Szaunázás a cégnél

Ez egy villámbejegyzés lesz...

 

Röpke három év után, pénteken sikerült rávenni magam, hogy beüljek szaunázni a munkaidő végén. Úgy néz ki, hogy valami baja van a gépnek, amivel dolgozom és így a további hibás darabok legyártása helyett szóltam a főnökömnek, hogy inkább elmennék "haza" fél 4-kor, mint folytassam a semmi masszírozását. Beleegyezett (természetesen), így kivettem 30 percnyi flextidet (ugye a hónap végéig még van ilyenem) és elszaladtam szaunázni.

Már be volt melegítve, szerintem a nappalosok közül megbeszélte valamelyik délelőttössel, hogy ha mennek haza 2-kor, kezdjék el felmelegíteni a szaunát, így 4-kor már kellemes idő van benne.

 

Nem túl nagy, 2 szintes ülőhely van benne, talán 3 méter hosszon (ránézésre 8-10 ember fér el benne).

Cirka 25 percet szaunáztam, pont elég is volt. Utána gyors zuhany és vittem ki Gyulát a Skavstára (ment Magyarországra).

Kiállítás Stockholmban, Nórival

Április első két napján megtartották Stockholmban azt a szakmai kiállítást (e-commerce 2014), amin a cég, ahol Nóri dolgozik, az ö tanácsára vett részt.

Pár szó az eseményről

Ez egy minden évben megrendezett kiállítás Stockholmban. Három részre tagolódik: bolti berendezések (pl. pultok), vizuális kommunikáció (pl. kivetítők, elektromos cégérek), e-kereskedelem (pl. webshopok és a mögöttük álló rendszerek). Nóriék az utóbbi kategóriában voltak érdekeltek. Több száz kiállító és 5-6.000 látogató vesz részt rajta minden évben.

A kiállításon kívül érdekes előadásokat is hallgathatnak a résztvevők. Idén, többek között, a Twitter egyik alelnöke, Ali Jafari is beszélt (Nóri szerint ez volt a legérdekesebb előadás).

Az előkészületek

Az egész azzal kezdődött, hogy Nóri találta a neten ezt a kiállítást és felvetette a főnökének, hogy el kellene menniük rá, mint látogatók. Erre a főnök rávágta, hogy mindenképpen, de nem látogatóként, hanem kiállítóként és ezzel egyidejűleg Nóri meg is nyerte a szervezés és lebonyolítás feladatát.

Először a standot kellett lefoglalni, amit last-minute áron sikerült megkapniuk. Nagyon jó helyen voltak, az egyik színpad mellett.

Nóri feladata volt a stand és a prospektusok megtervezése, a céges ajándékok kitalálása és beszerzése, a meghívók szétküldése a megrendelőiknek és hasonlók.

Mivel a kiállítás két napos volt és az azt megelőző napot is Stockholmban szerették volna tölteni (pakolással, a stand berendezésével), ezért foglalni kellett szállást is. A választásuk az Elite Hotel Arcadia-ra esett, ahol Nóri kapta meg a superior szobát a franciaággyal, cserébe a szervezésért, míg a többiek kettesével, közös szobákban laktak. :)

A kiállítás

0. nap

Reggel 8-kor indultak Stockholmba egy telepakolt autóval. Érkezés után bejelentkeztek és mentek összeszerelni a standot.

Ott derült ki, hogy nem szállították ki az asztalhoz az asztallapot (mi mást? :) ), ezért a főnök visszaautózott Katrineholmba (oda-vissza 4-5 óra). Közben Nóri és a fiúk összeszerelték a maradék felszerelést.

Miután végeztek, visszamentek a hotelba, megvacsoráztak, majd este 11 körül megérkezett a másik tulajdonos Hollandiából (a tulajdonosok testvérek).

1. nap

Korai kelés és reggelizés után szépen felöltöztek. Ez a fiúknak kihívás volt, mert volt, aki most vette élete első fehér ingét :)

Egy órával korábban érkeztek, hogy beüzemeljék a gépeket és elindítsák a prezentációt, 9-kor megérkeztek a látogatók. Nóri közben az előadásokat járta és a konkurenciát kémlelte. Az első előadás után még visszament a standjukhoz és nagyon boldogan konstatálta, hogy elég sok az érdeklődő, a fiúk is nagyon elemükben vannak.

A nap hátralévő része előadáslátogatással tellt Nóri számára, majd együtt elmentek a kiállítás partijára, ami nagy csalódás volt, mert bár arra számítottak, hogy kicsit tudnak majd kapcsolatokat építeni, mindenki csak evett és ült fáradtan. Viszonylag gyorsan ott is hagyták, inkább pihentek kicsit a szobákban. Innen este 10 körül mentek vacsorázni, ami nagy kihívásnak bizonyult, mert a legtöbb hely már be volt zárva vagy éppen akkor zárt.

2. nap

Valamivel később keltek és csak 30 perccel nyitás előtt érkeztek a kiállításra. A látogató is kevesebb volt, így elég nyugodt napnak ígérkezett.

4-kor vége is lett az egésznek, összepakoltak és jöttek haza.

Az eredmény

Egy új megrendelőt már biztosan sikerült szerezniük, ezért a kiállítás költsége máris megtérült, de van még jópár potenciális vevő, így összességében (szerintem) bőven megérte a dolog, arról nem is beszélve, hogy a cég végre bekerult a köztudatba és kapcsolatokat is építettek.

Nóri nagyon élvezte, jó kihívás volt a számára. Mindig ezzel szeretett volna foglalkozni, így teljes sikernek könyvelhetjük el a dolgot. A következő szakmai kiállításra már le is foglalták a helyet (Logistik 2014, Stockholm).

Felmondási idő, szabadság

Mint arról már esett szó, harmadmagammal visszakerültünk a műhelybe az irodából. Amivel viszont nem számoltam, hogy a jelenlegi két hónapos felmondási időm ilyen esetekre is vonatkozik, így április 30-ig még a régi fizetésemet kapom (kőkemény havi 580 korona :) ), illetve addig élni fog a flexibilis munkaidőm, így ha 5-10 perccel korábban érkezem, azt az időt jóváírják a számomra. Ez a műhelyben dolgozók számára nem érhető el, így a következő két hónapban szorgosan gyűjtögethetem ezeket a perceket, hogy a végén vagy kivegyem egy nap szabadság formájában, vagy áttetessem, mint komptidet.

 

A másik öröm, hogy idén valamivel jobban megy a szekér, ezért nem kell csak két hetet kivenni nyáron. Ezzel az összes megspórolt szabadságom 26 nap lesz, ami elég jó tekintve, hogy következő áprilisban kapom majd a következő 25 napot, tehát elég nehezen fog elfogyni... így már jobban lehet nyaralást tervezni, illetve ha valamiért elveszíteném a munkahelyemet (mert sosem lehet tudni, de ilyesmiről szó sincs), akkor lesz +1 havi fizetésem.

Kiegészítés az A-kassához

Mivel az utóbbi időben körüllengett a munkanélküliség fagyos lehellete (Svédországban mi más? :) ), ezért gondoltam összeszedek némi információt erről.

