2014. február 27., csütörtök

Csontkovács

Hétfőn végre eljutottam a csontkovácshoz! :)

De ne szaladjunk ennyire előre. Az egész úgy kezdődött, hogy Karácsony környékén egy reggel megfájdult a hátam. Nem kicsit, felállni is alig tudtam. Aztán a nap folyamán rendeződött a dolog. Másnap újból fájt... harmadnap is... aztán még két hónapig. Voltak testhelyzetek (pl. a tipikus görnyedten ülés), ami után nemcsak fájt, de menni is csak az asztalba kapaszkodva tudtam.

Nóri hosszas unszolására végül foglaltam időpontot egy fleni csontkovácshoz. El kellett jönnöm munkából 1,5 órával korábban, de ennyit bőven megért a dolog.
 
Maga a kezelés egy 10 perces beszélgetéssel kezdődött, amikor elmondtam, hogy hol, mikor, mióta fáj, mivel foglalkozom, mit sportolok, stb...
Utána egy gyors állapot felmérés következett, amikor kiderült, hogy a jobb oldalamat jobban terhelem (féloldalasan ülök és állok), ezért a csípőm egy kicsit el van ferdülve, illetve miután végigfeküdtem az ágyon, kiderült, hogy az egyik lábam egy centivel rövidebb a másiknál. De semmi komolyabb bajom nincsen :D
 
Ezután úgy fél órát masszírozott, majd meghúzkodott, mindenféle nyakatekert pózban odacsapkodott az ágyhoz, hogy csak úgy nyekkentem, majd megállapította, hogy a kezelés jól sikerült és most már egyenesen állok.
Kaptam házi feladatot is, meg kell mozgatnom a gerincemet/derekamat naponta kétszer, illetve oda kell figyelnem a helyes testtartásra és a lábaim egyenletes terhelésére.
 
A pozitív hatást úgy egy hét múlva kezdem majd el érezni... kíváncsian várom :)
 
Az egész művelet úgy 45 percig tartott és 450 koronát fizettem.

2014. február 24., hétfő

Karibi telelés 2014 - I. rész

Már egy ideje hazaértünk, de eddig nem volt erőm megírni az összefoglalót. Őszintén szólva még abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán írok-e majd róla. Végül mégis úgy alakult, hogy sikerült rávennem magam az írásra, hátha valaki kedvet kap egy hasonló úthoz.
 
Két részletben készül el a beszámoló, mert így egyrészt nem unom meg az írást félúton, másrészt talán nem lesz olyan nagyon hosszú és még az olvashatóság határain belül marad a terjedelem. Az első rész Puerto Ricot, St. Thomas-t és Barbados-t, a második St. Luciát, St. Kitts-t és St. Maarten-t mutatja be.

A korábbi utazásokkal ellentétben most azt csináltuk, hogy nem kértünk meg senkit, hogy kivigyen hajnalban az Arlandára, hanem előző este felmentünk vonattal a reptéren található hotelbe és ott szálltunk meg. 800 korona volt egy éjszaka két főnek, reggelivel a Radisson Blu hotelben. Nem volt vészes, viszont sokkal kényelmesebb volt, mint hajnali 2-kor kelni és 2,5 órát utazni, hogy elérjük a reggel 7-kor induló repülőt.

Pénteken (2014.01.31) még mindketten dolgozunk, munka után elszaladtunk Eskilstunába, hogy befejezzék Nóri szemhéjtetoválását, majd vissza Flen-be, átadni őszentségét, I. Muffintosh-t anyósoméknak megőrzésre, majd irány a vasútállomás, onnan vonattal Stockholmba, Stockholmból busszal az Arlandára. Fárasztó nap volt :)
 
Másnap (2014.02.01) hajnalban indult a repülő. Dél körül már Londonban volt, ott mindössze 55 percünk volt az átszállásra, ráadásul még az amerikai határőrök is feltették a szokásos, hülye kérdéseiket (hova megyünk, miért megyünk, hol szállunk meg, miből élünk, stb). Mintha ezekre ne lehetne sablon válaszokat betanulni és elmondani ugyanazt, amit mi is elmondtunk.
Vajon mit szólnának, ha azt mondanánk egyszer, hogy "Illegális bevándorlás a célunk, egy építkezésen fogunk feketén dolgozni." De nyilván nem fogunk ilyet mondani...
 
