Pillanatok a munkahelyről

Mióta visszamentem dolgozni mintha mindenki befalt volna egy jókora adag spacecake-et :) Majdnem mindennapos eset, hogy valakiből kibújik valami vicces, szórakoztató vagy csak egy kis kedvesség.

Egyik alkalommal éppen a céges szakszervezeti vezetőhöz siettem az udvaron keresztül a szakszervezet-váltás ügyében (tehát erősen magánügyben), mikor az egyik egy kolléga a szerelőműhelyből utána szólt, hogy: "Barna, havi béred van!". Szokás szerint nem vettem a lapot (érteni értettem, de a helyzethez nem illő párbeszédeket nem szoktam elsőre felfogni). Odajött, kedvesen megfogta a vállamat és megint elmondta: "Havi béred van. Nem kell sietned, azért nem kapsz több pénzt!" - és vigyorogva elment :) Vicces volt, páran hallották, ők is jót röhögtek.

Keddi eset, hogy mentünk ebédelni a 3 percnyire lévő büfébe a kollégákkal (jellemzően az irodában dolgozókkal). Kint elég hideg volt (már tombol az ősz), de én mit sem törődve ezzel pólóban vágtattam az ennivaló felé.

Az egyik főnököm rám nézett és mondta, hogy most már elég hideg van, kellene széldzsekit vagy valamit hasonlót hoznom, mert az jó nekem. Mondtam neki, hogy nem fázom (bevallom, melegem sem volt :) ). Aztán hárman beszélgettünk arról, hogy mindenki új irodába költözik (költözött) és most, hogy én is irodista lettem, szóljak a titkárságon, hogy kell egy új szék (gurulós, bőr, akármi). Erre a másik technikus srác rávágta, hogy úgysem fogok szólni, mert új asztalt sem akarok. Ez igaz is, illetve ha adják, akkor OK, de most is van asztalom, igaz nem íróasztal, hanem egy 4 fős tárgyalóasztal.

Majd a végén hozzátette: "A Barna egy viking, neki nem kellenek ilyen dolgok!" :)

Volt olyan is, hogy ugyan ez a technikus kapott egy gumiszőnyeget az asztala elé (szeret állni, ritkán ül le, ez viszont puhább, mint a parketta). Nagyon örült neki, kérdezte is tőlem, hogy... (nem értettem, hogy mit).

Erre elővette a telefonját és mondta, hogy van egy nagyon jó programja erre... (google-fordító) Beleírta a szót, majd kissé zavartam dörmögte, hogy nem tudja hogyan kell pontosan írni. Kiment, majd fél pillanat múlva visszajött és odatartotta nekem a telefont: "féltékeny".

Végül rájöttem a dologra: valószínű elsőre megvolt a szó, csak az "é" és "ny" láttán valószínű elbizonytalanodott és kiment meghallgatni a kiejtését. Majd rájött, hogy ez egy közel lehetetlen feladat (a kettős mássalhangzókkal egyszerűen nem tudnak mit csinálni sokszor).

OK, ez nem pont vicces, de mindenképpen egy szimpatikus gesztus volt a részéről, nagyra értékeltem!

Már kb. 19 hónap telt el a baleset óta (huhh...), de még mindig kb. hetente megkérdezi valaki, hogy hogy van a kezem, hogy érzem magam.

Van az irodáknál egy elég nagy Svédország (domborzati) térkép, városokkal és úthálózattal. Nem mai darab, ha jól emlékszem, akkor 1985-ös :) A lényeg, hogy a minap nézegettem egy szünetben, mert szeretem a térképeket, érdekel a földrajz (bizonyos mértékig :) ). Egyszer csak odalép mögém a VD (ügyvezető igazgató) és megkérdezi, hogy mit keresek. Mondtam neki, hogy semmi különöset, csak nézegetem és tervezgetem, hogy mit kellene megnézni. Ettől egészen fellelkesedett és mutogatni kezdte, hogy ez is szép, azt is érdemes látni, itt is volt, ott pedig rokonai élnek (Stockholmtól kb. 450 km-re északra), mert a nagypapája ebből a városból származik (és rámutatott egy kis városkára onnan még vagy 50 km-re).

Annak nyoma sincs, hogy valakinek ne tetszene az, hogy elő lettem léptetve és már az irodában dolgozom. Senkin sem látom, hogy irigy lenne vagy neheztelne azért, mert egy nem svéd került oda. Igaz nem volt verseny a pozícióért, egyszerűen csak így döntöttek a vezetésben és kész.

Az új munkakör egyébként érdekes, bár jelenleg nem sok tennivaló akad. :) Csinálom a korábban kapott feladatot: standardizálom a folyamatokat :) Ma ugyan kaptam egy gondolkodós feladatot is, egy rajzról kellett megmondanom, hogy szerintem hogyan történjen az előállítás, melyik gépen és milyen szerszámokkal csináljuk, hány felfogatásból, mivel rögzítsük és mennyi időt adjunk rá (darabidő). Először megrettentem, mert nem volt egy egyenes felület a darabon, aztán leültem vele (mármint a rajzzal :) ) és jöttek a gondolatok maguktól.

A vége az lett, hogy a főnököm által gondolt 15 óra helyett 16-17-et mondtam, illetve megbeszéltük aprólékosan a mit és hogyan-t. Szerencsére egyetértettünk, láttam rajta, hogy elégedett a gondolataimmal. Természetesen volt néhány észrevétele (kiegészítése), de neki 16 év tapasztalata van, nekem pedig 2 (technikusi munkakörben neki 2 év, nekem 0 :) ).

Azt nem részletezem, hogy mennyi mindent tanultam ez alatt a kb. 1 órás beszélgetés alatt... (nagyon sokat).

Egyszóval szépen haladnak a dolgok, kivéve a szakszervezet-váltást, de az is meglesz idővel. Remélem hamarosan megkapom az új szerződésemet is és akkor intézhetem azt is (már szóltam párszor miatta, remélem nem hiszik azt, hogy az új pozícióval több fizetést akarok és azért erőltetem - persze, hogy jólesne, mindig jólesik a több fizetés, de tényleg nem ez az oka).

Ezek történnek mostanában... szép napot mindenkinek!