Kötelező, novemberi megfázás

Nincs is felüdítőbb a menetrend szerint érkező, novemberi megfázásnál. Eddig minden novemberben (idén 3. alkalommal) sikerült elkapnom a helyi rákfenét. Általában 1-2 nap alatt vége volt, de az ideit nagyon megcsíptem, nem tudom, hogy hogyan. Illetve sejtem: "Á, még nincs olyan hideg kint, átszaladok a másik műhelybe, de nem megyek vissza a kabátomért az irodába..." hát persze!

Ilyenkor óhatatlanul eszembe jut Isaac Asimov egyik regénysorozata: "Az ostobaság ellen ... maguk az istenek is ... hiába hadakoznak". Ez minden novemberben eszembe jut :)

A kúra a szokásos: Alvedon (kb. az itteni aszpirin) + Treo (pezsgőtabletta) + vitaminok + amit még itthon találok és lehetőség szerint nem vérnyomáscsökkentő :)

Múlt szombaton kezdődött (november 16.) , éppen amikor Antit költöztettük Strömsundből Bettnába és úgy egy hétig tartott. Azon a héten nem is voltam dolgozni, mert egyrészt a hét első felében kimászni sem tudtam az ágyból, másrészt ha beviszem a bacikat és szétköpködöm az irodában, elég gyorsan lefejezem vele a céget. Annak pedig nincs értelme. 

Így maradt az egy hetes betegállomány, 5 napra kapok 4*80%-ot a fizetésemből, így ez azért kibírható "költség".

Majd felírom valahová, hogy jövőre próbáljam meg megúszni a dolgot.

Egyébként járvány is lehet, mert mikor Nóri ment a gyógyszertárba, soha nem látott tömeg várta és el is fogyott a megfázásra való gyógyszer. Lehet mégsem az én készülékemben volt a hiba?

Update: már Nóri is beteg, még én is az vagyok... nekem lassan 2 hete tart :(

Elköltöztettük Antit

Nem tudom, hogy mennyire emlékeztek még Antira, ő is írt ebbe a blogba 2 cikket (ezt és ezt). Úgy alakult a sorsa, hogy északon (Strömsundban) nem tudott tovább dolgozni, mert nem volt elég munka a cégnél, viszont beajánlotta az ottani ügyvezető hozzánk, mi pedig (pontosabban Gyula) megágyaztunk neki (jó hírét keltettük :) ).

Volt is lent interjún, kétszer is, majd a harmadik alkalommal (november 8.) alá is írták a határozott idejű, fél éves szerződését. Úgy láttam a szerződésen, hogy már nincsen próbaidő, hanem csak határozott és határozatlan idejű munkaviszony. De ennek sok jelentősége nincs is, a lényeg, hogy lett munkája ismét (reméljük nem csak erre a 6 hónapra). Vele együtt már 5 magyar dolgozik a cégnél, ez elég nagy mennyiség ahhoz képest, hogy 3,5 éve még egy sem volt. Úgy látszik elégedettek velünk...

De ami a lényeg, Anti holmija fent volt Strömsundban, amit valahogyan le kellett hozni ide. Béreltem egy teherautót a Statoilnál és egy derűs pénteki napon, munka után, Gyulával és Antival a nyakunkba vettük az országot. Az útvonal a Nyköping - Stockholm - Sundsvall - Östersund - Strömsund "autópályát" követte, mert bár a térkép szerint az E4-es, E14-es és E45-ös utakon fogunk haladni (az "E" jelűek zömében autópályák szoktak lenni) ezek nem autópályák, illetve nem végig, jelentős szakaszuk inkább gyorsforgalmi út.

A GoogleMaps szerint 777km és 8,5 óra az út, ezt majdnem sikerült is tartani,  1-2 szünettel hajnali 4-re értünk oda. Én vezettem az első kb. 600 km-t, a maradékot Gyula. Antinak nincs jogsija. Hazafelé hasonló időt futottunk, de többször cseréltünk.

Az útvonal

Menet közben csináltam pár fényképet is, mert sosem jártam még Jämtlandon. A táj hasonló Sörmlandhoz, de sokkal több a domb, szikla és érintetlen erdő.

