2014. május 25., vasárnap

EU-parlamenti választás, 2014 (II)

Ahogy ígértem, elmentem szavazni.
 
Gondoltam jó poszt téma lesz, de miután sétálással együtt 15 perces procedúra volt, nem nagyon tudok miről írni.
Pár hete megkaptam a "behívót" a választásra, amiben leírták, hogy mikor és hová kell majd mennem. Erről írtam az előző posztban, így nincs mit beszélni róla.
 
A mi körzetünknek az utcában lévő általános iskolába kellett menni. A bejárat előtt rögtön a kezembe is nyomtak egy választó lapot, amin a Vänsterpartiet választható képviselői szerepeltek.
 
Az előcsarnokban egy állványon ott volt az összes párt cédulája, ezekből lehetett összegyűjteni párat (talán 12 volt), majd elvonulni a választófültk magányába, ikszelni egyet valamelyik lap (párt lista) valamelyik nevére (képviselő).
Ezután személyivel/jogosítvánnyal oda kellett járulni a választási bizottság színe elé, akiket most két kifejezetten életunt nő képviselt, majd egy gyors ellenőrzés után (egy lap van-e a borítékban, én vagyok-e akinek választani kellett jönnie) bedobták egy egyik ládába a szavazatomat.
 
Így néz ki egy választó lap a képviselők nevével:
 
Nem tudom, hogy mikorra lesz eredmény, gondolom legkésőbb holnapra.
 
Érdekes volt egyébként részt venni első alkalommal a helyi választási rendszerben, nem mintha más lenne, mint a magyar, de ez talán még egy lépés abba az irányba, hogy új otthonunk van.

2014. május 11., vasárnap

EU-parlamenti választás, 2014

A múlt héten megkaptam a választásra jogosító "kártyát", a röstkort-ot.


Az utcánkban lévő iskolába kell majd mennem május 25-én, 8 és 21 óra között.
 
Még nem tudom, hogy melyik pártra fogok szavazni, majd felteszek a cégnél pár kérdést azoknak a kollégáknak, akikről biztosan tudom, hogy nem fognak falnak menni, illetve a pártok weboldalát is át fogom tanulmányozni.

2014. május 7., szerda

Diéta - már közel a vége!

Lassan, de biztosan elérkeztünk a diétám hajrájához. Nem kis megkönnyebbülés, de nem azért, mert végre ehetek, amit csak akarok (ez ugye butaság lenne), hanem azért, mert elértem a célomat és ez némi elégedettséggel tölt el.
 
Már nem emlékszem pontosan, hogy honnan is számolódik az egész eleje, de nagyjából így fest időrendi sorrendben:
2014. február 10. - hazaérkeztünk a Karib-szigetekről, 89 kilóval mérlegeltem, ami kissé ijesztő volt :)
 
2014. február vége - Gyula fia, aki a legrégebbi (és legjobb) barátom kijött Svédországba. Sokat beszélgettünk, mesélte, hogy elkezdett edzeni, aminek rövid idő alatt elég látványos eredménye lett én pedig elszégyelltem magam, mert gusztustalan, folyós undormány voltam;
 
2014. február 25. - a mérleg már kegyesebb volt, 84,5 kilót mutatott (valószínű elvesztettem a hajókirányuláson összeszedett extra kilókat és sok vizet). Nagyjából ekkorra tehető, hogy tudatosan, számolgatva és jegyzetelve elkezdtem az életmód váltást és a diétát;
 
2014. március 1. - A mérleg 83,5 kg-t mutat.
 
2014. április 1. - Már csak 79,8 kg vagyok.
 
2014. május 3. - Történelmi mélypont, szerintem általános iskola óta először csökkent a BMI-m 25 alá, egészen pontosan 24,9-re, ami 74,5 kg-os testsúlyt jelent. Itt tartunk most.
 
Amit eddig megtanultam az egészből:
- Sem meghízni, sem lefogyni nem nehéz. Normális körülmények között egyik sem kíván emberfeletti teljesítményt, csak akaratot és kitartást. Szerencsére egyik sem olyan dolog, ami kötve lenne bármihez is, egyszerűen csak csinálni kell.
 
- Csak az nem tud változtatni az addigi életmódján és ezzel együtt átformálnia a testét (legyen az fogyás vagy tömegnövelés), aki nem akar. Tudom, mert sokáig én is csak a kifogásokat kerestem (és találtam is, mert annyi van belőlük, hogy az hihetetlen).
 
- A türelem az egyik legfontosabb dolog az egészben. Nekem nem sok van belőle, ha valamit akarok, akkor azt jellemzően már most akarom. Ez viszont fogyás esetén sajnos nem működik. Időt kell adni a szervezetnek, hogy átálljon, elegendő tápanyagot ahhoz, hogy ne boruljon teljesen fel és megfelelő mennyiségű mozgást, hogy ösztönözzük a zsírégetésre. Heti 1 kilónál többet nagyon nehéz úgy fogyni, hogy közben ne tegyük tönkre magunkat. Ebben az ütemben viszont nem 3 hét lesz, míg megszabadulunk a hosszú évek keserves munkájával felhalmozott zsírtól.
 
Felírtam néhány számot, hogy érzékeltessem az arányokat (az összehasonlítási alap napi 2.000 kcal energiaigény):
 
Március hónapban összesen 14.700 kcal-val ettem kevesebbet, mint amennyi nagyjából szinten tartotta volna a súlyomat. Ez napi szinten 474 kcal.
Emellett sportoltam összesen 8.657 kcal-nyit. Ez naponta 280 kcal-t jelent.
Összesen tehát a napi deficitem 754 kcal volt, a havi tényleges fogyásom pedig 3,6 kg.
 
Áprilisban összesen 17.500 kcal-lal kevesebbet ettem és 7.423 kcal-t mozogtam. Ez napi szinten 583 + 247 = 830 kcal-t jelent. Az alap még mindig a 2.000 kcal, így itt már figyelni kell, mert nem éri el az 1.200 kcal-t naponta, amitől könnyen borulhat fel az ember.
A tényleges fogyás 4 kg.
 
A cél még mindig a 70kg elérése, ami szerintem május végére sikerülni is fog. Ha így lesz, akkor február 10-től május 31-ig összesen 19kg-tól szabadulok meg (30 napota átlagosan 5,2 kg-t jelent, ami nem 100%-ig mérvadó, mert benne van az elejéről a víz vesztés és a hajón lerakódott extra fókazsír is).

2014. május 3., szombat

Valborgsafton Nóri munkahelyén

Április 30-án volt a svédek (és még biztosan más népek) tavasz köszöntő, télbúcsúztató ünnepe, a Valborgsafton. Természetesen egy remek lehetőség arra, hogy az ember kicsit kieressze a fáradt gőzt, annál is inkább, mert másnap nem kell dolgozni menni.
 
Ennek megfelelően, idén is sor került az ünnepélyes tűz gyújtásra.
 
Nóri főnökének egy barátja meghívott minket a házába, hogy ott ünnepeljünk. Ő főzött, fantasztikus lakomában volt részünk. Nagyon praktikusan papír és műanyag étkészletet kaptunk, így vacsora után mindent összegyűjtöttünk és a már égő tűzre vetettünk a kertben. :)

 
Az érkezésünk elég kalandosra sikerült, mert a ház valahol a tanyavilágban van, mi pedig eltévedtünk. Nem kicsit :) Sikerült nagyjából 45 perces késéssel megérkezni, közben telefonon tartottuk a kapcsolatot Nóri főnökével, aki szintén a környéken lakik, így otthonosan mondta az irányt... olyan irányt, ami nekünk semmit sem mond, hiszen most jártunk ott először. Semmi vész, volt, aki csak utánunk érkezett.
 
Nagyon jól éreztük magunkat.
 
Másnap lett volna agyaggalamb lövészet is, de azt hiszem az időjárás miatt ez elmaradt :( Majd legközelebb!