Miután sikerült átverekedni magunkat az ellenőrzésen, következett a talán 8 órás út New Yorkig (nem emlékszem pontosan az időre, nincs is jelentősége). NY-ban 3 óránk volt a csatlakozásig, addig ettünk, ittunk, jót mulattunk, illetve nekem nadrágot kellett cserélnem, mert a farmer, amiben utaztam beadta a kulcsot és úgy 15 centi hosszan szétrepedt egy nem túl előnyös helyen :) Ennek később is volt jelentősége, mert a hajón voltak úgynevezett elegáns estek, amikor ing, hosszú nadrág páros volt a minimum elvárt és az egyetlen magunkkal vitt nadrágot sikerült lenulláznom. Annyi baj legyen, majd veszünk valahol.
Késő délután felszállt velünk az utolsó gép is a nap folyamán, nem mondhatom, hogy már nem untunk halálosan a repülőgépek belsejét. Összesen 20 órát utaztunk, ebből talán 15-öt töltöttünk a levegőben.
Este 11 körül értünk oda San Juanba. Még NY-ban, a határőr kioktatott, hogy Puerto Rico nem külön ország, hanem az Egyesült Államok az is... más kérdés, hogy ez így nem igaz... PR külön állam, amely önként társult az USÁhoz, saját alkotmánya van.
 
Fogtunk egy taxit, ami $19-ért elvitt a hotelba. Lefürödtünk és lefeküdtünk, mert hosszú volt az út.
 
Vasárnapra (2014.02.02) egy kis városnézés volt tervezve San Juan óvárosában, majd a kabin elfoglalása a hajót. A tervezett programot kis változtatással ugyan, de sikerült tartani: megnéztük a San Cristobal erődöt és a San Felipe del Morro kastélyt a parton. Végigsétáltunk a Paseo del Morro-n. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a helyiek jobban beszélnek angolul, mint Miamiban :)
Az erődbe és a kastélyba összesen $10 volt a belépő.
Egy bástya az Atlanti-óceán partján
 
San Cristobal erőd
 
Panoráma a Paseo del Morro-ról
 
Paseo del Morro
 
Panoráma a San Cristobal "kertjében"
 
A két erőd között elfoglaltuk a kabinunkat a hajón. Szerencsére készültek ránk és a hozzánk hasonló korai érkezőkre, így volt lehetőség arra is, hogy megebédeljünk a hajón. Ez nagy örömöt (és jóllakottságot) okozott.

Indulásra sikerült visszaérnünk gond nélkül, kissé fáradtan megvacsoráztunk, majd irány a kabin és alvás...

St. Thomas (2014.02.03.)
Ez a sziget volt talán a legkevésbé érdekes az összes közül. Nem találtunk a hajón érdekes parti programot (shore excursion), ezért kinéztünk egy strandot és ott süttettük magunkat (ropogósra) egész nap.
Néhány kép azért készült:

 
A kikötőben megpróbáltuk pótolni az odaveszett nadrágot, de hiába. Volt még egy napunk, mert a harmadik estére volt kiírva a kiöltözős est.
 
A tengeren (2014.02.04.)
Nem múlhat el hajóút anélkül, hogy ne töltenénk el egy teljes napot a tengeren. A mostani úton szerencsére csak egy ilyen nap volt, az is rögtön a második.
A program nem volt túl feszített, gyakorlatileg egész nap a fedélzeten süttettük magunkat, megnéztük a jégszobrász műsort, aludtunk egy nagyot délután, mert az átállással még voltak problémák (amik később sem múltak el :) ).
Rájártunk egész nap a büfére, így a nap végén olyan voltam, mint egy lufi, annyit ettem :)
Szerencsére a rosszullét is elkerült mindkettőnket, így egy kellemes, eseménytelen napot tudhattunk magunk mögött.

