10.000 Baht-ot, akkor 15.000 Bahtot költhetünk el enni- és innivalóra, koktélokra, minibárra és különböző szolgáltatásokra. Be is fizettünk egy ilyenre, így a masszázs kvázi ingyen volt…

Masszázs után még heverésztünk picit, majd kihasználtuk a Happy Hour nevű akciót, aminek keretében két koktélt kaptunk egy áráért. Itt persze volt egy kis félreértés, mert 2 koktélt rendeltünk és négyet kaptunk. Semmi vész, elfogyott :)

Közben utána néztem ennek az Areyouinterested dolognak és kiderült, hogy ez egy internetes társkereső… érdekes, mert még sosem jártam ilyen oldalon korábban. Ha nem sikerült valamit csinálni hétfőig, akkor letiltatom a kártyámat és ha hazaértünk, bemegyek a bankba…

Este a már szokásos vacsora következett, aztán a fárasztó nap utáni jól megérdemelt szunyókálás.

5.nap – 2012.06.03. (vasárnap)
A szokásosnál is sokkal nehezebb ébredés után elmentünk reggelizni, majd megkerestük a helyi programokat szervező embert, hogy befizessünk a Phang-Nga túrára, ami egy egész napos túra (reggel fél 8-tól délután 5-ig) és amin bejárjuk majd a Phuket-től északra lévő szigeteket – köztük a James Bond island-et, ahol az „Az aranypisztolyos férfi” című filmet is forgatták.
A túra ára fejenként 3.100 Baht, ami kb. 750 Kr (24e Ft). Az utazási iroda által szervezett valamivel olcsóbb lett volna (2.200 Baht fejenként), de ők vasárnap nem voltak jelen a szállodában és így nem tudtunk náluk foglalni. Ez van, így sem egy nagy összeg.

A tengerpartra – ezúttal a hozzánk legközelebbi Kata Beach-re – ismét a szálloda kisbuszával mentünk ki fél 11-kor.



A képeken sokszor nem látszik, hogy milyen szép időnk volt. Bár kicsit borús, de a konstans 30-35 fok és az elő-elő törő napsugarak pont elégnek bizonyultak.

A parton a szokásos napozás - hullámok által való dobálás – kókusztej ivás volt a program kb. 2-ig, amikor hazaindultunk.

Hazafelé vettünk egy kalapot, csokit, mert az mindig jól jön :) és naptejet, mert az fogyóban van (égéseink nagyon szépen alakulnak, eddig komolyabb baj nélkül úsztuk meg a nyaralást).

A szállodában a Waves pool-ban, épp egy kisgyerek úszott neki valaminek a víz alatt, aminek egy méretes, vérző seb lett az eredménye a homlokán. Pech, biztos örülnek a szülei…

Bekaptunk pár falatot a bárban, úszkáltunk kicsit a medencében majd felmentünk a szobába kipihenni a nap fáradalmait (a hullámokkal való reménytelen hadakozás ugyan nagyon szórakoztató, de végtelenül fárasztó is).

Este vacsora, TVzés (van AXN csatorna, ezt szoktuk nézni, elég jó… angol szöveg, thai felirat), majd korán alvás, mert hétfőn korán kell kelni.

Sikerült beszereznem mindenféle thai érmét, már van 2 féle 1 és 5 Baht-osom és 1 fajta 2 és 2 fajta 10 Baht-os. Félretettem minden papírpénzből is egyet, mert így szép a sor. Már csak megfelelő tároló alkalmatosságot kellene szereznem, mert már nincs hová tenni az érméket és a papírpénzeknek is kellene valami (bár papírpénzt eddig nem gyűjtöttem, de végülis miért ne?)



6. nap – 2012.06.04 (hétfő)
A Phang-Nga túra napja!

Reggel 6:30-kor keltünk, hogy meg tudjunk reggelizni indulás előtt.

Kis késéssel, 7:45 körül megérkezett a minibusz, ami elvitt minket a Phuket túlsó végén lévő kikötőbe.
A kikötőben már várt minket (és még másik 12 embert) a túravezető, egy végtelenül kedves és mosolygós thai férfi. Azért férfi, mert a túra elején Miss Sexy Linda néven mutatkozott be és már a 10. percben világossá vált, hogy emberünk meleg. Ez persze semmit sem vont le a túra értékéből, sőt… nagyon jól mulattunk.
Volt még egy másik idegenvezető a hajó, egy nagydarab orosz pasi, aki szeretett minket is orosznak nézni. Nem baj, beszélt angolul is, méghozzá nagyon jól.