A Határátkelős második posztomban (itt elérhető) már kitértem rá, de azóta némi plusz információra is sikerült szert tennem.

 

De kezdjük az alapoktól, hogy biztosan érthető legyen a rendszer.

 

Az első és legfontosabb, hogy feltételezem a hivtalos munkavállalást, teljes bérre való bejelentést és minden szabály betartását. Egyrészt így egyszerűbb, másrészt én is így csinálom és nem ismerek kiskapukat. Fontos megjegyezni, hogy a leírtak a mai állapotokat mutatják be, azaz 2014. február 21-én biztosan érvényesek.

 

Minimum egy évnyi munka után történtő munkanélkülivé válás esetén három (öt :) ) lehetőség áll előttünk. Ebből a háromból sajnos nem a munkanélküliség elején lehet választani, hanem a munkavégzés kezdetekor, azaz a kijövetelkor, ezért a munkába állás kezdetekor hozott döntésünk egyértelműen meghatározza a későbbi lehetőségeinket. Annyi átjárhatósága van a rendszernek, hogy bármikor dönthetünk úgy, hogy mást szeretnénk, de ennek hatása csak 12 hónappal későbbtől jelentkezik (vagy jelentkezhet, mert annyira optimistának kell lennünk, hogy nem hiszünk a gyors munkanélkülivé válásunkban).

Azok számára, akik viszont már a folyamat elején tudják, hogy valószínűleg egy-két évre szól csak a szerződésük nem sok mozgástér marad az időben.

 

Most, hogy befejeztem a felesleges süketelést, jöjjön a három (öt :) ) lehetőség:

 

1a) Semmi mást nem csinálunk, mint dolgozunk és fizetjük az adót. Nem vagyunk tagjai A-kassának. Ebben az esetben a segély maximális értéke munkanaponként 320 korona, azaz havi bruttó 7.040 kr, ami nettó kb. 4.900 korona. Ez akkor jár, ha korábban teljesen munkaidőben (heti 40 óra) dolgoztunk. Amennyiben csak fél évig dolgoztunk, ennek az összegnek a felét kapjuk csak. Ezt az összeget 300 munkanapig, azaz nagyjából 14 hónapig kapjuk.

 

1b) Ha dolgozunk, adózunk, fizetjük az A-kassát valamelyik szakszervezetnek (ezt a munkák határozza meg), de még nem dolgoztunk legalább egy éve. Ebben az esetben is az előző, maximum napi 320 koronát kapjuk. Hasonlóak a feltételek, mint az előző esetben.

 

2) Amennyiben szakszervezeti tagok vagyunk, fizetjük az A-kassát és legalább egy éve teljes munkaidőben dolgoztunk. Ebben az esetben jogosultak vagyunk jövedelemfüggő összeget kapni segélyként. IF Metall szakszervezet esetén (máshol lehetnek eltérések az időtartamot tekintve) ez az első 200 munknap (kb. 9 hónap) a fizetésünk 80%-a, de maximum munkanaponként 680 korona. A következő 100 munkanap esetén már csak a fizetésünk 70%-a (szintén maximum napi 680 kr).

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a segélyünk havi bruttó 18.700 koronás fizetésnél tetőzik az első 200 napot tekintve, illetve 21.371 koronánál, ha a későbbi 100 napot is belevesszük.
(kiegészítés: a szakszervezeti tagság és az A-kassa fizetése nem függnek össze! Lehet valaki tagja az adott szakszervezet A-kassájának anélkül is, hogy magának a szakszervezetnek a tagja lenne. Szerintem ez működik fordítva is, de annak nem sok értelmét látom :) )

 

Mi történik egy 21.000 koronás bruttó bér esetén?

Az első 200 napban jogosultak lennénk a fizetésünk 80%-ára, azaz bruttó 16.000 koronára. Ez naponta 727 koronát jelentene, de csak maximum 680-at fizetnek, így a 16.000 korona helyett mindössze 14.960 koronát kapunk. Fontos kiemelni, hogy ez bruttó összeg, ennek a nettója 11.000 kr körül van.

A következő 100 napban már csak a fizetésünk 70%-át kapjuk. Ez bruttó 14.000 kr (nettó kb. 10e), ami már alatta van a 680 koronás napi segélynek, így 680 kr helyett csak 636 kr-ra számíthatunk.

 

Nem sok, főleg ha ennél többet keresünk, de az 1a) és 1b) pontokban leírtaknál lényegesen több.

 

3a) Fizetjük a szakszervezetnek az A-kassát és van lehetőség házon belül úgynevezett inkomstförsäkringet is fizetni. Ilyen az IF Metall esetén nincsen, de az Unionen-nél pl. van. Ez azt jelenti, hogy nincs napi maximum meghatározva, hanem minden esetben a fizetésünk 80%-át kapjuk. Az időtartam szakszervezettől függ, az Unionen azt hiszem 200-250 napig fizet.

Könnyen belátható, hogy havi 20-21-22e koronás fizetés esetén nem érdemes ezzel vacakolni, mert pénzbe kerül és a haszon nem túl nagy.

Szokott lenni itt is azért egy felső limit, Unionen esetén havi bruttó 60.000 korona, ami már nem egy jellemző bér (tudom, attól függ, hogy hol :) ).

 

3b) Az előző pontban szereplő inkomstförsäkringre jogosultságot lehet szerezni "harmadik fél" által is, pl. egy biztosítótársaságon keresztül. Ilyen pl. az Accept. Ez lényegesen drágább, mint a 3a) pont esetén elérhető kiegészítő biztosítás, de még így is fájdalomküszöbön belül van (persze kinek hol ez a küszöb). Két szolgáltatásuk van, ami érdekelhet ebben a tekintetben minket: ha van már a szakszervezettől inkomstförsäkringünk, de kevesebb, mint 300 napig fizetnek. Ebben az esetben az Accept kitolja ezt a határt 300 napra. Ez az olcsóbb verzió.

A másik lehetőség, hogy nincsen saját ink.försäkr.-ünk. Ezesetben felemeli a segély mértékét a fizetés 80%-ára, 300 napon át. Ez nyilván egy drágább szolgáltatás.

 

Vannak még különböző opciók, pl. rövidebb napig kérni és akkor olcsóbb, de ez nem az a dolog szerintem, amin garasoskodni kell, mert ha arra kerül a sor, biztosan bánni fogjuk, hogy spóroltunk a dolgon.

 

Számoljunk egy kicsit, mert az jó (nekem mindenképpen :) ). Mi történik a különböző lehetőségek esetén mondjuk egy 25.000 koronás bruttó fizetés és IF Metall szakszervezet esetén:

 

1a) Nem vagyunk szakszervezeti tagok (tudom, pont most írtam, hogy IF Metall tagsag esetén, de ebben az esetben mégsem :) ), csak 6 hónapot dolgoztunk.

Ilyenkor a 320 korona felét, azaz napi 160 koronát kapunk. Ez havi bruttó 3.520 kr (nettó 2.464 kr). Ez nagyjából éhenhalásra elég, talán arra sem. Egy albérlet ennél többe kerül.

 

1b) Szakszervezeti tagok vagyunk, de kevesebb, mint egy éve. Az összeg azonos a fentivel.

A szakszervezeti tagság díja a fizetésünk 1,7%-a, azaz havi 425 korona. Nettó ráfizetés, de minden kezdet nehéz. :)

 

2) Szakszervezeti tagok vagyunk már legalább egy éve, fizetjük az A-kassát. Ebben az esetben az első 200 napon (és az azt követő 100 napon is) a maximális, bruttó 14.960 (nettó kb. 11e) koronát kapjuk.

Az egy év alatt befizettünk nettó 5.100 koronát, amiért cserébe (csak a különbözettel számolva)

119.000 koronát kaptunk. Nem kérdés tehát, hogy érdemes-e fizetni a szakszervezeti A-kassát.

 

3a) Ezzel az opcióval nem számolunk most, mert a Metállnak nincsen saját kiegészítő biztosítása. Az Unionennél ha jól emlékszem havi 50 korona volt a díja, számolás nélkül megállapítható, hogy megéri a dolog.

 

3b) Fizetjük a kiegészítő biztosítást az Accept-nek. Ennek a díja esetemben 316 korona havonta. Sok minden függvénye az előfizetési díj, kíváncsiságból beírtam úgy is, hogy svéd állampolgár vagyok. Akkor már csak 220 korona körül volt a díj. Mondhatnánk rá, hogy diszkrimináció (az), de így is örülök, hogy itt lehetek.

A befizetés egy év alatt 3.792 korona.

Amit kifizetnek, az a különbözet a 14.960 és a 20.000 kr között. A nettó nyereség havi 3.528 havonta, 14 hónap alatt összesen 42.336 korona.

 

Így a végén ott tartunk, hogy egy év munkaviszony után ha nem fizetünk senkinek, akkor havi nettó 2.500 korona üti a markunkat, ha viszont rászánunk egy keveset, akkor 14.000. Nem hiszem, hogy kérdés lenne a dolog létjogosultsága.

 

Felmerülhet még a kérdés, hogy ha 10-15 évig fizetjük ezeket, akkor lehet, hogy negatív lesz a végösszeg... ez így igaz, bár közben csak emelkedik a bérünk, így a visszakapott összeg is nagyobb lesz. Számomra pedig nem az a fontos, hogy 20 év után veszteséget generálhat a dolog (számomra elhanyagolhatót), hanem az, hogy 2 év múltán ha bajba kerülök, lesz mire támaszkodnom.

 

Szerintem érdemes elgondolkodni a dolgon.

Az új munkakörről

Ma délelőtt jött hozzám egy srác az Unionen szakszervezettől a munkakörváltozás miatt. Bár nincs a cég és az Unionen között számottevő kapcsolat (én voltam az egyetlen tag a cégnél :) ), de mégis fontosan tartották, hogy Linköpingből (105 km) elautózzon hozzánk valaki és meghallgassa a cég ajánlatát, elkerülendő egy lehetséges jog- vagy törvénysértést. Szerintem elég korrekt dolog.

A megbeszélés nem tartott tovább 30 percnél; ez alatt sor került a kötelező kávézásra is :) A cég egyrészt mindig is nagyon korrekt volt velem szemben, így tulajdonképpen már előre megállapodtunk, a megbeszélés csak formalitás volt.
Arról nem is beszélve, hogy ha esetleg nem fogadom el az új munkakörömet, akkor azonnal felmondanak (már gyűjtöttem 2 hónap felmondási időt), így tulajdonképpen nem volt kérdés, hogy mit választok.
Ami új információ volt, hogy a váltásig kikérhetem a felmondási időmet, azaz mondhattam volna azt is, hogy rendben, de csak 2 hónap múlva. Ennek akkor lehet jelentősége, ha jelentős bevételkieséssel jár a változás (a korábban említett két kollégám esetén ez havi 5-8e korona bruttó veszteség lesz, esetemben viszont semennyi).

Tehát ott tartottunk, hogy a felajánlás korrektségét az Unionen fenntartások nélkül elfogadta.

Később a VD (verkställande direktör - ügyvezető igazgató) megkérdezte, hogy mennyi időt szeretnék. Mondtam, hogy annyit, amennyit a vállalat szeretne, nincsen számomra tétje viszont érezhető, hogy egyre kevesebb feladatunk van és kevés rosszabbat tudok elképzelni, mint a feleslegesen ülést a sarokban. Úgyhogy abban maradtunk, hogy jövő hétfőn kezdek a Százholdas pagonyban (nem tudom miért ez jutott eszembe hirtelen a műhelyről, semmi baj, jól vagyok, nem kell orvos :) ).

Kiderült végre, hogy hol és milyen műszakban fogok dolgozni. Ezzel rögtön két meglepetés is ért: eddig marógépen dolgoztam, de most egy CNC esztergát kaptam. Egész pontosan egy 2011-es HAAS ST-30 lesz az új paripám, amivel két probléma is van: nem ismerem a vezérlését és soha az életben nem esztergáltam. De a fejlődés lehetősége adott :)
 

A másik, hogy az előzetesen beharangozott két műszak helyett egy műszakot kapok, tehát egyedül leszek a gépen (jelentősen több lehetőség a betanulásra). A jövőben pedig eldönthetem, hogy egy vagy több műszakban szeretnék majd dolgozni, ami nagyon korrekt felajánlás, mert a másik két srác nem választhatott.

Szó volt még arról is, hogy ha már nagyjából képben vagyok a gépet illetően, akkor elküldenek még egy tanfolyamra Jönköpingbe. Meglátjuk, de eddig úgy tűnik, hogy nemhogy nem rúgnak ki, hanem még ők kérnek elnézést a kellemetlenségekért.

Feladatom marad viszont a Gibbs programozás, ha igény lesz rá a jövőben.

Azt már talán írtam, hogy visszakapom a régi fizetésemet + az utazási költségtérítést, így gyakorlatilag a mostani béremet kapom (áprilisig, amikorra már emelést ígértek - olyankor szoktak).

Egyelőre itt tartunk, munka most elég sok van (zömében marós munkák, aminek köszönhetően még egy kis extra betanulási időhöz jutok).

Mióta elkezdődött az átszervezés egy igen értékes információval gazdagodtam az A-kassával kapcsolatban, amit hamarosan meg is írok (de nem most :) ).

Addig is mindenki örüljön, túl vagyunk a hétfőn! :)

Vissza a műhelybe

Egy januári kedden szóltak az összes irodai dolgozónak, hogy fontos möte lesz. Gondoltam éveleji, előző évet értékelő megbeszélés, semmi komoly.

 

A tulaj (aki akkor a VD is volt) arcán láttam a zavartságot, nem nagyon nézett a szemembe (köbeültünk egy nagy tárgyalóasztalt), amikor mégis és találkozott a tekintetünk, gyorsan el is kapta. Itt már sejtettem, hogy nem csak az előző évi teljesítmény lesz a téma.