Éjszaka, az E14-esen. Először azt hittem, hogy

törmelék van az úton, később rájöttem, hogy hó :)

Előttünk a semmi, mögöttünk a semmi.

A semmi közepén járhattunk éppen...

Végig, a vörös köves úton...

Egy kis pihenés, még mindig a semmi környékén

 Tó, naplementével

Kemping, valahol Stockholm és Sundsvall 

között, háttérben a tenger egyik öble

Kalandos utazás volt, de 26 óra alatt megjártuk oda-vissza, fel és lepakoltunk az autóról és vissza is adtam Nyköpingben.

Kéretlen levelek és akaratlan szolgáltatások

Kicsit megkésve jutott eszembe, hogy felírjam a "nem szeretem" listára az egyik, valóban idegesítő dolgot Svédországban: a kérdetlen leveleket.

Mikor kiköltöztünk, illetve mikor átköltöztünk Flen-be, az egyik legelső dolgunk volt, hogy jó nagy betűkkel kiírjuk a postaládára, illetve a bejárati ajtóra, hogy "INGEN REKLAM, TACK", azaz szabad fordításban "Leharapom a kezedet, ha beszemetelsz az ajtón!"... de lehet, hogy némi fordítási hibát vétettem, mert bizony megesik, hogy a szemét beesik (OK, megígérem, többet nem írok ilyet!)

A bedobált szemét között találni néhány bolti szórólapot, illetve rafináltabb cégek ráírják a szemétre a nevemet, így az már nem reklám, hanem véresen komoly küldemény, amit élet-halál kérdése, hogy kézbesítsenek (erről a mondatról eszembe jutott a The Postman (A Jövő Hírnöke) című film, de ez most nem fontos).

Szóval bedobják, ha kell, ha nem...

A másik kedvencem, a krumplihámozós újságok után, a "Gratulálunk, csak most, csak neked, neszeittvan, veddelgyorsan 20.000 korona hitelkeret, csak írd alá itt és itt!". Aham, van nekem diákhitelem, autóhitelem, személyi hitelem és valahogy pont nem vágyom arra, hogy legyen még egy harmadik hitelkártyám is. Ráadásul ez a cég nem kifejezetten ért a szóból, mert már ott tartunk, hogy minden áldott hónapban küldenek egy ilyen "sohamáskor, jajjdeolcsó, ezkellneked" levelet. Vagy én lennék a bolond, mert azt feltételezem, hogy ha nem igényeltem sem márciusban, sem áprilisban, sem az azt követő 6 hónapban, akkor az azt jelenti, hogy nem igazán szeretném igénybe venni a szolgáltatásukat? Vagy azzal kalkulálnak, hogy ha az elmúlt 10 hónapban nem kértem, akkor majd most, novemberben fogok? Pedig nem... :)

Persze, bosszantó a dolog, de azért túlélhető... de ha belegondolok, hogy ez mennyi papír lehet, mennyi tinta, mennyi adminisztrációs költség... teljesen felesleges pénzkidobás! Ha akarok hitelt, beírom a google-ba, hogy "lån" és kiválasztom a legmegfelelőbbet. A tukmálós, kufár mindenit!

A harmadik legcsodálatosabb dolog, amikor felhívnak... na nem azért, mert én szeretném, hanem azért, mert ők akarnak valamit tőlem. De ez biztos így van rendjén.
Először véletlenül nem vettem fel a telefont (nem hallottam, hogy keresnek). Van egy olyan jó szolgáltatás Svédországban (biztosan máshol is), hogy beírom a telefonszámot a keresőbe és megmondja, hogy ki keresett. De ez nem telefonkönyv, hanem húsvér emberek "kommentelnek" az adott telefonszám alá és így azonnal kiderül, hogy érdemes-e felvenni vagy sem.
Na de akkor mit lehet tenni, amikor naponta hívnak, mert lelkesek? Azért annak kicsi a valószínűsége, hogy ha 5 ilyen hívás után még mindig nem vettem fel, akkor az csak véletlen lehet, ezért megpróbálkoznak hatodszor is. Valamiért nekem a második, harmadik próbálkozás után leesne a tantusz (óh, minő jól elhelyezett szólásszösszenet vala), hogy a túloldalon "nemszeretnek, nemkellesz, hagyjadbékén, fujjköpödki!" érzések uralkodnak.

Szóval ez is egy nemszeretem dolog itt... 

Összezördülés

A napokban volt egy összezördülésem azzal a sráccal, akivel egy irodában dolgozom (és aki betanít éppen). Ez volt az első ilyen alkalom a 2,5 év alatt Svédországban, ezért gondoltam, hogy írok róla... bedobhatnám, hogy "itt sincs túrórudiból a kerítés", de nem teszem... :)

Történ egy reggelen, hogy a kollégám éppen egy műszaki rajzot szakértett (szerszámok, technológiák kapcsán), amikor beléptem az irodába. Odaléptem mellé és figyelni kezdtem, hogy mit és hogyan és miért csinál. Szándékosan nem szóltam hozzá, hogy ne zavarjam; nem is ez volt az első ilyen alkalom és eddig semmi problémát nem okozott.

Egyszer csak rám nézett, felkapta a rajzokat, belenyomta a kezembe és remegő hangon közölte, hogy

Nem állhatsz csak így itt és nem nézhetsz! Ezek a rajzok, válaszd ki a szerszámokat.

Majd szinte hisztérikusan kirohant az irodából, én pedig pár pillanatig álltam, mint akit fejbe vertek, hogy most akkor mi is történt pontosan?

Aztán eltelt fél óra... egy óra... két óra... végül nem sokkal dél előtt jött csak vissza. Addig csináltam a "hozzám vágott" feladatot.

Mikor felmerült valami kérdés, előzékenyen megkérdeztem, hogy kérdezhetek-e valamit... jobb ezt apránként adagolni (gondoltam). A pozitív visszajelzést követően odaléptem hozzá és feltettem a kérdéseimet. Semmi nyoma nem volt a korábbi kis összezördülésnek.

Miután láttam, hogy nem harap, megkérdeztem, hogy mi volt a probléma, mert még nem láttam ilyennek az itt töltött 2,5 év alatt.

Megint elkezdett remegni a hangja (és a keze), megint elmondta, hogy 

Nem állhatsz és nézhetsz, ha dolgozom! Ha dolgozom, akkor dolgozom. Ha te dolgozol, akkor te dolgozol. Ha együtt dolgozunk, akkor pedig együtt dolgozunk!

Ez eddig nem volt baj, illetve ha igen, akkor első alkalommal is szólhatott volna, felesleges volt ennyire kiakadnia rajta. Mindegy, jó bevándorlóhoz méltóan elnézést kértem, szent volt a béke, bár a nap további részében is kissé fagyos volt a hangulat.

Készülhettem volna a dologra, mert mikor a tanfolyamon voltunk együtt (GibbsCAM), mondta, hogy nagyon nehéz vele együtt dolgozni, eddig senki sem szeretett vele túl sokáig egy irodában ülni.

Ami viszont érdekes, hogy másnap mintha semmi sem történt volna, jókat beszélgettünk, segített sokat a munkában, tanított, minden olyan volt, mint előtte. Ezeket a hangulatváltozásokat viszont sajnos nem tudom követni. Szeretek konzekvensen jóban lenni valakivel vagy semlegesen viszonyulni hozzá. De az egyik nap így, másik nap úgy dolog nem nagyon megy. Illetve ment, mert ha ez az ára az együttműködésnek, akkor kénytelen leszek megszokni a dolgot :)

Nem tudom, hogy mennyiben volt valóban az én hibán a dolog, azt sem, hogy ennyire szörnyű dolgot tettem-e vagy csak a kollégám volt aznap hisztis (igazából ezer oka lehet, hogy rossz napja van). Én is tudok néha hülye lenni, mondjuk nem viszem be a munkahelyemre ha egy mód van rá.

Hát így vesztettem el a szüzességemet Svédországban, 2.5 év után :)

Dolgok, amiket viszont szeretünk

Ha már az előző bejegyzés inkább negatívabb hangulatú lett, akkor álljon itt egy lista olyan dolgokról, amiket kifejezetten szeretünk Svédországban.

Tervezhető jövő

Jelen gazdasági helyzet ugyan nem támasztja ezt egyértelműen alá, de Svédország jellemzően olyan hely, ahol ha nem történik katasztrófa, akkor az ember kényelmesen el tud jutni a nyugdíjig. Ebben nem kis szerepe van az államnak és az általam korrektnek tartott vállaltvezetésnek.

