2013. szeptember 30., hétfő

Fényképcsere

Leírhatnám megint, hogy dolgozom, dolgozom és dolgozom, de nem lenne értelme :)

Ami viszont némi előrelépés az eddigiekhez képest, hogy az operátorok faláról* lekerült a fényképem még múlt szerdán, majd ma jött a projektekért felelős kolléga és gyorsan csinált rólam egy új képet, hogy legyen mit feltenni az irodában dolgozók falára.
A kérdés már csak az, hogy mikor kapom végre meg az új szerződésemet, hogy intézhessem a szakszervezetváltást?!

*) Operátorok fala / irodai dolgozók fala: semmi különlegesre nem kell gondolni, mindössze arról van szó, hogy minden géphez, illetve emberhez tartozik egy táblázat, amiben minden reggel jelezni lehet, hogy volt-e valamilyen baleset; van-e csúszás a munkával; volt-e selejt (azaz elszúrt-e valamit az operátor :) ) és hasonlók. Az irodai listában ahogy láttam inkább a möte-ket írják, illetve szabadságokat, korábban jövést-menést, tanfolyamokat...

Gyakorlatilag jelentősége nem sok van, hogy átkerültem, annyi maximum, hogy egy fél lépéssel megint hivatalosabb lett a dolog (ugye az új szerződés hiánya).

2013. szeptember 28., szombat

GibbsCAM 2013 tanfolyam

Magyarázat
Az utóbbi napokban erősen megcsappant a szabadidőm. Ez egyrészt jó, mert azt jelenti, hogy van mit csinálnom a cégnél és mikor hazaérek már nincs annyi felesleges időm, hogy akár az új GTA-V-tel múlassam az időt, akár blogot írjak vagy fórumozzak.
Másrészt nem annyira jó, mert mikor hazaesek a munkából fél 5 körül már mozdulni sincs kedvem a legtöbbször. Így békés semmittevéssel múlnak a hétköznap délutánok.

GibbsCAM tanfolyam
Azért a múlt héten annyi történt, hogy elküldtek egy 2 napos, stockholmi tanfolyamra, hogy kicsit felfrissítsem a tudásomat. Nagyon hasznos volt, mert bár ténylegesen túl sok újdonságot nem tanultam, de apróságokkal sokkal könnyebbé tették a munkámat.

Fent aludtunk Stockholmban (nem egyedül voltam, jött velem az előző technikus srác is). A tanfolyam után, este, beültünk egy pub-ba vacsorázni és beszélgetni. Kiderült végre, hogy pontosan mi is lesz a dolgom: ha új megrendelés érkezik, akkor majd nekem kell eldönteni, hogy melyik gépen, milyen szerszámokkal csinálják, mennyi ideig tart, mennyibe fog kerülni, hogyan legyen a nyers darab felfogatása és adott esetben a programot is nekem kell majd megcsinálni (ehhez kellett a Gibbs tanfolyam).

Már megvolt az első néhány Gibbs-es munkám is, jól sikerültek, elégedettek velem, ahogy látom.

Utvecklingssamtal
Lesz megint ilyen beszélgetés a főnökkel. Idén már kicsit komolyabb keretek között, mint tavaly volt, mert nem csak én töltök ki egy lapot a gondolataimmal, érzéseimmel, vágyaimmal, hanem a főnököm is kitölt egyet rólam és azt fogjuk közös nevezőre hozni, megbeszélni, hogy van-e valakinek valami gondja, baja, kívánsága a másikkal kapcsolatban.
Az egyik kolléga azt mondja, hogy ez a legjobb alkalom, hogy fizetésemelést kérjek (nem fogok :) ).

Lesz olyan kérdés, hogy hogyan képzelem el az előmenetelemet, fejlődésemet a cégnél. Nehéz kérdés, mert jelen pillanatban 3 ember van fölöttem a ranglétrán: termelési igazgató, ügyvezető helyettes és az ügyvezető (aki a tulajdonos is). Így a jelen vállalati struktúra esetében már nem nagyon van feljebb. Őszintén szólva nem is szeretnék már feljebb lépni, mert ott már vezetők vannak, beosztottakkal és nem kevés felelősséggel. Én meg kényelmes vagyok és szeretek éjjelente aludni :)

2013. szeptember 19., csütörtök

Pillanatok a munkahelyről

Mióta visszamentem dolgozni mintha mindenki befalt volna egy jókora adag spacecake-et :) Majdnem mindennapos eset, hogy valakiből kibújik valami vicces, szórakoztató vagy csak egy kis kedvesség.

Egyik alkalommal éppen a céges szakszervezeti vezetőhöz siettem az udvaron keresztül a szakszervezet-váltás ügyében (tehát erősen magánügyben), mikor az egyik egy kolléga a szerelőműhelyből utána szólt, hogy: "Barna, havi béred van!". Szokás szerint nem vettem a lapot (érteni értettem, de a helyzethez nem illő párbeszédeket nem szoktam elsőre felfogni). Odajött, kedvesen megfogta a vállamat és megint elmondta: "Havi béred van. Nem kell sietned, azért nem kapsz több pénzt!" - és vigyorogva elment :) Vicces volt, páran hallották, ők is jót röhögtek.

Keddi eset, hogy mentünk ebédelni a 3 percnyire lévő büfébe a kollégákkal (jellemzően az irodában dolgozókkal). Kint elég hideg volt (már tombol az ősz), de én mit sem törődve ezzel pólóban vágtattam az ennivaló felé.
Az egyik főnököm rám nézett és mondta, hogy most már elég hideg van, kellene széldzsekit vagy valamit hasonlót hoznom, mert az jó nekem. Mondtam neki, hogy nem fázom (bevallom, melegem sem volt :) ). Aztán hárman beszélgettünk arról, hogy mindenki új irodába költözik (költözött) és most, hogy én is irodista lettem, szóljak a titkárságon, hogy kell egy új szék (gurulós, bőr, akármi). Erre a másik technikus srác rávágta, hogy úgysem fogok szólni, mert új asztalt sem akarok. Ez igaz is, illetve ha adják, akkor OK, de most is van asztalom, igaz nem íróasztal, hanem egy 4 fős tárgyalóasztal.
Majd a végén hozzátette: "A Barna egy viking, neki nem kellenek ilyen dolgok!" :)

Volt olyan is, hogy ugyan ez a technikus kapott egy gumiszőnyeget az asztala elé (szeret állni, ritkán ül le, ez viszont puhább, mint a parketta). Nagyon örült neki, kérdezte is tőlem, hogy... (nem értettem, hogy mit).
Erre elővette a telefonját és mondta, hogy van egy nagyon jó programja erre... (google-fordító) Beleírta a szót, majd kissé zavartam dörmögte, hogy nem tudja hogyan kell pontosan írni. Kiment, majd fél pillanat múlva visszajött és odatartotta nekem a telefont: "féltékeny".
Végül rájöttem a dologra: valószínű elsőre megvolt a szó, csak az "é" és "ny" láttán valószínű elbizonytalanodott és kiment meghallgatni a kiejtését. Majd rájött, hogy ez egy közel lehetetlen feladat (a kettős mássalhangzókkal egyszerűen nem tudnak mit csinálni sokszor).
OK, ez nem pont vicces, de mindenképpen egy szimpatikus gesztus volt a részéről, nagyra értékeltem!

Már kb. 19 hónap telt el a baleset óta (huhh...), de még mindig kb. hetente megkérdezi valaki, hogy hogy van a kezem, hogy érzem magam.

Van az irodáknál egy elég nagy Svédország (domborzati) térkép, városokkal és úthálózattal. Nem mai darab, ha jól emlékszem, akkor 1985-ös :) A lényeg, hogy a minap nézegettem egy szünetben, mert szeretem a térképeket, érdekel a földrajz (bizonyos mértékig :) ). Egyszer csak odalép mögém a VD (ügyvezető igazgató) és megkérdezi, hogy mit keresek. Mondtam neki, hogy semmi különöset, csak nézegetem és tervezgetem, hogy mit kellene megnézni. Ettől egészen fellelkesedett és mutogatni kezdte, hogy ez is szép, azt is érdemes látni, itt is volt, ott pedig rokonai élnek (Stockholmtól kb. 450 km-re északra), mert a nagypapája ebből a városból származik (és rámutatott egy kis városkára onnan még vagy 50 km-re).

Annak nyoma sincs, hogy valakinek ne tetszene az, hogy elő lettem léptetve és már az irodában dolgozom. Senkin sem látom, hogy irigy lenne vagy neheztelne azért, mert egy nem svéd került oda. Igaz nem volt verseny a pozícióért, egyszerűen csak így döntöttek a vezetésben és kész.

Az új munkakör egyébként érdekes, bár jelenleg nem sok tennivaló akad. :) Csinálom a korábban kapott feladatot: standardizálom a folyamatokat :) Ma ugyan kaptam egy gondolkodós feladatot is, egy rajzról kellett megmondanom, hogy szerintem hogyan történjen az előállítás, melyik gépen és milyen szerszámokkal csináljuk, hány felfogatásból, mivel rögzítsük és mennyi időt adjunk rá (darabidő). Először megrettentem, mert nem volt egy egyenes felület a darabon, aztán leültem vele (mármint a rajzzal :) ) és jöttek a gondolatok maguktól.
A vége az lett, hogy a főnököm által gondolt 15 óra helyett 16-17-et mondtam, illetve megbeszéltük aprólékosan a mit és hogyan-t. Szerencsére egyetértettünk, láttam rajta, hogy elégedett a gondolataimmal. Természetesen volt néhány észrevétele (kiegészítése), de neki 16 év tapasztalata van, nekem pedig 2 (technikusi munkakörben neki 2 év, nekem 0 :) ).
Azt nem részletezem, hogy mennyi mindent tanultam ez alatt a kb. 1 órás beszélgetés alatt... (nagyon sokat).

Egyszóval szépen haladnak a dolgok, kivéve a szakszervezet-váltást, de az is meglesz idővel. Remélem hamarosan megkapom az új szerződésemet is és akkor intézhetem azt is (már szóltam párszor miatta, remélem nem hiszik azt, hogy az új pozícióval több fizetést akarok és azért erőltetem - persze, hogy jólesne, mindig jólesik a több fizetés, de tényleg nem ez az oka).

Ezek történnek mostanában... szép napot mindenkinek!

2013. szeptember 17., kedd

Még egy műtét... :(

Hétfőn megint voltam kontrollon.

Bíztam benne, hogy ez lesz az utolsó találkozásom a kézsebészettel, de sajnos nem jött be a számításom.
Szerencsére semmi probléma nincsen, a csont is szépen összeforrt a mutatóujjamban. Viszont a benne lévő fémlemezt és csavarokat is szeretnék venni, mert azzal még elérhetünk (talán) némi javulást a mozgatását illetően. Nem tudom, hogy pontosan mire számítsak, mi lehet az a "javulás"... majd meglátjuk!

A műtétről annyit tudni jelenleg, hogy 3 hónapon belül lesz, egy napot vesz majd igénybe (reggel be, este ki), aztán néhány kötözés, majd varratszedés és kész.
Terveim szerint nem maradok itthon betegállományban, hanem másnap visszamegyek dolgozni, hiszen nem lesz macerálva igazán semmi, csak a bőrt vágják szét megint (most 3. alkalommal).

Ez lesz összességében a 8. műtét... azt tanácsolom minden szakmabelinek (és nem szakmabelinek is), hogy ne legyen olyan hülye, mint én, mert irtó sok munkát varr az orvosok nyakába, ráadásul a folyamatos műtétekre járás egy idő után elveszíti a varázsát és már nem olyan mókás, mint az első néhány alkalommal volt. Nem éri meg, nah! ;)

2013. szeptember 15., vasárnap

¡Buen Camino!

Ahogy ígértem, az El Camino saját bejegyzést kapott, hátha valakit inkább csak ez a rész érdekel, illetve így talán egyszerűbben kereshetővé válik a Camino iránt érdeklődők számára.

Az előző bejegyzésben ott ugrottunk az időben, hogy vonatoztunk Barcelonából Sarriába. A vonat este 8-kor indult és reggel 9-re ért oda. Ez idő alatt viszonylag kényelmesen utaztunk annak ellenére, hogy a legolcsóbb megoldást választottuk (félig ággyá alakítható székeket foglaltunk). Választhattunk volna 4 fős hálókabint is, de az sokkal drágább lett volna és ott is kifoghatunk egy horkolós hálótársat :)

Váltottunk némi készpénzt is (100 EUR), de alapvetően azzal számoltunk, hogy majd bankkártyával fogunk fizetni mindenhol. Tévedtünk, a legtöbb helyen nem lehetett kártyával fizetni... :(

Első nap (2013.09.01., vasárnap) - Sarria -> Portomarín
Reggel 9-kor érkeztünk Sarriába, a vasútállomásra. Elég sokan szálltak le velünk, még a főszezonon kívül is akad nagyszámú pilgrim (a latin peregrinos - zarándok szóból), akinek kedve támadt egy kis sétára. A megszólításunk egyébként végig az út során ugyan ezen szó spanyol változata, peregrino, volt.

Leszálltunk tehát a vonatról és akkor jött az első komolyabb próbatétel: merre tovább? Azt a taktikát követtük, hogy a többi hátizsákos ember után osonunk észrevétlenül. Ez tökéletes taktikának bizonyult, egészen a vasútállomás kijáratáig (kb. 50 méter), mert ott a legtöbbek határozottsága semmivé lett és tanácstalanul nézelődött mindenki, hogy merre van az előre.
Találtunk ugyan egy táblát, de azon semmi érdemleges információ nem volt. Az állomás kocsmájában pedig személyzetet nem találtam, így aztán visszatértünk az eredeti taktikához és egészen addig mi is ott vártunk, míg egy nagyobb csoport el nem indult határozott léptekkel valamerre.

Szerencsénk volt! Úgy negyed óra szerencsétlenkedés után kiszúrtunk egy csapatot, így követtük őket. Nem is olyan soká (5 perc) megtaláltuk a városon keresztülmenő "ösvényt", így végre volt mit követni.
Itt találtuk az első, eltéveszthetetlen útjelzőt is:
Útjelző kagyló Sarriából
Még "korán" volt, ennek megfelelően elég hideg is, de szerencsére megtarthattuk a vonaton kapott pokrócot, ami a későbbiekben életmentő segítségnek bizonyult. Ezúton szeretnénk kifejezni hálánkat a Renfének (spanyol vasúti társaság) a féltő gondoskodásért! :)
A városból kifelé menet megtaláltuk az első (számunka első) kilométerkövet, ami a Santiago de Composteláig hátralévő távolságot mutatta:
Már csak 110 km van hátra...

Ezen a ponton ismét egy kisebb bizonytalanság lett úrrá rajtunk, mert nem volt teljesen egyértelmű, hogy merre van a tovább. A helyzetet bonyolította, hogy a kövön olvasható volt a "Lugo" felirat is, ami egy közeli város, viszont nem esik útba. Akkor még azt hittük, hogy a köveket az útirány (illetve az érintett városok nevei) szerepelnek és csak később (néhány nap múlva) vált világossá, hogy a kövek alján valószínű a követ kihelyező város, esetleg annak a területnek a neve (megye vagy járás) olvasható, ahol az adott kő található.

Egy általunk követett csoporttól meg is kérdeztük, hogy biztosan jó felé haladunk-e. Szerencsénkre egy profibb peregrino vezette őket, rögtön mondta, hogy igen, Portomarín felé megyünk, még kb. 20 km. Így tehát megnyugodhattunk.

Nem sokkal ezután, a 108-as km-nél betértünk az első fogandóba, hogy vegyünk pilgrim passportot (1,5 EUR) és megszerezzük bele az első pecsétünket.
Jó peregrinohoz 

Mikor az utat terveztük és még Svédországban túráztunk, abban állapodtunk meg (látatlanban), hogy a spanyol terep biztosan nem lesz olyan dombos, mint a svéd. Tévedtünk... :)

A távolság felmérésekor is elkövettem egy kisebb hibát, rosszul írtam ki az egyik, Camino-val foglalkozó weboldalról a naponta megteendő távolságokat, így az eredetileg tervezett 102 km helyett végül 112 km lett a vége, ráadásul a hiba nem egyenletesen oszlott el, hanem egy későbbi nap (3.) lett a tervezett 18 km-ből 28 km. Sebaj, eleinte nem tudtuk, később pedig már mindegy volt. :)


A baloldali képen Nóri vándorol feltartóztathatatlanul, a jobb oldalin pedig útjelző kagyló mutatja a helyes irányt

A Camino egyik "jellemzője" a sok híd:


Ehhez kapcsolódik az a történet, hogy ugyan gondosan elvittem magammal a talpbetétemet, amit a munkásbakancshoz használtam, de a túrabakancshoz nem volt jó. Pontosabban jó volt, de már nem maradt elég hely a lábfejemnek, így néhány km után eszméletlenül szorítani kezdett. A híd túlsó végénél szabadultam meg a betéttől az út további részére.

Nem messze ettől a hídtól találkoztunk egy biciklis családdal, akikről néhány nap múlva derült csak ki, hogy bizony csalók. Történt ugyanis, hogy Melide-ben megláttam őket, ahogy autóra szálnak, majd később, ismét biciklivel érkeznek meg egy fogadóba, hogy lepecsételtessék a pilgrim passportjukat.



A bal oldalon most én pilgrimkedek, a jobb oldalon pedig egy kis falu látható, amin keresztülmentünk

Az utolsó szakasz embert próbáló volt ezen a napon. Derekas szintkülönbséget kellett teljesíteni, ráadásul lefelé, amitől megfájdult a bokám és Nóri térde sem viselte jó (hiányzik belőle egy porc). Ezen kívül, nem sok tapasztalatunk lévén, elkövettük azt a hibát is, hogy nem álltunk meg délután pihenni egy kicsit, hanem közel egyhuzamban akartuk letudni a napot. Ennek két eredménye is lett: egyrészt egészen korán, délután 5 körül odaértünk Portomarín-ba, másrészt nem kicsit kimerültünk a nap végére (én mindenképpen, hisztis voltam, mint egy ... -> ide tetszőlegesen lehet behelyettesíteni bármit :) ).



Portomarín déli "kapuja". Itt vertünk tábort éjszakára:
A kilátás eszméletlen volt, Nórinak remek érzéke van a megfelelő táborhely kiválasztásához

Lefekvés előtt még bementünk a városba és megvacsoráztunk. Az egyik étterem kínált pilgrim menüt, ami 3 fogásos vacsorát jelentett 9 EUR-ért. Lehetett választani előételt, főételt és desszertet (ki hinné igaz, ha már három fogásos vacsoráról van szó? :) ). Nóri előételnek pitét kért, ami nem kis meglepetést okozott, mert hal volt benne. Később kiderült, hogy az itteni pite az halas-pitét jelent, bárhol is rendeli az ember. Még később az is világossá vált, hogy kb. mindenbe tudnak halat tenni a spanyolok, ami számunkra nem éppen kedvező fordulat, mert nem eszünk semmiféle vízben élő dolgot.
Szerencsére a pincér volt olyan rendes és kicserélte valami ehetőbbre, így végül zöldséglevest ettünk mindketten.

A nap folyamán megtanultuk azt is, hogy a ¡Buen Camino! tulajdonképpen az egyezményes  rövidítése annak, hogy "Kitartás barátom, mindannyian kivagyunk, mint a kutya; lóg a nyelvünk, éhesek és fáradtak vagyunk, de megcsináljuk!"

Vacsora után nagyjából megtisztálkodtunk a mosdóban, majd irány a sátortábor és alvás...

Második nap (2013.09.02., hétfő) - Portomarín -> Palas de Rei
Éjszaka hideg volt! :) Tudtuk, hogy nem fogunk megizzadni, de erre azért nem számítottunk. Kb. 10 fok lehetett.

Hivatalosan nem szabad a városokban táborozni, de ezúttal senkit sem érdekelt a dolog. Ébredés után összeszedtük a sátrat és útra keltünk. Bankautomatával nem találkoztunk, a pénzünk fogyóban volt, de bíztunk benne, hogy Palas de Rei-ben majd találunk (Palas de Rei volt a második nap tervezett végállomása, itt foglaltunk szállást is egy szállodában).

Ez a nap már valamivel kellemesebben indult, nem kellett aggódni, hogy megtaláljuk-e az útvonalat, mert egyrészt kora reggel már többen voltak pilgrimek (és volt kik után osonni :) ) és a pilgrimösvény is jobban ki volt "táblázva".

Itt kezdtünk átesni a "pilgrim" szó használatában a ló túloldalára, ugyanis mindenhez hozzá tudtuk fűzni: pilgrim-hídon keltünk át, pilgrim-ösvényen haladtunk, pilgrim-menüt ettünk, stb... kicsit olyan volt (utólag belegondolva), mint az a cikk, amit nemrég olvastunk és az ősanyákat figurázta ki (medence helyett gyermekmedence, orvos helyett gyermekorvos, stb...)
Sebaj, innen szép nyerni! :)

 Több helyen láttunk ilyen, lépcsőre emlékeztető képződményt. Elképzelni nem tudjuk, hogy mire lehet jó, azon kívül, hogy egy nyúl fel tudjon ugrálni rajta.

Láttunk egy emlékhelyszerűséget is, ahol kisebb és nagyobb kövekből, fényképekből, botokból és tulajdonképpen bármiből készült dolgok voltak láthatóak:

A délelőtt jelentős részét ködben tettük meg, nagyon meleg sem volt. 10-11 körül kezdett rendesen sütni a nap, délután pedig ismét lecsapott ránk a hőség.



Megmásztunk egy jókora emelkedőt is. A második napra azt írták, hogy elég fárasztó lesz, mert összesen 335 méter szintkülönbséget kell legyűrni 13,8 km alatt. Ez önmagában nem feltétlen lenne baj, de amikor már 10 km óta megy az ember kitartóan emelkedőn felfelé, akkor kezd kicsit elege lenni :) Nekem legalábbis egy idő után már nagyon elegem volt...




Díszes km-kő, rajta a mágikus 78,1 km-rel, illetve egy kissé kidekorált útjelzőtábla, gyalogos pilgrimek számára (a biciklistáknak másmilyen van)

Végül délután 5 óra magasságában értük el Palas de Rei-t. 3 napi gyaloglás (1 nap Barcelona, 2 nap Camino), összesen mintegy 55 km megtétele után végre sikerült letusolni a szállodában! Olyan szagom volt már, mint egy hajléktalannak, mikor levettem a bakancsomat, mintha 10 db ecetes uborka ontotta volna magából az "ínycsiklandó illatokat"... utáltam egy légtérben lenni saját magammal! :)

Szerencsére mosatni is lehetett, így valami 7 EUR díjért cserébe 2 óra alatt minden szennyesünk öblítőillatú volt. Nagyon élveztük!

Este találtunk egy automatát, vettünk ki még 110 EUR-t, megvacsoráztunk, majd kérlelhetetlenül bevettük az ágyat. Érdekes módon nem tudtam olyan jól aludni, mint előző éjjel a sátorban. Nem tudom miért. 

Harmadik nap (2013.09.03., kedd) - Palas de Rei -> Arzúa
Ez volt a meglepetés nap, mert előző este derült ki, hogy rosszul írtam fel a távolságokat és 18 helyett 28,8 km jutott volna mára. Semmi baj, ha már eddig eljutottunk, végigcsináljuk!
Eddigre már taktikát is váltottunk és nem egyben akartuk ledarálni a távot, hanem beterveztünk egy kis sziesztát ebéd utánra, Melide-ben.

Már csak 62,5 km! A sokat emlegetett Rolandról emlékezünk meg: "Keep calm & Roland" Nem tudjuk ki volt Ő, de elég sokszor utaltak rá a köveken.

A délelőtt folyamán igyekeztünk minél nagyobb távolságot megtenni, ami sikerült is. Dél körül értünk Melide-be, megebédeltünk egy pizzériában, majd a városban, egy parkban lehevertünk és aludtunk délután 5-ig. Itt bukott le a már említett biciklis család is.


Természetesen ezen a szakaszon is volt híd, amit le lehetett fényképezni :)


Épp egy patakon kelek át...


 Nem tudjuk pontosan, hogy mik lehetettek az ehhez hasonló dolgok; az a gyanúnk, hogy zarándokoknak épített "fürdők", ahol gyorsan meg lehet mosdani. Nem próbáltuk ki, mert egyrészt hideg volt benne a víz, másrészt nem biztos, hogy fényes nappal közszemlére kellene tenni a bájaimat :), harmadrészt pedig mi van, ha mégsem fürdő? :)

Végül nem sikerült eljutnunk Arzúa-ig, mert egyrészt el is fáradtunk, másrészt találtunk egy nagyon kellemes táborhelyet az egyik faluban (Ribadisco de Baixo), 4 km-rel a célállomás előtt.

Kilátás a sátorból... nem olyan szép, mint Portomarínban, de azért megjárta

Este a szokásos menetrend: tisztálkodás, vacsora (ezúttal hozott anyagból), fogmosás és alvás.

Negyedik nap (2013.09.04., szerda) - Ribadisco de Baixo -> O Pedrouzo
Reggel pilgrim-vonulásra ébredtünk. Sokan kelhettek hajnalban, ha már 6-körül ott járhattak a táborunk mellett. Még napkelte előtt elindultunk, Arzúa előtt ez a látvány fogadott:

Ez már egy rutinosan kezelt nap volt. Az első adandó alkalommal megreggeliztünk és begyűjtöttük a pecséteket.
A délelőtt folyamán találtunk egy hippitanyát is, ahol becsületkasszával várt minket mindenféle földi jó és még a házigazdát is láthattuk, amint semmivel sem törődve megtekerte a reggeli jointját, majd örömködés közepette elszívta egy másik hippivel.
Szintén ezen a helyen találkoztunk két muszlim nővel Abu-Dzabiból, akiknek már az ötödik Caminoja volt ez.


Majdnem minden ház kertjében volt valami hasonló épület. Nem tudjuk mi ez, először tyúkólra tippeltünk, de arra biztosan nem tettek volna keresztet...

Újabb falucska, újabb híddal. Az egyik fogadóban volt egy montázs a Camino hídjairól.


Az egyik faluban találkoztunk Muffin követeivel is egy kertben :)

Ez egy elég laza nap volt. A tervezett 18 km helyett végül 23,5 km-t tettünk meg, mert egyrészt 4 km-rel "előbb" kezdődött a nap, másrészt O Pedrouzo-ban még nem voltunk elég fáradtak, ezért valamivel tovább gyalogoltunk.

A városban azért még megvacsoráztunk, illetve megpróbáltunk szállást találni, mert miért is ne. De, lévén ez az utolsó állomás Santiago előtt, minden szálloda dugig volt. Nem baj, nagy az erdő, bárhol megszállhatunk :)
Így is lett, végül a várostól kb. 1, Santiagotól 16,5 km-re vertünk tábort.

Találkoztunk egy öreg hippivel is háromszor a nap folyamán. Mindig nagyon jókat mosolygott, vajon miért? :) Voltak éneklő és gitározó fiatalok is, velük a vonaton együtt utaztunk.

Még Sarria környékén kezdtük el mondogatni, hogy "O Pedrouzo, miért vagy te Pedrouzo", ezzel  erőt adva magunknak a távolabbi cél elérésére. Így aztán, mire elértük a várost, már annyira nem is volt érdekes :)

Ötödik nap (2013.09.05., csütörtök) - O Pedrouzo -> Santiago de Compostela
Mint az hajnalban (5 óra körül) kiderült, egy kicsit eltaktikáztuk a táborozást és túl közel (konkréten 3 méterre) állítottuk fel a sátrat az úthoz. Egészen addig nem volt gond, míg a lelkes, utolsó napos zarándokok meg nem érkeztek 5 óra tájban. Nóri még tudott aludni tovább, én már nem nagyon. Viszont érdekes volt hallgatni őket, mert mikor észrevették a sátrunkat, azonnal jelezték egymásnak, hogy itt valaki alszik és legyenek csendesebbek.

Végül teljesen 7 óra körül tértünk magunkhoz, akkor még korom sötét volt. Volt zseblámpánk természetesen, ami nagyon sokat segített :)

Összepakoltuk a holminkat és útnak indultunk.
Egész nap emberekkel haladtunk, eddigre már egyesült három különböző zarándokút, a Camino Primitivo, a Camino del Norte és az, amin mi is haladtunk, a Camino Francés. Elég sokan voltunk, családias hangulat uralkodott, de azokkal már nem találkoztunk, akikkel együtt indultunk.

 

















Bal oldalon egy kis patak a santiago-i repülőtér mellett, jobb oldalon a II. János Pál pápa látogatásának
emlékére emelt emlékmű.

Találkoztunk egy amerikai házaspárral is New York-ból, akik korábban Párizsban is éltek egy keveset.

Nem sokkal az emlékmű után megláttuk Santiago-t... végre! Egy tábla szerint még 4,8 km volt hátra a Szent Jakab katedrálisig. Ez volt talán a leghosszabb 4,8 km, amit az út során megtettünk :)

Zarándokok által emelt emlékmű a város határában :)

A katedrális a város másik felén található, így elég sokszor volt szerencsénk a "a sarkon túl már biztosan ott lesz" érzéshez. De végül egy órás séta után végre megláttuk:
Rövid nézelődés és fényképezés után a "Pilgrim Office" felé vettük az irányt, hogy megkapjuk jól megérdemelt jutalmunkat, az oklevelet a fáradozásainkról:
Elméletileg két nyelven lehetséges a megkapása. Latinul akkor, ha "vallásos" vagy "vallásos és egyéb" indíttatásból csináljuk végig, illetve spanyolul, ha tisztán "egyéb" indíttatásból. Mindketten latint kaptunk, mert nem akarták megérteni, hogy az egyéb, az egyéb. Megkérdezték, hogy "Semmi spirituális nem volt az útban?". Végül is de, saját magunk irányába és egyáltalán nem vallásos tekintetben, de ez már elég volt ahhoz, hogy (gondolom statisztika miatt) latin oklevelet állítsanak ki. Én kicsit örültem is neki, mert mégiscsak latin és nem spanyol :) Nórinak mindegy volt.
 
Az oklevél szövege angolul (wikipédiából :) ):
"The HEAD of the Holy Apostolic Metropolitan Church of Compostela, guardian of the seal of the Holy Altar of the Apostle James, to all Faithful and Pilgrims from all the earth who come with feelings of devotion or vowed to a cause to the threshhold of the Apostle, both our Patron of Spain and Protector St. James, by authenticating the letters of each and every visitation, makes known that Barna Szucs
has devoutly visited this Sacred Church on a pious cause. In whose strong faith this letter is presented, with the seal of the same Holy Church, conferred upon them.
Given at Compostela on the day 05 month Septembris year of the Lord 2013.

Deputy Canon for Pilgrims"

Elméletileg a nevünket is latinul írják bele (a név latin változatát), de esetemben ez nem nagyon működhetett. Nóri esetében Eleonoram szerepel a keresztnévnél.

Az út végére a pilgrim-passport-unk is szépen megtelt:

Miután szert tettünk az oklevélre, beültünk egy étterembe és megebédeltünk. Ebéd után megnéztük a katedrális, majd mentünk egy kört egy kisvasúttal, hogy lássuk a várost is. Túl nagy indíttatást nem éreztünk arra, hogy gyalogoljunk még egy kicsit. :)

Innen már a reptérre menő buszhoz mentünk, majd azzal a reptérre. A többit pedig már olvastátok az előző bejegyzésben.

Összességében elmondható, hogy nagyon jó volt a Camino! Az eleje sok kínlódással járt, nem tagadom, hogy többször voltam hisztis, mint nem, de így utólag még az is jó volt. :) Azt nem merem állítani, hogy jövőre újra nekifutunk, de már eljátszottunk a gondolattal, hogy a portugál szakaszt is bejárjuk (ha nem is az egészet). Ott úgysem jártunk még soha, őszintén szólva nem is nagyon terveztük, de így lenne egy érdekesebb apropója a dolognak. Meglátjuk!

Amit tanácsolni tudunk jövőbeni zarándokoknak:
- vigyenek készpénzt az útra, ne számoljanak azzal, hogy tudnak mindig kártyával fizetni;
- nem rossz móka sátorral sem, de azért csak kényelmesebb ágyban aludni (és naponta megfürdeni);
- nem baj, ha nincs pilgrim-passport az induláskor, sok helyen lehet venni;
- érdemes megpihenni délután 2 és 5 között, majd inkább este menni még egy kicsit, mert a délutáni nap még szeptemberben is elég tikkasztó;
- kényelmes bakancs mindenképpen kell, de elég sokan jöttek sportcipőben is. Az utolsó 112 km-en a terep nem igényel különösebben erős cipőt;
- nincsenek boltok (szupermarketek :) ), így érdemes előre beszerezni némi ennivalót (vagy számolni azzal, hogy a fogadókban kell mindig enni - egy hétig még OK, de aki hosszabb időre jön, annak ez elég drága lesz).

2013. szeptember 14., szombat

Spanyolország (Barcelona és a Kanári-szigetek)

Hazaértünk! :)

Gondoltam, hogy a könnyebb emészthetőség miatt két bejegyzésben teszem közzé a legutóbbi utazásunk élményeit. Biztosan van, akit csak az El Camino érdekel és olyan is, akit pont az nem, így nem kell az érdektelen részeket átgörgetni... 

Spanyolország, Barcelona
Muffint és az autót anyóséknál hagytuk megőrzésre, onnan sétáltunk el a fleni vasútállomásra, hogy felutazzunk Stockholmba, majd onnan tovább az Arlanda-ra. Szerintem nem árulok el vele újdonságot: semmi érdekes nem történt ezen időszak alatt.

Az Arlanda-tól Barcelonáig tartó út remek volt, hála a Norwegian Airlines-nak és a repülőn lévő wifi-nek :) Meg is kaptam a netes ismerősök egyikétől (mert ugye az igaz Barátusz többet ér a világ minden kincsénél ;) ), hogy milyen függő vagyok, hogy még nyaralás alatt is a Határátkelőn lógok. Az élet már csak ilyen... :)


A reptérről bevonatoztunk a városba, könnyen odataláltunk a szálláshoz (Campus del Mar), ami egy kollégiumban volt. Elsőosztályú szállásnak bizonyult!
Este még kimentünk a kikötőbe kicsit körülnézni, sétálás közben 10 perc leforgása alatt 3-an állítottak meg, hogy "My friend, would you like to smoke something?"
Nem is lett volna rossz, először még 25 EUR-t kértek 3 gramm fűért, aztán nem nagyon akarták megérteni, hogy a 3 gramm sok. Végül már 20 EUR / 3 gramm árfolyamon is odaadták volna. Végül nem vettünk semmit sem.
Megvacsoráztunk egy tengerparti étteremben, ahol első meglepetésünkre kitűnően beszéltek angolul. Ez lehetett a vesztünk, mert végül 42 EUR-t fizettünk a vacsoráért (később ugyan ezt megúsztuk mindenhol 25 EUR körül). Nem baj, végül is finom volt és nem spórolni mentünk :)


Vacsora után sétálás, majd vissza a szállásra, hogy még egyszer, utoljára, egy jót aludjunk :)

Másnap reggel nyakunkba vettük a várost.


Ittunk egy kávét a Kolumbusz szobor mellett, majd sétáltunk egyet a 'La Rambla'-n, megnéztük a Gaudi által tervezett épületeket (Nóri már ismerte a munkáit, én most láttam először, eszméletlen jók!):

Természetesen nem maradhatott ki a Sagrada Família sem.


Itt már sejtettük, hogy nem volt annyira jó ötlet hátizsákkal járni a várost, mert a nézelődés és "tötyörgés" nem pont hátizsákos elfoglaltság. Már lehetőségünk viszont nem volt, így elfogadtuk sorsunkat :)

A Sagrada Família bejárása után megebédeltünk egy közeli étteremben, majd metróra szálltunk a Güel Park irányába.

Kis keresgélés és többszöri eltévedés után sikerült megtalálni a parkot! :) Majd a parkban is sikerült eltévednünk, mert nem a főbejáraton mentünk be, így valahol máshol sikerült kilyukadni, mint ahol eredetileg terveztük, de a domb tetejéről sikerült belőni a helyes irányt, így nagy nehezen eljutottunk a főbb látványosságokhoz is :)


Innen egyenesen a vasútállomásra mentünk, hogy véletlenül se késsük le az éjszakai vonatot Sarria-ba.
Megvacsoráztunk a McDonald's-ban, ahol ügyesen sikerült megfáznom a klímától. Szerencsére nem olyan vészesen, de arra elég volt, hogy a következő pár napban náthás legyek.

A vonat szuper volt, ha nem is túlságosan kényelmes, de azért jót aludtunk rajta. A vagonunkban többen is utaztak a Caminora (ez biztosan csak nekem okozott meglepetést :) ), a közvetlen szomszédunkkal többször is összetalálkoztunk a következő 5 nap alatt.

A vonaton kaptunk fogkefét, takarót, szemtakarót és füldugókat is, amik nagyon jól jöttek a későbbiekben.

Kicsit körülményesen ugyan, de a mosdóban sikerült megmosakodnunk, majd leültünk aludni. :) Reggel 9-kor, kis késéssel a tervezetthez képest megérkeztünk Sarria-ba, a Caminonk kiindulási pontjához.

Az El Caminoról a következő bejegyzésben lesz majd szó.

Most pedig ugrunk egyet és a Kanári-szigeteken töltött 4 nappal folytatjuk.


A repülőnk valamivel éjfél előtt szállt le a las palmasi repülőtéren. Még otthon rendeltünk transzfert a reptér és a szálloda között, így azzal nem volt gondunk. Nem sokkal éjjel 1 előtt már ágyban voltunk. A repülőút egy órával tovább tartott, mint a tervezett, mert megfeledkeztem arról, hogy lesz egy óra időeltolódás a szigetek és Santiago között, így ami Las Palmas-ban éjfél, az Santiagoban már hajnal 1. Nem baj, kibírtuk... :)

Maga a szálloda kissé csalódás volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is szálloda, hanem apartman volt. A leírás szerint az apartmanban van hálószoba, nappali, konyha és fürdőszoba. A valóságban azonban két helység volt, egy fürdő és egy konyha-háló-nappali, egyben, semmi elválasztással. Mint egy nagyobb szoba, minden sarka másként berendezve. Ezen kívül a leírásban nem szerepelt, hogy lesznek lakótársaink is, néhány igazán jóképű csótány személyében.
A wifiért elkértek 16 EUR-t 4 napra, de véletlenül pont a mi szobánkban nem volt megfelelő jel, így a medenceparton tudtunk csak netezni (vagy a tengerparti bárokban).
De ne panaszkodjunk, mert azért jól éreztük magunkat!

Az első nap sajnos elég szeles volt, így a tengerpart helyett a medence mellett heverésztünk, ami kifejezetten jóleső érzés volt az 5 napos sétálás után.
Este természetesen a parti bárokat látogattuk, vacsoráztunk, majd viszonylag korán lefeküdtünk.

Második nap már volt részünk tengerpartban, egész nap ott heverésztünk. Megnéztük a Playa del Inglés és Maspalomas közötti minisivatagot is.


Béreltünk napozóágyat (7,5 EUR), ettünk, ittunk, fürödtünk... az árakról általánosságban elmondható, hogy nem egetrengetőek (a svéd árakhoz képest semmiképp sem). Egy-egy ebéd vagy vacsora megállt 25 EUR-ban (220 SEK, 7500 HUF).

Rendeltünk (béreltünk) autót másnapra, hogy körbejárhassuk a szigetet, illetve utolsó reggel azzal mentünk ki a reptérre, mert az kényelmesebb.

Harmadik nap szigettúra volt a program. Reggel 9-re hozták az autót, utána nyakunkba vettük a szigetet.
Felmentünk a Roque Nublo-hoz és a csúcshoz is, láttunk vulkáni krátert és egy sziklába vájt régi raktárat:
 

Megebédeltünk Las Palmasban, majd hazafelé még megnéztük a Maspalomasban lévő világítótornyot is. Eddigre már mindketten nagyon náthásak voltunk :)
  

Innen már hazafalé vezetett az utunk.

Életmentés
Otthon, szokás szerint a medence partján neteztünk, ami, mint kérőbb kiderült egy kiskutya életét mentette meg. Miközben békésen szörföztünk a világhálón, odaszaladt hozzánk egy kis yorkshire terrier, megszaglászott minket, majd odament a medencéhez és beleugrott. A gond csak az volt, hogy a medence pereme és a vízszint között úgy 15-20 centi lehetett, így a kutyusnak semmi esélye sem volt kimászni. "Úszás" közben már a hangján is hallani lehetett, hogy nem pont erre vágyik, így odamentem és kikanalaztam. Miután partot ért, valami eszeveszett sebességgel kilőtt, rohant, mint a mérgezett, majd eltűnt az éjszakában...
Később kiderült, hogy senkié sem volt a szállodában.

Nagy szerencséje volt, hogy nem volt jel a szobában, mert ha éppen nem vagyunk ott és akkor is beleugrik a medencébe, akkor már csak a gondnok veszi ki belőle másnap reggel... :(

Utolsó nap nem történt nagyjából semmi sem. Reggel kimentünk a reptérre a bérelt autóval, felszálltunk a repülőre és meg sem álltunk hazáig :)

A repülőn persze volt bajunk a többi utassal, akiknek valamiért 10 percenként halaszthatatlan dolguk akadt a táskájukkal, ezért folyamatosan felugráltak miatta. Hihetetlen volt, de sajnos nincs pénzünk magángépre, így kénytelenek vagyunk másokkal együtt utazni :)

2013. szeptember 2., hétfő

Gyors helyzetjelentes - El Camino

Volt egy szusszanásnyi időm és energiám, gondoltam megírom, hogy minden OK, élünk, menetelünk Santiago de Compostela fele.
Eddig 43km-t tettunk meg + az apro Sarriától, még 67-68km van hátra.

Észrevételek (eddig):
- túl sok helyen nem tudtunk bankkártyával fizetni, bankautomatát pedig először ma láttunk Palas de Rei-ben;
- a Camino résztvevői végtelenül kedvesek és barátságosak (zömében spanyolok);
- a vidéki spanyolok nem nagyon beszélnek angolul (mi meg spanyolul egyáltalán nem :) ).

Élményt rengeteget szereztünk, majd otthonról megírok mindent, részletesen.