Jultallrik - 2013

Az idén az eddigi szokásos, céges, Julbord helyett Jultallrik került megrendezésre december 13-án, pénteken.

A kétfajta esemény között az a különbség, hogy míg a Julbord esetén hatalmas svédasztalról lehet összeválogatni, hogy mit szeretnénk enni, majd szükség esetén újra és újra fel lehet tölteni a készleteket; a Jultallrik egy ennél valamivel szerényebb dolog, esetünkben egy kétfogásos vacsorát jelentett, ahol már kész hidegtálat és kész főtt ételt kaptunk, mindenki ugyanolyat. Ez is finom volt, nem volt vele semmi probléma, leszámítva talán a majdnem mindenhol jelenlévő halat, amit sem Gyula, sem én nem eszünk meg :)

Sajnos idén a lányok nem tarthattak velünk... :(

Pénteken 16.00-kor mindenki befejezte a munkát és rohant zuhanyozni, mert 16.15-kor indult a busz a cégtől Nyköpingbe, a Rosvalla Centerbe. Akik két műszakban dolgoznak és már 14.12-kor végeztek, némi hideg sör kíséretében beültek a szaunába, hogy kicsit előmelegítsék magukat. Ennek csupa vidám arc lett az eredménye, pedig még sehol sem voltunk a mulatságtól.

Kb.17.00 körül érhettünk az esemény színhelyére, ahol egész estés bowlingozás, alkoholfogyasztás és a már említett Jultallrik volt a program.

A buszon megismerkedtem egy magyar nyugdíjas bácsival, aki korábban a cégnél dolgozott és most, mint céges-nyugdíjast hívták meg (minden évben meghívják a nyugdíjasokat, illetve évente 3-4 alkalommal tartanak olyan nagymötét, ahol szintén ott vannak a nyugdíjasaink és hoznak magukkal smörgostårtát is.

Érkezés után kiosztották az italkuponokat, amikkel 4 sört/bort/cider-t és 2 töményet lehetett inni. Ezen kívül kaptam még egy extra kupont is (2 cider és 2 tömény), mert aznap kellett volna megkapni a fizetésünket, de későn utaltak, ezért csak hétfőn ér a számlánkra a pénz.

(Az irodában dolgozók a tárgyhavi fizetésüket a tárgyhónap 15. napján kapják, hétvégére esés esetén előző pénteken. Esetünkben most azt jelentette, hogy a decemberi fizetésnek december 13-án kellett volna a számlán lennie).

Készülvén a mulatságra, kértem 500 korona fizetéselőleget, amit majd a januári fizetésemből fognak levonni.

Mivel sem sört, sem bort nem iszom, maradt a cider, amit viszont szeretek :) A sima boltban kapható 2,25%-os helyett itt 4,5%-osat adtak, ami nagy örömet okozott, főleg, hogy nem vagyok harcedzett alkoholizáló, így viszonylag gyorsan jókedvre derültem.

Miután elfogyasztotta mindenki az első adag célzóvizet, kezdetét vette a bowlingozás. Egyenes kieséses rendszerben játszottunk, az első (és mint kiderült utolsó) ellenfelem a buszon megismert magyar bácsi volt. Kifejezetten gyenge kezdést követően sikerült alsó-középszerűvé felfejlődnöm, így végül gigászi csatában alulmaradtam 92-91 arányban.

Egy percig sem búsultam, magamhoz ragadtam az alkoholt és belefojtottam a még ki sem alakult bánatomat, ezzel esélyt sem adva neki.

Ellenfelem éppen megsemmisítő csapást mér a továbbjutási esélyeimre...

Gyula szintén távozott az első kör után, állítása szerint "... nem egy ponttal kaptam ki...".

A bowlingkupa a számunkra véget ért, ezért beszélgetéssel töltöttük az időt. Odaült hozzánk az egyik idősebb bácsi, akivel a cégnél is sokat beszélgettünk korábban (akkor még csak angolul). Azóta sokat fejlődtünk, így meglepődött, amikor angolul kezdett kérdezgetni, mi pedig svédül válaszoltunk. Meg is lettünk dicsérve, hogy milyen jól beszélünk már; ilyenkor mindig eszembe jut maxval megjegyzése, miszerint "Csak akkor dicsérnek meg, ha rosszul beszél az ember. Ha jól beszélne, fel sem tűnne nekik és nem hoznák szóba." Biztos, hogy van benne valami, mert tudom magamról, hogy bár valóban rengeteget fejlődtem, de azért az őslakosokhoz képest sehol nincs a tudásom és legfőképpen a kiejtésem. Mindegy, mondhatnák azt is, hogy "jävla invandrare", ahhoz képest ez sokkal kellemesebb az ember lelkének :)

Beszélgettünk a magyar bácsival is, aki nagyon örült nekünk, mert rajtunk kívül nem tud senkivel sem magyarul beszélni (svéd felesége van).

Közben játszottunk Gyulával is egyet, az már valamivel jobban ment. Rájöttem, hogy ha nem próbálok meg célozni, hanem hagyom, hogy a cider vezesse a kezemet, sokkal jobban megy :)

Végül 8 óra körül szólítottak minket az étkezőbe, hogy elfogyaszthassuk a vacsorát. A hidegtálon rögtön egy gusztusos darab sonka virított a tálon, illetve egy kaszinótojásra emlékeztető dolog egy kis rákkal a tetején. A rákot elegánsan kikerülve magamévá tettem a sonkát és a tojást, majd a tányéron lévő három különféle halat felkínáltam a korábbi beszélgetőpartnerünknek.

Evés közben és után folytattuk szomjunk oltását, illetve mindenkivel váltottunk pár szót. Sikerült néhány titokra (szerelmi sokszögekre) szert tenni, amiket nem osztanék meg itt, legyen elég annyi, hogy rendesen átrendezte az eddigi elképzeléseinket a kollégák magánéletét illetően.

Így telt az utolsó 2 óra, majd felkerekedtünk, hogy indulunk a buszhoz, mert 22.00-kor indultunk volna vissza a céghez, ahová Zsolti jött értünk 22.45-re.

Készülődés közben én hozzácsapódtam egy kollégákból álló csoporthoz, akikről később kiderült, hogy nem a busszal jönnek haza. Gyula is előkerült, elveszítette valahol a kabátját, de nem fázott :D Hiába kérdezgettem, hogy a távolban álló busz az-e, amivel nekünk is menni kellene, mire felfogta a kérdés jelentőségét, lekéstük azt.

Csak semmi pánik! Bár törölköző nem volt nálunk...

 A megoldás adott volt, taxival megyünk Bettnáig. Az 900 korona lesz, nem gond, az én számlámon nincsen egy fillér sem, majd Gyula fizet. Mikor már 200 koronányit autóztunk, Gyula jelezte, hogy egyetlen szépséghiba van a történetben, a bankkártyája is a kabátjában volt. Némi tanakodás után talált egy másik kártyát a pénztárcájában, de megállítottuk a taxit valahol a Skavsta környékén, majd hívtuk Zsoltit, hogy jöjjön értünk.

Így az eredetileg tervezett 23 óra körüli hazaérés helyett negyed 1-re sikerült hazajutni, több kisebb-nagyobb megszakítással az út folyamán :)

Összességében nagyon jól éreztünk magunkat, ez volt talán a legmozgalmasabb Julbordunk eddig. A lányok hiányoztak csak, reméljük jövőre jöhetnek majd ők is!

Holnap pedig indulok Németországba egy kollégával... remélem minden rendben lesz, nem tartom valószínűnek, hogy különösebben szomjas leszek, de a schnitzelt semmi esetre sem hagyom ki!