2013. augusztus 27., kedd

Szelektív hulladékgyűjtés Svédországban

Ígéretet tettem arra, hogy erről is írok egy bejegyzést, mert azt hiszem, hogy elfogultság nélkül is állíthatom, Svédország a hulladékgazdálkodó országok élmezőnyébe tartozik.

Bevallom, hogy mikor kijöttünk, jó magyar nemtörődömségen szocializálódva, felesleges macerának éreztem az egészet. A bettnai szelektív konténerek bedobónyílásai túl picik voltak, a lakásban lévő kukák is lehettek volna nagyobbak, így a 30 literes zsákokkal majd' naponta szaladgálhattam a "közös" kukához. Nem szerettem, különösen télen nem...

Végül megszoktam és ma már az lenne elképzelhetetlen, hogy ne így csináljuk (persze közben elköltöztünk Flenbe, ahol jóval kényelmesebben lehet gyűjtögetni a szemetünket).

Az alapok (ahogy mi csináljuk)
Gondolom a gyűjtés mibenlétét nem nagyon kell elmagyarázni senkinek. Van a lakásban 3 kukánk: háztartási, műanyag és papír. Ezen kívül értelemszerűen külön kerül az elem, elektromos hulladék, üveg (külön a színes és a színezetlen), műanyag és alumínium flakonok.

A fentiek közül az elektromos hulladékok és az elemek teszik ki a legminimálisabb mennyiséget az égőkkel (pontosabban a már-nem-égőkkel) együtt. Ezeket nem gyűjtögetjük, hanem keletkezésükkor bedobjuk a megfelelő, központi tárolóba és kész.

A flakonokkal más a helyzet. Azoknak van egy külön polcuk a konyhaszekrényben és amikor már kellemetlen mennyiség gyűlt össze (kb. félévente), akkor egyben elvisszük a Coop-os visszaváltóba. Visszaváltáskor darabonként 0,5 - 1 - 2 kr-t kapunk. A művelet végén a gépnek meg kell mondani, hogy adja oda levásárolható kupon formájában vagy küldje el a rászorulóknak. Mi el szoktuk küldeni.

Visszaváltós automata. Nagy lyukon bedobáljuk a flakonokat, vonalkód alapján megmondja, hogy mennyit ér (külföldről származó dolgot nem fogad el). Kupon = zöld gomb; felajánlás = sárga gomb.

Ezek tehát nem igényelnek különösebb gondoskodást.

A üveg már más tészta (pici képzavar, nem baj, késő van). Azt a lakásban lévő kuka mellet gyűjtjük és ürítéskor megsétáltatjuk őket a központi tárolóhoz.
A három főkategóriával hasonlóan járunk el. A háztartási hulladékot (mindenféle maradványok, csúfságok és gusztustalanságok, amik nem férnek bele egyik korábbi kategóriába sem) 2-3 naponta ürítjük.
A papírt hasonlóan 2-3 naponta (lehetne ritkábban is, ha venném a fáradtságot és aprítanék, de ennyire azért még nem vagyok lelkes). Nem tudom, hogy normális-e, de az italos dobozokat (tej, gyümölcslé,...) ki szoktam öblíteni.
A műanyag a legkellemesebb, mert azt csak 1-1,5 hetente kell elvinni.

A műanyagos kukában és a háztartásiban értelem szerűen használunk szemeteszacskót. A papírosba nem, azt kukástul viszem ki és borítom be a nagy-papíros-kukába (úgy láttam, hogy mindenki így tesz).

