Ahogy ígértem, az El Camino saját bejegyzést kapott, hátha valakit inkább csak ez a rész érdekel, illetve így talán egyszerűbben kereshetővé válik a Camino iránt érdeklődők számára.
Az előző bejegyzésben ott ugrottunk az időben, hogy vonatoztunk Barcelonából Sarriába. A vonat este 8-kor indult és reggel 9-re ért oda. Ez idő alatt viszonylag kényelmesen utaztunk annak ellenére, hogy a legolcsóbb megoldást választottuk (félig ággyá alakítható székeket foglaltunk). Választhattunk volna 4 fős hálókabint is, de az sokkal drágább lett volna és ott is kifoghatunk egy horkolós hálótársat :)
Váltottunk némi készpénzt is (100 EUR), de alapvetően azzal számoltunk, hogy majd bankkártyával fogunk fizetni mindenhol. Tévedtünk, a legtöbb helyen nem lehetett kártyával fizetni... :(
Első nap (2013.09.01., vasárnap) - Sarria -> Portomarín
Reggel 9-kor érkeztünk Sarriába, a vasútállomásra. Elég sokan szálltak le velünk, még a főszezonon kívül is akad nagyszámú pilgrim (a latin peregrinos - zarándok szóból), akinek kedve támadt egy kis sétára. A megszólításunk egyébként végig az út során ugyan ezen szó spanyol változata, peregrino, volt.
Leszálltunk tehát a vonatról és akkor jött az első komolyabb próbatétel: merre tovább? Azt a taktikát követtük, hogy a többi hátizsákos ember után osonunk észrevétlenül. Ez tökéletes taktikának bizonyult, egészen a vasútállomás kijáratáig (kb. 50 méter), mert ott a legtöbbek határozottsága semmivé lett és tanácstalanul nézelődött mindenki, hogy merre van az előre.
Találtunk ugyan egy táblát, de azon semmi érdemleges információ nem volt. Az állomás kocsmájában pedig személyzetet nem találtam, így aztán visszatértünk az eredeti taktikához és egészen addig mi is ott vártunk, míg egy nagyobb csoport el nem indult határozott léptekkel valamerre.
Szerencsénk volt! Úgy negyed óra szerencsétlenkedés után kiszúrtunk egy csapatot, így követtük őket. Nem is olyan soká (5 perc) megtaláltuk a városon keresztülmenő "ösvényt", így végre volt mit követni.
Itt találtuk az első, eltéveszthetetlen útjelzőt is:
Útjelző kagyló Sarriából
Még "korán" volt, ennek megfelelően elég hideg is, de szerencsére megtarthattuk a vonaton kapott pokrócot, ami a későbbiekben életmentő segítségnek bizonyult. Ezúton szeretnénk kifejezni hálánkat a Renfének (spanyol vasúti társaság) a féltő gondoskodásért! :)
A városból kifelé menet megtaláltuk az első (számunka első) kilométerkövet, ami a Santiago de Composteláig hátralévő távolságot mutatta:
Már csak 110 km van hátra...
Ezen a ponton ismét egy kisebb bizonytalanság lett úrrá rajtunk, mert nem volt teljesen egyértelmű, hogy merre van a tovább. A helyzetet bonyolította, hogy a kövön olvasható volt a "Lugo" felirat is, ami egy közeli város, viszont nem esik útba. Akkor még azt hittük, hogy a köveket az útirány (illetve az érintett városok nevei) szerepelnek és csak később (néhány nap múlva) vált világossá, hogy a kövek alján valószínű a követ kihelyező város, esetleg annak a területnek a neve (megye vagy járás) olvasható, ahol az adott kő található.
Egy általunk követett csoporttól meg is kérdeztük, hogy biztosan jó felé haladunk-e. Szerencsénkre egy profibb peregrino vezette őket, rögtön mondta, hogy igen, Portomarín felé megyünk, még kb. 20 km. Így tehát megnyugodhattunk.
Nem sokkal ezután, a 108-as km-nél betértünk az első fogandóba, hogy vegyünk pilgrim passportot (1,5 EUR) és megszerezzük bele az első pecsétünket.
Jó peregrinohoz
Mikor az utat terveztük és még Svédországban túráztunk, abban állapodtunk meg (látatlanban), hogy a spanyol terep biztosan nem lesz olyan dombos, mint a svéd. Tévedtünk... :)
A távolság felmérésekor is elkövettem egy kisebb hibát, rosszul írtam ki az egyik, Camino-val foglalkozó weboldalról a naponta megteendő távolságokat, így az eredetileg tervezett 102 km helyett végül 112 km lett a vége, ráadásul a hiba nem egyenletesen oszlott el, hanem egy későbbi nap (3.) lett a tervezett 18 km-ből 28 km. Sebaj, eleinte nem tudtuk, később pedig már mindegy volt. :)
A baloldali képen Nóri vándorol feltartóztathatatlanul, a jobb oldalin pedig útjelző kagyló mutatja a helyes irányt
A Camino egyik "jellemzője" a sok híd:
Ehhez kapcsolódik az a történet, hogy ugyan gondosan elvittem magammal a talpbetétemet, amit a munkásbakancshoz használtam, de a túrabakancshoz nem volt jó. Pontosabban jó volt, de már nem maradt elég hely a lábfejemnek, így néhány km után eszméletlenül szorítani kezdett. A híd túlsó végénél szabadultam meg a betéttől az út további részére.
Nem messze ettől a hídtól találkoztunk egy biciklis családdal, akikről néhány nap múlva derült csak ki, hogy bizony csalók. Történt ugyanis, hogy Melide-ben megláttam őket, ahogy autóra szálnak, majd később, ismét biciklivel érkeznek meg egy fogadóba, hogy lepecsételtessék a pilgrim passportjukat.
A bal oldalon most én pilgrimkedek, a jobb oldalon pedig egy kis falu látható, amin keresztülmentünk
Az utolsó szakasz embert próbáló volt ezen a napon. Derekas szintkülönbséget kellett teljesíteni, ráadásul lefelé, amitől megfájdult a bokám és Nóri térde sem viselte jó (hiányzik belőle egy porc). Ezen kívül, nem sok tapasztalatunk lévén, elkövettük azt a hibát is, hogy nem álltunk meg délután pihenni egy kicsit, hanem közel egyhuzamban akartuk letudni a napot. Ennek két eredménye is lett: egyrészt egészen korán, délután 5 körül odaértünk Portomarín-ba, másrészt nem kicsit kimerültünk a nap végére (én mindenképpen, hisztis voltam, mint egy ... -> ide tetszőlegesen lehet behelyettesíteni bármit :) ).
Portomarín déli "kapuja". Itt vertünk tábort éjszakára:
A kilátás eszméletlen volt, Nórinak remek érzéke van a megfelelő táborhely kiválasztásához
Lefekvés előtt még bementünk a városba és megvacsoráztunk. Az egyik étterem kínált pilgrim menüt, ami 3 fogásos vacsorát jelentett 9 EUR-ért. Lehetett választani előételt, főételt és desszertet (ki hinné igaz, ha már három fogásos vacsoráról van szó? :) ). Nóri előételnek pitét kért, ami nem kis meglepetést okozott, mert hal volt benne. Később kiderült, hogy az itteni pite az halas-pitét jelent, bárhol is rendeli az ember. Még később az is világossá vált, hogy kb. mindenbe tudnak halat tenni a spanyolok, ami számunkra nem éppen kedvező fordulat, mert nem eszünk semmiféle vízben élő dolgot.
Szerencsére a pincér volt olyan rendes és kicserélte valami ehetőbbre, így végül zöldséglevest ettünk mindketten.
A nap folyamán megtanultuk azt is, hogy a ¡Buen Camino! tulajdonképpen az egyezményes rövidítése annak, hogy "Kitartás barátom, mindannyian kivagyunk, mint a kutya; lóg a nyelvünk, éhesek és fáradtak vagyunk, de megcsináljuk!"
Vacsora után nagyjából megtisztálkodtunk a mosdóban, majd irány a sátortábor és alvás...
Második nap (2013.09.02., hétfő) - Portomarín -> Palas de Rei
Éjszaka hideg volt! :) Tudtuk, hogy nem fogunk megizzadni, de erre azért nem számítottunk. Kb. 10 fok lehetett.
Hivatalosan nem szabad a városokban táborozni, de ezúttal senkit sem érdekelt a dolog. Ébredés után összeszedtük a sátrat és útra keltünk. Bankautomatával nem találkoztunk, a pénzünk fogyóban volt, de bíztunk benne, hogy Palas de Rei-ben majd találunk (Palas de Rei volt a második nap tervezett végállomása, itt foglaltunk szállást is egy szállodában).