 

Az akkori termelési igazgató kezdett beszélni, hétfőn volt egy vezetői értekezlet (tulajdonosokkal és vele), ahol úgy alakult, hogy az eddigi "legfőbb vezér" nyugdíjba megy, a helyét a fia (aki a másik tulajdonos és aki addig a percig a VD volt) veszi át és az akkori termelési igazgató lesz az új VD. Tehát nagyjából a piramis legfelső szintje nyugdíjba ment, az alatta lévő 3 ember pedig feljebb tolódott egy helyet (ilyesmi felállás már volt korábban).

 

DE! És itt jön a lényeg, ami engem is érint.

 

A tavalyi év rózsásabb volt, mint az előző, de nem jött annyi megrendelés, mint amennyivel terveztek, így a tavaly nyáron megvalósított szervezeti átalakítás már nem életképes (ennek keretében jött létre az irodában egy technikusi csoport és egy "tervező - előkészítő" csoport). Röviden, bár ez nem volt titok annak, aki nyitott szemmel járt (mint én), túl sokan vagyunk az irodában.

 

OK - gondoltam -, akkor nekem menni kell, remek...

 

És akkor jött a "hidegzuhany" a többiek számára: 3 ember kerül ki az irodából. Micsoda? Három? Mindenki pislogott, senki sem értette, a három túl sok. Az nem volt titok, hogy nekem túl sok Gibbs-es munkám nem volt, így feleslegesen parkoltattak bent, ugyan folyamatosan próbáltam mindenhol hasznossá tenni magam, de ilyen kihasználtság mellett ennek nem volt értelme. Egy másik srácról is rögtön tudtam, hogy menni fog, mert hozzám hasonlóan nem sok dolga volt (illetve semmi olyan, amit más ne tudott volna átvállalni). De ki a harmadik?

 

A möte után külön odamentek mindenkihez, aki érintve volt, kiderült a harmadik ember személye is, nem kicsit meglepődött mindenki. Az a srác, akinek a munkája nélkül nagyon nyögvenyelős lesz a jövőben a technikusi része a cégnek (vele dolgoztam egy irodában).

Sokat beszélgettünk utána erről (egy hónapja történt a dolog), az egyetlen magyarázat az, hogy csípte az egyik főnök szemét, mert nyíltan felvállalta a véleményét és ezt van, aki nem viseli olyan jól. Sajnos ez van.

 

Ami megnyugtató, hogy mindhárman kaptunk lehetőséget arra, hogy a műhelyben dolgozhassunk. Érdekes is lett volna, ha az ő ötletük nyomán kerülök az irodába, aztán fél évvel később kitesznek, mert mégsem jött be a számításuk. Visszakapom a régi fizetésemet (amit azóta nem emeltek, így nem fogok rosszabbul keresni :) ), két műszakban fogok dolgozni, amit nem bánok, mert az több szabadidőt és valamivel több pénzt is jelent, a munkaidő meg teljesen mindegy a számomra. Minden második hét mondjuk érdekes lesz, mert már Nóri is dolgozik ugye és így ha délutános leszek, sokat nem látjuk egymást.

 

A másik, hogy van annyi munkánk, hogy a cég fenn fog maradni, nem lesz semmi probléma és ki tudja, lehet, hogy egy év múlva visszakerülünk az irodába... de ha nem, az sem baj, annyi haszna biztosan volt a dolognak, hogy szereztem egy kis gyakorlatot CAM vonalon is, illetve két tanfolyamon is részt vehettem.

 

Ez ilyen.

Nóri első hónapja

Nóri a napokban ünnepelte az első hónapját az új munkahelyén. Nagyon jól érzi magát és úgy gondoltuk, hogy az örömét megosztjuk veletek is.

A cégről és a munkáról

Ez egy pár fős kis cég, amit 2003-ben indított két testvér. Már meglévő vállalatirányítási rendszereket (pl. Visma és Mamut) optimalizálnak (hatékonyság és költség szempontjából) és modernizálnak. Többek között a Microsofttal is együtt dolgoznak.

Több irodájuk van Svédországban, de jelen vannak Hollandiában és Mallorcán is.

Nóri hivatalosan marketingasszisztens, de csak egy főnöke van, aki a tulajdonos is egyben és aki természetesen informatikus.

Eddig versenytárselemzést és tartalom marketinget csinált, de lehet, hogy eseménymarketinggel is fog foglalkozni a jövőben.

Kényeztető szerda :)

Kéthetente jár masszőr a céghez, amikor minden dolgozót jól megmasszíroznak. Nóri kedvence a svéd masszázs. :)

Juttatások

A napokban rendelt a tulaj egy kb. 20 marketing könyvből álló csomagot, azért, hogy legyen Nórinak saját könyvtára, ezzel is segítve a munkáját. Az már csak hab a tortán, hogy mind angol nyelvű, mert úgy Nórinak egyszerűbb (ezt egyébként meglepetésnek lett szánva).

Eddig mindenhol úgy tapasztaltam, hogy odafigyelnek az emberre, próbálnak olyan megoldásokat találni, ami jó mindenkinek.

Kapni fog még egy notebookot és telefont is, de ezek még Stockholmban ragadtak... nem hiába, akadozik az ellátási lánc :)

Ha közös ebédelés van, akkor természetesen mindent a főnök fizet. Arra is figyelnek, hogy olyan étterembe menjenek, ahol van vega-menü is (Nórinak).

 Home office

Amikor a főnök utazik, nem kell bemenni az irodába, hanem itthonról dolgozhat a leányzó. Ez így az abszolút tökéletes megoldás (mert a munka is halad, Muffin sem magányos és ki is van takarítva :) )

Erre az első hónap során hetente kétszer került sor.

Az első sikerek

Nórinak egy prezentációval kellett készülnie az évkezdő möte-re, amire minden alkalmazott meg volt hívva. Ez volt az első komolyabb feladata a lánynak, izgult is miatta rendesen (mint az állat), de feleslegesen, mert a főnöknek nagyon tetszett. Annyira, hogy ki is nyomtatta és odaadta mindenkinek, mint egy példát, hogy milyen a minőségi, skit bra, munka. :) Átküldte a testvérének is, aki a Hollandiában viszi az irodát és aki a főnökkel még aznap megüzente, hogy milyen jól sikerült.

Az első javaslat

Miközben a leányzó a szakmai híreket olvasta, meglátta, hogy Stockholmban idén is lesz E-commerce szakmai kiállítás, amire el kellene menniük. Kicsit félve bár, de rákérdezett, hogy nem lenne-e jó elmenni rá és körülnézni. A főnök annyira belelkesült ("Vilket skit bra idé?!"), hogy rögtön mondta Nórinak, hogy nézzen utána a részvételi lehetőségeknek és az áraknak.

Úgyhogy most nagyon reménykedünk, hogy ez összejöjjön, mert mindig is ezzel szeretett volna foglalkozni.

Így telt Nóri első hónapja a munkahelyén. Eddig minden nagyszerűen alakul, remekül beilleszkedett a csapatba, bár még mindig kissé bizonytalan (biztosan a nyelvi hiányosságok miatt).

