2013. december 31., kedd

Az elmúlt esztendő összegzése (2013)

Eddig még nem írtam ilyen összegzős, számvetős posztot, de most pótolom. Talán nekünk is érdekes lehet, hogy össze tudjuk-e szedni, mi minden történt velünk az elmúlt évben és talán nektek is érdekes lehet.

Remélem nem felejtek ki semmit sem :)

Az év azzal kezdődött, hogy lázban égtünk az új lakásunk miatt, bár a költözésre csak márciusban került sor.

A balesetem miatt, még szintén januárban, be kellett mennem a katrineholmi rendőrségre, hogy vallomást tegyek. Meghallgattál Gyulát is, majd a jegyzőkönyvek és meghallgatások alapján sajnos megbírságolták a céget is, pedig nem ők tehettek a dologról.

Volt egy jelenésem a kórházban is, hogy fényképeket készítsenek a kezemről, illetve dokumentálják, hogy mennyire használható egy év elteltével. Mindezt azért, mert egy előadáson én is téma voltam. Ha már sikerült butaságot csinálnom, legalább nagyot csináltam. Ha pedig elég nagy lett, akkor mutogatni is kell, nem igaz? :)

Február végén, március elején utaztunk egy jót és megnéztük a Karibi-térséget, valamint Miamit. Nagyszerűen sikerült utazás volt, olyannyira, hogy jövő februárban (azaz 2014-ben) ismét benevezünk egy hasonló útra.

Márciusban elköltözünk Flenbe, egy tó partján álló társasházba, gyönyörű kilátással. A tavasz a környék bejárásával, sok sétálással, kirándulással telt.

Április megint megműtöttek, kivették az egyik fémlemezt és kicsit csavartak a mutatóujjamon, hogy jobban használható legyen, ami úgy is lett! Az eredeti 6 hetes betegállományból 4,5 hónap lett, mert nagyon nehezen gyógyult a csont :(

Elvégeztem egy online kurzus a Stanford University-n, ami Einstein speciális relativitáselméletével foglalkozott és amit nagyon élveztem.

Nóri volt praktikon is egy kastélyban, de nem váltotta be az előzetes reményeinket, így néhány hét után abbahagyta. Sem érdekes, sem hasznos nem volt sajnos (vagy szerencsére? :) ).

Még májusban kitaláltuk, hogy ha már ennyire belejöttünk a túrázásba, akkor el kellene menni egy El Camino-s zarándokútra. Nem vagyunk vallásosak, de a sétáláshoz nem is kell annak lenni, nem igaz?
A tavasz az erre való felkészülés jegyében telt.

A július elég mozgalmas volt, Göteborgban volt egy kézilabda kupa, amin az unokahúgomék is részt vettek. Sajnos a győzelem nem jött össze, de így is nagyon szép eredményt értek el (különösen, hogy nem csak az ellenféllel, hanem a hazafújó bírókkal is meg kellett küzdeni).

Szintén júliusban voltak itt Nóri középiskolai osztálytársai, akiknek nagyon örültünk! Megmutattuk nekik Stockholmot, Nyköpinget, voltunk Kolmårdenben is.

Még a nyári leállás előtt voltam bent a cégnél (még tartott a betegállományom) és beszélgettem kicsit a főnökömmel. Megbeszéltük, hogy a nyáron kicsit gyakorolni fogok a SolidWorks-szel és a GibbsCAM-mel, mert sosem lehet tudni és nem árthat. Ennek az lett az eredménye, hogy miután visszamentem dolgozni, "elő lettem léptetve" technikussá. Azóta az én feladatom a programok írása (és még sok más is). Nehezebb munka, de érdekesebb és legalább a korábbi szakszervezetet is lecserélhettem.

Augusztusban Nóri kapott egy marketinges állásajánlatot, aminek nagyon örültünk, de végül csak december 15-én lett belőle szerződés. Jó munkához idő kell, ez, úgy tűnik egy nagyon-nagyon jó munka lesz... :)

Nyár végén voltak kint ismét az unokahúgomék, akikkel most sikerült is találkozni Söderköpingben, egy fagyizóban. Remekül éreztük magunkat, nagyon örültünk nekik is! :)

Szeptemberben a fő program az El Camino volt, illetve pár nap Kanári-szigetek és egy nap Barcelona.

A cég elküldött egy 2 napos GibbsCAM tanfolyamra is, mert az sosem árt, majd (ha már tanfolyam), akkor voltam december elején Németországban is egy 3 napos "tanfolyamon", ami inkább szerszámbemutató volt és a vevők (azaz a mi) lekenyerezésünk. Láttam sok érdekeset, jókat beszélgettem és még szomjas sem maradtam :)

Októberben leesett az első hó, de azóta folyamatosan +6, +8 fok van, így a tél sehol, fehér Karácsony sehol, lassan kinőnek a pálmafák a tóparton.

Novemberben felvették a céghez egy barátunkat, őt költöztettük le Strömsundből. Jó túra volt, 1.500 km nem egészen 24 óra alatt + ki és bepakolás.

A december egészen mozgalmas volt.
Az év legnagyobb eseménye, hogy Nóri elkezdett dolgozni annál a cégnél, ahonnan még nyáron megkeresték. Nagyon boldog, végre elindult a nagybetűsbe :)
A megnövekedett bevételekhez természetesen megnövekedett álmok is járnak, így eszeveszett tervezgetés vette kezdetét (azóta sem hagytuk abba).

Nyolcadik, de lehet, hogy már kilencedik alkalommal is meg lett műtve a kezem, de a dolgok jelen állása szerint ez volt az utolsó; illetve egy még lesz, hogy valamivel szebb is legyen, mint most. Majd meglátjuk mit hoz az élet (és az orvos :) ).
Óriási köszönettel és hálával tartozom az orvosoknak, hogy ennyi munka és idő árán rendbe hozták azt, amit én kb. 3 másodperc alatt teljesen tönkretettem.

December végén pedig elmegyünk egy hajókirándulásra anyósomékkal Ålandra. A szigeteken bár svédek élnek, de hivatalosan Finnországhoz tartoznak. Ezzel plusz egy országot lekaparhatunk a térképen.
Idén 3 alkalommal jártunk külföldön (én 4), ami Nóri számára 6, a számomra 7 új országot jelentett. Lassan, de biztosan közeledünk a 100-hoz (jelenleg 32-nél járok).

Reméljük a jövő év is hasonlóan jól sikerült!

Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet Kívánunk!!!

2013. december 22., vasárnap

Nürnberg - a látszattanfolyam

Sikerült épségben és egészségben megjárnom a nürnbergi "tanfolyamot", kis késéssel az összefoglaló is elkészült róla.

1. nap (2013-12-16, hétfő)
Reggel fél 9-re beszéltük meg a kollégámmal, hogy eljön értem és megyünk Eskilstunába, ahol átülünk a meghívó cég üzletkötőjének autójába és azzal megyünk tovább az Arlandára. Így is történt, minden pontosan a tervek szerint.
11:30 körül értünk fel a reptérre, ott - céges kontóra - megebédeltünk. Akkor még rutintalan voltam és próbáltam költséghatékony útitárs lenni, amiért többször le is szúrtak :)
Nem csak mi hárman utaztunk, hanem egy másik üzletkötő is hozott 3 ügyfelet a Volvo-tól, így volt egy kis ismerkedési / kapcsolatépítési lehetőség is.
Többször próbáltak rávenni arra, hogy kezdjem a napot egy kis alkoholizálással, de mindannyiszor visszautasítottam a lehetőséget, mert számomra életveszélyes repülés előtt inni :) 

A gép a tervezetthez képest kb. 10 perc késéssel indult, ami azért volt kellemetlen, mert az amszterdami átszállásra amúgy is csak 40 percünk lett volna, így az tovább rövidült.

Fejvesztett rohanást követően sikerült elérnünk a KLM Cityhopper járatát Amszterdam és Nürnberg között. Mindenki örült! Ez az út pontosan 1 óra volt felszállástól földet érésig.

17:30 körül értünk Nürnbergbe. Rajtam és a kollégámon kívül mindenki feladta a csomagját, csak mi utaztunk kézipoggyásszal. Ennek az lett az eredménye, hogy bár mi elértük a csatlakozást, a feladott csomagok sajnos nem. Semmi gond, a KLM este 10-re ígérte, hogy kihozza a szállodához az elkeveredett poggyászokat.
A szobám

A reptéren várt a meghívó cég egyik alkalmazottja (aki később az "oktatást" is tartotta), elvitt a Lauf-ban lévő szállodába (Hotel Zur Post), kaptunk fél órát felfrissíteni magunkat (már ugye kinek volt csomagja :D ), majd átsétáltunk az 5 percnyire található étterembe (Altes Rathaus).
Evés előtt még körbejártuk a teret az étterem körül, volt egy kis vásárjellegű esemény is, de semmi érdekeset nem láttunk.
Az étteremben ért a következő meglepetés, a tulajdonos egy 35 éve itt élő svéd hölgy volt, Dalarna-ból.
Az étterem

 Természetesen egy schnitzel-t tettem magamévá, hozzá remekül passzoló hagymalevessel.

Vacsora után sétáltunk egyet, majd (meglepő módon) beültünk egy kocsmába. Itt már bátrabban fogyasztottam, egyrészt felfogtam, hogy teljesen mindegy, hogy mennyit költünk, mert mindent a meghívó fizet, legyen az étel, ital vagy alkohol. Meg kell még szoknom ezt a fajta stílust :)
Itt szépen, katonás rendben csúsztak le a whisky-k, míg a többiek végigpróbálták a helyi söröket. Nem kis megdöbbenést keltett, hogy nem szeretem a sört, de a német házigazdáknak nem mertem elmondani :D
Bajor ház, nekem nagyon tetszenek ezek a stílusú épületek,
sajnos a svéd rozsdabarnára festett házakat szörnyen unalmasnak tartom :(

Valamikor éjfél körül keveredtem vissza a szállodába, bezuhantam az ágyba és elaludtam.

2. nap (2013.12.17, kedd)
Reggel 6:50-kor keltem. Az előző napi mulatozást követően ez annyira nem esett jól, de azért túlélhető volt.
7:15-kor már a szálloda éttermében reggeliztem, kisvártatva megérkeztek a többiek is, néhányak befelé fordított szemgolyóval és benőtt szemekkel. :)
8-kor indultunk a gyárba, hogy megtöltsék a fejünket tudománnyal... illetve én ezt hittem :)

Az okítás egy 1,5 órás cégbemutatóval kezdődött, ami ugyan érdekes volt, de a 1,5 óra kicsit túlzásnak tűnt. Utána körbevittek minket a gyárban, ami nagyon érdekes volt! Meséltek arról, hogy a cég kiveszi a tanulókat az iskolából (kibéreli őket), így 3,5 évig a cégnél tanulnak, 2. év végétől már fizetést is kapnak. Akik a végén megütik a szintet és szeretnének ott maradni, ők munkát is kapnak. Ennek megfelelően nagyon sok fiatal dolgozik a vállalatnál (ebben a gyárban 900-an, a szomszéd faluban lévőben további 200-an, világszerte pedig még 400-an dolgoznak).
Szerintem jó a rendszer, mert így a cég önmagának termeli ki a szakembereket, a fiataloknak is lehet jövőképük, tudják, hogy sínen vannak és később az önéletrajzban is jól mutathat a cég neve (szándékosan nem írom le, hogy hol voltunk, akit érdekel, meg tudja találni a neten).

Két dolgon viszont nagyon meglepődtem:
1) A gyárban, a gépek mellett dohányoztak az emberek, amitől olyan büdös volt, hogy az eszméletlen. Ami ebben a megdöbbentő, hogy aki nem dohányzik, az is kötelezően szívhatja a többiek füstjét, ami nem tűnik túlságosan emberbarát dolognak. Viszont rájöttem, hogy új értelmet nyert a cigiszünet: Németországban minden dolgozónak joga van 3 óránként 10 percre kimenni az épület elé, friss levegőt szívni :)

2) Szintén a gyáron belül lehetett sört inni. Mint kiderült, ez Bajorország, itt a sör nem alkohol, így ugyan annyira szabad sört inni, mint Svédországban kólát vagy kávét. Hihetetlen, nem?

Gyárlátogatás után hidegtálas ebéd a cégnél, majd folytattuk a tanfolyamot kb. fél 4-ig.

4 óra körül jött értünk az autó, először hazavittek minket a szállodába, mert mostanra értek oda az elveszett csomagok, majd 5 óra magasságában indultunk Nürnbergbe, a vásárra.

Nürnbergben egy rövid forralt borozás után (aminek hatására alaposan elzsibbadt az arcom :) ) körüljártuk a főteret és alaposan megszakértettük a vásárt. A többiek még beültek valahová iszogatni, addig én inkább vásároltam pár apróságot Nórinak.

Innen az Enchilada nevű mexikói étterembe mentünk (illetve ott találkoztunk). Nem volt rossz, de az előző étterem sokkal jobb volt, szerintem.
Ez alkalommal már bátrabban fogyasztottam, többet is, mint a kollégák. A leginkább a Long Island Ice Tea fogott meg :) Ki szerettem volna próbálni a Zombie nevű lélekmelegítőt is, de egyedül nem akartam teljesen lealjasodni, a többiek pedig nem érezték az erőt magukban, így elmaradt sajnos. Majd jövőre!

Vacsora után a csapat úgy döntött, hogy hazatér. 11 óra körül értünk a szállodába, páran még elmentek inni, de én inkább az ágyat választottam :)

3. nap (2013-12-18, szerda)
A reggeli, nehézkes kelés után megint a szálloda éttermében kötöttünk ki. Utána összecsomagoltunk és minden holminkkal együtt mentünk ismét a tanfolyamra.

Ezúttal a másik telephelyre volt meghívásunk, ott is egy rövid cégismertető után megmutatták a gyárat, illetve szerveztek egy kis bemutatót is, ami nagyon érdekes volt.
Kaptunk ebédet, ahogy előző nap is, majd 12-kor indultunk a repülőtérre.

A reptéren megint egy kis nézelődés, vásárlás, majd repülés Amszterdamba. Ezúttal nem késett a gép, volt 1,5 óránk a Schiphol-on, amit valamiért elneveztek a kollégák Shithole-nak. Nem szeretnék soha viccelődés tárgya lenni... vagy legalább ne tudjak róla :)

Különösebb erőlködés nélkül elértük a csatlakozást, majd pontban 19.00-kor le is szálltunk az Arlandán. Rövid búcsút követően indultunk haza. Valamikor 22:45 körül értünk Flenbe.

Összességében érdekes és tanulságos volt az út, nagyon jól éreztem magam, máskor is szívesen elmennék ilyen tanfolyamnak álcázott lekenyerezésre... :)
Legközelebb valahogy Nórit is magammal cipelem!

2013. december 15., vasárnap

Jultallrik - 2013

Az idén az eddigi szokásos, céges, Julbord helyett Jultallrik került megrendezésre december 13-án, pénteken.
A kétfajta esemény között az a különbség, hogy míg a Julbord esetén hatalmas svédasztalról lehet összeválogatni, hogy mit szeretnénk enni, majd szükség esetén újra és újra fel lehet tölteni a készleteket; a Jultallrik egy ennél valamivel szerényebb dolog, esetünkben egy kétfogásos vacsorát jelentett, ahol már kész hidegtálat és kész főtt ételt kaptunk, mindenki ugyanolyat. Ez is finom volt, nem volt vele semmi probléma, leszámítva talán a majdnem mindenhol jelenlévő halat, amit sem Gyula, sem én nem eszünk meg :)

Sajnos idén a lányok nem tarthattak velünk... :(

Pénteken 16.00-kor mindenki befejezte a munkát és rohant zuhanyozni, mert 16.15-kor indult a busz a cégtől Nyköpingbe, a Rosvalla Centerbe. Akik két műszakban dolgoznak és már 14.12-kor végeztek, némi hideg sör kíséretében beültek a szaunába, hogy kicsit előmelegítsék magukat. Ennek csupa vidám arc lett az eredménye, pedig még sehol sem voltunk a mulatságtól.

Kb.17.00 körül érhettünk az esemény színhelyére, ahol egész estés bowlingozás, alkoholfogyasztás és a már említett Jultallrik volt a program.
A buszon megismerkedtem egy magyar nyugdíjas bácsival, aki korábban a cégnél dolgozott és most, mint céges-nyugdíjast hívták meg (minden évben meghívják a nyugdíjasokat, illetve évente 3-4 alkalommal tartanak olyan nagymötét, ahol szintén ott vannak a nyugdíjasaink és hoznak magukkal smörgostårtát is.

Érkezés után kiosztották az italkuponokat, amikkel 4 sört/bort/cider-t és 2 töményet lehetett inni. Ezen kívül kaptam még egy extra kupont is (2 cider és 2 tömény), mert aznap kellett volna megkapni a fizetésünket, de későn utaltak, ezért csak hétfőn ér a számlánkra a pénz.
(Az irodában dolgozók a tárgyhavi fizetésüket a tárgyhónap 15. napján kapják, hétvégére esés esetén előző pénteken. Esetünkben most azt jelentette, hogy a decemberi fizetésnek december 13-án kellett volna a számlán lennie).
Készülvén a mulatságra, kértem 500 korona fizetéselőleget, amit majd a januári fizetésemből fognak levonni.

Mivel sem sört, sem bort nem iszom, maradt a cider, amit viszont szeretek :) A sima boltban kapható 2,25%-os helyett itt 4,5%-osat adtak, ami nagy örömet okozott, főleg, hogy nem vagyok harcedzett alkoholizáló, így viszonylag gyorsan jókedvre derültem.

Miután elfogyasztotta mindenki az első adag célzóvizet, kezdetét vette a bowlingozás. Egyenes kieséses rendszerben játszottunk, az első (és mint kiderült utolsó) ellenfelem a buszon megismert magyar bácsi volt. Kifejezetten gyenge kezdést követően sikerült alsó-középszerűvé felfejlődnöm, így végül gigászi csatában alulmaradtam 92-91 arányban.
Egy percig sem búsultam, magamhoz ragadtam az alkoholt és belefojtottam a még ki sem alakult bánatomat, ezzel esélyt sem adva neki.

Ellenfelem éppen megsemmisítő csapást mér a továbbjutási esélyeimre...

Gyula szintén távozott az első kör után, állítása szerint "... nem egy ponttal kaptam ki...".

A bowlingkupa a számunkra véget ért, ezért beszélgetéssel töltöttük az időt. Odaült hozzánk az egyik idősebb bácsi, akivel a cégnél is sokat beszélgettünk korábban (akkor még csak angolul). Azóta sokat fejlődtünk, így meglepődött, amikor angolul kezdett kérdezgetni, mi pedig svédül válaszoltunk. Meg is lettünk dicsérve, hogy milyen jól beszélünk már; ilyenkor mindig eszembe jut maxval megjegyzése, miszerint "Csak akkor dicsérnek meg, ha rosszul beszél az ember. Ha jól beszélne, fel sem tűnne nekik és nem hoznák szóba." Biztos, hogy van benne valami, mert tudom magamról, hogy bár valóban rengeteget fejlődtem, de azért az őslakosokhoz képest sehol nincs a tudásom és legfőképpen a kiejtésem. Mindegy, mondhatnák azt is, hogy "jävla invandrare", ahhoz képest ez sokkal kellemesebb az ember lelkének :)
Beszélgettünk a magyar bácsival is, aki nagyon örült nekünk, mert rajtunk kívül nem tud senkivel sem magyarul beszélni (svéd felesége van).

Közben játszottunk Gyulával is egyet, az már valamivel jobban ment. Rájöttem, hogy ha nem próbálok meg célozni, hanem hagyom, hogy a cider vezesse a kezemet, sokkal jobban megy :)

Végül 8 óra körül szólítottak minket az étkezőbe, hogy elfogyaszthassuk a vacsorát. A hidegtálon rögtön egy gusztusos darab sonka virított a tálon, illetve egy kaszinótojásra emlékeztető dolog egy kis rákkal a tetején. A rákot elegánsan kikerülve magamévá tettem a sonkát és a tojást, majd a tányéron lévő három különféle halat felkínáltam a korábbi beszélgetőpartnerünknek.
Evés közben és után folytattuk szomjunk oltását, illetve mindenkivel váltottunk pár szót. Sikerült néhány titokra (szerelmi sokszögekre) szert tenni, amiket nem osztanék meg itt, legyen elég annyi, hogy rendesen átrendezte az eddigi elképzeléseinket a kollégák magánéletét illetően.

Így telt az utolsó 2 óra, majd felkerekedtünk, hogy indulunk a buszhoz, mert 22.00-kor indultunk volna vissza a céghez, ahová Zsolti jött értünk 22.45-re.

Készülődés közben én hozzácsapódtam egy kollégákból álló csoporthoz, akikről később kiderült, hogy nem a busszal jönnek haza. Gyula is előkerült, elveszítette valahol a kabátját, de nem fázott :D Hiába kérdezgettem, hogy a távolban álló busz az-e, amivel nekünk is menni kellene, mire felfogta a kérdés jelentőségét, lekéstük azt.

Csak semmi pánik! Bár törölköző nem volt nálunk...

 A megoldás adott volt, taxival megyünk Bettnáig. Az 900 korona lesz, nem gond, az én számlámon nincsen egy fillér sem, majd Gyula fizet. Mikor már 200 koronányit autóztunk, Gyula jelezte, hogy egyetlen szépséghiba van a történetben, a bankkártyája is a kabátjában volt. Némi tanakodás után talált egy másik kártyát a pénztárcájában, de megállítottuk a taxit valahol a Skavsta környékén, majd hívtuk Zsoltit, hogy jöjjön értünk.

Így az eredetileg tervezett 23 óra körüli hazaérés helyett negyed 1-re sikerült hazajutni, több kisebb-nagyobb megszakítással az út folyamán :)

Összességében nagyon jól éreztünk magunkat, ez volt talán a legmozgalmasabb Julbordunk eddig. A lányok hiányoztak csak, reméljük jövőre jöhetnek majd ők is!

Holnap pedig indulok Németországba egy kollégával... remélem minden rendben lesz, nem tartom valószínűnek, hogy különösebben szomjas leszek, de a schnitzelt semmi esetre sem hagyom ki!

2013. december 13., péntek

Könnyfakasztó dolgok - a hagyma

Már többször gondoltam, hogy írok pár sort az itteni hagymás eltérő elnevezéséről. Csapjunk is rögtön a közepébe:

Kezdjük a vöröshagymával. Nem okoz különösebb problémát megtanulni, hogy ennek a neve gul lök, azaz sárga hagyma. Valahol jogos az elnevezés.

A lila hagyma már okoz némi problémát, amikor megpróbáljuk megtanulni a nevét. Itt ugyanis rödlök néven fut, ami vöröshagyma, ha lefordítjuk.

A fokhagyma is szépen beleillik a fenti sorba, svéd neve vitlök, azaz fehér hagyma. Ez minden tekintetben kikezdhetetlen névválasztás, azt hiszem.

A snidlinget, itt graslök-nek nevezik fűhagymát jelent.

Végezetül pedig az újhagyma, melynek a svédek a salladslök nevet adták, de nem mondom meg, hogy mi a szó szerinti jelentése :)

Azt hiszem ennyi pont elég is volt mára, mind a svéd nyelvből, mind a hagymákból... de ha már hagyma, akkor ajánlom egy kedves ismerősöm, hagyma, blogját, aki az Egyesült Államokban él.

2013. december 9., hétfő

Esküdtszék

Mára csak egy kis érdekesség jutott a blognak (és az olvasóknak). Az is lehet, hogy ez nem is újdonság, bár én ma hallottam róla először.

Egyik kollégám mesélte, hogy a felesége éppen Nyköpingben van, tárgyaláson. Meglepetten kérdeztem, hogy mi történt.
Kiderült, hogy beidézték esküdtnek.

Rögtön meg is kérdeztem, hogy bárki lehet-e esküdt, nem állampolgár is, esetleg van-e valami feltétele a dolognak.
Természetesen van: valamelyik politikai párt bejegyzett tagjának kell lenni. Ha párttag az ember, akkor jelölhetik esküdtnek. A tárgyalás napjára megkapja a fizetését, tehát nem jár hátránnyal a munkavállaló számára.

Ennyit sikerült megtudni :)

Közben "találgattam" már itthon és az jutott eszembe, hogy a párttagság lehet azért szükséges, hogy úgy tudják összeválogatni az esküdteket, hogy egyenlő arányban legyen minden párt követői, ezzel kiszűrve egy politikai indíttatású döntést?
Nem tudom, mindenesetre nagyon érdekesnek tűnik, majd még megpróbálok utánaolvasni valahol vagy kérdezősködni.

2013. december 7., szombat

Tanfolyam, Németországban

Végre konkretizálódott a tanfolyam is.

December 16-án, hétfőn utazom az egyik kollégámmal. Amszterdam érintésével (hjajj! :( ) repülünk Nürnbergbe, majd onnan gondolom a cég visz minket Lauf-ba (bár akár át is szaladhatnánk).
Az első napi program a vacsorázás lesz :)

Másnap egésznapos program a meghívó cégnél, tanfolyam, szerszámbemutatók, ilyesmit. Délután remélem átmegyünk Nürnbergbe kicsit körülnézni, bár nem hiszem, hogy este is nyitva lesznek a múzeumok :(

Harmadnap hasonló program, majd késő délután repülünk haza, szintén Amszterdam érintésével. Szerencsére a KLM-el repülünk és nem a RyanAirrel, mert azt nagyon-nagyon... nem szeretem (micsoda politikai korrektség ;) ).

Azt még nem tudom, hogy hétfőn dolgoznom kell-e, elvileg 11-12 körül ráérnénk elindulni az Arlandára... kiváncsi vagyok, hogy kapunk-e megint valami kis "kártérítést", amiért nem otthon alszunk (ilyet a múltkor, a GibbCAM-es tanfolyamra is fizettek).

Remélem tudok hazahozni majd valami jóféle német kolbászt, esetleg találok füstölt sajtot a reptéren. :)

Azt tudja valaki, hogy kézipoggyászban vihetek fel a repülője boltból származó élelmiszert (tehát nem a tranzitban vettet)? Mondjuk a már említett kolbász/sajt kombinációt... folyadékot nyilván nem, bár a sajt is lehetne akár plasztik...

2013. december 4., szerda

Túl az utolsó (8.) műtéten?

November 30-án (szombat) megműtöttek 8. alkalommal is. Már lassan meg sem említem, olyan rutinszerűvé válik az életemben a kézműtét.

A hosszú várólista miatt valamiért úgy döntöttek, hogy szombaton is műtenek. Volt is forgalom, rajtam kívül legalább még 5-en feküdtek szike alá.

Reggel 8:30-ra kaptam időpontot, de volt egy kis csúszás, így valamikor 11 körül körül kezdtek foglalkozni velem. A mostani váró kifejezetten fapados volt, egy 4*4 méteres szoba néhány székkel (az egyik legalább egy ággyá alakítható, kényelmes, relaxálós dolog volt, abba foglaltam helyet :) ). Miután átöltöztem, átsétáltunk az előkészítőbe, ahol az érzéstelenítést végző orvos bemutatkozott, Jánosnak hívják és megkérdezte, hogy beszélek-e magyarul... beszéltem :)
11 éve él Svédországban, először kutatni jött ki, ha jól emlékszem, először 1, majd további 5 évre; azóta pedig itt dolgozik. Van két kislánya és természetesen felesége. Rögtön a procedúra elején kaptam egy kis nyugtatót (talán váliumot), amitől egyrészt egy pillanat alatt bizseregni kezdtem, majd ha jól emlékszem megint sikerült el is aludnom még ott, műtét előtt :)
Így megtörténhet, hogy nem emlékszem mindenre a beszélgetésből... :(

Annyira emlékszem még biztosan, hogy a munkakörülményeket nagyon szereti, nagyon élhető országnak tartja, de a telek megviselik. Tény és való, hogy ami eleinte "Nem érdekes, kibírjuk, még vicces is a -30 fok!" az a sokadik alkalommal már inkább a "Már megint? Ráadásul ilyen gyorsan?". Nekünk még csak ez a harmadik, egyelőre nem szenvedünk, de az is igaz, hogy minden télen megszökünk egy kicsit valami melegebb helyre.

Visszatérve a keltetőre (funkcióját tekintve inkább altató), itt kb. 30 percet vártam, annyi idő kell, hogy teljesen érzéketlen legyen a karom.

Utána átsétáltattak a műtőbe.
Itt a más szokásos forgatókönyv szerint zajlottak a dolgot, a nővérek előkészítettek, rám aggatták azt a kellemesen melegítő takarót, megkérdezte az aneszteziológus, hogy aludni szeretnék-e. Természetesen, bár végül abban maradtunk, hogy csak el leszek bódítva.

Mikor az sebész nekilátott a dolgának, még nem volt teljesen kikapcsolva a karom, így erős sziszegésben törtem ki :) De gyorsan megoldották, kaptam injekciót és kész is. Aztán elkábultam.
Valamikor menet közben felébredtem, nem éreztem semmit, csak láttam, hogy picit meglepődött az altatóorvos és kaptam még egy löket bódítót. Azzal már végigaludtam az egészet.

Műtét után odajött az asszisztens, aki a sebésznek segített és elmesélte, hogy kivették a fémlemezt és a 7 db csavart, ami tartotta, úgyhogy most legyek majd óvatos vele, mert átmenetileg törékeny lesz. Ezenkívül az inakkal is varázsoltak valamit (nem tudom pontosan mit), de azt mondják, hogy így majd jobban fog működni a mutatóujjam. Az nagyon jó lenne!
Találkoztam még Jánossal, beszélgettünk picit, elcsodálkozott a kezemen (mindeni el szokott, amikor kiderül, hogy nem vágott, hanem zúzott sérülés volt -> innen a darált húsos hasonlat a szép, karajszeletek helyett).

Mikor visszamentem a váróba, szokás szerit ramatyul voltam, de úgy 1 óra alatt magamhoz tértem annyira, hogy haza tudtam vezetni. Menet közben megálltam aludni egyet Södertälje után az E4-es és az 57-es találkozásánál. A nővér szerint nem szabadott volna vezetnem, de volt már ennél rosszabb is, azt is megoldottam. Szerencsére szarvas nem jött az úton.

Így zajlott a 8. műtét... remélem ez volt az utolsó, mert már nem sok kedvem van az örökös Stockholmba járáshoz és a svéd TB totális lelakásához. Így is kellemetlennek érzem, hogy mi pénzbe kerül az én saját hülyeségem (ha más lenne a hibás, akkor nem érdekelne, de így?!) Most már ez van... majd igyekszem jól keresni és sok adót fizetni... :)

2013. december 1., vasárnap

Nóri talált munkát

Kezdhetném azzal, hogy végre Nórinak is lett munkahelye! De ez nem állja meg a helyét 100%-osan. Nem most találta, hanem még nyáron... de akkor miért most?

Az egész egy augusztusi hétköznap kezdődött, már egyikünk sem tudja, hogy melyiken. Épp az Eskilstunában lévő Miroi-ba sietett órára, amikor felhívták egy cégtől, hogy az Arbetsförmedlingen oldalán találták a CV-jét és rögtön interjúztatni is akarták volna, de mivel épp egy építkezés közelében bóklászott, visszahívatta magát, mert nem hallott semmit.

Pár órával később visszahívták és behívták egy interjúra. SMS-ben el is küldték a címet.

A következő héten sort is kerítettek az interjúra. Nagyon kedvesek voltak, a beszélgetés közvetlen volt, nem egy szabványos interjú. 1,5 órát beszélgettek csak a cég termékeiről. Végignézték a CV-t, beszélgettek (és egyet is értettek) arról, hogy melyik a kedvenc reklámjuk (a Coca Cola reklámjait választották mindketten). A tulaj elmondta, hogy mik lennének a feladatok, illetve meghívták egy möte-re a többiekkel a következő hétre.
Ekkor még mindig augusztust írtunk...

A möte-n találkozott Nóri a többiekkel is a cégnél. Nagymöte volt, megbeszélték a következő éves célokról, eladási stratégiáról, stb...
A möte után mondta a tulaj, hogy fel van véve Nóri, kis türelmet kér, hogy a tulajdonostárssal is megbeszélje a dolgot, illetve kitalálják, hogy mi fér bele a költségvetésbe.

Nagyon bizakodóak voltunk, azért nem lenne rossz rögtön a szakmájában elhelyezkednie a leányzónak, svédek között egy svéd cégnél.

Aztán vártunk... egy hetet, kettőt... egy hónapot, kettőt. Semmi hír. közben Nóri többször kereste a tulajt, mindig volt valami dolga, illetve sosem mondott többet annál, hogy még nem állt össze a kép teljesen, de mindenképpen szeretnék ha ott dolgozna. Eltelt 3 hónap... semmi hír.

Közben anyósom egy ismerőse is indított egy vállalkozást Mellösa-ban. Bútorokat gyártanak és importálnak. Oda kerestek valakit, aki tudná vinni az üzletet és mivel Nóri segített neki egy csomót az elején (pl. megcsinálta a weblapjukat) Ő lett a kiválasztott erre a feladatra. Ez volt talán november elején.
Itt összeismerkedett egy sráccal, aki Palesztinában született, Jordániába járt egyetemre, majd Dubai-ban dolgozott, mint kreatív igazgató (többek közt ő volt a Dubai Nemzetközi Filmfesztivál marketingfelelőse). Azért hagyta ott, mert nem tudott feljebb lépni, így átjött Svédországba, ahol munkát sem kapott. Viszont rengeteget tudott tőle tanulni a lány, ami mindenképpen pozitív.
Marketing stratégia tervezéssel, arculat kialakítással, webshop és weboldal építéssel telnek a hetek és Nóri nagyon jól érezi magát. Itt fizetést nem kap még, mivel ez most praktik hivatalosan, azzal a megállapodással, hogy 3 hónap után fastjobbot kap.

Aztán váratlanul jött egy e-mail a svéd cég ügyvezetőjétől (ő az egyik tulaj is), hogy ha megfelel Nórinak, akkor rögtön teljes munkaidős marketing asszisztensként kezdhet, 18.500 korona bruttóval (ebből 14.400 marad kb).
Feladatai lesznek a cég blogját írni, gerilla-marketing kampány tervezése, marketing stratégia készítése, weboldal menedzselése (bármit is jelent) és kapcsolatot tartani a partnerekkel.
A későbbiekben elvileg utaznia is fog kelleni.

Flextidben fog dolgozni, hogy tudjon tanulni is, ha szeretne (erről is beszéltek még a nyáron, korrekt, hogy emlékezett rá és támogatja). 

Úgy néz ki, hogy a második lehetőséget választja, mert ott rögtön kapna fizetést és közelebb áll álmai munkájához.

Egyelőre így áll a helyzet, nagyon boldogok vagyunk, egy fizetésből sem nyomorogtunk, kettőből még kevésbé valószínű, hogy fogunk... :)

2013. november 29., péntek

Kötelező, novemberi megfázás

Nincs is felüdítőbb a menetrend szerint érkező, novemberi megfázásnál. Eddig minden novemberben (idén 3. alkalommal) sikerült elkapnom a helyi rákfenét. Általában 1-2 nap alatt vége volt, de az ideit nagyon megcsíptem, nem tudom, hogy hogyan. Illetve sejtem: "Á, még nincs olyan hideg kint, átszaladok a másik műhelybe, de nem megyek vissza a kabátomért az irodába..." hát persze!

Ilyenkor óhatatlanul eszembe jut Isaac Asimov egyik regénysorozata: "Az ostobaság ellen ... maguk az istenek is ... hiába hadakoznak". Ez minden novemberben eszembe jut :)

A kúra a szokásos: Alvedon (kb. az itteni aszpirin) + Treo (pezsgőtabletta) + vitaminok + amit még itthon találok és lehetőség szerint nem vérnyomáscsökkentő :)

Múlt szombaton kezdődött (november 16.) , éppen amikor Antit költöztettük Strömsundből Bettnába és úgy egy hétig tartott. Azon a héten nem is voltam dolgozni, mert egyrészt a hét első felében kimászni sem tudtam az ágyból, másrészt ha beviszem a bacikat és szétköpködöm az irodában, elég gyorsan lefejezem vele a céget. Annak pedig nincs értelme. 
Így maradt az egy hetes betegállomány, 5 napra kapok 4*80%-ot a fizetésemből, így ez azért kibírható "költség".

Majd felírom valahová, hogy jövőre próbáljam meg megúszni a dolgot.

Egyébként járvány is lehet, mert mikor Nóri ment a gyógyszertárba, soha nem látott tömeg várta és el is fogyott a megfázásra való gyógyszer. Lehet mégsem az én készülékemben volt a hiba?

Update: már Nóri is beteg, még én is az vagyok... nekem lassan 2 hete tart :(

2013. november 26., kedd

Elköltöztettük Antit

Nem tudom, hogy mennyire emlékeztek még Antira, ő is írt ebbe a blogba 2 cikket (ezt és ezt). Úgy alakult a sorsa, hogy északon (Strömsundban) nem tudott tovább dolgozni, mert nem volt elég munka a cégnél, viszont beajánlotta az ottani ügyvezető hozzánk, mi pedig (pontosabban Gyula) megágyaztunk neki (jó hírét keltettük :) ).

Volt is lent interjún, kétszer is, majd a harmadik alkalommal (november 8.) alá is írták a határozott idejű, fél éves szerződését. Úgy láttam a szerződésen, hogy már nincsen próbaidő, hanem csak határozott és határozatlan idejű munkaviszony. De ennek sok jelentősége nincs is, a lényeg, hogy lett munkája ismét (reméljük nem csak erre a 6 hónapra). Vele együtt már 5 magyar dolgozik a cégnél, ez elég nagy mennyiség ahhoz képest, hogy 3,5 éve még egy sem volt. Úgy látszik elégedettek velünk...

De ami a lényeg, Anti holmija fent volt Strömsundban, amit valahogyan le kellett hozni ide. Béreltem egy teherautót a Statoilnál és egy derűs pénteki napon, munka után, Gyulával és Antival a nyakunkba vettük az országot. Az útvonal a Nyköping - Stockholm - Sundsvall - Östersund - Strömsund "autópályát" követte, mert bár a térkép szerint az E4-es, E14-es és E45-ös utakon fogunk haladni (az "E" jelűek zömében autópályák szoktak lenni) ezek nem autópályák, illetve nem végig, jelentős szakaszuk inkább gyorsforgalmi út.

A GoogleMaps szerint 777km és 8,5 óra az út, ezt majdnem sikerült is tartani,  1-2 szünettel hajnali 4-re értünk oda. Én vezettem az első kb. 600 km-t, a maradékot Gyula. Antinak nincs jogsija. Hazafelé hasonló időt futottunk, de többször cseréltünk.

Az útvonal

Menet közben csináltam pár fényképet is, mert sosem jártam még Jämtlandon. A táj hasonló Sörmlandhoz, de sokkal több a domb, szikla és érintetlen erdő.

Éjszaka, az E14-esen. Először azt hittem, hogy
törmelék van az úton, később rájöttem, hogy hó :)

Előttünk a semmi, mögöttünk a semmi.
A semmi közepén járhattunk éppen...

Végig, a vörös köves úton...

Egy kis pihenés, még mindig a semmi környékén

 Tó, naplementével

Kemping, valahol Stockholm és Sundsvall 
között, háttérben a tenger egyik öble

Kalandos utazás volt, de 26 óra alatt megjártuk oda-vissza, fel és lepakoltunk az autóról és vissza is adtam Nyköpingben.

2013. november 22., péntek

Kéretlen levelek és akaratlan szolgáltatások

Kicsit megkésve jutott eszembe, hogy felírjam a "nem szeretem" listára az egyik, valóban idegesítő dolgot Svédországban: a kérdetlen leveleket.

Mikor kiköltöztünk, illetve mikor átköltöztünk Flen-be, az egyik legelső dolgunk volt, hogy jó nagy betűkkel kiírjuk a postaládára, illetve a bejárati ajtóra, hogy "INGEN REKLAM, TACK", azaz szabad fordításban "Leharapom a kezedet, ha beszemetelsz az ajtón!"... de lehet, hogy némi fordítási hibát vétettem, mert bizony megesik, hogy a szemét beesik (OK, megígérem, többet nem írok ilyet!)

A bedobált szemét között találni néhány bolti szórólapot, illetve rafináltabb cégek ráírják a szemétre a nevemet, így az már nem reklám, hanem véresen komoly küldemény, amit élet-halál kérdése, hogy kézbesítsenek (erről a mondatról eszembe jutott a The Postman (A Jövő Hírnöke) című film, de ez most nem fontos).
Szóval bedobják, ha kell, ha nem...

A másik kedvencem, a krumplihámozós újságok után, a "Gratulálunk, csak most, csak neked, neszeittvan, veddelgyorsan 20.000 korona hitelkeret, csak írd alá itt és itt!". Aham, van nekem diákhitelem, autóhitelem, személyi hitelem és valahogy pont nem vágyom arra, hogy legyen még egy harmadik hitelkártyám is. Ráadásul ez a cég nem kifejezetten ért a szóból, mert már ott tartunk, hogy minden áldott hónapban küldenek egy ilyen "sohamáskor, jajjdeolcsó, ezkellneked" levelet. Vagy én lennék a bolond, mert azt feltételezem, hogy ha nem igényeltem sem márciusban, sem áprilisban, sem az azt követő 6 hónapban, akkor az azt jelenti, hogy nem igazán szeretném igénybe venni a szolgáltatásukat? Vagy azzal kalkulálnak, hogy ha az elmúlt 10 hónapban nem kértem, akkor majd most, novemberben fogok? Pedig nem... :)

Persze, bosszantó a dolog, de azért túlélhető... de ha belegondolok, hogy ez mennyi papír lehet, mennyi tinta, mennyi adminisztrációs költség... teljesen felesleges pénzkidobás! Ha akarok hitelt, beírom a google-ba, hogy "lån" és kiválasztom a legmegfelelőbbet. A tukmálós, kufár mindenit!

A harmadik legcsodálatosabb dolog, amikor felhívnak... na nem azért, mert én szeretném, hanem azért, mert ők akarnak valamit tőlem. De ez biztos így van rendjén.
Először véletlenül nem vettem fel a telefont (nem hallottam, hogy keresnek). Van egy olyan jó szolgáltatás Svédországban (biztosan máshol is), hogy beírom a telefonszámot a keresőbe és megmondja, hogy ki keresett. De ez nem telefonkönyv, hanem húsvér emberek "kommentelnek" az adott telefonszám alá és így azonnal kiderül, hogy érdemes-e felvenni vagy sem.
Na de akkor mit lehet tenni, amikor naponta hívnak, mert lelkesek? Azért annak kicsi a valószínűsége, hogy ha 5 ilyen hívás után még mindig nem vettem fel, akkor az csak véletlen lehet, ezért megpróbálkoznak hatodszor is. Valamiért nekem a második, harmadik próbálkozás után leesne a tantusz (óh, minő jól elhelyezett szólásszösszenet vala), hogy a túloldalon "nemszeretnek, nemkellesz, hagyjadbékén, fujjköpödki!" érzések uralkodnak.

Szóval ez is egy nemszeretem dolog itt... 

2013. november 19., kedd

Összezördülés

A napokban volt egy összezördülésem azzal a sráccal, akivel egy irodában dolgozom (és aki betanít éppen). Ez volt az első ilyen alkalom a 2,5 év alatt Svédországban, ezért gondoltam, hogy írok róla... bedobhatnám, hogy "itt sincs túrórudiból a kerítés", de nem teszem... :)

Történ egy reggelen, hogy a kollégám éppen egy műszaki rajzot szakértett (szerszámok, technológiák kapcsán), amikor beléptem az irodába. Odaléptem mellé és figyelni kezdtem, hogy mit és hogyan és miért csinál. Szándékosan nem szóltam hozzá, hogy ne zavarjam; nem is ez volt az első ilyen alkalom és eddig semmi problémát nem okozott.

Egyszer csak rám nézett, felkapta a rajzokat, belenyomta a kezembe és remegő hangon közölte, hogy

Nem állhatsz csak így itt és nem nézhetsz! Ezek a rajzok, válaszd ki a szerszámokat.


Majd szinte hisztérikusan kirohant az irodából, én pedig pár pillanatig álltam, mint akit fejbe vertek, hogy most akkor mi is történt pontosan?

Aztán eltelt fél óra... egy óra... két óra... végül nem sokkal dél előtt jött csak vissza. Addig csináltam a "hozzám vágott" feladatot.
Mikor felmerült valami kérdés, előzékenyen megkérdeztem, hogy kérdezhetek-e valamit... jobb ezt apránként adagolni (gondoltam). A pozitív visszajelzést követően odaléptem hozzá és feltettem a kérdéseimet. Semmi nyoma nem volt a korábbi kis összezördülésnek.
Miután láttam, hogy nem harap, megkérdeztem, hogy mi volt a probléma, mert még nem láttam ilyennek az itt töltött 2,5 év alatt.
Megint elkezdett remegni a hangja (és a keze), megint elmondta, hogy 

Nem állhatsz és nézhetsz, ha dolgozom! Ha dolgozom, akkor dolgozom. Ha te dolgozol, akkor te dolgozol. Ha együtt dolgozunk, akkor pedig együtt dolgozunk!

Ez eddig nem volt baj, illetve ha igen, akkor első alkalommal is szólhatott volna, felesleges volt ennyire kiakadnia rajta. Mindegy, jó bevándorlóhoz méltóan elnézést kértem, szent volt a béke, bár a nap további részében is kissé fagyos volt a hangulat.

Készülhettem volna a dologra, mert mikor a tanfolyamon voltunk együtt (GibbsCAM), mondta, hogy nagyon nehéz vele együtt dolgozni, eddig senki sem szeretett vele túl sokáig egy irodában ülni.

Ami viszont érdekes, hogy másnap mintha semmi sem történt volna, jókat beszélgettünk, segített sokat a munkában, tanított, minden olyan volt, mint előtte. Ezeket a hangulatváltozásokat viszont sajnos nem tudom követni. Szeretek konzekvensen jóban lenni valakivel vagy semlegesen viszonyulni hozzá. De az egyik nap így, másik nap úgy dolog nem nagyon megy. Illetve ment, mert ha ez az ára az együttműködésnek, akkor kénytelen leszek megszokni a dolgot :)

Nem tudom, hogy mennyiben volt valóban az én hibán a dolog, azt sem, hogy ennyire szörnyű dolgot tettem-e vagy csak a kollégám volt aznap hisztis (igazából ezer oka lehet, hogy rossz napja van). Én is tudok néha hülye lenni, mondjuk nem viszem be a munkahelyemre ha egy mód van rá.

Hát így vesztettem el a szüzességemet Svédországban, 2.5 év után :)

2013. november 17., vasárnap

Dolgok, amiket viszont szeretünk

Ha már az előző bejegyzés inkább negatívabb hangulatú lett, akkor álljon itt egy lista olyan dolgokról, amiket kifejezetten szeretünk Svédországban.

Tervezhető jövő
Jelen gazdasági helyzet ugyan nem támasztja ezt egyértelműen alá, de Svédország jellemzően olyan hely, ahol ha nem történik katasztrófa, akkor az ember kényelmesen el tud jutni a nyugdíjig. Ebben nem kis szerepe van az államnak és az általam korrektnek tartott vállaltvezetésnek.
Remélem igazam lesz hosszú távon is :)

Közbiztonság
Erről hallani jót és nagyon rosszat is. A mi tapasztalatunk az, hogy itt azért jóval nagyobb a közbiztonság, mint Magyarországon volt (én ugye a VIII. kerületbe jártam főiskolára, az megér egy-két misét).

Anyagi biztonság (egyszerűbben: a pénz :) )
Nyilvánvalóan az egyik legfontosabb dolog az ember életében az anyagi biztonság. Nem minden, mert mit ér a pénz, ha az ember megbetegszik... de betegnek lenni pénz nélkül még rosszabb lehet.
Itt lehetőségünk van olyan életszínvonalon élni, amivel elégedettek lehetünk. Amiből telik autóra, lakásra, utazásra, és majdnem bármire, a realitásokon belül.

Az emberek
Sokan vetik Skandinávia szemére, hogy az emberek ridegek, bár ez nem teljesen igaz. Nem fogadják lelkendezve az újakat, meg kell dolgozni a barátságukért. Ha ezt elértük, akkor semmivel sem rosszabb barátok vagy ismerősök, mint a magyarok vagy olaszok.
Viszont nem tolakodóak. Nem zargatnak mindenféle hülyeséggel, nem próbálják meg lenyomni százhuszadik alkalommal is a problémáikat a másik torkán. Nem traktálnak folyamatosan politikával, alkoholizálással, nem pletykálnak. Úgy vettem észre, hogy akkor beszélnek, ha kérdezik őket. Ez a mentalitás sokkal közelebb áll hozzám...

Éghajlat
Ezért lehet meg fognak kövezni, de én szeretem a svéd időjárást. Na nem elsősorban a -30 fokos telet, ami azért elég ritka és nem tart sokáig (utoljára 3 éve volt ilyen hideg), hanem a kellemes, hűs nyarat a maga 22-28 fokával. Mindig fúj egy kis szél a tó mellett, ami kényelmesen elviselhetővé teszi a déli "kánikulát" is.
Az ősz is csodálatos a milliónyi színével, ahogy a nem-örökzöldek megszabadulnak az adott évi "bundájuktól".
Télen nincs latyak. Leesik a hó és a legtöbbször meg is marad tavaszig. Időnként kicsit megolvad, akkor jégpáncél keletkezik az úttesten, de a szögesgumi mindent megold.

Szögesgumi
Ha már az előző pontban szóba került, a szögesgumi is óriási találmány. Nincs csúszkálás, nincs probléma, csak a tapadás az úthoz. Biztos vagyok benne, hogy nem egy embert és vadállatot mentett már meg ez a szerkezet.
Annak pedig semmi nyoma, hogy az aszfaltot tönkretenné... vagy nem annyira, amennyire ezt mondák rá a külföldiek.

A tájak
Mindig a hegyek, sziklák, tavak és erdők vonzottak. Ezek mindegyikéből annyi van itt, hogy az már szinten sok is.
Utánanéztem, a fleni kommunban 178 db tó található, így a területének kb. 11%-a vízfelszín.
Van két tenger (rendben, nem az az igazi fürdős fajta :) ), északon hegyek és sarki fény. 

Gyógyszer a boltból
Ez az egyik dolog, ami szerintem nagyon élhetővé teszi az országot. Nem kell mindenáron a gyógyszertárba menni azért, hogy a vény nélkül kapható dolgokat megvehessük. Fájdalomcsillapítók, megfázásra különféle készítmények és hasonlók. Nem kell elautózni 20-30km-re, hanem a helyi kisbolt / benzinkút polcáról le lehet venni őket.
Sosem értettem, hogy ezt a kezdeményezést miért kellett anno Magyarországon megfúrni... birka dolog volt, szerintem.

2013. november 13., szerda

Dolgok, amiket 2,5 év után sem sikerült megszeretni

Pár hete ígértem egy listát olyan dolgokról, amiket itt nem tudtunk megszokni vagy esetleg nem is nagyon szeretünk. Igyekszem indokolni is a dolgokat, illetve néhol talán meggyőzni saját magamat, hogy mégsem a rendszerben lehet a hiba, hanem bennem :)

Sebességkorlátozás
Azt hiszem ez az egyik legnagyobb szívfájdalmam Svédországban. Az autópályákon elméletileg 120 km/h a maximális, megengedett sebesség, de ezt sok helyen lehúzzák 110 km/h-ra. Ez egy rendes autóval gyakorlatilag csiga lassúságú tempónak felel meg.
Bevallom, hogy Magyarországon számomra a kényelmes utazótempó 150-160 km/h volt az autópályákon. Ez Svédországban sajnos nem megy, mert itt beleszaladni egy bírságba nem éppen filléres szórakozás.

A korlátozások másik fajtája az országúti 70 (90 helyett). Ez jellemzően erdős szakaszokon, ahol elég sűrű a vadállatok okozta baleset, így tehát akár meg is lehet érteni. 80-nál itt sem tudok lassabban menni :)

Túlzott "politikai korrektség"
Ez egy olyan témakör, ami ránk semmilyen hatással sincsen, mégis nevetségesnek tartom. Nem arról van szó, hogy bárkinek is hátrányt kellene okozni a bőrszíne miatt, de amikor egy rendőrségi felhívás kapcsán nem mondják (nem mondhatják) ki, hogy az elkövető néger, az egy vicc. Ez mégiscsak egy egyértelmű azonosító elem egy személyleíráskor, nem?
De volt még egy hasonló eset, amikor felháborodtak az emberek, hogy négereket igazoltattak szisztematikusan. Azt mondták, ez diszkrimináció... azt valamiért nem sikerült megérteni, hogy illegálisan itt tartózkodó, menekülteket kerestek. Namármost, vajon hány szőke - kék szemű menekült lehet az országban?
Úgy gondolom, hogy a néger az néger, az arab az arab, a cigány az cigány, a fehér pedig fehér. Ahogyan a nő is nő és a férfi is férfi.
Az? Igen az! Probléma, hogy az? Nem!

A gyerekek túlzott szabadsága
Itt egy gyerek bármit megtehet, nem illik rászólni. Ettől a fiatalok igazi kis gangster-ré tudnak válni, ami szerintem nem jó dolog. Érdekes módon viszont felnőttkorukra valahogy kinövik ezt (a legtöbben, idióta felnőtt mindenhol van, itt is).
Állítólag meg sem szabad büntetni egy gyereket, mert "jajj, milyen lelki törést szenved". Azt gondolom, hogy ha nem is verni (mert verni senkit sem kell), de nevelni és bizonyos hülyeségeket szankcionálni kell.

Drága szolgáltatások
Ez igazából inkább nevezhető önzésnek a részemről. Itt könnyű jól keresni és könnyű elkölteni azt a jó keresetet. Nemrég volt egy kollégám olajat cseréltetni az Audiján. Kis, diesel A4-es Audi. Márkaszerviz és az ilyenkor kötelező dolgok cseréje. 6,500 korona (221,000 Ft). Mikor meghallottam, majdnem kihullott a hajam :)
Ugyanakkor el kell ismerni azt is, hogy nem csak én szeretnék jól keresni, hanem a szerviz is. Így már érthető a magas ár, még ha nem is okoz túl nagy örömet a kifizetése.

Fűtés
A központi fűtések hagynak némi kívánnivalót maguk után. Van egy hőmérséklet-tartomány, nagyjából -10 és +5 fok között, amikor nem túl hatékony a fűtés. Ennek oka, hogy valószínű két lépcsős a rendszer és a rásegítő csak -10 fok körül kapcsol be.
Ennek eredménye, hogy a lakásban hidegebb van -5 fokban, mint -15-ben.
Ilyenkor kis, elektromos radiátorral is fűtünk, ami kb. 100 koronával emeli a villanyszámlát a téli időszakban. Túlélhető, nem is nagy dolog, de akkor is kellemetlen. Lenne inkább drágább az albérlet egy picit és lenne kellemes idő a lakásban.

Orrszívás
Ezt Nóri íratta fel a listára, mert engem nem különösebben érdekel. Nóri ettől rosszul van, szerinte undorító hallgatni, ahogy szívja az orrát valaki.

Iskolaszüneti leállás
Biztosan a családosok kedvéért alakult így a dolog, de nem családosként nem igazán érzem át a szépségét annak, amikor valamilyen szolgáltatás szünetel, mert éppen tavaszi szünet van az oskolában.

Telefonálás
Már Magyarországon sem szerettem telefonon ügyeket intézni. Itt viszont a legtöbb dologgal vagy telefonálni kell vagy valamiért mérhetetlen ingere van a support-osoknak, hogy telefonon vegyék fel velem a kapcsolatot az e-mail helyett. Pedig mindenhol jelzem (ahol lehet), hogy írjanak mailt, de nem... muszáj telefonálniuk.
Az általános telefonálási utálatomra még rátesz egy lapáttal a borzalmas érthetőségük (polgári nevén nyelvi hiányosságaimnak :) ), illetve a telefonom hangszórójának öregedése (nagyon halk).

Möte möte hátán
Szerencsére már csökkentettük a céges möték (meetingek) számát, de még így is heti 6-on veszek részt. Korábban 7 volt, alkalmanként 8 is akár.
Nem hosszúak, de... mégis mi a fenének? Mi az, amit nem lehet megvitatni e-mailben, illetve csak annak a 2-3 embernek, akit érint? Ráadásul a szerdai "nagy-mötét" rotációs rendszerben mindig más tartja, így kéthavonta enyém a megtiszteltetés, hogy möte-vezető lehetek. Nagy élmény ez olyasvalakinek, aki ha tehetné egy hűs pincében dolgozna, legalább 200 méterre a legközelebbi embertől :)

Kb. 1 hét alatt ennyi jutott az eszembe... majd még gondolkozni fogok és adott esetben ezt a listát bővítem vagy ha összejön még pár, akkor írok egy kiegészítést...