Szerencse, vagy pozitív hozzáállás?

A mai bejegyzést nem én írtam, hanem egy barátom, aki annakidején olvasta a blogot, megtetszett neki Svédország, elkezdtünk levelezni és végül sikerült is neki (és a barátnőjének) kiköltözni és új életet kezdeni.

Az egész, 2013 októberében kezdődött, mikor Svédország mellett voksoltunk, mint célország. Sok országot latolgattunk, de volt egy különös megérzésünk északkal kapcsolatban. Valami azt súgta, ide kell jönnünk. Olvasgattunk fórumokat, de akadt olyan, ahol hamar elvették a kedvünket az egésztől, hiszen ismeretség nélkül egyenlő a lehetetlennel. EU ide, szabad munkavállalás oda. Ugyanis lakáshiány van Stockholmban. Ez már nem sok jóval bíztatott, aztán még ott a personnummer  (személyi szám), ami nélkül itt semmit sem tehetsz. Anélkül nem lehet munkát kapni egykönnyen (amiből szintén hiány van), bankszámlát sem lehet nyitni és még nyelvtanfolyamra se járhatsz, amit a bevándorlóknak szerveznek. 

Gondolkoztunk más országon, de egyiknél sem éreztük, hogy szívesen mennénk, főleg hogy már el is kezdtem tanulni svédül. Abban maradtunk, hogy aki nem mer, az nem nyer! Fejest ugrunk és meglátjuk! Gőzerővel ment a szervezkedés. Svédországban mindenki beszél angolul, de az kevés a munkavállaláshoz. Elvárják és tulajdonképpen illik is megtanulni svédül, ha itt szeretne kezdeni valamit az ember. Teltek a hónapok és elkezdődött az albérletkeresés, valamint autó szerzés, hiszen a két cukiság miatt (van két nyuszink) nem jöhettünk repülővel. Egy kedves kolléga által sikerült autóhoz jutnunk, mert neki volt egy, ami éppen nem kellett. Mintha csak így lett volna megírva. Hitetetlen, de igaz.  Albérlet téren küldözgetteünk pár mondatot magunkról e-mailban és sikerült egy szobát kapnunk, ami ismét szerencse. A plusz ráadás, hogy erdélyi magyar, korunkbeli fiatalok válaszoltak. Megfelelő áron, megfelelő környezet és lakótársak.

Oké, kocsi és lakás van. elérkezett az idő, hogy elinduljunk. Nehéz de végülis jó utunk volt.  Megérkezésünket követően lázas munkakeresésbe kezdtünk. Nyár lévén sehol semmi eredmény. A lakosság fele nyaral, a cégek leállnak, vagy félgőzzel mennek… Ezzel igazából tisztában voltunk már otthon is, de Szilvi gyakorlata miatt muszáj voltunk ilyen korán kijönni. Kezdett eluralkodni rajtunk 1-2 hét után a kétségbeesés, hiszen a pénz fogyóban, ismeretség nincs, munka szintúgy. Szilvi elkezdte a gyakorlatot Isabellnél, aki egy nagyon aranyos lány. Beadtam az önéletrajzom a környéken levő cégekhez is. Lakótárson keresztül megismerkedtem egy nyugdíjas házaspárral, akik szinte azonnal a szárnyaik alá vettek. Segítettek az adóhivatalnál iratokat intézni, nyelvet tanulni stb, ezért nagyon hálás vagyok nekik.

3-4 hétre kiérkezésünktől jött egy mail, hogy menjek be az egyik közeli céghez. Másnap bementem, és kiderült, a tulaj magyar. Náluk éppen nem volt plusz munka, de a svédül megírt önéletrajzom meggyőzte, hogy dolgozni akarok, így azt mondta, megpróbál segíteni. Sok, régen kint élő magyar, sok más magyarnak segített már és sokszor meg is égették a kezüket sajnos… Csodával egyenlő, hogy rám még mindig szánnak energiát. Nem telt el talán egy hét sem mikor hívott a cégtulaj ahol voltam interjún, hogy van egy svéd bádogos, akinek kellene ember „gyakorlatra”. Természetesen azonnal igent mondtam. Szilvinek is akkor indult Ann-Sofie Backnél a három hónapos gyakorlata, amit még szintén otthonról intézett. Ez volt ugyanis az első lépcső a divattervező diplomájához, szakmai gyakorlat. Ja ha még nem írtam volna, azért jöttünk ki, mert már évekkel ezelőtt elhatároztuk, ha végez az iskolájával Szilvi, akkor külföldre megyünk. Ann-Sofie Back egy nemzetközileg elismert tervező így mindenképp hasznosak az ott szerzett tapasztalatok. Az én gyakorlatom véget ért október közepén, így ismét kilátástalanság kezdődött. Egy jó hír ismét jutott viszont. Az idős párnak (akik kinézetre nem tűnnek ám öregnek) van egy külön bejáratú lakása a házban.  Az eddigi bérlő kapott egy munkalehetőséget a város másik végén egy lakással, így ez megüresedett. Mondanom sem kell, kaptunk az alkalmon, hiszen ki ne szeretne saját albiban élni, lakótársak helyett.