Az elmúlt esztendő összegzése (2013)

Eddig még nem írtam ilyen összegzős, számvetős posztot, de most pótolom. Talán nekünk is érdekes lehet, hogy össze tudjuk-e szedni, mi minden történt velünk az elmúlt évben és talán nektek is érdekes lehet.

Remélem nem felejtek ki semmit sem :)

Az év azzal kezdődött, hogy lázban égtünk az új lakásunk miatt, bár a költözésre csak márciusban került sor.

A balesetem miatt, még szintén januárban, be kellett mennem a katrineholmi rendőrségre, hogy vallomást tegyek. Meghallgattál Gyulát is, majd a jegyzőkönyvek és meghallgatások alapján sajnos megbírságolták a céget is, pedig nem ők tehettek a dologról.

Volt egy jelenésem a kórházban is, hogy fényképeket készítsenek a kezemről, illetve dokumentálják, hogy mennyire használható egy év elteltével. Mindezt azért, mert egy előadáson én is téma voltam. Ha már sikerült butaságot csinálnom, legalább nagyot csináltam. Ha pedig elég nagy lett, akkor mutogatni is kell, nem igaz? :)

Február végén, március elején utaztunk egy jót és megnéztük a Karibi-térséget, valamint Miamit. Nagyszerűen sikerült utazás volt, olyannyira, hogy jövő februárban (azaz 2014-ben) ismét benevezünk egy hasonló útra.

Márciusban elköltözünk Flenbe, egy tó partján álló társasházba, gyönyörű kilátással. A tavasz a környék bejárásával, sok sétálással, kirándulással telt.

Április megint megműtöttek, kivették az egyik fémlemezt és kicsit csavartak a mutatóujjamon, hogy jobban használható legyen, ami úgy is lett! Az eredeti 6 hetes betegállományból 4,5 hónap lett, mert nagyon nehezen gyógyult a csont :(

Elvégeztem egy online kurzus a Stanford University-n, ami Einstein speciális relativitáselméletével foglalkozott és amit nagyon élveztem.

Nóri volt praktikon is egy kastélyban, de nem váltotta be az előzetes reményeinket, így néhány hét után abbahagyta. Sem érdekes, sem hasznos nem volt sajnos (vagy szerencsére? :) ).

Még májusban kitaláltuk, hogy ha már ennyire belejöttünk a túrázásba, akkor el kellene menni egy El Camino-s zarándokútra. Nem vagyunk vallásosak, de a sétáláshoz nem is kell annak lenni, nem igaz?

A tavasz az erre való felkészülés jegyében telt.

A július elég mozgalmas volt, Göteborgban volt egy kézilabda kupa, amin az unokahúgomék is részt vettek. Sajnos a győzelem nem jött össze, de így is nagyon szép eredményt értek el (különösen, hogy nem csak az ellenféllel, hanem a hazafújó bírókkal is meg kellett küzdeni).

Szintén júliusban voltak itt Nóri középiskolai osztálytársai, akiknek nagyon örültünk! Megmutattuk nekik Stockholmot, Nyköpinget, voltunk Kolmårdenben is.

Még a nyári leállás előtt voltam bent a cégnél (még tartott a betegállományom) és beszélgettem kicsit a főnökömmel. Megbeszéltük, hogy a nyáron kicsit gyakorolni fogok a SolidWorks-szel és a GibbsCAM-mel, mert sosem lehet tudni és nem árthat. Ennek az lett az eredménye, hogy miután visszamentem dolgozni, "elő lettem léptetve" technikussá. Azóta az én feladatom a programok írása (és még sok más is). Nehezebb munka, de érdekesebb és legalább a korábbi szakszervezetet is lecserélhettem.

Augusztusban Nóri kapott egy marketinges állásajánlatot, aminek nagyon örültünk, de végül csak december 15-én lett belőle szerződés. Jó munkához idő kell, ez, úgy tűnik egy nagyon-nagyon jó munka lesz... :)

Nyár végén voltak kint ismét az unokahúgomék, akikkel most sikerült is találkozni Söderköpingben, egy fagyizóban. Remekül éreztük magunkat, nagyon örültünk nekik is! :)

Szeptemberben a fő program az El Camino volt, illetve pár nap Kanári-szigetek és egy nap Barcelona.

A cég elküldött egy 2 napos GibbsCAM tanfolyamra is, mert az sosem árt, majd (ha már tanfolyam), akkor voltam december elején Németországban is egy 3 napos "tanfolyamon", ami inkább szerszámbemutató volt és a vevők (azaz a mi) lekenyerezésünk. Láttam sok érdekeset, jókat beszélgettem és még szomjas sem maradtam :)

Októberben leesett az első hó, de azóta folyamatosan +6, +8 fok van, így a tél sehol, fehér Karácsony sehol, lassan kinőnek a pálmafák a tóparton.

Novemberben felvették a céghez egy barátunkat, őt költöztettük le Strömsundből. Jó túra volt, 1.500 km nem egészen 24 óra alatt + ki és bepakolás.

A december egészen mozgalmas volt.

Az év legnagyobb eseménye, hogy Nóri elkezdett dolgozni annál a cégnél, ahonnan még nyáron megkeresték. Nagyon boldog, végre elindult a nagybetűsbe :)

A megnövekedett bevételekhez természetesen megnövekedett álmok is járnak, így eszeveszett tervezgetés vette kezdetét (azóta sem hagytuk abba).

Nyolcadik, de lehet, hogy már kilencedik alkalommal is meg lett műtve a kezem, de a dolgok jelen állása szerint ez volt az utolsó; illetve egy még lesz, hogy valamivel szebb is legyen, mint most. Majd meglátjuk mit hoz az élet (és az orvos :) ).

Óriási köszönettel és hálával tartozom az orvosoknak, hogy ennyi munka és idő árán rendbe hozták azt, amit én kb. 3 másodperc alatt teljesen tönkretettem.

December végén pedig elmegyünk egy hajókirándulásra anyósomékkal Ålandra. A szigeteken bár svédek élnek, de hivatalosan Finnországhoz tartoznak. Ezzel plusz egy országot lekaparhatunk a térképen.

Idén 3 alkalommal jártunk külföldön (én 4), ami Nóri számára 6, a számomra 7 új országot jelentett. Lassan, de biztosan közeledünk a 100-hoz (jelenleg 32-nél járok).

Reméljük a jövő év is hasonlóan jól sikerült!

Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet Kívánunk!!!

Nürnberg - a látszattanfolyam

Sikerült épségben és egészségben megjárnom a nürnbergi "tanfolyamot", kis késéssel az összefoglaló is elkészült róla.

1. nap (2013-12-16, hétfő)

Reggel fél 9-re beszéltük meg a kollégámmal, hogy eljön értem és megyünk Eskilstunába, ahol átülünk a meghívó cég üzletkötőjének autójába és azzal megyünk tovább az Arlandára. Így is történt, minden pontosan a tervek szerint.

