2015. június 9., kedd

Hagyatéki tárgyalás és a perek

Ez egy lassan négy éve húzódó történet, de most úgy néz ki, hogy hamarosan vége lesz... végre!

Nem tudom, hogy korábban mennyit írtam erről, most összefoglalom nagyjából a történteket.

Első fokon pert vesztettünk apámmal szemben. Ezzel nem is lett volna különösebb probléma (leszámítva a nyilvánvalót). Ezek után az ügyvédünk, önkényesen beadta a fellebbezést a megkérdezésünk nélkül, majd a fellebbezési határidőt követő napon jelezte nekem (és csak nekem, nővéreméknek nem, pedig mindkettőnket képviselt), hogy utólagos engedelmünkkel azt tette, amit, mondván, szerinte, kétséget kizáróan a javunkra dönt majd a másodfokú bíróság.

Másodfokon decemberre tűztek ki egy tárgyalást. Én aznap délután vagy másnap (már nem emlékszem) megkerestem az ügyvédünket, hogy számoljon már be a történtekről. Teljesen közönyösön azt választolta, hogy elfelejtett elmenni a tárgyalásra... no comment

Valamikor februárban megkaptuk a másodfokú ítéletet, azt is elveszítettük. Nyilván, az ügyvéd képviselete nélkül ez így mindentől függetlenül teljesen érthető is.

Nem sokkal később bepanaszoltam az ügyvédet a Budapesti Ügyvédi Kamaránál, hangsúlyozva a levél végén, hogy "tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló eset".
Azóta válaszoltak is a kamarától, a vizsgálatot megkezdték, az eredményről értesítenek. Ha megkapom a választ, mindenképpen közzéteszem.

A hagyatéki tárgyalás időpontját is kitűzték időközben, június 11-én lesz. Mindenképpen elmegyek rá, elvileg ott le is zárul majd minden és végre továbbléphetünk. Az ott történtekről és a ház sorsáról is beszámolok majd később.

Történnek azért dolgok, lassan ugyan, de minden halad szépen, a maga útján.

2015. június 3., szerda

Újra egyedül a lakásban

Még februárban felhívott Feri, akinek a beküldött posztját nemrég olvashattátok a kiköltözéssel és új élet kezdésével kapcsolatos élményeiről (aki még nem olvasta volna, itt megtalálja a bejegyzést).

Mondta, hogy a cégnél, ahol most dolgozik, sok a munka és sofőrt keresnek, érdekel-e engem. Mondtam, hogy nem, mert biztos munkám van (30 évesen is lehetek még naív, úgy tűnik :) ), de megkérdezem Zsoltit, mert neki csak határozott idejű szerződése van és egy biztosabb munka, fastjobb-bal azért mégis ígéretesebb jövőképet festhet.

Még aznap, munkából hazafelé szóltam Zsoltinak, ő felhívta Ferit, megbeszéltek egy próbanapot a következő hétfőre. Találkozott a főnökkel, ott maradt egy hétre, aminek az lett a vége, hogy ma már Stockholmban dolgozik és lakik, megkapta a fastjobb-ot, nagyon szereti amit csinál.

Meg fogom kérni őt is, hogy írjon pár sort az élményeiről és tapasztalatairól, hadd színesedjen a blog :)

Egyébként nagyon tetszik a dologban az, hogy anno segítettem Ferinek, ő pedig most valaki másnak tudott segíteni. Ha később Zsolti is tudna, akkor már egész szép láncot sikerülne alkotnunk :)

Az már egy másik kérdés, hogy Zsolti elköltözésével újra egyedül nézek szembe a négy fallal, de igazából mostanra megszoktam már, nincsen ebben semmi különleges, bár hétvégente (már amikor nem utazom Magyarországra, ami tavasszal kb. minden második héten megtörtént ;) ) elég unalmas, viszont mindig van mit csinálni a lakásban.

"Minden egyre jobb, napról napra egyre jobb!"
- e heti játékunk: melyik filmből van az idézet? :)