Remélem igazam lesz hosszú távon is :)

Közbiztonság

Erről hallani jót és nagyon rosszat is. A mi tapasztalatunk az, hogy itt azért jóval nagyobb a közbiztonság, mint Magyarországon volt (én ugye a VIII. kerületbe jártam főiskolára, az megér egy-két misét).

Anyagi biztonság (egyszerűbben: a pénz :) )

Nyilvánvalóan az egyik legfontosabb dolog az ember életében az anyagi biztonság. Nem minden, mert mit ér a pénz, ha az ember megbetegszik... de betegnek lenni pénz nélkül még rosszabb lehet.

Itt lehetőségünk van olyan életszínvonalon élni, amivel elégedettek lehetünk. Amiből telik autóra, lakásra, utazásra, és majdnem bármire, a realitásokon belül.

Az emberek

Sokan vetik Skandinávia szemére, hogy az emberek ridegek, bár ez nem teljesen igaz. Nem fogadják lelkendezve az újakat, meg kell dolgozni a barátságukért. Ha ezt elértük, akkor semmivel sem rosszabb barátok vagy ismerősök, mint a magyarok vagy olaszok.

Viszont nem tolakodóak. Nem zargatnak mindenféle hülyeséggel, nem próbálják meg lenyomni százhuszadik alkalommal is a problémáikat a másik torkán. Nem traktálnak folyamatosan politikával, alkoholizálással, nem pletykálnak. Úgy vettem észre, hogy akkor beszélnek, ha kérdezik őket. Ez a mentalitás sokkal közelebb áll hozzám...

Éghajlat

Ezért lehet meg fognak kövezni, de én szeretem a svéd időjárást. Na nem elsősorban a -30 fokos telet, ami azért elég ritka és nem tart sokáig (utoljára 3 éve volt ilyen hideg), hanem a kellemes, hűs nyarat a maga 22-28 fokával. Mindig fúj egy kis szél a tó mellett, ami kényelmesen elviselhetővé teszi a déli "kánikulát" is.

Az ősz is csodálatos a milliónyi színével, ahogy a nem-örökzöldek megszabadulnak az adott évi "bundájuktól".

Télen nincs latyak. Leesik a hó és a legtöbbször meg is marad tavaszig. Időnként kicsit megolvad, akkor jégpáncél keletkezik az úttesten, de a szögesgumi mindent megold.

Szögesgumi

Ha már az előző pontban szóba került, a szögesgumi is óriási találmány. Nincs csúszkálás, nincs probléma, csak a tapadás az úthoz. Biztos vagyok benne, hogy nem egy embert és vadállatot mentett már meg ez a szerkezet.

Annak pedig semmi nyoma, hogy az aszfaltot tönkretenné... vagy nem annyira, amennyire ezt mondák rá a külföldiek.

A tájak
Mindig a hegyek, sziklák, tavak és erdők vonzottak. Ezek mindegyikéből annyi van itt, hogy az már szinten sok is.
Utánanéztem, a fleni kommunban 178 db tó található, így a területének kb. 11%-a vízfelszín.

Van két tenger (rendben, nem az az igazi fürdős fajta :) ), északon hegyek és sarki fény. 

Gyógyszer a boltból

Ez az egyik dolog, ami szerintem nagyon élhetővé teszi az országot. Nem kell mindenáron a gyógyszertárba menni azért, hogy a vény nélkül kapható dolgokat megvehessük. Fájdalomcsillapítók, megfázásra különféle készítmények és hasonlók. Nem kell elautózni 20-30km-re, hanem a helyi kisbolt / benzinkút polcáról le lehet venni őket.

Sosem értettem, hogy ezt a kezdeményezést miért kellett anno Magyarországon megfúrni... birka dolog volt, szerintem.

