Jó régen nem jelentkeztem már és lemaradtam a karácsonyi, valamint az újévi jókívánságokról is sajnos.
Utólagosan szeretnék mindenkinek egy szebb, jobb, boldogabb, elégedettebb újévet kívánni.
Nem mai történet, de végre letudtam az utolsó látogatást is a kórházban. Még november közepén :) Azzal az orvossal találkoztam, aki többször is műtött korábban (és aki azóta megjárta Dubai-t, az utolsó műtétekkor szó volt róla, hogy kimegy 1-2 évre, úgy tűnik, hogy valóban ki is ment és a nővérek előzetes várakozásai ellenére vissza is jött).
Összesen talán egy vagy másfél órát lehettem nála, már nem emlékszem, de végig kedves és segítőkész volt.
Azzal kezdte, hogy elolvasta a műtéti jegyzőkönyveket, ami rögtön vagy fél órát vett igénybe (9 vagy 10 műtét, ha jól emlékszem).
A vizsgálat abból állt, hogy először el kellett mondanom, hogy hogyan érzem magam, milyen hatása van a sérülésnek a mindennapi életemre, okoz-e bármi nehézséget, ha igen, mi az? Egy A4-es nyomtatvány kb. egyharmadába kellett belesűríteni, ami megmosolyogtató volt mindkettőnk számára. Egyébként nem volt könnyű feladat, mert ennyi idő után alkalmazkodtam az új korlátaimhoz, megtanultam újra dolgokat, ezért hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak, de korrekt volt, adott tippeket, tett fel kérdéseket és így már azért ment. Nem tudom, hogy mekkora jelentősége lehetett ennek a résznek, mert elég szubjektív és különben is azt mondhattam volna, amit csak akarok. Ettől függetlenül nem színeztem ki a dolgokat.
Ezután egy "tesztlapot" töltöttünk ki, különböző tevékenységekről kellett elmondanom, hogy "nem okoz problémát", "részben problémát okoz", "lehetetlen megoldanom". Ez is olyan dolog, amire nehéz megfelelő választ adni. Pl. az étkezés okoz-e problémát? Nem haltam még éhen, úgyhogy nyilván nem. De ha azzal is számolok, hogy sok minden elkészítése a normálistól több időbe vagy koncentrációba kerül, esetleg azzal, hogy a villával (bal kézzel) még mindig tudok ügyetlenkedni, a villa nyelének formájától függően pl. van, hogy elejtem, nem tudok vele rendesen enni stb... szóval jóval összetettebb a dolog annál, mint egyszerűen rávágni, hogy "persze, tudok enni, semmi gond". Ugyanez igaz a leghétköznapibb dolgokra, a munkára, sportra, minden másra is.
Volt néhány kérdés, ami igazából a vizsgáló orvosnak szólt, azt sem értettem, hogy mi történik. Pl. végigsimította mindkét alkaromat, aztán bejelölte az egészséges kezemnél, hogy "van", a sérültnél, hogy "hiányzik. De hogy mi, honnan, miért és ez jelent-e bármit is (biztosan, különben nem lenne kérdés)... elképzelésem sincs.
Végül jöttek a kézzelfogható vizsgálatok (stílusosan). Fel kellett (volna) vennem egy gemkapcsot az asztalról. Nem sikerült. Tényleg próbáltam, nekifutottam jó párszor, végig ingerelt, hogy a jobb kezemmel csináljam, ahogyan azt a való életben is tenném, de nem ment. Egyszer majdnem, de akkor az ujjak sutasága miatt azonnal el is ejtettem. Aranyos volt az orvos, közben végig drukkolt "gyerünk, gyerünk, menni fog, menni fog... :) "
Jöttek mindenféle erőmérő tesztek, itt sok csoda nem történt, ugyanaz az eredmény nagyjából, mint a két évvel ezelőtti teszten. Sokkal gyengébb a bal tenyerem és az ujjaim. Már biztosan írtam korábban, hogy az az izom, ami a hüvelyujj tövénél lenne, az nekem nincsen, az ujjamat egy ín mozgatja az izom helyett (vagy valami hasonló módon oldották meg). Nem csoda, hogy nincs benne erő.
Megmérte és összehasonlított a jobb kezemmel, hogy mennyire hajlanak az ujjaim, itt sem történt lényegi változás a korábbiakhoz képest.
Volt egy olyan vizsgálat is, ahogy 1 vagy 2 ponton "szurkálta" a kezemet és meg kellett mondanom, hogy hány pontot érzek. Ez a jobb kezemen nyilvánvalóan tökéletesen ment, a bal kezemnél az esetek felében "találtam csak el". Volt párszor olyan, hogy a nyomást éreztem, de azt nem tudtam megmondani, hogy 1 vagy 2 ponton.
Miután végeztünk, az egész jegyzőkönyvet felmondta diktafonra, nem tudom, hogy miért. Elmondta, hogy az anyagomat elküldi a biztosítónak, akik továbbküldik majd egy másik orvosnak és majd ő fogja eldönteni, hogy mennyire vagyok rokkant és majd ez alapján kapok kártérítést. Az én orvosom nem tudta (vagy nem akarta) megmondani, hogy szerinte hány %-ot kapok majd, de annyit azért mondott, hogy ez egy nagyon súlyos sérülés volt, csoda, hogy ennyire meg tudták menteni a kezemet és, hogy ennyire használható lett.
Igazság szerint majdnem mindent meg tudok csinálni (boxoló már nem leszek, sem tengerészgyalogos, de ez a veszély eddig sem fenyegetett), csak kicsit máshogy, lassabban, körülményesebben.
A biztosító weboldalán láttam, hogy december 17-én megkapták az iratokat, úgyhogy most várok, hogy meghozzák a döntést.