Ennyit rólunk... (remélem nem untátok nagyon) ;)

A központi tároló
Ennek eddig két fajtájával találkoztam. Az egyik szerintem az állami tároló, ebből településenként minimum egy van. Flenben eddig 2-t láttam, de ez nem zárja ki, hogy még van 15 másik is.
Ezek a már korábban említett apró nyílás miatt nem túl kényelmesek (meg kell küzdeni egy-egy jobban teletömött zacskó esetén, de szerencsére a háztartási hulladékot nem ilyenekbe kell tuszkolni:

A másik típus, ami a társasházunk mellett van egy kis épületben:

Az ajtóból készült a panorámakép. A kis, piros dobozokba mennek az elemek és égők. A mellettük lévő 2 zöld kukába a háztartási hulladék. A bal "felső" sarokban lévőbe (kék) a papír. Pont szembe van a konzervdobozoknak és egyéb fémhulladékoknak fenntartott kuka. Mellette a jobb felső sarokban 1-1 kuka a színes és színezetlen üvegnek. Közvetlen mellette lévőbe a műanyagok mennek, majd az újságok. Végül a szélső két zöld megint a háztartási hulladéknak ad átmeneti menedéket.

Minden kuka fölött ott a felirat, hogy könnyű legyen megtalálni a megfelelő kukát (egy gyors betekintés után sem lenne igazán bonyolult a feladat, de miért fáradjunk a fedelek emelgetésével?).

Van még az ajtón egy lista, ami részletesen leírja, hogy mit és hová kell dobni:

Létezik egy sokkal nagyobb, valódi szeméttelep is, de ott még nem jártam. Ezeket Återvinningscentral-nak hívják. Lényegük, hogy autóval be lehet hajtani, majd a megfelelő konténer mellett megállva bedobálni a felesleges dolgokat és továbbhajtani a következő konténerhez. Valahogy így:
Ez pedig a valóságban (elég új lehet :) ):

Megéri-e?
A válasz nagyon egyszerűen: igen!
Egyrészt megvan az embernek az az érzése, hogy tett valami apróságot a környezetért; másrészt ezzel az állam rengeteg pénzt spórol meg és nem kevés energiát állít elő.
Olyannyira jól működik a hulladékgazdálkodás, hogy egy tavaly októberi cikk szerint Svédország 800.000 tonna szemetet importál a környező országokból, hogy legyen mit elégetni az erőművekben.

Svédország 20%-ának fűtési energiáját nyerik ki ilyen módon a hulladékból (810.000 háztartás), a maradékból pedig negyedmillió háztartást látnak el árammal.
A cikk szerint Norvégia fizet azért, hogy a svédek elégessék a hulladékukat és az égetés után visszamaradt, mérgező anyagokat is tartalmazó hamut is visszakapja.

2009-ben Svédország lakosonként mindössze 7 kg szemetet "ásott el", míg pl. az Egyesül Királyság 260 kg-ot. Szintén ezt a két országot összehasonlítva éves szinten, lakosonként 235 kg-ot égettek el (és alakítottak energiává) a svédek, míg az angolok csak 9 kg-t.

"Szerencsére" néhány ország Európában egyáltalán nem foglalkozik ezzel, így a közeljövőben nem kell félni attól, hogy Svédország kifogy a drága szemétből...

2013. augusztus 26., hétfő

A vándor

A napokban észrevettem egy kb. 3 mm átmérőjű vérhólyagot a sérült kézfejemen. Nem foglalkoztam vele, gondoltam valamivel megsértettem; majd elmúlik.

De nem múlt, így kiszúrtam, hogy egy kis levegőhöz jusson.

De még mindig nem akart jobb lenni, ezért úgy döntöttem, hogy macerálom picit. Ez már meghozta a várt eredményt, némi régészkedés után előkerült a bűnös: egy nagyjából 1 mm-es, félhold alakú csontszilánk kívánkozott a szabad levegőre.
Kiszabadítottam hát börtönéből, másnapra már csak egy kis heg marad, ma pedig már nyoma sincs a dolognak.

Ami elképesztő, hogy kb. 1,5 évet vándorolt a kezemben a szilánk ide-oda vagy csak egyenesen kifelé, nem tudom.
Ez volt egyébként összesen a harmadik ilyen jellegű esemény a baleset óta. Először (pár hónap után) egy érszorító kis kapcsot lépett a távozás mezejére, majd úgy egy évvel később egy a mostanihoz hasonló csontszilánk hagyott el végleg.

Az érszorító valami ilyesmi volt (talán ennél is kisebb, de több tucat van belőle még a kezemben):

2013. augusztus 24., szombat

Vezetőségi értekezlet, tanfolyam és az elmúlt hét

Csütörtökön túlestem az első vezetőségi értekezleten (már ha egy möte a főnökökkel annak számít). 1,5 órás volt, svéd möte viszonylatban nagyon rövid, de úgy elfáradtam a végére, hogy be akartam bújni utána az asztal alá, hogy aludhassak :)

Érdekes volt, olyan dolgokba / folyamatokba pillanthattam bele, amikre a gép mellett állva semmi rálátásom nem volt. félreértés ne essék, most sincsen sok mindenről, de talán egy lépéssel közelebb kerültem. Majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.

Már vannak ötleteim, illetve majd kicsit körülnézek itt-ott, hogy mi az, amit más cégek másként csinálnak, mert szemmel láthatóan vannak dolgok, amiken javítani lehetne (és talán kellene is).

Furcsa volt azt is megtapasztalni, hogy míg eddig csak jöttem-mentem a műhelyben és a gyár egész területén; most már mindent próbálok úgy szemlélni, hogy vajon jól működik-e, lehetne-e javítani rajta valamit vagy gyorsítani a folyamatokat (anyagkezelés, raktározás, rajzok kiadása...).

Fél év múlva megmondom, hogy tart-e még a lelkesedés, illetve vevők voltak-e az ötleteimre :)

GibbsCAM tanfolyam
A héten az is kiderült, hogy szeptember 24-25-én megyek Stockholmba, a másik technikussal együtt, tanfolyamra. 2 nap, természetesen a cég mindent fizet.
Addig megpróbálok felkészülni a tanfolyamra, előkaparni a korábban tanultakat, hogy ne megint a nulláról kelljen kezdenem.

Érdekes volt, mikor mondtam bent, hogy otthon kicsit gyakorolgatok, szinte rám förmedtek, hogy minek akarok én otthon ezzel foglalkozni, azért megyek a tanfolyamra, hogy ott tanuljam meg vagy hozzák elő az emlékeimet. Ez is egy hozzáállás.


Volt egy kis bonyodalom a nevem miatt is. Meg kellett adni a tanfolyamhoz, de nem nagyon boldogultak vele, így le kellett betűzni. A főnököm (ő a másik technikus, de az egyszerűség kedvéért legyen a főnököm, mert úgyis azt fogom csinálni, amit ő mond) meg is jegyezte, hogy "Szüksz? It sucks!" Aztán jót röhögtünk rajta. Tény, hogy ez egy abszolút alkalmatlan név az itteni élethez, amúgy is csak apámra emlékeztet, úgyhogy mindenképpen menni fog a levesbe. Már csak egy rendes vezetéknevet kellene találni helyette.

Ha már a nevek, velünk, magyarokkal, rengeteg gond van :) A cégnél a következő nevek fordulnak elő: Gyula, Lajos, Zsolt és Barna. A kettős mássalhangzókkal nem tudnak mit kezdeni. Így lesz, fonetikusan írva):
Gyulából Güla (ami nagyjából sárgát jelent). Lajos-ból az egyik kolléga csinálj Lajon-t, ami az oroszlánra hajaz. A Zsolt esélytelen a zs miatt, így Szolt lesz belőle (ez ugye a sóra hajaz) és a Barna ugyan kiejthető, de a "gyerekre" hasonlít. A Szűcsöt pedig már részleteztem...

Közös evés / kávézás az irodában dolgozókkal
Kávézás tekintetében a korábbi gyakorlatot folytattam tovább: kávé a földszinten lévő étkező (egy kisebb szoba) automatájából, majd vissza az irodába (korábban a gép mellé) és heves internetezés közben a behurcolt szendvics elfogyasztása a kávéval.
Mint kiderült, ez a továbbiakban nem nagyon fog menni, mert a két hét alatt már három alkalommal szóltak rám, hogy menjek az emeleten lévő étkezőbe (egy kis étkezősarok mondjuk 10-12 főnek - vendégeknek és az irodában dolgozóknak). Nyilván nem erőszakosan, csak megjegyezték, hogy a fenti kávé finomabb, igyam azt. De hívtak már ebédelni is.

Jólesik ez a fajta törődés, nem akarják, hogy elkallódjak vagy kiközösítve érezzem magam.

Hagyatéki tárgyalás
Erről már régen volt szó. Szépen halad az ügyünk, csak picit lassan. Időnk viszont van, nekünk dolgozik minden eltelt pillanat, szóval nem aggódom.

Spanyolország - El Camino
Jövő pénteken utazunk! Már nagyon várjuk, reméljük elég volt a felkészülés. Majd részletesen beszámolok róla, ha hazajöttünk 9-én (bejegyzést róla szerintem csak a rákövetkező hétvégén fogok írni, mert megjövünk hétfőn délután és másnap reggel már megyek dolgozni.

Kellemes hétvégét!

2013. augusztus 20., kedd

A svéd politikusok fizetése

Mindig, minden évben, a választásokhoz közelítve pedig még inkább téma a politikusok fizetése. Lassan mindkét országban jönnek a választások (itt csak szeptemberben), ezért gondoltam, hogy összeállítok egy listát a svéd politikusok "alamizsnájáról":

Valamiért nem tudtam táblázatot készíteni itt, úgyhogy fapados módszerrel (Excel + prtsc) készült. :(

A legmagasabb fizetése (értelem szerűen) a miniszterelnöknek van. A 165.300 kr bruttóból nagyjából 87.000 kr nettó marad. Ennél lényegesebben rosszabbul, járt a védelmi miniszter, aki éppen csak a létminimum fölött keres :) Az ő bruttója 70.708 kr, amiből kb. 43.500 kr marad.
A listában szereplő politikusok átlagfizetése 114.469 kr bruttó, amiből 63.676 kr marad. Jól látható, hogy azért az éhenhalás nem fenyegeti őket.

A svéd átlagfizetés 2010-ben kb. 28.400 kr volt, tehát egy átlagpolitikus egy átlagember bérének kb. négyszeresét keresi.

Pártok (zárójelben az utolsó választáson elért %):
M = Moderata Samlingspartiet (mérsékelt párt, 30,66%);
C = Centerpartiet (centrumpárt, 6,88%);
FP = Folkpartiet Liberalerna (liberális néppárt, 6,59%);
KD = Kristdemokraterna (kereszténydemokraták, 5,44%).
Ez a négy párt alkotja a kormányt így értelemszerűen az ő soraikból kerülnek ki a miniszterek is.

Az ellenzék pedig:
SD = Sverigesdemokraterna (svéd demokraták, 5,73%);
S = Socialdemokraterna (szociáldemokraták, 32,09%);
MP = Miljöpartiet (zöldek, 7,16%);
V = Vänsterpartiet (baloldali párt, 5,44%).

2013. augusztus 17., szombat

Munkahelyi pillanatok

Mióta visszamentem dolgozni, sokkal több inger ér (milyen meglepő, igaz? :) ). Ezekből szeretnék megosztani párat:

A skåneiek...
Már nem emlékszem pontosan a háttérre, de két svéd kolléga között szóba került az egyik, skånei cég. Valami elégedetlenség volt velük kapcsolatban, amire az egyikük viccesen megjegyezte, hogy azok nem is svédek, azok dánok! :)

... a németek...
Az egyik géphez rendelni kellett néhány alkatrészt, aminek a gyártója Németországban van. Hirtelen jött ötlet lehetett, de a főnököm megkérdezte, hogy beszélek-e németül. Természetesen nem :) Mivel azt gondoltam, hogy ő igen, visszakérdeztem. Azt mondja: Persze! De csak azt tudom, hogy Scheiße! Ez még önmagában nem jelentett volna különösebben emelkedett hangulatot, de mikor bejött az irodába az ő főnöke is és tőle is megkérdezte, hogy tud-e németül, ő is azt válaszolta, hogy a Scheiße-t tudja a legjobban, bár középiskolában tanult németül és így azért tud mást is.
Miután kifutott ez a téma, még a (kisebbik) főnököm mondta, hogy nagyon részletesen kell nekik megírni, hogy mit szeretnénk, mert ezek németek, velük csak így lehet... :)