11:30 körül értünk fel a reptérre, ott - céges kontóra - megebédeltünk. Akkor még rutintalan voltam és próbáltam költséghatékony útitárs lenni, amiért többször le is szúrtak :)

Nem csak mi hárman utaztunk, hanem egy másik üzletkötő is hozott 3 ügyfelet a Volvo-tól, így volt egy kis ismerkedési / kapcsolatépítési lehetőség is.

Többször próbáltak rávenni arra, hogy kezdjem a napot egy kis alkoholizálással, de mindannyiszor visszautasítottam a lehetőséget, mert számomra életveszélyes repülés előtt inni :) 

A gép a tervezetthez képest kb. 10 perc késéssel indult, ami azért volt kellemetlen, mert az amszterdami átszállásra amúgy is csak 40 percünk lett volna, így az tovább rövidült.

Fejvesztett rohanást követően sikerült elérnünk a KLM Cityhopper járatát Amszterdam és Nürnberg között. Mindenki örült! Ez az út pontosan 1 óra volt felszállástól földet érésig.

17:30 körül értünk Nürnbergbe. Rajtam és a kollégámon kívül mindenki feladta a csomagját, csak mi utaztunk kézipoggyásszal. Ennek az lett az eredménye, hogy bár mi elértük a csatlakozást, a feladott csomagok sajnos nem. Semmi gond, a KLM este 10-re ígérte, hogy kihozza a szállodához az elkeveredett poggyászokat.

A szobám

A reptéren várt a meghívó cég egyik alkalmazottja (aki később az "oktatást" is tartotta), elvitt a Lauf-ban lévő szállodába (Hotel Zur Post), kaptunk fél órát felfrissíteni magunkat (már ugye kinek volt csomagja :D ), majd átsétáltunk az 5 percnyire található étterembe (Altes Rathaus).

Evés előtt még körbejártuk a teret az étterem körül, volt egy kis vásárjellegű esemény is, de semmi érdekeset nem láttunk.

Az étteremben ért a következő meglepetés, a tulajdonos egy 35 éve itt élő svéd hölgy volt, Dalarna-ból.

Az étterem

 Természetesen egy schnitzel-t tettem magamévá, hozzá remekül passzoló hagymalevessel.

Vacsora után sétáltunk egyet, majd (meglepő módon) beültünk egy kocsmába. Itt már bátrabban fogyasztottam, egyrészt felfogtam, hogy teljesen mindegy, hogy mennyit költünk, mert mindent a meghívó fizet, legyen az étel, ital vagy alkohol. Meg kell még szoknom ezt a fajta stílust :)

Itt szépen, katonás rendben csúsztak le a whisky-k, míg a többiek végigpróbálták a helyi söröket. Nem kis megdöbbenést keltett, hogy nem szeretem a sört, de a német házigazdáknak nem mertem elmondani :D

Bajor ház, nekem nagyon tetszenek ezek a stílusú épületek,

sajnos a svéd rozsdabarnára festett házakat szörnyen unalmasnak tartom :(

Valamikor éjfél körül keveredtem vissza a szállodába, bezuhantam az ágyba és elaludtam.

2. nap (2013.12.17, kedd)

Reggel 6:50-kor keltem. Az előző napi mulatozást követően ez annyira nem esett jól, de azért túlélhető volt.

7:15-kor már a szálloda éttermében reggeliztem, kisvártatva megérkeztek a többiek is, néhányak befelé fordított szemgolyóval és benőtt szemekkel. :)

8-kor indultunk a gyárba, hogy megtöltsék a fejünket tudománnyal... illetve én ezt hittem :)

Az okítás egy 1,5 órás cégbemutatóval kezdődött, ami ugyan érdekes volt, de a 1,5 óra kicsit túlzásnak tűnt. Utána körbevittek minket a gyárban, ami nagyon érdekes volt! Meséltek arról, hogy a cég kiveszi a tanulókat az iskolából (kibéreli őket), így 3,5 évig a cégnél tanulnak, 2. év végétől már fizetést is kapnak. Akik a végén megütik a szintet és szeretnének ott maradni, ők munkát is kapnak. Ennek megfelelően nagyon sok fiatal dolgozik a vállalatnál (ebben a gyárban 900-an, a szomszéd faluban lévőben további 200-an, világszerte pedig még 400-an dolgoznak).

Szerintem jó a rendszer, mert így a cég önmagának termeli ki a szakembereket, a fiataloknak is lehet jövőképük, tudják, hogy sínen vannak és később az önéletrajzban is jól mutathat a cég neve (szándékosan nem írom le, hogy hol voltunk, akit érdekel, meg tudja találni a neten).

Két dolgon viszont nagyon meglepődtem:
1) A gyárban, a gépek mellett dohányoztak az emberek, amitől olyan büdös volt, hogy az eszméletlen. Ami ebben a megdöbbentő, hogy aki nem dohányzik, az is kötelezően szívhatja a többiek füstjét, ami nem tűnik túlságosan emberbarát dolognak. Viszont rájöttem, hogy új értelmet nyert a cigiszünet: Németországban minden dolgozónak joga van 3 óránként 10 percre kimenni az épület elé, friss levegőt szívni :)

2) Szintén a gyáron belül lehetett sört inni. Mint kiderült, ez Bajorország, itt a sör nem alkohol, így ugyan annyira szabad sört inni, mint Svédországban kólát vagy kávét. Hihetetlen, nem?

Gyárlátogatás után hidegtálas ebéd a cégnél, majd folytattuk a tanfolyamot kb. fél 4-ig.

4 óra körül jött értünk az autó, először hazavittek minket a szállodába, mert mostanra értek oda az elveszett csomagok, majd 5 óra magasságában indultunk Nürnbergbe, a vásárra.

Nürnbergben egy rövid forralt borozás után (aminek hatására alaposan elzsibbadt az arcom :) ) körüljártuk a főteret és alaposan megszakértettük a vásárt. A többiek még beültek valahová iszogatni, addig én inkább vásároltam pár apróságot Nórinak.

Innen az Enchilada nevű mexikói étterembe mentünk (illetve ott találkoztunk). Nem volt rossz, de az előző étterem sokkal jobb volt, szerintem.

Ez alkalommal már bátrabban fogyasztottam, többet is, mint a kollégák. A leginkább a Long Island Ice Tea fogott meg :) Ki szerettem volna próbálni a Zombie nevű lélekmelegítőt is, de egyedül nem akartam teljesen lealjasodni, a többiek pedig nem érezték az erőt magukban, így elmaradt sajnos. Majd jövőre!

Vacsora után a csapat úgy döntött, hogy hazatér. 11 óra körül értünk a szállodába, páran még elmentek inni, de én inkább az ágyat választottam :)

3. nap (2013-12-18, szerda)
A reggeli, nehézkes kelés után megint a szálloda éttermében kötöttünk ki. Utána összecsomagoltunk és minden holminkkal együtt mentünk ismét a tanfolyamra.

Ezúttal a másik telephelyre volt meghívásunk, ott is egy rövid cégismertető után megmutatták a gyárat, illetve szerveztek egy kis bemutatót is, ami nagyon érdekes volt.
Kaptunk ebédet, ahogy előző nap is, majd 12-kor indultunk a repülőtérre.

A reptéren megint egy kis nézelődés, vásárlás, majd repülés Amszterdamba. Ezúttal nem késett a gép, volt 1,5 óránk a Schiphol-on, amit valamiért elneveztek a kollégák Shithole-nak. Nem szeretnék soha viccelődés tárgya lenni... vagy legalább ne tudjak róla :)

Különösebb erőlködés nélkül elértük a csatlakozást, majd pontban 19.00-kor le is szálltunk az Arlandán. Rövid búcsút követően indultunk haza. Valamikor 22:45 körül értünk Flenbe.

Összességében érdekes és tanulságos volt az út, nagyon jól éreztem magam, máskor is szívesen elmennék ilyen tanfolyamnak álcázott lekenyerezésre... :)
Legközelebb valahogy Nórit is magammal cipelem!

Tanfolyam, Németországban

Végre konkretizálódott a tanfolyam is.

December 16-án, hétfőn utazom az egyik kollégámmal. Amszterdam érintésével (hjajj! :( ) repülünk Nürnbergbe, majd onnan gondolom a cég visz minket Lauf-ba (bár akár át is szaladhatnánk).

Az első napi program a vacsorázás lesz :)

Másnap egésznapos program a meghívó cégnél, tanfolyam, szerszámbemutatók, ilyesmit. Délután remélem átmegyünk Nürnbergbe kicsit körülnézni, bár nem hiszem, hogy este is nyitva lesznek a múzeumok :(

Harmadnap hasonló program, majd késő délután repülünk haza, szintén Amszterdam érintésével. Szerencsére a KLM-el repülünk és nem a RyanAirrel, mert azt nagyon-nagyon... nem szeretem (micsoda politikai korrektség ;) ).

Azt még nem tudom, hogy hétfőn dolgoznom kell-e, elvileg 11-12 körül ráérnénk elindulni az Arlandára... kiváncsi vagyok, hogy kapunk-e megint valami kis "kártérítést", amiért nem otthon alszunk (ilyet a múltkor, a GibbCAM-es tanfolyamra is fizettek).

Remélem tudok hazahozni majd valami jóféle német kolbászt, esetleg találok füstölt sajtot a reptéren. :)

Azt tudja valaki, hogy kézipoggyászban vihetek fel a repülője boltból származó élelmiszert (tehát nem a tranzitban vettet)? Mondjuk a már említett kolbász/sajt kombinációt... folyadékot nyilván nem, bár a sajt is lehetne akár plasztik...

Nóri talált munkát

Kezdhetném azzal, hogy végre Nórinak is lett munkahelye! De ez nem állja meg a helyét 100%-osan. Nem most találta, hanem még nyáron... de akkor miért most?

Az egész egy augusztusi hétköznap kezdődött, már egyikünk sem tudja, hogy melyiken. Épp az Eskilstunában lévő Miroi-ba sietett órára, amikor felhívták egy cégtől, hogy az Arbetsförmedlingen oldalán találták a CV-jét és rögtön interjúztatni is akarták volna, de mivel épp egy építkezés közelében bóklászott, visszahívatta magát, mert nem hallott semmit.

Pár órával később visszahívták és behívták egy interjúra. SMS-ben el is küldték a címet.

A következő héten sort is kerítettek az interjúra. Nagyon kedvesek voltak, a beszélgetés közvetlen volt, nem egy szabványos interjú. 1,5 órát beszélgettek csak a cég termékeiről. Végignézték a CV-t, beszélgettek (és egyet is értettek) arról, hogy melyik a kedvenc reklámjuk (a Coca Cola reklámjait választották mindketten). A tulaj elmondta, hogy mik lennének a feladatok, illetve meghívták egy möte-re a többiekkel a következő hétre.

Ekkor még mindig augusztust írtunk...

A möte-n találkozott Nóri a többiekkel is a cégnél. Nagymöte volt, megbeszélték a következő éves célokról, eladási stratégiáról, stb...

A möte után mondta a tulaj, hogy fel van véve Nóri, kis türelmet kér, hogy a tulajdonostárssal is megbeszélje a dolgot, illetve kitalálják, hogy mi fér bele a költségvetésbe.

Nagyon bizakodóak voltunk, azért nem lenne rossz rögtön a szakmájában elhelyezkednie a leányzónak, svédek között egy svéd cégnél.

Aztán vártunk... egy hetet, kettőt... egy hónapot, kettőt. Semmi hír. közben Nóri többször kereste a tulajt, mindig volt valami dolga, illetve sosem mondott többet annál, hogy még nem állt össze a kép teljesen, de mindenképpen szeretnék ha ott dolgozna. Eltelt 3 hónap... semmi hír.

Közben anyósom egy ismerőse is indított egy vállalkozást Mellösa-ban. Bútorokat gyártanak és importálnak. Oda kerestek valakit, aki tudná vinni az üzletet és mivel Nóri segített neki egy csomót az elején (pl. megcsinálta a weblapjukat) Ő lett a kiválasztott erre a feladatra. Ez volt talán november elején.

Itt összeismerkedett egy sráccal, aki Palesztinában született, Jordániába járt egyetemre, majd Dubai-ban dolgozott, mint kreatív igazgató (többek közt ő volt a Dubai Nemzetközi Filmfesztivál marketingfelelőse). Azért hagyta ott, mert nem tudott feljebb lépni, így átjött Svédországba, ahol munkát sem kapott. Viszont rengeteget tudott tőle tanulni a lány, ami mindenképpen pozitív.

Marketing stratégia tervezéssel, arculat kialakítással, webshop és weboldal építéssel telnek a hetek és Nóri nagyon jól érezi magát. Itt fizetést nem kap még, mivel ez most praktik hivatalosan, azzal a megállapodással, hogy 3 hónap után fastjobbot kap.

Aztán váratlanul jött egy e-mail a svéd cég ügyvezetőjétől (ő az egyik tulaj is), hogy ha megfelel Nórinak, akkor rögtön teljes munkaidős marketing asszisztensként kezdhet, 18.500 korona bruttóval (ebből 14.400 marad kb).

Feladatai lesznek a cég blogját írni, gerilla-marketing kampány tervezése, marketing stratégia készítése, weboldal menedzselése (bármit is jelent) és kapcsolatot tartani a partnerekkel.

A későbbiekben elvileg utaznia is fog kelleni.

Flextidben fog dolgozni, hogy tudjon tanulni is, ha szeretne (erről is beszéltek még a nyáron, korrekt, hogy emlékezett rá és támogatja). 

Úgy néz ki, hogy a második lehetőséget választja, mert ott rögtön kapna fizetést és közelebb áll álmai munkájához.

Egyelőre így áll a helyzet, nagyon boldogok vagyunk, egy fizetésből sem nyomorogtunk, kettőből még kevésbé valószínű, hogy fogunk... :)

Elköltöztettük Antit

Nem tudom, hogy mennyire emlékeztek még Antira, ő is írt ebbe a blogba 2 cikket (ezt és ezt). Úgy alakult a sorsa, hogy északon (Strömsundban) nem tudott tovább dolgozni, mert nem volt elég munka a cégnél, viszont beajánlotta az ottani ügyvezető hozzánk, mi pedig (pontosabban Gyula) megágyaztunk neki (jó hírét keltettük :) ).