Hazautaztunk egy hétre, hogy visszaadjuk a kocsit október végén. Vissza pedig repültünk, ami az első alkalom volt mindkettőnknek.  (Jó, tudom, le vagyunk maradva, de hát na. :P )

A nyuszibébik, mit csináltak addig? Nagyon jó óvóbácsiuk volt Barna és Zsolti személyében, amit ezúton még egyszer meg szeretnénk köszönni!! Nagyon hálásak vagyunk!

Nagyon szívesen - a szerk. ;)

Újra önéletrajz átnézés, küldözgetés és ismerősöknek ismerősöknél kérdezősködés, mert valljuk be manapság protekció nélkül… A főbérlőnk egyik barátja nagyon korrektül visszaszólt, hogy sajnos nincs most hely. DE! Két nappal később újra jelentkezett, hogy másnap be kellene menni interjúra, mert az egyik srác felmondott időközben. (véletlen egybeesés?) Nagyon izgatottak lettünk. Bementem és már másnap kezdhettem az 5 napos próbaidőt. Sofőr munkáról van szó, éttermeknek alapanyagokat szállítunk egész Stockholmban és környékén. Azóta eltelt egy hónap és borzalmasan rendes mindenki a cégnél, humánusak, befogadtak és szeretem a munkát is. Végre megnyugodhadtunk, de talán még most sem hisszük el, hogy igaz.  A kapott szerződéssel, ami határozatlan, a skatteverketben már be is nyújtottam a személyszám igényemet. Izgatottam várom a postát amre nem is kellett olyan sokar várni, hiszen nyolc munkanapon belül megjött a papír a személyiszámommal! :)

A poszt kérdése, mint cím: szerencse, vagy pozitív hozzáállás? Én úgy érzem, hogy a hozzáállás. Kérdezték otthon tőlem mielőtt kijöttünk, hogy mi lesz, ha nem jön össze semmi. Azt válaszoltam, hogy ha erre gondolnék, akkor el sem indulok, hisz felesleges lenne. Csak a jót látom magam előtt és teszek is érte persze, mert akkor azt fogom bevonzani.

Mindenki a maga sorsának a kovácsa. Ha valamit szeretnél véghezvinni és jóérzés tölt el közben, akkor ne add fel, tedd, amit kell! Nem akarok nagy okosságok megmondója lenni, ez csak a véleményem és tapasztalatom, amit egyre többen kezdenek felfedezni rajtam kívül is.

Körülbelül fél éve vagyunk kint, ami tudom, nagyon kevés, és most kezdődik el még csak igazán, de valami azt súgja, most már csak jobb lehet és a legnehezebbjén túl vagyunk :)

Kivándorlás, Anti szemszögéből

Ez a bejegyzés egy kicsit más, mint a többi. Ezt a bejegyzést nem én írtam, hanem egy kedves barátom, Anti, akivel az Indexes svéd fórumon ismerkedtem meg úgy egy éve. Hasonlóan látta a fórum helyzetét és a legtöbb ottani ember mérhetetlenül negatív hozzáállását (mind az újakhoz, mind a svédekhez és Svédorsázghoz).

Elkezdtünk levelezni, eszmét cserélni és hamar kiderűlt, hogy egy hullámhosszon vagyunk, hasonlóan látjuk Magyarország helyzetét (és még a szakmánk is ugyan az)... így lett barátság az ismeretlenségből.

Fontos leszögezni, hogy a támogatás részemről csak információk formájában történt, mindenért Antinak kellett megküzdenie... és derekasan helyt állt!

Lentebb olvasható az Anti által írt összefoglaló (dőlt betűkkel), színessel pedig a megjegyzéseim.

A kijutás
Megismertelek a fórumon, megadtad a végső lökést, hogy el innen. Aztán kezdődött a nyelvtanulás, CV küldözés, taktikázások, hogy küldjem, lehetőleg a fejvadászokat elkerülve. Spontán is küldtem, mint ide is.:) És persze el kellett dönteni végleg fejben, hogy Abszurdisztánból VÉGLEG ELÉG!!! Ez ugye nekünk nem jelentett nagy problémát!:)

Munkakeresés

A legnehezebb a munkakeresés. Taktikáztam rengeteget, végignéztem melyik cég mit gyárt, stb. Elkezdtem városonként, aztán megyénként keresni, és küldeni kitartóan, van ahova 3szor is küldtem. Rengeteg elutasítás jött, de ez még több erőt adott, tovább. Aztán jöttek, hogy érdekes a CV-m, elmentjük, ennek is örültem. Haladni kellett ez a lényeg!

Aztán láttam, hogy a déli régió nem megy, elkezdtem északot "bombázni", itt már jelentősebb visszajelzéseket kaptam. Aztán spontán elküldtem a jelenlegi munkahelyemnek is a CV-met, és másnap már hívták is a sógoromat, hogy na ki is a sógorod, hogy is van ez? :)

 

Meg kell elmíteni, hogy eddig a pontig a kint élő rokonok szinte semmit sem segítettek neki. Ez volt az első alkalom, hogy számítani tudott rájuk.

Persze, itt azért bejött a sógorom a képbe, de a levelezést egymagam csináltam, bár átfogalmazta a sógorom svédesre. :)

Aztán kaptam a konkrét kérdéseket a munkaadómtól, persze nagyon udvariasan, hogy mikor szeretnék menni, hogy gondolom, komolyan szeretnék oda költözni északra?

 

Ez nem volt ez kérdés!!!

Aztán el lett minden rendezve, időpont, repülő Stockholmba, onnan Nattåget Östersund, aztán busz ide Strömsund-be. A főnök várt a busznál, aztán elvitt ebédelni, majd körbeautókáztuk a városkát, megmutatott mindent, végül irány a cég.

Kérdezte, hogy mikor gondoltam kezdeni a munkát, másnap természetesen, csillogtak a szemei, tetszett neki, nem üdülni jöttem. :)

Megszervezte, hogy az egyik kolléga fog jönni értem, hozni-vinni, adott egy biciklit is azért.

 

Ügyintézés

Első nap elmentünk a bankba, PN nélkül elintézték a bankszámlát negyed óra alatt, aztán 3 nap alatt megkaptam a bankkártyámat. Valóban elég lassú itt az ügyintézés. :) :) :)

Munka

Aztán munka, nézni mit hogyan csinálnak a svédek, fika (kávészünet), menni velük, Gyula (az apósom) ebben rengeteget segített: menni és menni és menni a svédekkel, próbálni kommunikálni, úgyis kijavítanak, és így is van. Egyáltalán NEM ridegek, emberek ők is, mint bárki más, a magyarok túllihegik ezt a dolgot.

Naponta jönnek hozzám a svédek, kérdezgetnek, stb. És nagyon barátságosak, hülye szöveg, hogy nem barátkoznak, persze ne a klasszikus magyar barátkozást vegyük, hogy mindenki haver csak amikor kell akkor nem... no comment, ez elől menekültem el....

Itt tudom a helyem, tudom a dolgom. Aztán a harmadik héten már túlóráztam is, nem rossz eddig. Bízom benne, hogy a három hónap után vagy előbb megkapom a "fastjobb-ot", aztán minden sima ügy akkor már, bár most sincs semmi gond.:)

 

Hozzá tartokzik még a dologhoz, hogy minden hivatalos ügyet segítenek neki elintézni. Kapott szállást is azonnal, járnak vele a PN miatt a Skatteverketbe is, nem hagyják magára.

 

Az az érdekes, hogy én is ilyennek ismertem meg a svédeket és nem olyan rémesnek, mint azt sokan állítják.

 

Sok szerencsét kívánunk Antinak a jövőhöz!!!

Beszámoló a magyarországi útról

A magyarországi program elég zsúfolt volt, nem nagyon volt időnk unatkozni:

Szerdán - 2012.09.19. - indultunk az esti RyanAir járattal Ferihegyre (tudom... tudom... de nekem a budapesti reptér már örökre Ferihegy marad :) ).

Hazafelé (Erdőkertesre) még beugrottunk a Varga Pék-hez, Veresegyházon, mert már nagyon ki voltunk éhezve egy remek kakaóscsigára és friss-ropogós kenyérre.

Onnan haza (éjjel fél 2-re értünk Erdőkertesre), majd alvás másnap 7-ig.

Csütörtökön - 2012.09.20. - a napot Nóri az erdőkertesi fogorvosnál kezdte. Mivel nincs magyar TB-nk, így fizetni kellett érte, kerek 4.000 Ft-ot (120 Kr).

Svédországban egy hasonló beavatkozás elvileg 1.000 Kr (33.600 Ft) körül mozog, így valamivel jobban jártunk. Még akkor is, ha hozzáadjuk a fejenkénti és oda-vissza számított nagyjából 5.000 Ft-os repülőjegyet.

Onnan elmentünk bevásárolni mindenféle hazait (füstölt sajt, téliszalámi, KENYÉR, ...), majd hazamentünk.

Délután 3-kor kezdődött a tárgyalás a budaörsi bíróságon. Kicsit nyögvenyelősen indult, de összességében maximálisan elégedettek vagyunk. A következő tárgyalás november 5-én lesz, de arra már szerencsére nem kell elmennem.

 

Tárgyalás után még picit beszélgettünk a Nővéremékkel, majd tovább indultunk a Budapesti Operettszínházba, ahol este a Rómeó és Júliát néztük meg.

Onnan már egyenesen Erdőkertesre mentünk.

 

Pénteken dél körül találkoztam PéZé-vel (a nem túl jól sikerült CNC tanfolyamon találkoztunk és kötöttünk életre szóló barátságot). Megmutatta a műhelyét és a gépeit (maró és esztergáló-maró gépek), majd részletesen beszámolt a gépeken végzett átalakításokról.

Lenyűgöző az a megszállottság, ahogyan a gépekről beszél, vitathatatlanul elhivatott és nagyon jó szakember!

Ha valakinek szüksége lenne a szakrételmére megmunkálási témakörben, akkor szívesen megadom a számát (már ha beleegyezik a kéretlen reklámba ;) ).

 

Délután 4 körül vettem fel Nórit az Aréna Plázánál, ahonnan vacsorázni mentünk. Mióta az eszemet tudom, ki akartam próbálni a Mátyás Pince éttermet, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél (Március 15. tér).

Nem éppen olcsó (annyit fizettünk, mint amennyit Svédországban szoktunk egy felső-közép kategóriás étteremben, vidéken), de az ár-érték aránya messze a legjobb az általunk eddig megismert éttermek körül.

Nóri roston sült csirkemell steaket evett fűszeres almapürével és vadrizzsel, desszertnek pedig házi szilvás rétest pálinkás aszaltszilva-raguval. Nekem előtel gyanánt reneszánsz töltött húsos derelye jutott fokhagymás-erdei gombás tejfölmártással, főételnek az elmaradhatatlan roston sült libamáj grillezett almával és tócsnival rétegezve, sült hagymaszálakkal. A desszert pedig somlói galuska volt... sikerült eléggé teleenni magunkat :)

 

Fent: megnéztük, ahogy a Szabadság szobor kétségbe esetten próbálja elhessegetni a Holdat a kezében tartott pálmaággal.

Lent: a kivilágított Erzsébet híd... nem a legjobb minőség, de azért felismerhető :)

 

 

Megfordultunk már néhány európai városban és el kell ismernem, hogy a budapesti hidak a maguk változatosságával a legszebbek között vannak.

Szintén ekkor állapítottuk meg, hogy Budapest egy szép város túrista szemmel. Lakni semmi pénzért sem laknánk ott, de ha van ideje és pénze az embernek beülni ide-oda, megebédelni itt-ott és csak bámészkodni, akkor egészen más benyomást kelt, mint amikor az állandó lótás-futás közepette robog keresztül rajta.

 

Rövid séta után irány haza...

 

Szombaton elmentünk Vácra a Váci Csokizóba, mert az Nóri egyik kedvenc helye és ha már lúd, legyen kövér alapon tetéztük az előző napi jóllakottságunkat.

 

 



Én csak egy vaníliás kávét ittam, de Nóri bevállalt egy mézeskalácsos forrócsokit.

 

Innen hazafelé vettük az irányt, mert nekem délután 4-kor jelenésem volt az egyik régi tanítványom családjánál.

Nem sokkal korábban ebédeltünk Nórival, így kicsit váratlanul ért, hogy ott is megetettek :) akárhogyan is, a tiramisu eszméletlenül finom volt, köszönjük!!!

 

Innen 8 körül értem hazam.

 

Vasárnap egész nap otthon voltunk, mert hihetetlen módon mind a kettőnket levert a lábunkról a megfázás. Úgy készültünk mikor jöttünk, hogy Magyarországon biztosan jó idő lesz, de tévedtünk... eleinte a házban sem tudtuk bekapcsolni a fűtést, így jókat fáztunk éjjel.

Átmenetileg sikerült jobban lenni, de a mai napig - 2012.09.28. - meg vagyok fázva kicsit, bár már szedek rá bogyókat... :(

 

Hétfő volt a nagy nap: Nóri megműtette végre a szemét!!! Ezt most nem részletezem, mert egy külön bejegyzsét szánunk a témának...

Előljáróban annyit, hogy tökéletesen sikerült a műtét, jobban lát mint én!

 

Kedden kontroll, kis mászkálás a városban... Nóri szeme még kicsit érzékeny volt, nem akartuk erőltetni.

 

Délután-este találkoztunk Judittal Veresegyházon, a Gombai Cukrászdában. Judit egy nagyon kedves, régi barátunk, Ő készített fel minket az angol nyelvvizsgára. Azóta is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot.

Jót beszélgettünk kedden, meséltünk sokat Svédországról.

 

Innen már hazafelé vezetett az utunk...

 

Szerdán még egyszer elmentünk a Váci Csokizóba, mert miért is ne, majd sétáltunk egyet a Duna parton.

 



 

Innen irány Erdőkertes, kis pihenés, amjd indulás a repülőtérre.

A gép 19:25-kor indult, este 10 körül már otthon is voltunk Bettnában...

 

Összességében elég jól sikerült az utazás, mindent sikerült elintézni, amit szerettünk volna.

 

Sikerült hoznunk pár létfontosságú dolgot is Magyarországról: füstölt kolbász, füstölt sajt, Pick téliszalámi, sóska. Sajnos nokedliszaggatót nem találtunk, majd itt rendelünk a magyar boltból.



Új ismerősök

Új ismerősök

Történt a minap, hogy valaki becsöngetett hozzánk. Ez ilyenkor mindig némi izgalommal tölt el, mert az anyós-após páros sosem csönget, ők kopognak, más ismerős pedig nincs a környéken, tehát csak idegen lehet.

Ezzel nincs is különösebb gond, feltéve, hogy nem megint hittérítők jönnek akiket még Magyarországon is kínos kirúgni, nemhogy itt...

Ajtónyitás a szokásos módon (kilincs lenyom, ajtó finoman megtol és résnyire nyit). Egy idősebb, őszes hajú hölgy áll az ajtó túl oldalán. Mindketten bevetjük az itt szokásos "Hejhej!" köszönést, majd a hangjában minimális, de azért felfedezhető bizonytalansággal megkérdi: Är du också från Ungern?

Ja! - válaszolom az esélytelenek nyugalmával, mert ilyenkor rendszerint svéd monológ következik, aminek a felénél már azt sem tudom, hogy hol vagyok - mit az történt a már említett hittérítési kísérlet alkalmával.
Azt hozzá kell tenni, hogy tőlem szokatlan módon elsőre felfogtam a kérdést, szépen, tisztán értettem minden szót. Gyanús, mert ilyen nem szokott velem történni :)

Ez után jött az igazi meglepetés, magyar bemutatkozás és egy kis csevej.

Elmeséte, hogy már május óta ingerli a magyar rendszámú autó, de eddig nem mert megkeresni, mert sok rossz tapasztalatuk volt a kinti magyarokkal. Hét éve élnek Bettnában és 87 óta Svédországban. Eredetileg Ausztráliába akartak kijutni, de úgy alakult, hogy itt telepedtek le (ez utóbbi információ már mai szerzemény, meghívtak minket ebédre, lángosozni).
Ő fodrász, a férje buszsofőr. Saját házban laknak tőlünk kb. 2 percre gyalog :)

Így a Bettnában lakó magyar kolónia már 6 fős (eddig is annyi volt, csak nem volt frissítve a statisztika :) ):

Kíváncsi vagyok a folytatásra!

Végezetül pedig egy napi Muffin (ébredés után :) ):

Mindenről egy kicsit

Index fórum

Nem közérdekű információ, de felfüggesztem az Index.hu Svédországról szóló fórumán való aktív részvételt. Akinek kellenék itt vagy email útján megtalál...
Az ok nagyon egyszerű: nem vagyok hajlandó tovább vitatkozni olyan hülyeségekről, hogy a svédek rossz, képmutató, gerinctelen, álszent emberek-e vagy sem, illetve jó-e itt élni vagy sem. Különösképpen olyanokkal nem, akik folyamatosan csak hisztériázni tudnak mindenen, ahelyett, hogy örülnének annak, ami van.

Az a fórum jó ideje nem szól másról, mint a jajj de rossz itt, jajj de rossz ez, jajj de rossz az... akkor mi a fenét keresnek itt ezek az emberek?

Nemrég tudtam meg, hogy Svédországban minden sz@r (elnézést a kifejezésért)? De tényleg minden! Az emberek, az utak, a törvények, a bevándorlók, a tömegközlekedés, az időjárás, a munkahelyek... minden! Eszméletlen, igaz? Nem is értem, hogy mit csinál még itt ez a sok ember... itt a sok arab, lengyel, svéd, magyar és ki tudja milyen más náció... biztos mind tévedésből van itt vagy csak lekésték az előző kompot és megvárják a következőt, hogy azzal meneküljenek el innen el, jó messzire :)

Egy valami van, amit nem értek csak igazán: hogyan tudnak emberek így élni? Hogyan lehet minden nap azzal kelni, hogy itt vagyok egy választott hazában és utálom?
Én úgy kelek, hogy itt vagyok az új hazámban és szeretem! Mindegy hány fok van, mindegy, hogy előző nap csúnyán néztek-e rám... itt vagyok, boldog vagyok, itt a családom, a családom is boldog... mi kell még? Mi más számít még az életben, mint az, hogy boldogok vagyunk-e?
Na de az, aki soha, sehol sem boldog? Az, aki csak szenved mindenen? Milyen élet lehet ez?

Na de váltsunk témát, már így is többet kopott a klaviatúra, mint a téma megérdemelte volna a téma...

Hitel

Még a vásárlás előtt Csab felhívta a figyelmemet arra, hogy nem fogok hitelt kapni. A magyar kollégák a cégnél pedig azt mondták, hogy csak fastjobb - határozatlan idejű munkaszerződés - kell hozzá, semmi más.
Azért fontos ezt az elején elmondanom, mert mint már sok más is, ez is tipikus esete volt a félinformációk megtévesztő erejéről (van értelme a mondatnak? :) ).

Nézzük sorrendben a dolgot:
- kaptam hitelt, tehát Csab tévedett;
- van fastjobbom, mégsem kaptam volna hitelt, tehát a magyar kollégák is tévedtek.

Nézzük a másik oldalról a dolgokat:
- már 1 éve itt kell dolgoznom, pontosabban az előző év óta, hogy legyen multam a rendszerben. Esetemben ez nem állt fent, még csak nyár óta dolgozom itt. Következésképpen nem kaphattam hitelt. Csabnak mégis igaza volt!
- szerencsére a vásárlásnál ott volt apósom is, a kereskedő megkérdezte, hogy lenne-e a kezesem. Igent mondott. Így lett mégis hitelem. Tehát nem minden esetben elégséges feltétel a fastjobb megléte, bár mindenképpen szükséges. Tehát a kollégáknak igazuk volt, részben.

Röviden: ha az embernek nincs még legalább 1 éve munkája, akkor csak kezessel kaphat hitelt. Nem tudom, hogy ez minden esetben igaz-e, de esetemben (15e önerő és 25e hitel, autóra) működött. Ha már több mint 1 éve dolgozik, akkor kap hitelt kezes nélkül is... jó tudni!

Az autó papírjai

Megtörtént az adásvédel a kereskedőnél. Aláírtam 1-2 papírt Gyulával, ami a kölcsönről szólt, illetve az adásvételről. Megrendeltük neten a biztosítást és az adót is.

A hét elején jött is a levél a Transportstyrelsen-től, erre az évre az adó 470 Kr. Ezt be is fizettem azonnal, jobb a békesség.

2 nappal később jött a biztosításról a papír 3800 Kr lesz egy évre. Tegnap (2011.11.17 - csütörtök) pedig egy AutoGiro nyomtatvány, hogy vonni tudják a biztosítást a számlámról.

Szintén a héten jött még egy levél a Transportstyrelsen-től, amiben a forgalmit küldték el. 2 kb. azonos lap, az egyik kék, a másik sárga. Mindengyiken rajta van egy rakás nyelven (magyarul is), hogy Forgalmi engedély. Az egyiket (talán a sárgát) kell vinnem külföldre, ha autóval megyek.

Ezzel gyakorlatilag le is zárul az adásvétel, megkaptam minden papírt, hivatalosan is enyém az autó, be is fizettem mindent, amit kell.

Jogosítvány

Szintén a Transportstyrelsen intézi. Valamikor nyáron küldtem el nekik, hogy szeretnék svéd jogsit kapni, mert az jó (és a magyar úgyis lejár 1 év múlva).

Vártam, vártam, nem történt semmi... gondoltam írok nekik egy e-mailt, hogy mi a helyzet, lassan jó lenne megkapni az újat. Először mindig e-mailt írok, mert az egyszerűbb nekem. Ha nem válaszolnak, akkor telefonálok is. Ha van a közelben iroda (mondjuk Skatteverket), akkor oda mindig személyesen megyek be az összes papírommal.

Már nappal később válaszoltak is, hogy igen, megkapták, de csak valamikor szeptember közepén a levelet és akkor el is kezdték intézni a dolgot. Pontosan nem tudják mikor kapom meg az újat, de intézik, semmi pánik...

Várunk tovább türelemmel, mert igazából semmi más dolgom nincsen. Magyarországon majd vezetek nemzetközi jogsival illetve a magyat fénymásolatával. Norvégiában sem érdekelt senkit, hogy fénymásolt jogsim van...

Posta átirányítás Magyarországon

Utánajártam, havi kb. 1.400 Ft. Szép, ennyit nekem nem ér. A hivatalos leveleket majd nem veszi át senki és visszamennek a hivatalokhoz, a nem hivatalosak meg eláznak a postaládában (vagy a földön). Nem túlzottan érdekel, ami fontos, azt úgyis megtudom, ami nem, azzal minek zargassanak :)
Még az Intrumos időből emlékszem, hogy hány olyan adós volt, akiről azért mondtak le, mert "külföldre költözött, nem tudjuk a címét". Úgy látszik én is ebbe a kategóriába kerültem, bár nem vagyok adós, illetve nincs számottevő, ki nem fizetett tartozásom. Majd ha egyszer arra járok, rendezem ezeket a dolgokat is...

Mindenkinek szép napot,
itt most 5 fok van, nap közben 10 fok fölött volt...

Ez a bejegyzés egy álomvilág szerű Svédországban,
a Krisztus utáni 2011. év, Enyészet havának 19. napján íródott

Az elmúlt néhány nap

Mostanában nem sok időm volt írni - talán nem is baj ;)

A héten délelőttös voltam, ez már nem volt olyan jó, mint a délutánosság :) A munkaidő - már kb. 10* leírtam, nem baj - 5:30-kor kezdődik és 14:12-ig tart. Az 5:30-as kezdéshez 5:05-kor kell kelnem, hogy még tudjak szendvicset csinálni, megmosakodni, besétálni (3 perc) és átöltözni. Általában 25-re bent vagyok.
Érdekes, hogy bár 5:30-kor van a kezdés, de a népek még összejönnek egy reggeli, ásitozós kávézásra, így a munka csak 5:45 körül kezdődik. Nem baj, ezt is fizetik ;)

Az 5:05-ös kelés annyira nem kellemes, pláne, hogy éjszakai bagoly vagyok - lennék -, így az este 10 órás fekvés annyira nem szokott összejönni. Jobbára 11 körül sikerül csak elaludni. Fizikai munkához az én elsatnyult testemnek nem kielégítő a 6 óra (bár még éppen elvagyok vele, de a 2. - 3. napon már érzem, hogy jó lenne mondjuk 6-ig aludni :) ). Ez van, legyen ez a más sokadik legnagyobb bajom. Meg kell szokni, kész...

A héten már többet beszélgettem Lajossal, a 31 éve kint élő magyar esztergályossal - most egy hagyományos esztergán dolgozik. Sokat még nem tudok róla, csak annyit, hogy 1980-ban disszidált családostul, autóval. Elegük lett az akkori magyar valóságból.
Miután kijutottak, menekültként voltak kezelve, lager-ben laktak egy ideig, de kijárhattak és Ő szinte azonnal dolgozni kezdett. Eleinte semmit sem beszélt svédül, ezért kapott tolmácsot (és munkát is - bár azt vélhetően nem ezért :) ).
Nagyon kellemes ember, lehet vele beszélgetni, imádja az autóját (rossz ember nem lehet ;) ).
Az évek során megfordult 1-2 munkahelyen, de azt mondja, hogy a mostani az eddigi legjobb. Nekem nincs összehasonlítási alapom, de szerintem is a lehető legjobb helyen vagyok (vagyunk) :) Csak így tovább!

Szerdán kaptam váltótársat. Marcus-nak hívják, szőke-kékszemű-svéd srác. Nagyjából korombeli lehet. Kicsit kilóg a sorból, mert mindig frissen borotvált, ami itt úgy vettem észre nem nagyon divat :) Ő is rendes, tudta, hogy nem beszélek svédül, ezért rögtön angolul próbálkozik. Rendet tart maga körül (ezzel is kicsit kilóg a sorból, van 1-2 gép, ami érdekesen néz ki :) ), az üzenőfüzetbe olyanokat ír, hogy: "Have fun...". Ha lehet olyan módon osztályozni az embereket, hogy elősegítik-e a beilleszkedést, akkor Ő egyelőre ilyennek - elősegítőnek - tűnik. Lehet ezért is osztották be mellém. Azt hiszem itt az ilyenre is figyelnek (korombeli, barátságos, segítőkész... pont nekem való váltó :) ).
Szeretek itt dolgozni!
Remélem a főnökeim is szeretni fogják, hogy itt dolgozom (rajtam nem fog múlni).

Némi bizakodásra adhat okot, hogy tegnap és ma is túlórázhattam. Ez így 1 hét után talán jó jel. Pénteken ugye a délutánosok nem dolgoznak, így Gyulával maradni tudtunk kb. 4-ig. Elkezdtük átállítani a gépet a következő darabra, amit ma sikerült csak befejezni. Ezek már viccesebb darabok, mégjobban oda kell figyelni (pl. a hűtőfolyadékot folyamatosan átirányítani attól függően, hogy jobbról, balról, felülről vagy hátulról történik a megmunkálás - hű, milyen érdekes, mi? :) ). Ezen kívül 2 óra 40 percig tart egy darab megmunkálása, ami azt jelenti, hogy fel-le-át szerelésekkel együtt olyan 2-2,5 darab megy le egy műszak alatt. 50-t kell csinálni belőle :) Elleszünk :)
A túlóra, főleg a hétvégi elég jól fizet, elvileg dupla órabért kapunk rá. ELVILEG! :) Ha így van, akkor a mai mutatvány 1.499 Kr többletet jelent, ami az átszámolgatást átugorva azt jelenti, hogy 1 havi kosztpénz. Kérdés, hogy mikor fizetik ki :)

Két fajta túlóra van: az egyik a kifizetős, amikor a ledolgozott időt kifizeti a cég azt hiszem 1,5* vagy 2* szorzóval (hétvégi vagy hétköznapi túlóra). A másik a ledolgozós túlóra. Ez az első évben lenne érdekes, mert akkor nincsen szabadság (1 év csúsztatás van, jövőre fél évnyim lesz, pontosabban 25 * (7/12) napom). Mivel fél évig úgysem mehetek sehová (nem venné ki magát jól, ha próbaidő alatt elszaladgálnék - bár vélhetően nem zavarná őket, ha ledolgozom, de nem feszegetem a pofonládát, lássák csak, hogy komolyan gondolom az idetelepülést), ezért nem sok értelme van ilyen túlórának. Marad a fizetős, szabadnapból úgysem lehet kenyeret venni, nem igaz? :)

Ja igen, fizetés: Lajos szerint azt is 1 hónappal elcsúsztatva kapjuk. Gyula szerint viszont tárgyhónap 25-én fizetik ki a tárgyhónapot. Ha Lajosnak van iagza, akkor pech, mert csak július 25-én kapok rendes fizetést (érdekes lesz 1 havi számlát kifizetni), június 15-én 2 napi bért kapnék, ami... nem igazán sok :). Ha Gyulának, akkor 13 nap múlva elvileg teljes fizetést kapok (a túlórát biztos, hogy 1 hónap csúszással fizetik). Majd kiderül...

Norcy ma visszarepült Magyarországra a sulija miatt. :( Itt maradtunk Muffintosh-sal ketten (4-en Gyuláékkal). Szegény nagyon szomorúnak tűnik :( Majd megvigasztalom egy kis maggal :)

"Kicsi a világ..." is történt ma :)
Miután kitettem Norcyt a Skavsta-n és hazafelé indultam, a szokásos előzékeny módon elengedgettem a mögöttem gyorsabban haladókat. Egyszer csak megérkezett mögém egy szürke, kombi Volvo. Lehúzódtam, kijött mellém, de nem előzött meg. Először fel sem tűnt :) Kis idő után oldalra néztem és látom, hogy egy fickó figyorog az autóban és integet, hogy húzódjak le. Na, biztos elhagytam valamit vagy lóg valamim vagy valami ;)

Lehúzódtam, Ő is lehúzódott, gondotam akkor most engem itt megesznek a magyar rendszám miatt :) Kiugrott az autóból egy 35 év körüli srác, vigyorogva felém indult és magyarul köszöntött :) Na, akkor mégsem fognak megenni :)
A következő beszélgetés zajlott le (kb.):

Idegen (Zsolt): Szia, láttam a magyar rendszámot és megültem neki... mióta vagy kint? Mit csinálsz?
Én: Szia, nem olyan rég óta. Bettnában lakom, ott is dolgozom.
Zsolt: Mit csinálsz?
Én: A gyárban dolgozom.
Zsolt: Melyikben?
Én: A Vrena Mekaniska-ban.
Erre még jobban elvigyorodott...
Zsolt: Na, én meg hétfőtől fogok ott dolgozni :)

Így futottam össze azzal a sráccal, akiről már 1 hónapja tudom, hogy létezik és jönni fog... :) Kedves, közvetlen, szimpatikus srác... 1 műszakban fog dolgozni, minden nap 7-től 16-ig.

Így már 4 magyar lesz a cégnél :) Lassan tanluhatnak meg magyarul a svédek :)

Holnap (ma) végre egy nagyot alszom!!!

(Az utazós blogot kicsit hanyagoltam... talán holnap folytatom.)

Hőség és pech

Hőség

Mostanában nagyon meleg van kint. Ma délután 26 fok volt, tűző napsütéssel kombinálva :)
Aki egy kicsit is ismer, tudja, hogy ezt a két dolgot nem nagyon szeretem :)

A svédek is érdekesen néznek a melegtől, nem ehhez szoktak :)
Mikor nekivágtunk az utazásnak azt hittük, hogy Skandináviába indulunk. Most pedig úgy érezzük magunkat, mintha Görögországban lennénk.
Nem erre szerződtem! :) Éreztem én, hogy Kirunába kellene kezdenünk :)

Állítólag hamarosan jön a lehülés, már alig várom!


Pech

Ma jött egy levél a kinti banktól, amiben az új bankkártyám volt. Gyönyörűséges, dombornyomott, chipes VISA kártya. Végre valami minimál design, nem azok az idétlen, bankkártyához méltatlan plasztik lapok, amikkel Magyarországon etetik a népet. Már sokszor gondoltam rá, hogy vajon némi felárra lehet-e kérni ott sima, szürke kártyát? Idiótán vigyorgó fiatalok, katicák, pöttyöslabdák, gyümölcsök helyett...

Az itteni egyszerű, összesen egy íves vonal van benne, csak az a fránya narancssárga ;)
Így néz ki:
(forrás: http://www.sormlandssparbank.se)

Nekem nagyon tetszik! :)

Ja igen, a pech része a dolognak. Valamikor 14:30 körül értem haza, rögtön el is indultunk a bankba, hogy aktiváltassuk (na ez nem jó pont :( miért nem lehet neten vagy valami kényelmesebb megoldással). 15:03-kor értünk a bankhoz, 15:00-kor bezárt :) Függönyök elhúzva, itt ezt komolyan veszik, senki sem dolgozik tovább, mint a munkaideje szól. Miért is tenné? Én sem teszem, nem is kérik, nem is kell...

Tehát ez nem jött be :(

Semmi baj, nálam volt a Försäkringskassan-os papirom is, hogy majd beadom az Arbetsförmedlingenbe (kiírás szerintott van az FSK is). Be is jutottunk, oda is adtam a papirt a leányzónak. Elolvasta, mondta, hogy ez jónak tűnik és visszaadta. Kérdeztem, hogy itt nem lehet leadni esetleg? Sajnos nem, mert ez csak valami kis fiókjuk. Megjegyezte, hogy ezt a nyomtatványt még nem is látta :) Semmi gond, majd holnap elviszem Nyköpingbe :)

Ez sem jött be :) De legalább autóztunk 50 km-t és kb. 40 percet :)

A legjobb az egészben, hogy itt nincs rohanás. Ha nem jöttek össze a dolgok, majd összejönnek holnap. A TB-m megelsz, a kártyám is meglesz (úgysincs rajta még pénz :) ).

Inte stressa!

Azért a kinti magyarokon ma is kiakadtam. Hihetetlen mennyire nem érzik jól itt magukat! :) Szörnyű magasak az adók (nekem éppen 23%! :) ); rossz az egészségügy; sok az arab (cigány az nincs Magyarországon egy sem :) ); barátságtalanok a svédek (legalább nem zaklatnak a szomszédok a hülyeségeikkel) és még számtalan problémájuk van... :)
Lehet próbálkozni havi 62e Ft nettó fizetésből megélni! ;)

Szerintem befejezem az érintkezés a kint élők 99%ával :) Csabék érdekes módon normálisan állnak a dolgokhoz, apósomék is és még az az 1-2 ember, akik e-mailek útján tartják velem a kapcsolatot... de a fórumozók egyszerűen hihetetlenek!