Barbados (2014.02.05.)
Barbadoson befizettünk egy óriásteknős és víz alatti roncs nézegetős programra. Motorcsónakkal vittek minket a kikötőből egy másik tengerpartra, ahol kaptunk sznorkel felszerelést, majd nézegethettük a teknősöket. Összesen 4 teknőshöz volt szerencsénk, akik egyébként azért jártak oda, mert minden nap ott etették őket. Volt olyan is, amelyik egy halrajjal közlekedett, valószínüleg ők tartották tisztán.
Nem volt szabad megérinteni őket, de azért az egyik túratársunk megkérdezte, hogy mi van akkor, ha a teknős érinti meg őt? Ühüm, biztosan :)
 
Fényképek sajnos nem készültek, mert nem volt vízalatti fényképezőgépünk, de ide kattintva lehet némi elképzelésetek a látottakról.

A roncsnál láttunk mindenféle furcsa halakat, az egyik pl. függőlegesen úszkált, de sajnos a nevét nem tudom :(
 
A barbadosi kikötő egyébként csalódás volt, teherkikötőben sikerült megállni, ami minden volt, csak szép nem. De a teknősök kárpótoltak mindenért... :)
 
A sznorkelezés után volt még fél óránk, kifeküdtünk a partra és csináltunk pár képet:


A idő jó volt, bár ez a képeken nem annyira látszik... :)

Egyelőre ennyi, legközelebb St. Lucia, St. Kitts és St. Maarten lesz a terítéken.

2014. február 22., szombat

Kiegészítés az A-kassához

Mivel az utóbbi időben körüllengett a munkanélküliség fagyos lehellete (Svédországban mi más? :) ), ezért gondoltam összeszedek némi információt erről.
A Határátkelős második posztomban (itt elérhető) már kitértem rá, de azóta némi plusz információra is sikerült szert tennem.
 
De kezdjük az alapoktól, hogy biztosan érthető legyen a rendszer.
 
Az első és legfontosabb, hogy feltételezem a hivtalos munkavállalást, teljes bérre való bejelentést és minden szabály betartását. Egyrészt így egyszerűbb, másrészt én is így csinálom és nem ismerek kiskapukat. Fontos megjegyezni, hogy a leírtak a mai állapotokat mutatják be, azaz 2014. február 21-én biztosan érvényesek.
 
Minimum egy évnyi munka után történtő munkanélkülivé válás esetén három (öt :) ) lehetőség áll előttünk. Ebből a háromból sajnos nem a munkanélküliség elején lehet választani, hanem a munkavégzés kezdetekor, azaz a kijövetelkor, ezért a munkába állás kezdetekor hozott döntésünk egyértelműen meghatározza a későbbi lehetőségeinket. Annyi átjárhatósága van a rendszernek, hogy bármikor dönthetünk úgy, hogy mást szeretnénk, de ennek hatása csak 12 hónappal későbbtől jelentkezik (vagy jelentkezhet, mert annyira optimistának kell lennünk, hogy nem hiszünk a gyors munkanélkülivé válásunkban).
Azok számára, akik viszont már a folyamat elején tudják, hogy valószínűleg egy-két évre szól csak a szerződésük nem sok mozgástér marad az időben.
 
Most, hogy befejeztem a felesleges süketelést, jöjjön a három (öt :) ) lehetőség:
 
1a) Semmi mást nem csinálunk, mint dolgozunk és fizetjük az adót. Nem vagyunk tagjai A-kassának. Ebben az esetben a segély maximális értéke munkanaponként 320 korona, azaz havi bruttó 7.040 kr, ami nettó kb. 4.900 korona. Ez akkor jár, ha korábban teljesen munkaidőben (heti 40 óra) dolgoztunk. Amennyiben csak fél évig dolgoztunk, ennek az összegnek a felét kapjuk csak. Ezt az összeget 300 munkanapig, azaz nagyjából 14 hónapig kapjuk.
 
