Ahogy ígértem, folytatjuk a beszámolót a hajózás második felével.
Ott hagytuk abba, hogy február 5-én délután elhagytuk Barbados szigetét és elindultunk St. Lucia felé.
St. Lucia (2014.02.06.)
Ez volt az egyik legmozgalmasabb napunk és ha nem számítjuk a teknősökkel való közeli találkozást, akkor messze ez a nap nyerte az aranyérmet a számomra. Valami elképesztően gyönyörű ez a sziget, aki teheti, mindenképpen látogasson el egyszer ide!
Volt egy befizetett programunk erre a napra, egy vulkánhoz mentünk volna, majd kénes sárfürdőbe. De az időjárás nem engedte. A megrendelt busz, ami elvitt volna minket valahol elakadt és úgy 1 órányi várakozás után szóltak, hogy a program elmarad, visszaadják a fejenként $56-os részvételi díjat.
Szerencsénkre egy helyi idegenvezető éppen ott próbált meg embereket fogni az általa szervezett, hasonló túrára. Kicsit drágább volt, $80 fejenként, de motorcsónakkal vittek körbe a sziget körül, majd busszal fel a hegyre, hogy "megfürdessenek" a záptojás szagú sárban, végül lezuhanyozzunk egy vízesés alatt.
A Piton hegy
A Piton Bay
Marigot Bay, itt forgatták az eredeti Dr. Dolittle-t, illetve itt van háza többek között Mick Jaggernek
Itt pedig a Karib tenger kalózai egyik jelenetét forgatták
Nóri a sárfürdőben
A vízesés, amiben letusoltunk
A vízesés után visszavittek autóval a Piton öbölbe, ahol megebédeltünk (ez is benne volt a túra árában), majd motorcsónakkal átmentünk egy másik öbölbe, ahol sznorkeleztünk egy kicsit.
Sznorkelezés után irány vissza, a hajóhoz, majd a szokásos program következett: evés, pihenés, nézelődés és alvás.
Csináltam még néhány képet kihajózás közben:
Repülőtér a kikötő bejáratánál
Néhány igazán szegény ember háza a parton
St. Kitts (2014.02.07)
Nem tudom, hogy mi az oka, de ezt a szigetet vártam a leginkább, de a "legjobban járó díjat" az előző nap elvitte St. Lucia...
Az itteni program egy kis heverészés volt a South Friar Beach-en, ahol jetski-t béreltünk, ami óriási élmény volt.
South Friar Beach
Még mindig a beach
Nóri, a Karib-tenger és az Atlanti-óceán találkozásánál
Jetski-vel szeljük (majd) a habokat
South Friar Beach
A kikötőtől a partig $16 volt a viteldíj, nem volt vészes. A parton enni is tudtunk, egy remek, amerikai büfében.
Este a hajón még kiültünk fedélzetre és megnéztünk a "The Incredible Burt Wonderstone" című filmet. Nem volt annyira vészes, mint amilyennek hangzik. A végén a zene pedig kifejezetten nagyon jó volt (Pitbull feat Kesha - Timber).
A kikötőben még sikerült beszereznem a helyi érmék teljes sorozatát (kelet karibi dollár).
St. Maarten (2014.02.08)
Ezzel el is érkeztünk az idei hajóút utolsó állomásához, a Holland Antillák-beli St. Maartenhoz. Az itteni program is szervezett volt, egy ATV sziget túrán vettünk részt, majd egy órát hevertünk a Karib-térség állítólag legszebb tengerpartján. De ilyen minden szigeten van legalább kettő... :)
Maga az ATV túra úgy 1 órás volt, de nekem csalódást okozott. Valamiért végig 20-25 km/h-ás sebességgel haladtunk, nagy ritkás sikerült felgyorsítanom 40-re (kicsit direkt lemaradtam :) ).
A part felé menet
ATV osztag :)
Később a tengerparton:
Panoráma az egyik legszebb tengerparton... valóban nem sok ehhez foghatót láttunk eddig
Nóri a Karib-tenger "hullámai" között
A tengerparti heverészés és a csigATVzés után utoljára szálltunk fel a hajóra. :(
És akkor pár szó a hajó személyzetéről, mert mégiscsak úgy illik, hogy megemlékezzünk azokról, akik munkájukkal is hozzájárultak ehhez a fantasztikus nyaraláshoz!
A szobánkat egy indonéz srác (a nevére sajnos nem emlékszem :( ) tette folyamatosan rendbe. A folyamatosant szó szerint kell érteni, mert rendszeresen aludtunk egyet délután, így gyakorlatilag be kellett ágyaznia naponta minimum kétszer. Ezen kívül minden nap hajtogatott nekünk törölközőből valamilyen állatot, amit sosem volt szívünk szétszedni, így mindig épségben várta meg a következő napi átalakulást :)
Itt éppen egy lajhár (vagy majom?) mássza meg a szekrényünket. Nem volt könnyű állandóan kerülgetni, de végül sikerült sérülés nélkül megúsznia a velünk töltött időt.
A vacsoránál hárman is folyamatosan azért dolgoztak, hogy minél jobban tele legyünk tömve :) A főpincér (illetve talán csoportvezetőnek kellene mondani) egy indonéz férfi volt (talán 40 év körüli, semmiképpen sem nevezném srácnak, de sosem lehet tudni), Ahmad. Mindig mosolygott, fáradhatatlanul hordta nekünk a péksüteményeket amíg vártuk a megrendelt ételeket. Rendelni egy étlapról lehetett (bármilyen meglepő is :) ), volt heti és napi "menü" is, ha az ember nem akart, nem evett kétszer ugyanolyat.
A másik pincér fiú a macedóniai Misho volt, aki szintén csak mosolyogni tudott :) Ő töltötte folyamatosan tele a poharainkat, hogy ha már éhen halni nem tudunk, akkor szomjasak se legyünk.
Harmadik pincérünk Kriszta volt, ha hiszitek, ha nem, Magyarországról... nagyon sokat beszélgettünk, talán kicsit túl sokat is, mert a főnöke két mosolygás között elég szúrós tekintettel tudott nézni. De ez sem őt, sem minket nem zavart :) Ez volt a második szerződése, de mi voltunk az első magyar vendégei.
Nem árulom el, hogy ki kicsoda a képen :)
Találkoztunk egy másik magyar pincér lánnyal is, de ő olyan barátságtalan volt, hogy már-már kellemetlenül éreztük magunkat, hogy ott vagyunk és foglalkozni kell velünk. Szerencsére csak kétszer futottunk össze vele.
Volt egy harmadik "random encounter"-ünk is, a hajó shopjában is találkoztunk egy magyar lánnyal. Vele sokat nem tudtunk beszélgetni, mert a többi vevővel is foglalkoznia kellett, de annyit megtudtunk, hogy késett a repülője, ezért lekéste a hajó indulását és az egyik szigeten (már nem emlékszem, hogy melyiken) ért utol minket... kalandosan indult neki is a munka :)
Az út végére szépen sikerült felhizlalni az érmegyűjteményemet is (felfedeztük, hogy minden állam kiadott saját 25 centes érmét, így kénytelen vagyok mindegyikből beszerezni egyet :) ):
Így telt a második karib-szigeteki telelésünk.
Legközelebb New York és Washington D.C. a cél, illetve ha hajózni megyünk, akkor a Bahamák vagy a Karib-térség legdélebbi része (Aruba, Trinidad...).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése