Ez egy lassan négy éve húzódó történet, de most úgy néz ki, hogy hamarosan vége lesz... végre!
Nem tudom, hogy korábban mennyit írtam erről, most összefoglalom nagyjából a történteket.
Első fokon pert vesztettünk apámmal szemben. Ezzel nem is lett volna különösebb probléma (leszámítva a nyilvánvalót). Ezek után az ügyvédünk, önkényesen beadta a fellebbezést a megkérdezésünk nélkül, majd a fellebbezési határidőt követő napon jelezte nekem (és csak nekem, nővéreméknek nem, pedig mindkettőnket képviselt), hogy utólagos engedelmünkkel azt tette, amit, mondván, szerinte, kétséget kizáróan a javunkra dönt majd a másodfokú bíróság.
Másodfokon decemberre tűztek ki egy tárgyalást. Én aznap délután vagy másnap (már nem emlékszem) megkerestem az ügyvédünket, hogy számoljon már be a történtekről. Teljesen közönyösön azt választolta, hogy elfelejtett elmenni a tárgyalásra... no comment
Valamikor februárban megkaptuk a másodfokú ítéletet, azt is elveszítettük. Nyilván, az ügyvéd képviselete nélkül ez így mindentől függetlenül teljesen érthető is.
Nem sokkal később bepanaszoltam az ügyvédet a Budapesti Ügyvédi Kamaránál, hangsúlyozva a levél végén, hogy "tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló eset".
Azóta válaszoltak is a kamarától, a vizsgálatot megkezdték, az eredményről értesítenek. Ha megkapom a választ, mindenképpen közzéteszem.
A hagyatéki tárgyalás időpontját is kitűzték időközben, június 11-én lesz. Mindenképpen elmegyek rá, elvileg ott le is zárul majd minden és végre továbbléphetünk. Az ott történtekről és a ház sorsáról is beszámolok majd később.
Történnek azért dolgok, lassan ugyan, de minden halad szépen, a maga útján.