1b) Ha dolgozunk, adózunk, fizetjük az A-kassát valamelyik szakszervezetnek (ezt a munkák határozza meg), de még nem dolgoztunk legalább egy éve. Ebben az esetben is az előző, maximum napi 320 koronát kapjuk. Hasonlóak a feltételek, mint az előző esetben.
 
2) Amennyiben szakszervezeti tagok vagyunk, fizetjük az A-kassát és legalább egy éve teljes munkaidőben dolgoztunk. Ebben az esetben jogosultak vagyunk jövedelemfüggő összeget kapni segélyként. IF Metall szakszervezet esetén (máshol lehetnek eltérések az időtartamot tekintve) ez az első 200 munknap (kb. 9 hónap) a fizetésünk 80%-a, de maximum munkanaponként 680 korona. A következő 100 munkanap esetén már csak a fizetésünk 70%-a (szintén maximum napi 680 kr).
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a segélyünk havi bruttó 18.700 koronás fizetésnél tetőzik az első 200 napot tekintve, illetve 21.371 koronánál, ha a későbbi 100 napot is belevesszük.
(kiegészítés: a szakszervezeti tagság és az A-kassa fizetése nem függnek össze! Lehet valaki tagja az adott szakszervezet A-kassájának anélkül is, hogy magának a szakszervezetnek a tagja lenne. Szerintem ez működik fordítva is, de annak nem sok értelmét látom :) )
 
Mi történik egy 21.000 koronás bruttó bér esetén?
Az első 200 napban jogosultak lennénk a fizetésünk 80%-ára, azaz bruttó 16.000 koronára. Ez naponta 727 koronát jelentene, de csak maximum 680-at fizetnek, így a 16.000 korona helyett mindössze 14.960 koronát kapunk. Fontos kiemelni, hogy ez bruttó összeg, ennek a nettója 11.000 kr körül van.
A következő 100 napban már csak a fizetésünk 70%-át kapjuk. Ez bruttó 14.000 kr (nettó kb. 10e), ami már alatta van a 680 koronás napi segélynek, így 680 kr helyett csak 636 kr-ra számíthatunk.
 
Nem sok, főleg ha ennél többet keresünk, de az 1a) és 1b) pontokban leírtaknál lényegesen több.
 
3a) Fizetjük a szakszervezetnek az A-kassát és van lehetőség házon belül úgynevezett inkomstförsäkringet is fizetni. Ilyen az IF Metall esetén nincsen, de az Unionen-nél pl. van. Ez azt jelenti, hogy nincs napi maximum meghatározva, hanem minden esetben a fizetésünk 80%-át kapjuk. Az időtartam szakszervezettől függ, az Unionen azt hiszem 200-250 napig fizet.
Könnyen belátható, hogy havi 20-21-22e koronás fizetés esetén nem érdemes ezzel vacakolni, mert pénzbe kerül és a haszon nem túl nagy.
Szokott lenni itt is azért egy felső limit, Unionen esetén havi bruttó 60.000 korona, ami már nem egy jellemző bér (tudom, attól függ, hogy hol :) ).
 
3b) Az előző pontban szereplő inkomstförsäkringre jogosultságot lehet szerezni "harmadik fél" által is, pl. egy biztosítótársaságon keresztül. Ilyen pl. az Accept. Ez lényegesen drágább, mint a 3a) pont esetén elérhető kiegészítő biztosítás, de még így is fájdalomküszöbön belül van (persze kinek hol ez a küszöb). Két szolgáltatásuk van, ami érdekelhet ebben a tekintetben minket: ha van már a szakszervezettől inkomstförsäkringünk, de kevesebb, mint 300 napig fizetnek. Ebben az esetben az Accept kitolja ezt a határt 300 napra. Ez az olcsóbb verzió.
A másik lehetőség, hogy nincsen saját ink.försäkr.-ünk. Ezesetben felemeli a segély mértékét a fizetés 80%-ára, 300 napon át. Ez nyilván egy drágább szolgáltatás.
 
