2014. március 23., vasárnap

Adóbevallás - utazási támogatás

Megérkezett az idei adóbevallásom is a Skatteverkettől. Megint jól jártunk, kapunk vissza 3.321 koronát a nyáron.
 
Amit eddig nem vettem igénybe, az az utazási költség egy részének visszaigénylése. Idén sem fogom, mert csak márciusban költöztünk Flenbe, illetve volt megint 4 hónap betegállományom, így tulajdonképpen alig jártam dolgozni tavaly is.
 
Eddig nem volt szó erről, ezért gondoltam röviden összefoglalom, hogy miről van szó.
Amikor az ember távolabbról jár dolgozni, akkor lehetőség van arra, hogy a megtett km-ek alapján visszaigényeljen egy keveset a befizetett adóból.
 
A visszaigényelhető összeget úgy kell kiszámolni, hogy az év során megtett km-eket meg kell szorozni 1,8-cal, majd a kapott összegből le kell vonni 10.000-t és a maradék 30%-át írják jóvá.
 
Ha minden nap bemegyek dolgozni, amikor munkanap van, akkor kb. 45 héten dolgoztam. Ez úgy jön ki, hogy az 52-ből levonok 5-öt (szabadság) és levonok még 2-t ilyen olyan munkaszüneti napok, illetve komptides nemdolgozás miatt). Ez összesen 225 nap.
A lakás és a cég között 20,5km a távolság, ez napi 41km-t jelent. Egy év alatt összesen 9.225 km-t utazom. Ezt kell megszorozni 1,8-cal (nem tudom miért, az adóhivatal mondja meg), ez 16.605 korona. Ennek a 10.000 feletti része 6.605 kr.
Ennek a 6.605 koronának a 30%-át írják jóvá, ami 1.981 korona. Ennyivel kapnék vissza többet.
 
Ezzel és a most visszakapott 3.321 koronával együtt még annyi lenne a visszatérítés, mint két havi ennivalóra költött pénzünk. Nem kérdés, hogy érdemes beírni és visszaigényelni, nem?

2014. március 20., csütörtök

Telefonos zaklatók elkerülése

Korábban írtam már arról, hogy mennyire nem szeretem Svédországban azt, hogy folyamatosan telefonon zaklatnak különféle cégek, hogy rendeljem meg a szolgáltatásukat, amire egyébként nyilván nincsen szükségem, hiszen ha lenne, már régen utánajártam volna az interneten.
Valamiért viszont itt ez nagyon menő dolog, olyannyira, hogy képesek szombaton reggel vagy hétköznap este 8-kor is akár felhívni az "ellenállhatatlan" ajánlataikkal.
 
A napokban tetőzött egy ilyen telemarketinges roham, ami után szegény Nórinak kellett végighallgatnia az anyázásomat. Már egyébként rutinosan nem veszek fel semmilyen ismeretlen telefonszámot, csak azt, ami rejtett, mert az eddig 80%-ban a kórház volt vagy valamelyik hivatal, esetleg orvosi rendelő.
 
Hosszas (és magyaros :) ) panaszkodás után az interneten két Svédországban élő ismerős is adott tippeket, ezeket szeretném megosztani most, hátha másnak is elege van már a "vegyél ezt, rendelj azt, fizess elő valami hülyeségre" dologból.
 
NIX
Az első és legfontosabb ilyen tipp a NIX volt, amit Rékától kaptam (a blogja a jobb oldali menüből érhető el, szuper képeket csinál!).
Ez a szolgáltatás arról szól, hogy ha regisztrálunk rá, akkor az átfutási idő elteltével (állításuk szerint 3 hónap) letiltják a telefonszámunkat a telemarketingeseknél (marketing, sales). Ígéretesen hangzik, regisztráltam is mindkét telefonunkat.
 
Maga a regisztráció végtelenül egyszerű, fel kell hívni a 077-228 00 00 telefonszámot arról a telefonról, amire nem szeretnék ilyen hívást kapni, majd végeztünk is. Nem kerül semmibe, mindössze egy percnyi hívásidőbe.
 
Bővebben itt tudtok olvasni erről.
 
eniro.se és hitta.se
Óh igen, a netes telefonkönyvek. Senki sem kérte, hogy benne legyünk, mégis bekerültünk. Alapvetően nem lenne nagy dolog, de szuper táptalaj mindenféle erőszakos cég számára, hogy adatokat (telefonszámokat) halásszanak, így jobbnak láttuk lekerülni róla.
Ezt a tippet geegee-től kaptuk, köszönjük!
 
Szerencsére mindkét helyről ki tudjuk venni az adatainkat (egy részét).
 
Először keressünk rá saját magunkra, majd ha sikeresen meg is találtuk magunkat látni fogunk egy "ändra uppgifter" nevű linket (eniro-n a nevünktől jobbra, a hittán a nevünk alatt).
Ha erre rákattintunk, mindkét esetben kapunk egy űrlapot, amin át tudjuk írni az adatokat. Az eniro-n sajnos meg kell adni egy telefonszámot, én beírtam a lakás vezetékes számát, készülékünk úgysincs :) ). A hitta.se-n egyszerűen ki lehet törölni a mobilszámot, de szintén be kell írni egy vezetékes számot.
Nem próbáltam, de talán megoldható, hogy megadunk valami kamu számot (esetleg előtte próbáljuk ki, nehogy valakit megszívassunk ezzel).
 
Az eniro.se-n van egy telefonszám, 020-88 12 00, amit fel is hívhatunk és akkor elvileg töröltethetjük minden adatunkat. Lehet a héten kipróbálom (vagy majd ha megjött az új telefonom, mert a mostaninak már szörnyű a hangszórója és semmit sem értek vele - magyarul sem, nem csak svédül :) ).
A hitta.se-n is van elérhetőség, írni fogok nekik is, hátha el tudunk távolítódni teljesen az adatbázisukból.
 
Azt hiszem, valahol erre mondják, hogy "a fejlett világ problémája". Amikor már nincs szó éhezésről, betegségekről, nyomorról, akkor jönnek az ilyen nevetséges problémák. Mint az egyik kollégám esetén, aki azt sérelmezi, hogy nincs minden sarkon ATM... nehéz az élet, nah! :)

2014. március 17., hétfő

Fogyókúra és életmódváltás

Folyamatos újrakezdő vagyok. Jellemzően nincsen kitartásom semmit sem végigcsinálni. Így nem csodálkoznék azon, hogy még a lelkes olvasók is most hagyják abba ennek a bejegyzésnek az olvasását, hiszen mi értelme is lenne végigolvasni valamit, ami már lehet, hogy holnap sem állja meg a helyét?
 
"Pedig ezt most végig fogom csinálni!" Ezzel a mondattal már meg is ástam a sírt az egész próbálkozásnak. A rutinosabbak vagy azok, akik sportolnak (akár hobbi, akár profi szinten) tudják, hogy ezt nem végigcsinálni kell.
Rengeteget beszélgettem a barátaimmal (igazából az összessel, mert annyi van, amennyit a bal kezemen is meg tudok számolni) illetve olvastam és olvastam és olvastam különböző oldalakon.
 
Először is a legfontosabb, amit tudatosítani kellett magamban, hogy a fogyókúra önmagában nem megoldás semmire sem. Le lehet vele fogyni, aztán ha abbahagyjuk szépen vissza is fog jönni minden felesleg. Viszont ez egy remek eszköz arra, hogy kitartást adjon, illetve megalapozza a későbbieket.
 
Másodszor, az előzőekből világosan kiderült, hogy a fogyókúra kevés. Eddig semmit sem mozogtam, maximum a billentyűzet püffölése égette a kalóriákat. Hiába csináltam napi 6-8-10 órában, kevés volt a fogyáshoz :) Tehát életmódváltásra is szükség lesz!
 
A megoldás adja magát, mozogni kell. De mit? A zsírégetéshez mindenképpen valamilyen kardió edzésre lesz szükségem. Hurrá, már tudjuk  választ a "mit?"-re. Na és hogyan?
 
A legtöbbet hallott dolog a futás volt. Na de futni, súlyfelesleggel, a nullához konvergáló állóképességgel nem lehet. Illetve lehet, 3 percig, 500 métert, majd kifulladva feladni és tovább hízni. Tudom, mert próbáltam :)
 
Egy kollégám mesélte, hogy elkezdett sétálni a tó körül. Először csak sétált, aztán átállt a már említett power walking edzésre. Ennek a lényege röviden, hogy az ember nem sétál, hanem megy (mi így neveztük el). Minél gyorsabban, minél szabályosabban, lehetőleg az egész testet bevonva a történetbe. Akit érdekel, a neten nagyon sok anyagot talál róla.
Egy teljes kör nagyjából 7,5km, többnyire erdőben, emelkedőkkel és lejtőkkel tarkítva. Ideális táv és sétálni még egy nagyon kövér ember is tud.
 
A másik ideális megoldás a kezdéshez az úszás. Úszni mindig szerettem, nem annyira megerőltető, de rendesen átmozgat. Arról nem is beszélve, hogy nagyjából 10 percnyi sétára van tőlünk az uszoda, így még azt sem mondhatom, hogy messze van. A cég kifizeti a bérlet árának 60%-át, így az éves bérletért mindössze 400 koronát fizettem. Heti 2 úszással ez éves szinten alkalmanként 4 korona. Elfogadható ár, bár kétségtelenül drágább, mint a sétálás.
 
A bevezető süketelés után jöhet az a rész, hogy hogyan is néz ki ez az esetemben:
 
Az első és legfontosabb az, hogy számoljuk ki a napi kalóriaigényünket. Ez nem egyszerű feladat, mert gyakorlatilag órára lebontva kell kiszámolni, hogy mivel hány kcal-t égetünk el. Az esetemben (kalkulátorok tömkelegének alkalmazása után) az alapanyagcserém 1.836 kcal. Ez az az igény, amit alvással fogyaszt az ember. egy butított számolási mód esetén ezt az értéket meg kell szorozni 1,4-el (könnyű fizikai munkát végzek), így 2.570 kcal lenne a napi energia igényem ahhoz, hogy a súlyomat szinten tudjam tartani. De a cél nem egészen ez, így ennél kevesebbre lesz szükség (bármilyen meglepő is :) ).
 
A legjobb barátom útmutatása alapján egy 1.600 kcal-ás diétát választottam. Így azt már tudjuk, hogy mennyi legyen az összes kcal, amit egy nap megeszünk. De vajon jó megoldás, ha ezt elintézzük 3 tábla csokoládéval? Nem biztos...
A másik feladat az volt, hogy ezt az 1.600 kcal-t fel kellett osztani alap tápanyagok szerint (fehérje (P), szénhidrát (CH) és zsír (F)). De hogyan? Szintén ez a barátom javasolta a 160g fehérje, 160g szénhidrát és 35g zsír napi bevitelt. Ez majdnem pontosan 1.600 kcal-t jelent (1g P = 4 kcal, 1g CH = 4 kcal és 1g F = 9 kcal). Így már nem is olyan egyszerű tartani a maximális bevitelt.
 
A másik kezdeti probléma az, hogy kénytelenek vagyunk minden ennivalóra külön kiszámolni vagy kiírni a tápanyag tartalmat. Ez szerencsére mindenen rajta van, de nem kis kitartás kell hozzá, mert eleinte reménytelennek tűnik.
Azt csináltam, hogy amikor ettem valamit, akkor kigyűjtöttem róla mindent. Napi 4-5 étkezéssel ez egészen jól elosztott feladat, nem kell beleszakadni. Ha valamiről kiderül, hogy túl sok, akkor azt hanyagolni kell.
Ha már van egy 30-40 ételt vagy alapanyagot tartalmazó táblázatunk (most itt tartok), akkor egészen jól meg lehet tervezni a következő napi étkezéseket. Ha az ember be is tartja, akkor garantált, hogy nem fogja nagyon túllépni a limitet. Azért "nagyon", mert nem egyszerű feladat és pl. hiába csinálom három hete, 1-1 alap tápanyag mindig kilóg egy picit (jellemzően a CH, de inkább az, mint a zsír, mert ha emlékszünk, akkor 10g CH csak 40 kcal plusz-t jelent, míg 10g zsír 90 kcal-t).
 