Dolgok, amiket 2,5 év után sem sikerült megszeretni

Pár hete ígértem egy listát olyan dolgokról, amiket itt nem tudtunk megszokni vagy esetleg nem is nagyon szeretünk. Igyekszem indokolni is a dolgokat, illetve néhol talán meggyőzni saját magamat, hogy mégsem a rendszerben lehet a hiba, hanem bennem :)

Sebességkorlátozás

Azt hiszem ez az egyik legnagyobb szívfájdalmam Svédországban. Az autópályákon elméletileg 120 km/h a maximális, megengedett sebesség, de ezt sok helyen lehúzzák 110 km/h-ra. Ez egy rendes autóval gyakorlatilag csiga lassúságú tempónak felel meg.

Bevallom, hogy Magyarországon számomra a kényelmes utazótempó 150-160 km/h volt az autópályákon. Ez Svédországban sajnos nem megy, mert itt beleszaladni egy bírságba nem éppen filléres szórakozás.

A korlátozások másik fajtája az országúti 70 (90 helyett). Ez jellemzően erdős szakaszokon, ahol elég sűrű a vadállatok okozta baleset, így tehát akár meg is lehet érteni. 80-nál itt sem tudok lassabban menni :)

Túlzott "politikai korrektség"

Ez egy olyan témakör, ami ránk semmilyen hatással sincsen, mégis nevetségesnek tartom. Nem arról van szó, hogy bárkinek is hátrányt kellene okozni a bőrszíne miatt, de amikor egy rendőrségi felhívás kapcsán nem mondják (nem mondhatják) ki, hogy az elkövető néger, az egy vicc. Ez mégiscsak egy egyértelmű azonosító elem egy személyleíráskor, nem?

De volt még egy hasonló eset, amikor felháborodtak az emberek, hogy négereket igazoltattak szisztematikusan. Azt mondták, ez diszkrimináció... azt valamiért nem sikerült megérteni, hogy illegálisan itt tartózkodó, menekülteket kerestek. Namármost, vajon hány szőke - kék szemű menekült lehet az országban?

Úgy gondolom, hogy a néger az néger, az arab az arab, a cigány az cigány, a fehér pedig fehér. Ahogyan a nő is nő és a férfi is férfi.

Az? Igen az! Probléma, hogy az? Nem!

A gyerekek túlzott szabadsága

Itt egy gyerek bármit megtehet, nem illik rászólni. Ettől a fiatalok igazi kis gangster-ré tudnak válni, ami szerintem nem jó dolog. Érdekes módon viszont felnőttkorukra valahogy kinövik ezt (a legtöbben, idióta felnőtt mindenhol van, itt is).

Állítólag meg sem szabad büntetni egy gyereket, mert "jajj, milyen lelki törést szenved". Azt gondolom, hogy ha nem is verni (mert verni senkit sem kell), de nevelni és bizonyos hülyeségeket szankcionálni kell.

Drága szolgáltatások

Ez igazából inkább nevezhető önzésnek a részemről. Itt könnyű jól keresni és könnyű elkölteni azt a jó keresetet. Nemrég volt egy kollégám olajat cseréltetni az Audiján. Kis, diesel A4-es Audi. Márkaszerviz és az ilyenkor kötelező dolgok cseréje. 6,500 korona (221,000 Ft). Mikor meghallottam, majdnem kihullott a hajam :)

Ugyanakkor el kell ismerni azt is, hogy nem csak én szeretnék jól keresni, hanem a szerviz is. Így már érthető a magas ár, még ha nem is okoz túl nagy örömet a kifizetése.

Fűtés

A központi fűtések hagynak némi kívánnivalót maguk után. Van egy hőmérséklet-tartomány, nagyjából -10 és +5 fok között, amikor nem túl hatékony a fűtés. Ennek oka, hogy valószínű két lépcsős a rendszer és a rásegítő csak -10 fok körül kapcsol be.

Ennek eredménye, hogy a lakásban hidegebb van -5 fokban, mint -15-ben.

Ilyenkor kis, elektromos radiátorral is fűtünk, ami kb. 100 koronával emeli a villanyszámlát a téli időszakban. Túlélhető, nem is nagy dolog, de akkor is kellemetlen. Lenne inkább drágább az albérlet egy picit és lenne kellemes idő a lakásban.

Orrszívás

Ezt Nóri íratta fel a listára, mert engem nem különösebben érdekel. Nóri ettől rosszul van, szerinte undorító hallgatni, ahogy szívja az orrát valaki.