Vannak még különböző opciók, pl. rövidebb napig kérni és akkor olcsóbb, de ez nem az a dolog szerintem, amin garasoskodni kell, mert ha arra kerül a sor, biztosan bánni fogjuk, hogy spóroltunk a dolgon.
 
Számoljunk egy kicsit, mert az jó (nekem mindenképpen :) ). Mi történik a különböző lehetőségek esetén mondjuk egy 25.000 koronás bruttó fizetés és IF Metall szakszervezet esetén:
 
1a) Nem vagyunk szakszervezeti tagok (tudom, pont most írtam, hogy IF Metall tagsag esetén, de ebben az esetben mégsem :) ), csak 6 hónapot dolgoztunk.
Ilyenkor a 320 korona felét, azaz napi 160 koronát kapunk. Ez havi bruttó 3.520 kr (nettó 2.464 kr). Ez nagyjából éhenhalásra elég, talán arra sem. Egy albérlet ennél többe kerül.
 
1b) Szakszervezeti tagok vagyunk, de kevesebb, mint egy éve. Az összeg azonos a fentivel.
A szakszervezeti tagság díja a fizetésünk 1,7%-a, azaz havi 425 korona. Nettó ráfizetés, de minden kezdet nehéz. :)
 
2) Szakszervezeti tagok vagyunk már legalább egy éve, fizetjük az A-kassát. Ebben az esetben az első 200 napon (és az azt követő 100 napon is) a maximális, bruttó 14.960 (nettó kb. 11e) koronát kapjuk.
Az egy év alatt befizettünk nettó 5.100 koronát, amiért cserébe (csak a különbözettel számolva)
119.000 koronát kaptunk. Nem kérdés tehát, hogy érdemes-e fizetni a szakszervezeti A-kassát.
 
3a) Ezzel az opcióval nem számolunk most, mert a Metállnak nincsen saját kiegészítő biztosítása. Az Unionennél ha jól emlékszem havi 50 korona volt a díja, számolás nélkül megállapítható, hogy megéri a dolog.
 
3b) Fizetjük a kiegészítő biztosítást az Accept-nek. Ennek a díja esetemben 316 korona havonta. Sok minden függvénye az előfizetési díj, kíváncsiságból beírtam úgy is, hogy svéd állampolgár vagyok. Akkor már csak 220 korona körül volt a díj. Mondhatnánk rá, hogy diszkrimináció (az), de így is örülök, hogy itt lehetek.
A befizetés egy év alatt 3.792 korona.
Amit kifizetnek, az a különbözet a 14.960 és a 20.000 kr között. A nettó nyereség havi 3.528 havonta, 14 hónap alatt összesen 42.336 korona.
 
Így a végén ott tartunk, hogy egy év munkaviszony után ha nem fizetünk senkinek, akkor havi nettó 2.500 korona üti a markunkat, ha viszont rászánunk egy keveset, akkor 14.000. Nem hiszem, hogy kérdés lenne a dolog létjogosultsága.
 
Felmerülhet még a kérdés, hogy ha 10-15 évig fizetjük ezeket, akkor lehet, hogy negatív lesz a végösszeg... ez így igaz, bár közben csak emelkedik a bérünk, így a visszakapott összeg is nagyobb lesz. Számomra pedig nem az a fontos, hogy 20 év után veszteséget generálhat a dolog (számomra elhanyagolhatót), hanem az, hogy 2 év múltán ha bajba kerülök, lesz mire támaszkodnom.
 
Szerintem érdemes elgondolkodni a dolgon.

2014. február 17., hétfő

Az új munkakörről

Ma délelőtt jött hozzám egy srác az Unionen szakszervezettől a munkakörváltozás miatt. Bár nincs a cég és az Unionen között számottevő kapcsolat (én voltam az egyetlen tag a cégnél :) ), de mégis fontosan tartották, hogy Linköpingből (105 km) elautózzon hozzánk valaki és meghallgassa a cég ajánlatát, elkerülendő egy lehetséges jog- vagy törvénysértést. Szerintem elég korrekt dolog.

A megbeszélés nem tartott tovább 30 percnél; ez alatt sor került a kötelező kávézásra is :) A cég egyrészt mindig is nagyon korrekt volt velem szemben, így tulajdonképpen már előre megállapodtunk, a megbeszélés csak formalitás volt.
Arról nem is beszélve, hogy ha esetleg nem fogadom el az új munkakörömet, akkor azonnal felmondanak (már gyűjtöttem 2 hónap felmondási időt), így tulajdonképpen nem volt kérdés, hogy mit választok.
Ami új információ volt, hogy a váltásig kikérhetem a felmondási időmet, azaz mondhattam volna azt is, hogy rendben, de csak 2 hónap múlva. Ennek akkor lehet jelentősége, ha jelentős bevételkieséssel jár a változás (a korábban említett két kollégám esetén ez havi 5-8e korona bruttó veszteség lesz, esetemben viszont semennyi).

Tehát ott tartottunk, hogy a felajánlás korrektségét az Unionen fenntartások nélkül elfogadta.

Később a VD (verkställande direktör - ügyvezető igazgató) megkérdezte, hogy mennyi időt szeretnék. Mondtam, hogy annyit, amennyit a vállalat szeretne, nincsen számomra tétje viszont érezhető, hogy egyre kevesebb feladatunk van és kevés rosszabbat tudok elképzelni, mint a feleslegesen ülést a sarokban. Úgyhogy abban maradtunk, hogy jövő hétfőn kezdek a Százholdas pagonyban (nem tudom miért ez jutott eszembe hirtelen a műhelyről, semmi baj, jól vagyok, nem kell orvos :) ).

Kiderült végre, hogy hol és milyen műszakban fogok dolgozni. Ezzel rögtön két meglepetés is ért: eddig marógépen dolgoztam, de most egy CNC esztergát kaptam. Egész pontosan egy 2011-es HAAS ST-30 lesz az új paripám, amivel két probléma is van: nem ismerem a vezérlését és soha az életben nem esztergáltam. De a fejlődés lehetősége adott :)
 

A másik, hogy az előzetesen beharangozott két műszak helyett egy műszakot kapok, tehát egyedül leszek a gépen (jelentősen több lehetőség a betanulásra). A jövőben pedig eldönthetem, hogy egy vagy több műszakban szeretnék majd dolgozni, ami nagyon korrekt felajánlás, mert a másik két srác nem választhatott.

Szó volt még arról is, hogy ha már nagyjából képben vagyok a gépet illetően, akkor elküldenek még egy tanfolyamra Jönköpingbe. Meglátjuk, de eddig úgy tűnik, hogy nemhogy nem rúgnak ki, hanem még ők kérnek elnézést a kellemetlenségekért.
Feladatom marad viszont a Gibbs programozás, ha igény lesz rá a jövőben.

Azt már talán írtam, hogy visszakapom a régi fizetésemet + az utazási költségtérítést, így gyakorlatilag a mostani béremet kapom (áprilisig, amikorra már emelést ígértek - olyankor szoktak).

Egyelőre itt tartunk, munka most elég sok van (zömében marós munkák, aminek köszönhetően még egy kis extra betanulási időhöz jutok).

Mióta elkezdődött az átszervezés egy igen értékes információval gazdagodtam az A-kassával kapcsolatban, amit hamarosan meg is írok (de nem most :) ).

Addig is mindenki örüljön, túl vagyunk a hétfőn! :)

2014. február 15., szombat

Vissza a műhelybe

Egy januári kedden szóltak az összes irodai dolgozónak, hogy fontos möte lesz. Gondoltam éveleji, előző évet értékelő megbeszélés, semmi komoly.
 
A tulaj (aki akkor a VD is volt) arcán láttam a zavartságot, nem nagyon nézett a szemembe (köbeültünk egy nagy tárgyalóasztalt), amikor mégis és találkozott a tekintetünk, gyorsan el is kapta. Itt már sejtettem, hogy nem csak az előző évi teljesítmény lesz a téma.
 
Az akkori termelési igazgató kezdett beszélni, hétfőn volt egy vezetői értekezlet (tulajdonosokkal és vele), ahol úgy alakult, hogy az eddigi "legfőbb vezér" nyugdíjba megy, a helyét a fia (aki a másik tulajdonos és aki addig a percig a VD volt) veszi át és az akkori termelési igazgató lesz az új VD. Tehát nagyjából a piramis legfelső szintje nyugdíjba ment, az alatta lévő 3 ember pedig feljebb tolódott egy helyet (ilyesmi felállás már volt korábban).
 
DE! És itt jön a lényeg, ami engem is érint.
 
A tavalyi év rózsásabb volt, mint az előző, de nem jött annyi megrendelés, mint amennyivel terveztek, így a tavaly nyáron megvalósított szervezeti átalakítás már nem életképes (ennek keretében jött létre az irodában egy technikusi csoport és egy "tervező - előkészítő" csoport). Röviden, bár ez nem volt titok annak, aki nyitott szemmel járt (mint én), túl sokan vagyunk az irodában.
 
OK - gondoltam -, akkor nekem menni kell, remek...
 
És akkor jött a "hidegzuhany" a többiek számára: 3 ember kerül ki az irodából. Micsoda? Három? Mindenki pislogott, senki sem értette, a három túl sok. Az nem volt titok, hogy nekem túl sok Gibbs-es munkám nem volt, így feleslegesen parkoltattak bent, ugyan folyamatosan próbáltam mindenhol hasznossá tenni magam, de ilyen kihasználtság mellett ennek nem volt értelme. Egy másik srácról is rögtön tudtam, hogy menni fog, mert hozzám hasonlóan nem sok dolga volt (illetve semmi olyan, amit más ne tudott volna átvállalni). De ki a harmadik?
 
A möte után külön odamentek mindenkihez, aki érintve volt, kiderült a harmadik ember személye is, nem kicsit meglepődött mindenki. Az a srác, akinek a munkája nélkül nagyon nyögvenyelős lesz a jövőben a technikusi része a cégnek (vele dolgoztam egy irodában).
Sokat beszélgettünk utána erről (egy hónapja történt a dolog), az egyetlen magyarázat az, hogy csípte az egyik főnök szemét, mert nyíltan felvállalta a véleményét és ezt van, aki nem viseli olyan jól. Sajnos ez van.
 
Ami megnyugtató, hogy mindhárman kaptunk lehetőséget arra, hogy a műhelyben dolgozhassunk. Érdekes is lett volna, ha az ő ötletük nyomán kerülök az irodába, aztán fél évvel később kitesznek, mert mégsem jött be a számításuk. Visszakapom a régi fizetésemet (amit azóta nem emeltek, így nem fogok rosszabbul keresni :) ), két műszakban fogok dolgozni, amit nem bánok, mert az több szabadidőt és valamivel több pénzt is jelent, a munkaidő meg teljesen mindegy a számomra. Minden második hét mondjuk érdekes lesz, mert már Nóri is dolgozik ugye és így ha délutános leszek, sokat nem látjuk egymást.
 
A másik, hogy van annyi munkánk, hogy a cég fenn fog maradni, nem lesz semmi probléma és ki tudja, lehet, hogy egy év múlva visszakerülünk az irodába... de ha nem, az sem baj, annyi haszna biztosan volt a dolognak, hogy szereztem egy kis gyakorlatot CAM vonalon is, illetve két tanfolyamon is részt vehettem.
 
Ez ilyen.

2014. február 13., csütörtök

Még mindig itt vagyunk

Elnézést kell kérnem, hogy az utóbbi időben nem nagyon jelentkeztünk, de sajnos így alakultak a dolgok. Nincsen semmi baj vagy ilyesmi, mindössze a munkahelyemen vannak változások, nyaralni voltunk és most még beteg is vagyok (évek óta először vagyok lázas - de azért megmaradok).
 
Rövidesen pótolom minden mulasztásomat!