Ez a nap már valamivel kellemesebben indult, nem kellett aggódni, hogy megtaláljuk-e az útvonalat, mert egyrészt kora reggel már többen voltak pilgrimek (és volt kik után osonni :) ) és a pilgrimösvény is jobban ki volt "táblázva".
Itt kezdtünk átesni a "pilgrim" szó használatában a ló túloldalára, ugyanis mindenhez hozzá tudtuk fűzni: pilgrim-hídon keltünk át, pilgrim-ösvényen haladtunk, pilgrim-menüt ettünk, stb... kicsit olyan volt (utólag belegondolva), mint az a cikk, amit nemrég olvastunk és az ősanyákat figurázta ki (medence helyett gyermekmedence, orvos helyett gyermekorvos, stb...)
Sebaj, innen szép nyerni! :)
Több helyen láttunk ilyen, lépcsőre emlékeztető képződményt. Elképzelni nem tudjuk, hogy mire lehet jó, azon kívül, hogy egy nyúl fel tudjon ugrálni rajta.
Láttunk egy emlékhelyszerűséget is, ahol kisebb és nagyobb kövekből, fényképekből, botokból és tulajdonképpen bármiből készült dolgok voltak láthatóak:
A délelőtt jelentős részét ködben tettük meg, nagyon meleg sem volt. 10-11 körül kezdett rendesen sütni a nap, délután pedig ismét lecsapott ránk a hőség.
Megmásztunk egy jókora emelkedőt is. A második napra azt írták, hogy elég fárasztó lesz, mert összesen 335 méter szintkülönbséget kell legyűrni 13,8 km alatt. Ez önmagában nem feltétlen lenne baj, de amikor már 10 km óta megy az ember kitartóan emelkedőn felfelé, akkor kezd kicsit elege lenni :) Nekem legalábbis egy idő után már nagyon elegem volt...
Díszes km-kő, rajta a mágikus 78,1 km-rel, illetve egy kissé kidekorált útjelzőtábla, gyalogos pilgrimek számára (a biciklistáknak másmilyen van)
Végül délután 5 óra magasságában értük el Palas de Rei-t. 3 napi gyaloglás (1 nap Barcelona, 2 nap Camino), összesen mintegy 55 km megtétele után végre sikerült letusolni a szállodában! Olyan szagom volt már, mint egy hajléktalannak, mikor levettem a bakancsomat, mintha 10 db ecetes uborka ontotta volna magából az "ínycsiklandó illatokat"... utáltam egy légtérben lenni saját magammal! :)
Szerencsére mosatni is lehetett, így valami 7 EUR díjért cserébe 2 óra alatt minden szennyesünk öblítőillatú volt. Nagyon élveztük!
Este találtunk egy automatát, vettünk ki még 110 EUR-t, megvacsoráztunk, majd kérlelhetetlenül bevettük az ágyat. Érdekes módon nem tudtam olyan jól aludni, mint előző éjjel a sátorban. Nem tudom miért.
Harmadik nap (2013.09.03., kedd) - Palas de Rei -> Arzúa
Ez volt a meglepetés nap, mert előző este derült ki, hogy rosszul írtam fel a távolságokat és 18 helyett 28,8 km jutott volna mára. Semmi baj, ha már eddig eljutottunk, végigcsináljuk!
Eddigre már taktikát is váltottunk és nem egyben akartuk ledarálni a távot, hanem beterveztünk egy kis sziesztát ebéd utánra, Melide-ben.
Már csak 62,5 km! A sokat emlegetett Rolandról emlékezünk meg: "Keep calm & Roland" Nem tudjuk ki volt Ő, de elég sokszor utaltak rá a köveken.
A délelőtt folyamán igyekeztünk minél nagyobb távolságot megtenni, ami sikerült is. Dél körül értünk Melide-be, megebédeltünk egy pizzériában, majd a városban, egy parkban lehevertünk és aludtunk délután 5-ig. Itt bukott le a már említett biciklis család is.
Természetesen ezen a szakaszon is volt híd, amit le lehetett fényképezni :)
Épp egy patakon kelek át...
Nem tudjuk pontosan, hogy mik lehetettek az ehhez hasonló dolgok; az a gyanúnk, hogy zarándokoknak épített "fürdők", ahol gyorsan meg lehet mosdani. Nem próbáltuk ki, mert egyrészt hideg volt benne a víz, másrészt nem biztos, hogy fényes nappal közszemlére kellene tenni a bájaimat :), harmadrészt pedig mi van, ha mégsem fürdő? :)
Végül nem sikerült eljutnunk Arzúa-ig, mert egyrészt el is fáradtunk, másrészt találtunk egy nagyon kellemes táborhelyet az egyik faluban (Ribadisco de Baixo), 4 km-rel a célállomás előtt.