A hajónk egy két motoros speedboat volt, ami nekem nagyon tetszett. Ment, mint a mérgezett, a sebességmérő szerint maximum 65 mérföldes sebességre képes, ami a tengeren elég gyors, azt hiszem.
Nórinak is tetszett a dolog, bár néha eléggé dobálták a hullámok, de azért élvezhető maradt a száguldás.

A túra elején volt egy kis gond az egyik motorral, így sokszor csak „fél gőzzel” tudtunk haladni, de végül megoldották a problémát, így egy órás próbálkozás után sikerült elindulni.

Az első és második állomásunk egy-egy sziget volt, ahol a tenger érdekes alakzatokat vájt a szigetek oldalába.
Ezen a teróleten összesen 95 darab sziget található, de közülük csak mindössze 25 lakott.







Harmadik állomásunk a James Bond Island volt, ahol a már korábban is említett Aranypisztolyos férfi (1974) című filmet is forgatták. Nagyon érdekes és szép hely, egyetlen hibája van: ellepték az árusok, ezzel jelentősen csökkentve a hely élvezhetőségét (az itteni árusok ráadásul még erőszakosabbak is az átlagnál, amit nagyon nehezen viselünk – mondhatni utáljuk az árusok minden fajtáját :).
Kaptunk egy rövid esőt is a nyakunkba, de túléltük.





Innen nem messze van a Grotto Cave nevű hely, ahol kenuzni vittek minket az egyik szomszédos sziget körül a szintén víz vájta barlangba és öbölbe.



Még a kenuba szállás előtt jelezte az idegenvezető, hogy kérni fognak borravalót, de ne adjunk. Igaza volt, valóban kértek, méghozzá elég közvetlen és gusztustalan módon (Nem tudnál segíteni nekem? Adni egy kis borravalót? Itt nagyon kevés pénzt keresek.). Nem adtam… egyébként sem vagyok borravalós típus, mert ha valaminek ára van, akkor az azért annyi, mert annyiba kerül. Miért adnék érte többet? A boltban sem adok 30 Kr-t egy 20 Kr-ás kenyérért és a Telia-nak sem utalok 500 Kr-t a netért, ha az csak 430 Kr-ba kerül. Svédországban úgy vettem észre, amúgy sem divat a borravaló osztogatás.

A kenuzás egyébként szép és jó volt, csináltam sok képet.



Innen mentünk ebédelni egy Sea Gipsy Village nevű helyre, ami a neve alapján ijesztő; az étterem alapján kellemes; a mosdó alapján kifogástalan; a helyiek által lakott rész alapján pedig félelmetes volt. :)
Mint kiderült, az itt élők nem cigányok, hanem muszlim thaiok. De életvitel szempontjából valóban inkább voltak cigányok, mint bármi mások. Legalább láttunk szép madarakat is:



Az utolsó állomásunk a kb. 30 percnyi speedboatozásra lévő Naka Island volt, ahol egy kellemes 1,5 órás napozás, fürdés, pihenés volt a tervezett program.
Rögtök érkezéskor megtámadott minket egy nő és a majomszerű állatkáját tukmálta. Elfogadtam, mert még sosem volt ilyen dolog a kezemben. Jópofa, majomszerű dolog volt, egy kis hibával, jól megharapott (nem mondom meg, hogy hol :) ). Szerencsére nem komolyan, de akkor sem örülnék neki, ha veszett lett volna. Mindez a mutatvány 100 Baht-ba került (24 Kr, kb. 800 Ft).



Itt sikerült beleszaladnunk egy hatalmas esőbe is, ami nagy mennyiségű és viszonylag hosszú is volt.

Csináltunk még pár képet a partról, illetve gyűjtögettünk pár, a tenger által partra vetett dolgot is.





Fél 4 körül indultunk vissza a kikötőbe és kb. 5-re értünk haza.

Összességében egy nagyon kellemes kirándulásunk volt, remekül éreztük magunkat, megérte az árát, bár lehetett volna kicsit szebb idő és kevesebb erőszakos árus.

Este beszéltem a bankkal a számlám ügyében és azt mondták, hogy Thaiföldről nem sokat tudok tenni, mert rendőrségi feljelentést kell tennem, majd utána tudnak foglalkozni az üggyel.
Nem pont erre számítottam, de nem baj, mert megnyugodtam: jeleztem a gondot, innentől ha hazaértünk ráérek intézkedni és minden megoldódik… csak nem tudom mennyi idő alatt, de nem is fontos igazán…

(a beszámoló következő része pár napon belül érkezik)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése