Az új, magyar személyi igazolványról

Január első munkanapján, kihasználva, hogy éppen Magyarországon voltam, éltem a lehetőséggel és csináltattam új típusú személyit. Sosem lehet tudni, hogy mire lesz még jó és mivel azt olvastam, hogy ezt már kérheti külföldön élő magyar állampolgár is, magyarországi lakcím nélkül is, gondoltam, miért is ne?

Az igénylés gyorsan és zökkenőmentesen ment, az ügyintézőtől megkérdeztem, hogy lehet-e majd használni az EU-n belüli utazásra, azt mondta, hogy persze. Erről akkortájt rémhírek terjedtek a neten.

Eddig nem is lenne különösebben érdekes a történet, pár nap alatt elkészült az új plasztikkártyám (ezeket valamiért betegesen szeretem gyűjtögetni, hát ha még utazni is lehet velük, persze, hogy akartam :) ). Az átvételkor viszont, egy másik ügyintézővel beszéltem, aki határozottan állította, hogy csak akkor jogosít utazásra a személyi, ha van Magyarországon bejelentett lakcímem. Nem akartam értetlenkedni és feltartani a sort, tudomásul vettem, mivel ingyen adták, nem szomorkodtam, tök alsónak jó lesz a gyűjteménybe így is.

Miután jobban szemügyre vettem a kártyát, a hátoldalán nem szerepel a "Külföldre utazásra nem jogosít" kitétel. A neten gyorsan utána olvastam megint, találtam is néhány esetet, amikor valóban nem érvényes (bírósági határozat, migráns személyi...), de a magyarországi lakcímmel összefüggésben semmit sem találtam. Kezdtem kissé összezavarodni.

Biztos, ami biztos alapon írtam a KEKKH-nak, ha valakik, akkor ők biztosan pontos választ tudnak adni erre a dologra. Csodák csodájára talán 2 órát sem kellett várnom a válaszra, amit be is másolok ide:

"Tisztelt Ügyfelünk!

Köszönjük, hogy a Kormányzati Ügyfélvonalhoz fordult!

Kérdésére az alábbi információkkal tudunk szolgálni:

Amennyiben személyi igazolványára nem került rávezetésre, hogy "külföldre utazásra nem jogosít" abban a helyzetben az okmány alkalmas lehet határátlépésre a megadott tájékoztatás szerint:

http://www.kekkh.gov.hu/Eszemelyi/kartya_funkcioi/e_uti_okmany_funkcio

Amennyiben további kérdése van vagy információra lenne szüksége, forduljon továbbra is bizalommal hozzánk!"

Így már 2:1 arányban megerősítették, hogy használható utazásra az új személyi akkor is, ha nincs magyarországi lakcíme az embernek. De a puding próbája az evés, visszafelé jövet az útlevelem helyett a személyit adtam oda a határőrnek a reptéren. Rögtön meg is csodálták, hogy ez már az új személyi, úgy örültek neki, mintha még nem találkoztak volna ilyennel, amit nem tartok valószínűnek. Náluk csak én örültem jobban, hogy átment a próbán az új kártya és már biztos, hogy lehet vele utazni a külföldön élőknek is.

Lehet, hogy ezzel senkinek, semmi újat nem tudtam mondani és csak én jártam úgy, hogy egymásnak ellentmondó információkat kaptam. 

Skócia, november 7-11.

Egy barátomtól kaptam meghívást még szintén a nyár végén, ősz elején Skóciába. Sosem jártam ott, képeken láttam csak eddig, ami nagyon tetszett és a meghívásnak sem tudtam ellenállni, így természetesen elfogadtam a meghívást.

Nem volt közvetlen járat Svédország és Skócia között, de kárpótolt az átszállásért, hogy a Norwegian gépein van wifi :)

Reggel 7-kor indult a repülő, így viszonylag korán sikerült odaérnem Skóciába és még volt majdnem egy teljes napunk a környéket felfedezni Katával és Ágostonnal. Ők a blogom nagyon régi olvasói, a kezdetektől követik az életemet Svédországban, így gyakorlatilag mindent tudtak már rólam :) Mindketten egy hatalmas birtokon dolgoznak, külön házban laknak a terület szélén. Irigyelltem őket :)

Az első nap az egyik környékbeli vízesést néztük meg, lélegzetelállító volt!

Útban a vízesés felé

 

Éppen meghódítom a vízesést :)

Második napra valamivel több néznivaló jutott, megnéztük a Rosslyn kápolnát, ami a Da Vinci kódban is szerepelt.