Volt is lent interjún, kétszer is, majd a harmadik alkalommal (november 8.) alá is írták a határozott idejű, fél éves szerződését. Úgy láttam a szerződésen, hogy már nincsen próbaidő, hanem csak határozott és határozatlan idejű munkaviszony. De ennek sok jelentősége nincs is, a lényeg, hogy lett munkája ismét (reméljük nem csak erre a 6 hónapra). Vele együtt már 5 magyar dolgozik a cégnél, ez elég nagy mennyiség ahhoz képest, hogy 3,5 éve még egy sem volt. Úgy látszik elégedettek velünk...

De ami a lényeg, Anti holmija fent volt Strömsundban, amit valahogyan le kellett hozni ide. Béreltem egy teherautót a Statoilnál és egy derűs pénteki napon, munka után, Gyulával és Antival a nyakunkba vettük az országot. Az útvonal a Nyköping - Stockholm - Sundsvall - Östersund - Strömsund "autópályát" követte, mert bár a térkép szerint az E4-es, E14-es és E45-ös utakon fogunk haladni (az "E" jelűek zömében autópályák szoktak lenni) ezek nem autópályák, illetve nem végig, jelentős szakaszuk inkább gyorsforgalmi út.

A GoogleMaps szerint 777km és 8,5 óra az út, ezt majdnem sikerült is tartani,  1-2 szünettel hajnali 4-re értünk oda. Én vezettem az első kb. 600 km-t, a maradékot Gyula. Antinak nincs jogsija. Hazafelé hasonló időt futottunk, de többször cseréltünk.

Az útvonal

Menet közben csináltam pár fényképet is, mert sosem jártam még Jämtlandon. A táj hasonló Sörmlandhoz, de sokkal több a domb, szikla és érintetlen erdő.

Éjszaka, az E14-esen. Először azt hittem, hogy

törmelék van az úton, később rájöttem, hogy hó :)

Előttünk a semmi, mögöttünk a semmi.

A semmi közepén járhattunk éppen...

Végig, a vörös köves úton...

Egy kis pihenés, még mindig a semmi környékén

 Tó, naplementével

Kemping, valahol Stockholm és Sundsvall 

között, háttérben a tenger egyik öble

Kalandos utazás volt, de 26 óra alatt megjártuk oda-vissza, fel és lepakoltunk az autóról és vissza is adtam Nyköpingben.

Összezördülés

A napokban volt egy összezördülésem azzal a sráccal, akivel egy irodában dolgozom (és aki betanít éppen). Ez volt az első ilyen alkalom a 2,5 év alatt Svédországban, ezért gondoltam, hogy írok róla... bedobhatnám, hogy "itt sincs túrórudiból a kerítés", de nem teszem... :)

Történ egy reggelen, hogy a kollégám éppen egy műszaki rajzot szakértett (szerszámok, technológiák kapcsán), amikor beléptem az irodába. Odaléptem mellé és figyelni kezdtem, hogy mit és hogyan és miért csinál. Szándékosan nem szóltam hozzá, hogy ne zavarjam; nem is ez volt az első ilyen alkalom és eddig semmi problémát nem okozott.

Egyszer csak rám nézett, felkapta a rajzokat, belenyomta a kezembe és remegő hangon közölte, hogy

Nem állhatsz csak így itt és nem nézhetsz! Ezek a rajzok, válaszd ki a szerszámokat.

Majd szinte hisztérikusan kirohant az irodából, én pedig pár pillanatig álltam, mint akit fejbe vertek, hogy most akkor mi is történt pontosan?

Aztán eltelt fél óra... egy óra... két óra... végül nem sokkal dél előtt jött csak vissza. Addig csináltam a "hozzám vágott" feladatot.

Mikor felmerült valami kérdés, előzékenyen megkérdeztem, hogy kérdezhetek-e valamit... jobb ezt apránként adagolni (gondoltam). A pozitív visszajelzést követően odaléptem hozzá és feltettem a kérdéseimet. Semmi nyoma nem volt a korábbi kis összezördülésnek.

Miután láttam, hogy nem harap, megkérdeztem, hogy mi volt a probléma, mert még nem láttam ilyennek az itt töltött 2,5 év alatt.

Megint elkezdett remegni a hangja (és a keze), megint elmondta, hogy 

Nem állhatsz és nézhetsz, ha dolgozom! Ha dolgozom, akkor dolgozom. Ha te dolgozol, akkor te dolgozol. Ha együtt dolgozunk, akkor pedig együtt dolgozunk!

Ez eddig nem volt baj, illetve ha igen, akkor első alkalommal is szólhatott volna, felesleges volt ennyire kiakadnia rajta. Mindegy, jó bevándorlóhoz méltóan elnézést kértem, szent volt a béke, bár a nap további részében is kissé fagyos volt a hangulat.

Készülhettem volna a dologra, mert mikor a tanfolyamon voltunk együtt (GibbsCAM), mondta, hogy nagyon nehéz vele együtt dolgozni, eddig senki sem szeretett vele túl sokáig egy irodában ülni.

Ami viszont érdekes, hogy másnap mintha semmi sem történt volna, jókat beszélgettünk, segített sokat a munkában, tanított, minden olyan volt, mint előtte. Ezeket a hangulatváltozásokat viszont sajnos nem tudom követni. Szeretek konzekvensen jóban lenni valakivel vagy semlegesen viszonyulni hozzá. De az egyik nap így, másik nap úgy dolog nem nagyon megy. Illetve ment, mert ha ez az ára az együttműködésnek, akkor kénytelen leszek megszokni a dolgot :)

Nem tudom, hogy mennyiben volt valóban az én hibán a dolog, azt sem, hogy ennyire szörnyű dolgot tettem-e vagy csak a kollégám volt aznap hisztis (igazából ezer oka lehet, hogy rossz napja van). Én is tudok néha hülye lenni, mondjuk nem viszem be a munkahelyemre ha egy mód van rá.

Hát így vesztettem el a szüzességemet Svédországban, 2.5 év után :)

Irány Németország!

Úgy alakult az életem, hogy november végén vagy december elején Németországba, Lauf városába kell utaznom az egyik beszállítónk által szervezett 2-3 napos tanfolyamra. Minden költséget a beszállító áll, remélem később örömmel gondolok vissza a német vendégszeretetre :)

Lauf Nürnbergtől 18km-re található, északkeleti irányba. Ha szerencsém lesz, akkor meg fogom tudni nézni Nürnberget is (már ha érdemes, nem tudom még :) ).

Egyelőre nem tudni, hogy egyedül megyek-e vagy jön majd velem valaki a cégtől. Kellemesebb esetben egyedül mennék és akkor jönne velem Nóri is.

A tanfolyam, témáját tekintve a fúrók, menetfúrók, menetmarók és a velük történő megmunkálást fogja érinteni (és reményeim szerint betekintést nyerek a sültkolbász-fogyasztás rejtelmeibe is :) )