Kilátás a sátorból... nem olyan szép, mint Portomarínban, de azért megjárta
Este a szokásos menetrend: tisztálkodás, vacsora (ezúttal hozott anyagból), fogmosás és alvás.
Negyedik nap (2013.09.04., szerda) - Ribadisco de Baixo -> O Pedrouzo
Reggel pilgrim-vonulásra ébredtünk. Sokan kelhettek hajnalban, ha már 6-körül ott járhattak a táborunk mellett. Még napkelte előtt elindultunk, Arzúa előtt ez a látvány fogadott:
Ez már egy rutinosan kezelt nap volt. Az első adandó alkalommal megreggeliztünk és begyűjtöttük a pecséteket.
A délelőtt folyamán találtunk egy hippitanyát is, ahol becsületkasszával várt minket mindenféle földi jó és még a házigazdát is láthattuk, amint semmivel sem törődve megtekerte a reggeli jointját, majd örömködés közepette elszívta egy másik hippivel.
Szintén ezen a helyen találkoztunk két muszlim nővel Abu-Dzabiból, akiknek már az ötödik Caminoja volt ez.
Majdnem minden ház kertjében volt valami hasonló épület. Nem tudjuk mi ez, először tyúkólra tippeltünk, de arra biztosan nem tettek volna keresztet...
Újabb falucska, újabb híddal. Az egyik fogadóban volt egy montázs a Camino hídjairól.
Az egyik faluban találkoztunk Muffin követeivel is egy kertben :)
Ez egy elég laza nap volt. A tervezett 18 km helyett végül 23,5 km-t tettünk meg, mert egyrészt 4 km-rel "előbb" kezdődött a nap, másrészt O Pedrouzo-ban még nem voltunk elég fáradtak, ezért valamivel tovább gyalogoltunk.
A városban azért még megvacsoráztunk, illetve megpróbáltunk szállást találni, mert miért is ne. De, lévén ez az utolsó állomás Santiago előtt, minden szálloda dugig volt. Nem baj, nagy az erdő, bárhol megszállhatunk :)
Így is lett, végül a várostól kb. 1, Santiagotól 16,5 km-re vertünk tábort.
Találkoztunk egy öreg hippivel is háromszor a nap folyamán. Mindig nagyon jókat mosolygott, vajon miért? :) Voltak éneklő és gitározó fiatalok is, velük a vonaton együtt utaztunk.
Még Sarria környékén kezdtük el mondogatni, hogy "O Pedrouzo, miért vagy te Pedrouzo", ezzel erőt adva magunknak a távolabbi cél elérésére. Így aztán, mire elértük a várost, már annyira nem is volt érdekes :)
Ötödik nap (2013.09.05., csütörtök) - O Pedrouzo -> Santiago de Compostela
Mint az hajnalban (5 óra körül) kiderült, egy kicsit eltaktikáztuk a táborozást és túl közel (konkréten 3 méterre) állítottuk fel a sátrat az úthoz. Egészen addig nem volt gond, míg a lelkes, utolsó napos zarándokok meg nem érkeztek 5 óra tájban. Nóri még tudott aludni tovább, én már nem nagyon. Viszont érdekes volt hallgatni őket, mert mikor észrevették a sátrunkat, azonnal jelezték egymásnak, hogy itt valaki alszik és legyenek csendesebbek.
Végül teljesen 7 óra körül tértünk magunkhoz, akkor még korom sötét volt. Volt zseblámpánk természetesen, ami nagyon sokat segített :)
Összepakoltuk a holminkat és útnak indultunk.
Egész nap emberekkel haladtunk, eddigre már egyesült három különböző zarándokút, a Camino Primitivo, a Camino del Norte és az, amin mi is haladtunk, a Camino Francés. Elég sokan voltunk, családias hangulat uralkodott, de azokkal már nem találkoztunk, akikkel együtt indultunk.
Bal oldalon egy kis patak a santiago-i repülőtér mellett, jobb oldalon a II. János Pál pápa látogatásának
emlékére emelt emlékmű.