Innen kiautóztunk a tengerpartra, a Tantallon Castle-höz. Szellemmel ugyan nem találkoztunk, de a látvány lélegzetelállító volt!

A napot pedig egy homokos partszakaszon zártuk.

Harmadnap megnéztük a Wallace-emlékművet, majd a várat Stirlingben.

Délután még megnéztünk a birtokon egy másik vízesést is, ahol egy hirtelen ötlettől vezérelve sikerült be is állnom alá (mellé).

Az egyik este (már nem emlékszem, hogy pontosan melyik :) ) történt egy kis ismerkedés a helyi whisky-vel, amit összekötöttünk némi karaoke-val is. Nem ajánlom senkinek az élményt, hogy engem hallgasson énekelni... nem lenne jó :)

Nagyon köszönöm a lehetőséget, nagyszerűen éreztem magam!

Uppsala

Még augusztusban volt kint Pepe és kitaláltuk, hogy nézzük meg Uppsala-t. Nincs innen olyan messze, 135km, kellemes, két órás út.

Az uppsalai egyetem Svédország legrégebbi egyeteme, 1477-ben alapították. A város maga pedig Svédország negyedik legnépesebb város. Aki a környéken jár és teheti, szerintem mindenképpen látogasson el ide, szerintem az egyik legszebb svéd város.

Néhány kép, a teljesség igénye nélkül :)

Fyrisån

Fyrisån

Fyrisån

Az uppsalai katedrális

Városnézés Koppenhágában (és esőben)

Augusztus 29. és 31. között Koppenhágában látogattam meg Enikőt. Eredetileg városnézős programnak terveztük, de neki dolgoznia kellett és az időjárás is közbeszólt, így csak egy igen sietős sétára volt lehetőség.

Ez volt eddig a leghosszabb út, amit az új autóval tettem meg, de a 650 levezetett km után úgy szálltam ki belőle, mintha nem is vezettem volna semennyit sem. Korábban, a 400km-es göteborgi túrák azért sokkal jobban megviseltek a Beetle-lel.

A Tivoli bejárata. Be nem mentünk :)

Belefutottunk egy meleg-rendezvénybe is, ahol ingyen ölelést osztogattak.

Miért is ne!? :)

Egy "békés" játszótér :)

Koppenhága...

Ez nem tudom micsoda, de finom volt :)

Ez pedig a malmö-i Turning Torso épület

Köszönöm a lehetőséget!

Vitorlázás Göteborgban

Némileg elmaradtam az elmúlt 4 hónap történéseivel, ezért megpróbálom behozni a lemaradást.

 

Szeptember 7-9. között Göteborgban voltam, Szpidiéknél, egy vitorlázós-városnézős hétvégén.

Szombaton mentünk ki a hajóval, lelkesen próbálkoztunk (illetve csak Szpidi, mert én jobbára néztem, hogy mit csinál) spinakkerezni, ami ideig-óráig ment, aztán a szél úgy döntött, hogy mégsem partner ebben.

Egészen Marstrandig vitorláztunk, ami úgy 4 órányi út lehetett. Itt sétáltunk egyet a városban, ettünk, beszélgettünk és egy part menti, magasabb szikláról körbenéztünk.

 

Hazafelé nem volt szerencsénk, mert az szél nem nagyon akart fújni, ezért motorozni voltunk kénytelenek. Szpidi azért lelkesen próbálkozott időnként bevonni a nemlétező szelet is a játékba, de mindhiába.

 

Másnap kipróbáltuk a frizbigolfot, nekem nagyon tetszett! :)

 

Majd legközelebb! :)

 

Bár nem tarotzik a vitorlázás témakörébe, de odafelé megálltam egy

pihenőben az autópálya mellett és leesett az állam az igényességétől :)

 

"Vitorlázunk" kifelé a kikötőből

Itt már komoly vitrolázás folyik, ahogyan

az a nagykönyvben is meg van írva

Marstrand közelében, egy kis csatornán "motorozunk" keresztül

Kilátás a "szikláról" :)

Az elmaradhatatlan viking rúnakő

Ház, a parton, amiben el tudnám képzelni a nyugdíjas éveimet

Matróz romantika Szpidivel, hazafelé :D

Göteborgból hazafelé még megálltam a Vättern partján álló Brahehus várnál és csináltam pár képet. Már sokszor elmentem mellette, mindig érdekelt, hogy mi lehet az és most az időjárás is partner volt a megtekintéshez.

Innen már egyenesen haza vezetett az utam. 3 napos hétvége volt (péntekre szabadságot vettem ki), egy percet sem pihentem, de így volt jó minden!

Köszönöm a lehetőséget!

New York, Washington D.C.

Szép lassan szerveződik a nyári utazás.

 

Most tartunk ott, hogy a szállások, repülőjegyek, programok meg vannak tervezve (minden még nincs kifizetve). Igazából már csak az apróságok vannak hátra, nyomtatás, a városok bejárásának térképen való megrajzolása (mindig viszünk magunkkal nyomtatott térképeket is + hasznos információkat, mert a telefon lemerülhet, míg ez a papírra nem annyira jellemző).

 

New York-ban összesen 5 napot töltünk, eddig úgy néz ki, hogy Chinatown-ban fogunk lakni egy nagyon kellemes szállodában (a képek alapján :) ), nem túl messze a Brooklyn-hídtól.

 

Nóri elég jó kis programot állított össze (mint mindig), egyedül azt sajnálom, hogy nem sikerült jegyet szereznünk a The Carlyle-ba, a Woody Allen show-ra. Majd talán legközelebb...

 

Washington D.C.-ben 3 napot leszünk majd, nem messze a Fehér Háztól lesz a szállásunk (kb. 3 perc gyalog). A 3 nap elég zsúfolt lesz, de így találtunk olcsóbb repülőjegyet, ezért ezt vállaltuk. Végül is nem a tengerpartra megyünk heverészni.

Itt még várjuk a nagykövetség visszajelzését, mert elvileg rajtuk keresztül lehet bejutni a Fehér Házba és a Pentagonba is (utóbbiba nem mindig van erre lehetőség, majd kiderül, hogy szerencsénk lesz-e).

 

A részletes programról majd a beszámolóban írunk szerintem, addig még úgyis képlékeny a dolog.

Karibi telelés 2014 - I. rész

Már egy ideje hazaértünk, de eddig nem volt erőm megírni az összefoglalót. Őszintén szólva még abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán írok-e majd róla. Végül mégis úgy alakult, hogy sikerült rávennem magam az írásra, hátha valaki kedvet kap egy hasonló úthoz.

 

Két részletben készül el a beszámoló, mert így egyrészt nem unom meg az írást félúton, másrészt talán nem lesz olyan nagyon hosszú és még az olvashatóság határain belül marad a terjedelem. Az első rész Puerto Ricot, St. Thomas-t és Barbados-t, a második St. Luciát, St. Kitts-t és St. Maarten-t mutatja be.

A korábbi utazásokkal ellentétben most azt csináltuk, hogy nem kértünk meg senkit, hogy kivigyen hajnalban az Arlandára, hanem előző este felmentünk vonattal a reptéren található hotelbe és ott szálltunk meg. 800 korona volt egy éjszaka két főnek, reggelivel a Radisson Blu hotelben. Nem volt vészes, viszont sokkal kényelmesebb volt, mint hajnali 2-kor kelni és 2,5 órát utazni, hogy elérjük a reggel 7-kor induló repülőt.

Pénteken (2014.01.31) még mindketten dolgozunk, munka után elszaladtunk Eskilstunába, hogy befejezzék Nóri szemhéjtetoválását, majd vissza Flen-be, átadni őszentségét, I. Muffintosh-t anyósoméknak megőrzésre, majd irány a vasútállomás, onnan vonattal Stockholmba, Stockholmból busszal az Arlandára. Fárasztó nap volt :)

 

Másnap (2014.02.01) hajnalban indult a repülő. Dél körül már Londonban volt, ott mindössze 55 percünk volt az átszállásra, ráadásul még az amerikai határőrök is feltették a szokásos, hülye kérdéseiket (hova megyünk, miért megyünk, hol szállunk meg, miből élünk, stb). Mintha ezekre ne lehetne sablon válaszokat betanulni és elmondani ugyanazt, amit mi is elmondtunk.

Vajon mit szólnának, ha azt mondanánk egyszer, hogy "Illegális bevándorlás a célunk, egy építkezésen fogunk feketén dolgozni." De nyilván nem fogunk ilyet mondani...

 

Miután sikerült átverekedni magunkat az ellenőrzésen, következett a talán 8 órás út New Yorkig (nem emlékszem pontosan az időre, nincs is jelentősége). NY-ban 3 óránk volt a csatlakozásig, addig ettünk, ittunk, jót mulattunk, illetve nekem nadrágot kellett cserélnem, mert a farmer, amiben utaztam beadta a kulcsot és úgy 15 centi hosszan szétrepedt egy nem túl előnyös helyen :) Ennek később is volt jelentősége, mert a hajón voltak úgynevezett elegáns estek, amikor ing, hosszú nadrág páros volt a minimum elvárt és az egyetlen magunkkal vitt nadrágot sikerült lenulláznom. Annyi baj legyen, majd veszünk valahol.

Késő délután felszállt velünk az utolsó gép is a nap folyamán, nem mondhatom, hogy már nem untunk halálosan a repülőgépek belsejét. Összesen 20 órát utaztunk, ebből talán 15-öt töltöttünk a levegőben.

Este 11 körül értünk oda San Juanba. Még NY-ban, a határőr kioktatott, hogy Puerto Rico nem külön ország, hanem az Egyesült Államok az is... más kérdés, hogy ez így nem igaz... PR külön állam, amely önként társult az USÁhoz, saját alkotmánya van.

 

Fogtunk egy taxit, ami $19-ért elvitt a hotelba. Lefürödtünk és lefeküdtünk, mert hosszú volt az út.

 

Vasárnapra (2014.02.02) egy kis városnézés volt tervezve San Juan óvárosában, majd a kabin elfoglalása a hajót. A tervezett programot kis változtatással ugyan, de sikerült tartani: megnéztük a San Cristobal erődöt és a San Felipe del Morro kastélyt a parton. Végigsétáltunk a Paseo del Morro-n. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a helyiek jobban beszélnek angolul, mint Miamiban :)

Az erődbe és a kastélyba összesen $10 volt a belépő.

Egy bástya az Atlanti-óceán partján

 

San Cristobal erőd

 

Panoráma a Paseo del Morro-ról

 

Paseo del Morro

 

Panoráma a San Cristobal "kertjében"

 

A két erőd között elfoglaltuk a kabinunkat a hajón. Szerencsére készültek ránk és a hozzánk hasonló korai érkezőkre, így volt lehetőség arra is, hogy megebédeljünk a hajón. Ez nagy örömöt (és jóllakottságot) okozott.

Indulásra sikerült visszaérnünk gond nélkül, kissé fáradtan megvacsoráztunk, majd irány a kabin és alvás...

St. Thomas (2014.02.03.)

Ez a sziget volt talán a legkevésbé érdekes az összes közül. Nem találtunk a hajón érdekes parti programot (shore excursion), ezért kinéztünk egy strandot és ott süttettük magunkat (ropogósra) egész nap.

Néhány kép azért készült:

 

A kikötőben megpróbáltuk pótolni az odaveszett nadrágot, de hiába. Volt még egy napunk, mert a harmadik estére volt kiírva a kiöltözős est.

 

A tengeren (2014.02.04.)

Nem múlhat el hajóút anélkül, hogy ne töltenénk el egy teljes napot a tengeren. A mostani úton szerencsére csak egy ilyen nap volt, az is rögtön a második.

A program nem volt túl feszített, gyakorlatileg egész nap a fedélzeten süttettük magunkat, megnéztük a jégszobrász műsort, aludtunk egy nagyot délután, mert az átállással még voltak problémák (amik később sem múltak el :) ).

Rájártunk egész nap a büfére, így a nap végén olyan voltam, mint egy lufi, annyit ettem :)

Szerencsére a rosszullét is elkerült mindkettőnket, így egy kellemes, eseménytelen napot tudhattunk magunk mögött.

Barbados (2014.02.05.)

Barbadoson befizettünk egy óriásteknős és víz alatti roncs nézegetős programra. Motorcsónakkal vittek minket a kikötőből egy másik tengerpartra, ahol kaptunk sznorkel felszerelést, majd nézegethettük a teknősöket. Összesen 4 teknőshöz volt szerencsénk, akik egyébként azért jártak oda, mert minden nap ott etették őket. Volt olyan is, amelyik egy halrajjal közlekedett, valószínüleg ők tartották tisztán.
Nem volt szabad megérinteni őket, de azért az egyik túratársunk megkérdezte, hogy mi van akkor, ha a teknős érinti meg őt? Ühüm, biztosan :)
 

Fényképek sajnos nem készültek, mert nem volt vízalatti fényképezőgépünk, de ide kattintva lehet némi elképzelésetek a látottakról.

A roncsnál láttunk mindenféle furcsa halakat, az egyik pl. függőlegesen úszkált, de sajnos a nevét nem tudom :(

 

A barbadosi kikötő egyébként csalódás volt, teherkikötőben sikerült megállni, ami minden volt, csak szép nem. De a teknősök kárpótoltak mindenért... :)

 

A sznorkelezés után volt még fél óránk, kifeküdtünk a partra és csináltunk pár képet:

A idő jó volt, bár ez a képeken nem annyira látszik... :)

Egyelőre ennyi, legközelebb St. Lucia, St. Kitts és St. Maarten lesz a terítéken.