Iskolaszüneti leállás
Biztosan a családosok kedvéért alakult így a dolog, de nem családosként nem igazán érzem át a szépségét annak, amikor valamilyen szolgáltatás szünetel, mert éppen tavaszi szünet van az oskolában.

Telefonálás
Már Magyarországon sem szerettem telefonon ügyeket intézni. Itt viszont a legtöbb dologgal vagy telefonálni kell vagy valamiért mérhetetlen ingere van a support-osoknak, hogy telefonon vegyék fel velem a kapcsolatot az e-mail helyett. Pedig mindenhol jelzem (ahol lehet), hogy írjanak mailt, de nem... muszáj telefonálniuk.
Az általános telefonálási utálatomra még rátesz egy lapáttal a borzalmas érthetőségük (polgári nevén nyelvi hiányosságaimnak :) ), illetve a telefonom hangszórójának öregedése (nagyon halk).

Möte möte hátán
Szerencsére már csökkentettük a céges möték (meetingek) számát, de még így is heti 6-on veszek részt. Korábban 7 volt, alkalmanként 8 is akár.
Nem hosszúak, de... mégis mi a fenének? Mi az, amit nem lehet megvitatni e-mailben, illetve csak annak a 2-3 embernek, akit érint? Ráadásul a szerdai "nagy-mötét" rotációs rendszerben mindig más tartja, így kéthavonta enyém a megtiszteltetés, hogy möte-vezető lehetek. Nagy élmény ez olyasvalakinek, aki ha tehetné egy hűs pincében dolgozna, legalább 200 méterre a legközelebbi embertől :)

Kb. 1 hét alatt ennyi jutott az eszembe... majd még gondolkozni fogok és adott esetben ezt a listát bővítem vagy ha összejön még pár, akkor írok egy kiegészítést...

100 hónap

Ma ünnepeltük Nórival a 100. együtt töltött hónapunkat. Ezen nemes alkalomból elmentünk a fleni görög étterembe (Athena Restaurang) ebédelni.

A kiszolgálás és étel tökéletes volt, mint mindig és még műsor is volt a számunka: az egyik asztalnál egy alkoholista (svéd) pár ült, akiknek folyamatosan valami gondjuk volt. Először visszaküldték a mindkét ételt, mondván hasábburgonya helyett krumplipürét kért a nő; a fickó pedig azért, mert míg elkészül az új köret az övé biztosan kihűl majd.

Közben folyamatosan oltogatták szegény pincérlányt...

Miután végre megkapták a rendelt ételt, megint nem tetszett valami, "túl kemény", mondták. Így megint visszaküldték. Közben folyamatosan ittak.

Mikor végeztek, fizetni nem akartak. Némi szóváltást követően abban maradtak, hogy az italokat kifizetik. Csak tudnám, hogy akkor miért ették meg az ennivalót is?!

Sokszor nem értem, hogy ha a fű illegális, akkor az alkohol miért lehet legális? Sokkal undorítóbbak lesznek tőle az emberek :(

Azért készült néhány kép is:

Az étterem, békeidőben :)

Nóri az étlapot szakérti

Az elmaradhatatlan desszert, baklava és vaníliafagylalt

A svéd lélek rejtelmei

Gondoltam megosztom veletek néhány rövid beszélgetésemet a kollégákkal. Egyik másik talán tanulságos lehet, illetve érdekes képet adhat arról, hogy milyen a svéd lélek.

Az első beszélgetést egy 35 éves kollégával folytattam (az előzmény nem érdekes):

Én: - Igen, az evés az egyik legjobb dolog az életben.

Kolléga: - Különösen, amikor az ember egyedül van.

É: - Egyedül?

K: - Igen, egyedül élek.

É: - ... dehát neked van feleséged, nem?

K: - Nincsen. Sosem volt. Barátnőm volt, de nyáron különváltunk.

É: - Sajnálom, biztosan nehéz.

K: - Dehogy! Jobb így, egyikünk sem volt boldog. Szerencsére a faluban maradt a gyerekekkel (2 gyereke van). Ez a legjobb nekik, azon a héten, amikor délelőttös vagyok nálam vannak, a másik héten az anyjukkal.

A fenti egy nagyon szimpatikus dolog a számomra. Egyrészt azért, mert képesek voltak a szülők különválni és nem mérgezték egymást (és a gyerekeiket) egy életen át. A másik, hogy ezt sikerült kulturált keretek között megtenni úgy, hogy a gyerekek érdekeit is szem előtt tartották.

A második "beszélgetés" egy elcsípett fél mondatból alakult. A beszélgetőpartnerem egy 22 éves kollégám, hasonló érdeklődési körrel, mint az enyém. Érdekessége az, hogy az utóbbi időben sokszor előkerült a Határátkelőn a nemzeti identitás kérdése:

Harmadik kolléga: - Persze, ezt nem tudhatod, félig finn vagy!

Második kolléga: (csak mosolyog)

(A harmadik kolléga vigyorogva távozott)

Én: - Megkérdezhetem, hogy miért mondta ezt Harmadik kolléga?

Mk: - Az anyukám finn.

É: - Nem is tudtam... kérdezhetek erről?

Mk: - Persze.

É: - Azt mondtad, anyukád finn. Itt született vagy a szüleivel jött Svédországba?
Mk: - Itt született.
É: - Apukád pedig svéd, igaz?
Mk: - Igen (nem bőbeszédű a srác, én sem, valószínű ezért vagyunk ennyire jóban :) ).
É: - Sok emberrel beszélgetek, akik a világ különböző pontjain élnek és kíváncsi vagyok, hogy te hogyan érzed. Inkább finnek tartod magad vagy inkább svédnek?
Mk: - Nos, svédnek. Egyértelműen. Néhány dolgot megértek finnül, de beszélni vagy írni nem tudok.

Ez azért volt érdekes a számomra, mert alátámasztotta azt a feltételezésemet, hogy egy külföldön született gyerek számára nem létkérdés a szülők nemzeti identitásának átvétele. A beilleszkedés szempontjából szerintem hasznosabb, ha a külföldön született gyerek mehet a maga útján és nincs a számára "előírva", hogy milyennek kell lennie. Mondom ezt úgy, hogy nincs és nem is tervezünk gyereket :)

Harmadik beszélgetést egy 36 éves kollégával folytattam:

Én: - Hamarosan mennek a többiek Las Vegasba. Biztosan jó fogják érezni magukat a feleségek meg aggódhatnak (megj.: az egyik srácról tudom, hogy reptében a legyet is).

Kolléga: - Nincsenek feleségek.

É: - Hogyhogy?

K: - Barátnők... egyikük sem házas.

É: - Valóban. Akkor a barátnők aggódhatnak.

K: - Miért? Ők csak barátnők... az nem számít.

Nem tudom, hogy mennyire számít vagy sem (nekem igen), de érdekes, hogy már nem először látom/hallom, hogy itt igazán még egy házasság sem jelent sokat, nemhogy egy "sima" párkapcsolat. Férfiak és nők minden különösebb probléma nélkül ugrálnak kapcsolatból kapcsolatba vagy ha úgy tetszik, akkor ágyból ágyba. Ennek következménye lehetne a sok válás, de mivel csak elenyésző százalékuk házasodik meg, ennek sehol, semmi nyoma nincsen.

Mai utolsó beszélgetésmorzsa, a 37 éves "áldozattal":

Én: - Nem 4-ig dolgozol ma?

Kolléga: - Nem, jönnek a hétvégére a gyerekek.

É: - Jönnek? Hogyhogy?

K: - Minden második héten nálam vannak.

É: (zavartan nézek) - Dehát van feleséged, nem?

K: - Elváltunk tavasszal.

É: - Huhh, sajnálom!

K: - Ugyan, nem ez volt az első...

É: - Igen?

K: - Ő volt a harmadik feleségem! Majd lesz másik... (és közben jókat vigyorogva elsietett az autójához).

Azt hiszem ez az örök optimista esete :) Rutinnal kezeli az élet nehézségeit, semmi sem töri meg lelkesedését és mindeközben még jól is érzi magát.

A váláskor egy időben ugyan kissé gondterheltnek tűnt, de mint kiderült nem a válás miatt, hanem azért, mert így egyedül maradt a frissen bérelt házban, aminek elég drága volt a bérleti díja.

A praktikus szempontok, igaz? :)

Ez volt a blog történetének 200. bejegyzése. Remélem a 201. majd már érdekes is lesz ;)