Vettem pl. egy 25 adagos súlycsökkentő varázsport. Tulajdonképpen semmi mást nem csinál, mint kiváltja a reggelit. Van benne sok vitamin és ásványi anyag, remekül kihúzom vele 9-ig (reggeli a cégnél) és csak 118 kcal. Annyira nem is varázslat, igaz? Víz kell hozzá, vaníliás és szerintem ehető (igazából iható, mert turmixról van szó).
 
Cukor helyett édesítőszer (majd kiderül, hogy nő-e harmadik fülem a homlokom közepére), fehér kenyér helyett rozskenyér, ami azért is jó, mert szerintem olyan borzalmas egy jószág, hogy háromszor is meggondolom, hogy egyek-e belőle :)
 
Imádtam a sajtot, de ugye a 20+% zsírtartalom miatt gyorsan kimerítené a napi limitet, így csak vasár- és ünnepnapokon eszem ilyesmit (közvetlenül boszorkánymérlegelés után).
 
Azt írja a szakirodalom, hogy napi 1.200 kcalánál ne együnk kevesebbet, mert az nem jó. Biztosan igaza van, így erre mindenképpen figyelni kell. A diétám egyébként úgy alakul, hogy 1.200 és 1.600 között próbálom tartani a bevitelt.
 
Ha már a diátét ilyen remekül kiveséztük, akkor következzen a lényeg: az életmódváltás.
 
Mozogni jó! Mozogni KELL! Anélkül nagyjából semmit sem ér az egész.
Ahogy már volt róla szó korábban, sétálással kezdtem. Ez nem annyira megterhelő viszont tökéletes alapot ad arra, hogy építkezzünk rá.
Tehát először séta. 7,5km, semmi extra. Utána kicsit gyorsabb tempójú séta (bámészkodás kihagyásával). Aztán a már említett menés (power walking). A következő lépcsőfok, hogy már nem csak PW, hanem az emelkedőkön felfelé futás.
A következő szint pedig az "intervallum edzés" lesz, amikor 500m-t sétálok, majd 500m-t futok. 7.500 méteres távon ez már elég jó móka lesz.
A legvégén pedig szeretnék majd eljutni odáig, hogy végigfutom (kezdetben kocogom) a teljes kört. De ez nem most lesz!
Hetente egyszer sétálok, de szeretném ezt heti 2-re fejleszteni minimum.
 
Amíg az ember ezzel elszórakozik és próbálgatja a határait észrevétlenül a rabjává válhat. Esetemben ez történt. Sosem mozogtam, most már 2 nap után érzem, hogy menni kell, menni akarok.
 
Járok úszni is.
Ezt úgy kezdtem, hogy vasárnaponként Nórival elmentünk az uszodába és úsztam 40, majd 50, majd 60 hosszt. 25 méteres medence, nem nagy távolság, de ugye a nulláról kezdtem.
 
Most ott tartok, hogy hetente 3-szor megyek az uszodába. Hétköznap csak megmutatom magam a medencének és 50 hosszt úszok (1.250m). Hétvégén 100-t (2.500m).
 
Heti egyszer elmegyünk Nórival futni. Ez csak 15 perc, de pont elég egyelőre.
 
A negyedik mozgástípus pedig a céges konditerem.
Itt heti 2* lábgépen "gyúrok", illetve másik 2 nap egy fűrészelésnek nevezett gyakorlatot csinálok. Pici alakformálás, semmi komoly (még).
 
Szerda az egyetlen nap, amikor az égvilágon semmit sem csinálok. Ennyi pihenés minimum kell. A másik ilyen nap a szombat, amikor csak valami lazát (séta, futás).

Összefoglalva nagyjából így néz ki mostanában egy hetem:

Hétfő
Kedd
Szerda
Csütörtök
Péntek
Szombat
Vasárnap
fűrészelés
lábgép
---
lábgép
fűrészelés
futás
úszás (100)
PW
úszás (50)
úszás (50)
PW

Ez persze nem mindig valósul meg így, de igyekszem. :)

Miután visszajöttünk a Karib-szigetekről 89 kiló voltam. Tegnap viszont már csak 81,3. Ez picit több, mint egy hónap eredménye, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy akkor egy hét alatt 3 kiló ment le (gondolom a mértéktelen zabálás eredménye a hajón). De a heti egy kg mínusz kényelmesen tartható most még.
A cél a 70-72 kg elérése, majd utána a konditeremben való izomszerzés.

2014. március 15., szombat

Február 30.

Ez nem egy szokványos blogbejegyzés lesz, de gondoltam érdekességképpen megosztom veletek. A minap olvasgattam a Wikipédiát (bevallom, jobban leköt, mint a bulvárban olvasott egysejtűek élete) és ezt találtam:

"Február 30. a mai naptárakban nem létező nap. A Gergely-naptárban és a korábbi julián naptárban a február valójában 28 napos, szökőév esetében pedig 29 napos hónap. Ugyanakkor a történelem során a Szovjetunióban kétszer, Svédországban pedig egy alkalommal előfordult, hogy jegyeztek február 30-át. Tizenkét alkalommal a Római Birodalomban is 30 napos volt a február, azonban maga a „február 30.” megnevezés jóval későbbről származik.
 
Az eredeti julián naptár szerint az év utolsó hónapja (február), 29 napos volt, a szökőévekben pedig 30 napos. 12 ilyen alkalom volt A.V.C. 710. (i. e. 44.) és A.V.C. 746 (i. e. 8.) között, noha ezen idő alatt csak kilenc szökőévnek kellett volna lennie.
Augustus császárnak köszönhető, hogy a február hónap lerövidült, mert amikor elnevezte magáról az akkori hatodik hónapot, ugyanolyan hosszúvá – 31 napossá – tette, mint amilyen július volt, és a hiba korrigálása érdekében a február hónapot 29-ről 28 napra, szökőévekben 30-ról 29-re rövidítette.
A Római Birodalomban a február hónap 30. napja neve „pridie calendas martias” (március első napját megelőző nap) volt, a napok számozása visszafelé történt.

...

1699-ben Svédországban úgy döntöttek, hogy áttérnek a julián naptárról a Gergely-naptárra, úgy hogy 1700-tól negyven éven át elhagyják a szökőnapokat. 1700-ban tehát nem volt szökőév Svédországban, de a tervektől eltérően ez volt az egyetlen módosított év, mivel az 1704. és 1708. éveket már újra szökőévként kezelték. Ebben az időszakban tehát a svéd naptár egy nappal előbbre járt a julián naptárnál, ugyanakkor tíz nap hátránya volt a Gergely-naptárhoz képest. 1711-ben elhatározták, hogy visszatérnek a julián naptárhoz. Ennek érdekében a következő évben, 1712-ben, hozzáadtak egy pótnapot a február hónaphoz, amely így 30 napos lett. Ez a nap a julián naptárban február 29-nek, a Gergely-naptárban pedig március 11-nek felelt meg. Svédországban végül is a Gergely-naptár végleges elfogadása 1753-ban történt meg. "
 
Felmerült bennem a kérdés: ha valaki abban az évben pont azon a napon született, akkor kissé nehézkes lehet születésnapot ünnepelni.

2014. március 10., hétfő

Üdvözlöm az UPS csomagküldő szolgálatot

Némi értetlenség támadt az erőben a részemről.
 
Rendeltem Portugáliából némi zsírégetést segítő tablettát (csak a szokásos zöld tea kivonat, L-karnitin). Választhattam, hogy UPS vagy DHL hozza. Mivel nem volt sürgős, ezért a valamivel olcsóbb UPS-t választottam (a rendszer ugyanaz, mindegy, hogy melyiket választja az ember).
 
Egyetlen probléma van csak ezzel: hétköznap munkaidőben hozzák ki a csomagokat. Aki tehát olyan szerencsés, hogy dolgozik napközben, esélytelenül indul a csomag átvételéért vívott küzdelemben. Ez számomra teljesen felfoghatatlan, bár a svéd kollégák engem nem értenek, hiszen "a UPS is munkaidőben dolgozik és nem tehet arról, hogy nem vagy otthon". Ez nyilvánvalóan így van.
 
De akkor miért nincsen egy olyan opció, hogy tegyék le a postán én pedig este 8-ig bármelyik nap átvehetem ott?
Erre azt a választ kaptam (kollégáktól), hogy ezért a UPS-nek fizetnie kellene... ha viszont 2-3 megkeresés után sem veszem át, akkor rajtam a sor és mehetek el Eskilstunába (innen úgy 50km). Nekem nyilvánvalóan ingyen van az üzemanyag és az a röpke 1 vagy 1,5 óra míg oda-vissza megjárom.
 
Megint adott a kérdés: tulajdonképpen miért is fizetek? Hogy nem kell elmennem Portugáliába a csomagért? Húdejó...
 
A megoldás az lett, hogy a neten átirányítottam őket a céghez, majd oda fogják hozni hétfőn, remélem munkaidőben...
 
Egyszer már a DHL-lel is jártunk így, akkor Eskilstuna lett a vége, de nem fizettük ki a szállítási díjat...
 
Vállalkozás ötlet, piaci rés: csomagküldő szolgálat délutános műszakban! Mondjuk 17:00 és 00:00 óra között szállítanak ki. Több értelme lenne, mint ennek a "mi kivisszük, de te úgysem leszel otthon" rendszernek.

2014. március 7., péntek

Felmondási idő, szabadság

Mint arról már esett szó, harmadmagammal visszakerültünk a műhelybe az irodából. Amivel viszont nem számoltam, hogy a jelenlegi két hónapos felmondási időm ilyen esetekre is vonatkozik, így április 30-ig még a régi fizetésemet kapom (kőkemény havi 580 korona :) ), illetve addig élni fog a flexibilis munkaidőm, így ha 5-10 perccel korábban érkezem, azt az időt jóváírják a számomra. Ez a műhelyben dolgozók számára nem érhető el, így a következő két hónapban szorgosan gyűjtögethetem ezeket a perceket, hogy a végén vagy kivegyem egy nap szabadság formájában, vagy áttetessem, mint komptidet.
 
A másik öröm, hogy idén valamivel jobban megy a szekér, ezért nem kell csak két hetet kivenni nyáron. Ezzel az összes megspórolt szabadságom 26 nap lesz, ami elég jó tekintve, hogy következő áprilisban kapom majd a következő 25 napot, tehát elég nehezen fog elfogyni... így már jobban lehet nyaralást tervezni, illetve ha valamiért elveszíteném a munkahelyemet (mert sosem lehet tudni, de ilyesmiről szó sincs), akkor lesz +1 havi fizetésem.

2014. március 4., kedd

Karibi telelés 2014 - II. rész

Ahogy ígértem, folytatjuk a beszámolót a hajózás második felével.
 
Ott hagytuk abba, hogy február 5-én délután elhagytuk Barbados szigetét és elindultunk St. Lucia felé.
 
St. Lucia (2014.02.06.)
Ez volt az egyik legmozgalmasabb napunk és ha nem számítjuk a teknősökkel való közeli találkozást, akkor messze ez a nap nyerte az aranyérmet a számomra. Valami elképesztően gyönyörű ez a sziget, aki teheti, mindenképpen látogasson el egyszer ide!
 
Volt egy befizetett programunk erre a napra, egy vulkánhoz mentünk volna, majd kénes sárfürdőbe. De az időjárás nem engedte. A megrendelt busz, ami elvitt volna minket valahol elakadt és úgy 1 órányi várakozás után szóltak, hogy a program elmarad, visszaadják a fejenként $56-os részvételi díjat.
Szerencsénkre egy helyi idegenvezető éppen ott próbált meg embereket fogni az általa szervezett, hasonló túrára. Kicsit drágább volt, $80 fejenként, de motorcsónakkal vittek körbe a sziget körül, majd busszal fel a hegyre, hogy "megfürdessenek" a záptojás szagú sárban, végül lezuhanyozzunk egy vízesés alatt.
A Piton hegy
 
A Piton Bay
 
Marigot Bay, itt forgatták az eredeti Dr. Dolittle-t, illetve itt van háza többek között Mick Jaggernek
 
Itt pedig a Karib tenger kalózai egyik jelenetét forgatták
 
Nóri a sárfürdőben
 
A vízesés, amiben letusoltunk
 
A vízesés után visszavittek autóval a Piton öbölbe, ahol megebédeltünk (ez is benne volt a túra árában), majd motorcsónakkal átmentünk egy másik öbölbe, ahol sznorkeleztünk egy kicsit.
Sznorkelezés után irány vissza, a hajóhoz, majd a szokásos program következett: evés, pihenés, nézelődés és alvás.
 
Csináltam még néhány képet kihajózás közben:
Repülőtér a kikötő bejáratánál
 
Néhány igazán szegény ember háza a parton
 
St. Kitts (2014.02.07)
Nem tudom, hogy mi az oka, de ezt a szigetet vártam a leginkább, de a "legjobban járó díjat" az előző nap elvitte St. Lucia...
 
Az itteni program egy kis heverészés volt a South Friar Beach-en, ahol jetski-t béreltünk, ami óriási élmény volt.
 South Friar Beach

Még mindig a beach
 
Nóri, a Karib-tenger és az Atlanti-óceán találkozásánál

Jetski-vel szeljük (majd) a habokat

South Friar Beach
 
A kikötőtől a partig $16 volt a viteldíj, nem volt vészes. A parton enni is tudtunk, egy remek, amerikai büfében.
 
Este a hajón még kiültünk  fedélzetre és megnéztünk a "The Incredible Burt Wonderstone" című filmet. Nem volt annyira vészes, mint amilyennek hangzik. A végén a zene pedig kifejezetten nagyon jó volt (Pitbull feat Kesha - Timber).
 
A kikötőben még sikerült beszereznem a helyi érmék teljes sorozatát (kelet karibi dollár).
 
St. Maarten (2014.02.08)
Ezzel el is érkeztünk az idei hajóút utolsó állomásához, a Holland Antillák-beli St. Maartenhoz. Az itteni program is szervezett volt, egy ATV sziget túrán vettünk részt, majd egy órát hevertünk a Karib-térség állítólag legszebb tengerpartján. De ilyen minden szigeten van legalább kettő... :)
 
Maga az ATV túra úgy 1 órás volt, de nekem csalódást okozott. Valamiért végig 20-25 km/h-ás sebességgel haladtunk, nagy ritkás sikerült felgyorsítanom 40-re (kicsit direkt lemaradtam :) ).
A part felé menet

ATV osztag :)
 
 
Később a tengerparton:



 
Panoráma az egyik legszebb tengerparton... valóban nem sok ehhez foghatót láttunk eddig 

Nóri a Karib-tenger "hullámai" között
 
A tengerparti heverészés és a csigATVzés után utoljára szálltunk fel a hajóra. :(
 
És akkor pár szó a hajó személyzetéről, mert mégiscsak úgy illik, hogy megemlékezzünk azokról, akik munkájukkal is hozzájárultak ehhez a fantasztikus nyaraláshoz!
A szobánkat egy indonéz srác (a nevére sajnos nem emlékszem :( ) tette folyamatosan rendbe. A folyamatosant szó szerint kell érteni, mert rendszeresen aludtunk egyet délután, így gyakorlatilag be kellett ágyaznia naponta minimum kétszer. Ezen kívül minden nap hajtogatott nekünk törölközőből valamilyen állatot, amit sosem volt szívünk szétszedni, így mindig épségben várta meg a következő napi átalakulást :)
Itt éppen egy lajhár (vagy majom?) mássza meg a szekrényünket. Nem volt könnyű állandóan kerülgetni, de végül sikerült sérülés nélkül megúsznia a velünk töltött időt.

A vacsoránál hárman is folyamatosan azért dolgoztak, hogy minél jobban tele legyünk tömve :) A főpincér (illetve talán csoportvezetőnek kellene mondani) egy indonéz férfi volt (talán 40 év körüli, semmiképpen sem nevezném srácnak, de sosem lehet tudni), Ahmad. Mindig mosolygott, fáradhatatlanul hordta nekünk a péksüteményeket amíg vártuk a megrendelt ételeket. Rendelni egy étlapról lehetett (bármilyen meglepő is :) ), volt heti és napi "menü" is, ha az ember nem akart, nem evett kétszer ugyanolyat.
A másik pincér fiú a macedóniai Misho volt, aki szintén csak mosolyogni tudott :) Ő töltötte folyamatosan tele a poharainkat, hogy ha már éhen halni nem tudunk, akkor szomjasak se legyünk.
Harmadik pincérünk Kriszta volt, ha hiszitek, ha nem, Magyarországról... nagyon sokat beszélgettünk, talán kicsit túl sokat is, mert a főnöke két mosolygás között elég szúrós tekintettel tudott nézni. De ez sem őt, sem minket nem zavart :) Ez volt a második szerződése, de mi voltunk az első magyar vendégei.
Nem árulom el, hogy ki kicsoda a képen :)
 
Találkoztunk egy másik magyar pincér lánnyal is, de ő olyan barátságtalan volt, hogy már-már kellemetlenül éreztük magunkat, hogy ott vagyunk és foglalkozni kell velünk. Szerencsére csak kétszer futottunk össze vele.
Volt egy harmadik "random encounter"-ünk is, a hajó shopjában is találkoztunk egy magyar lánnyal. Vele sokat nem tudtunk beszélgetni, mert a többi vevővel is foglalkoznia kellett, de annyit megtudtunk, hogy késett a repülője, ezért lekéste a hajó indulását és az egyik szigeten (már nem emlékszem, hogy melyiken) ért utol minket... kalandosan indult neki is a munka :)
 
Az út végére szépen sikerült felhizlalni az érmegyűjteményemet is (felfedeztük, hogy minden állam kiadott saját 25 centes érmét, így kénytelen vagyok mindegyikből beszerezni egyet :) ):
 
Így telt a második karib-szigeteki telelésünk.
Legközelebb New York és Washington D.C. a cél, illetve ha hajózni megyünk, akkor a Bahamák vagy a Karib-térség legdélebbi része (Aruba, Trinidad...).

2014. március 2., vasárnap

100.000 :)

A hétvégén átlépte az oldal a 100.000 oldalmegjelenítést! Sosem gondoltam volna, hogy az eredetileg a családnak szánt blog ennyi idegent fog érdekelni. Örülök neki, hogy tetszik nektek (vagy ha nem, akkor legalább röhöghettek a hülyeségeken, amiket írok :) ).
 
Nem tudom, hogy minek köszönhető ez az érdeklődés, én már biztosan ráuntam volna magamra és rég nem olvasnám magam. Igazság szerint már régen ráuntam saját magamra, de mégsem hagyhatom magam faképnél... hová is mehetnék előlem?
 
No de akárhogyan is, köszönöm a figyelmet!
 
Kellemes hétvégét mindenkinek!