Találkoztunk egy amerikai házaspárral is New York-ból, akik korábban Párizsban is éltek egy keveset.
Nem sokkal az emlékmű után megláttuk Santiago-t... végre! Egy tábla szerint még 4,8 km volt hátra a Szent Jakab katedrálisig. Ez volt talán a leghosszabb 4,8 km, amit az út során megtettünk :)
Zarándokok által emelt emlékmű a város határában :)
A katedrális a város másik felén található, így elég sokszor volt szerencsénk a "a sarkon túl már biztosan ott lesz" érzéshez. De végül egy órás séta után végre megláttuk:
Rövid nézelődés és fényképezés után a "Pilgrim Office" felé vettük az irányt, hogy megkapjuk jól megérdemelt jutalmunkat, az oklevelet a fáradozásainkról:
Elméletileg két nyelven lehetséges a megkapása. Latinul akkor, ha "vallásos" vagy "vallásos és egyéb" indíttatásból csináljuk végig, illetve spanyolul, ha tisztán "egyéb" indíttatásból. Mindketten latint kaptunk, mert nem akarták megérteni, hogy az egyéb, az egyéb. Megkérdezték, hogy "Semmi spirituális nem volt az útban?". Végül is de, saját magunk irányába és egyáltalán nem vallásos tekintetben, de ez már elég volt ahhoz, hogy (gondolom statisztika miatt) latin oklevelet állítsanak ki. Én kicsit örültem is neki, mert mégiscsak latin és nem spanyol :) Nórinak mindegy volt.
Az oklevél szövege angolul (wikipédiából :) ):
"The HEAD of the Holy Apostolic Metropolitan Church of Compostela,
guardian of the seal of the Holy Altar of the Apostle James, to all
Faithful and Pilgrims from all the earth who come with feelings of
devotion or vowed to a cause to the threshhold of the Apostle, both our
Patron of Spain and Protector St. James, by authenticating the letters
of each and every visitation, makes known that Barna Szucs
has devoutly visited this Sacred Church on a pious cause. In whose
strong faith this letter is presented, with the seal of the same Holy
Church, conferred upon them.
Given at Compostela on the day 05 month Septembris year of the Lord 2013.
Deputy Canon for Pilgrims"
Elméletileg a nevünket is latinul írják bele (a név latin változatát), de esetemben ez nem nagyon működhetett. Nóri esetében Eleonoram szerepel a keresztnévnél.
Az út végére a pilgrim-passport-unk is szépen megtelt:
Miután szert tettünk az oklevélre, beültünk egy étterembe és megebédeltünk. Ebéd után megnéztük a katedrális, majd mentünk egy kört egy kisvasúttal, hogy lássuk a várost is. Túl nagy indíttatást nem éreztünk arra, hogy gyalogoljunk még egy kicsit. :)
Innen már a reptérre menő buszhoz mentünk, majd azzal a reptérre. A többit pedig már olvastátok az előző bejegyzésben.
Összességében elmondható, hogy nagyon jó volt a Camino! Az eleje sok kínlódással járt, nem tagadom, hogy többször voltam hisztis, mint nem, de így utólag még az is jó volt. :) Azt nem merem állítani, hogy jövőre újra nekifutunk, de már eljátszottunk a gondolattal, hogy a portugál szakaszt is bejárjuk (ha nem is az egészet). Ott úgysem jártunk még soha, őszintén szólva nem is nagyon terveztük, de így lenne egy érdekesebb apropója a dolognak. Meglátjuk!
Amit tanácsolni tudunk jövőbeni zarándokoknak:
- vigyenek készpénzt az útra, ne számoljanak azzal, hogy tudnak mindig kártyával fizetni;
- nem rossz móka sátorral sem, de azért csak kényelmesebb ágyban aludni (és naponta megfürdeni);
- nem baj, ha nincs pilgrim-passport az induláskor, sok helyen lehet venni;
- érdemes megpihenni délután 2 és 5 között, majd inkább este menni még egy kicsit, mert a délutáni nap még szeptemberben is elég tikkasztó;
- kényelmes bakancs mindenképpen kell, de elég sokan jöttek sportcipőben is. Az utolsó 112 km-en a terep nem igényel különösebben erős cipőt;
- nincsenek boltok (szupermarketek :) ), így érdemes előre beszerezni némi ennivalót (vagy számolni azzal, hogy a fogadókban kell mindig enni - egy hétig még OK, de aki hosszabb időre jön, annak ez elég drága lesz).