... és az új feladat
Jelen pillanatban azt a megbízást kaptam, hogy csináljam meg a standardizálást a gyártmányokhoz. Ez nem tűnik vészes feladatnak... első ránézésre. De mikor belegondoltam, hogy elég sok egyedi munkánk is van, azon nem sok standardizálni-való van. Mindegy, el leszek vele. Ezt jeleztem is az ügyvezetőnek, azt mondta van idő.
Mikor elkezdtem körbejárni és kicsit beszélgetni a kollégákkal, az egyikük mondta, hogy ha adok neki egy kitöltetlen nyomtatványt, akkor a következő munkánál szívesen kitölti nekem és csak be kell gépelnem. Szuper, gondoltam, mert mégiscsak ő tudja, hogy hogyan (esztergályos, amihez eddig nem sok közöm volt). Rögtön mondtam is az irodában, hogy így gondoltuk, van-e bármi ellenvetésük (én ilyen kis lelkiismeretes vagyok, mindig, mindenre engedélyt kérek :) ). Mikor meghallotta a főnököm, felröhögött, hogy a 3. napon már tudom, hogyan dolgoztassam az embereket magam helyett. :)

Szakszervezet-váltás
Az irodai munkához másik szakszervezet is tartozik. Eddig a fémmegmunkálók szakszervezetének voltam oszlopos tagja (IF Metall), de mostantól az irodai dolgozókét fogom erősíteni (Union). Az előnyök és hátrányok tekintetében nem vagyok teljes körűen tájékozott (nem csak szakszervezeti, hanem semmilyen tekintetben), de eddig nagyjából így alakul a dolog:
- nem kapom a havi 8 óra komptidet (azt nem tudom, hogy az egy-műszakosoknak járó havi 4 órát adják-e);
- csökken a szakszervezeti tagdíj, a jelenlegi 660 kr helyett csak 275 kr lesz (ráadásul ez fix, míg a másik bérfüggő volt);
- (lehet, hogy csak pletyka), de az eddigi 23 nap fizetett szabadság helyett 30 nap lesz (egy-műszakosok 25 napot kapnak);
- elveszítem a műszakpótlék egy részét (de lehet az egészet is), mert az irodistáknak (elvileg) csak 7 és 8 között jár a vélhetően éjszakai pótlék (itt ezek a pótlékok "kényelmetlen munkaidő" néven futnak);
- lehet, hogy nem fizetik majd a bejárást (ezt nehezen hiszem, csak hallomásból tudom);
- ha elveszítem a munkahelyemet, akkor a fizetésem 80%-át adják, mint munkanélküli-segélyt. Ez a jelenlegi fizetésemmel számolva is kb. 20%-os növekedést jelent, ami mindenképpen jól hangzik (de remélem sosem kell felhasználnom :) ).

2013. augusztus 14., szerda

Az első attrocitás

Sajnos megtalált minket is a helyi, menekült szubkultúra. :(

Nóri hétfőn délután, szokásának megfelelően, futni indult. Futás közben összetalálkozott egy négy fős, bevándorló / menekült férficsoporttal. Mikor elhaladt mellettük, azok először csak "gyengéden" szólogattak be: Dugjunk! és Jó a segged! szintű okosságokat. Később viszont már azt is kilátásba helyezték, hogy Utánad megyünk és megdugunk!

Szerencséje volt, mert nem sokkal korábban elkezdett szakadni az eső, én pedig gondoltam meglepem és elé megyek autóval, hogy ne ázzon bőrig. Pár pillanattal azután értem oda hozzá, hogy a második beszólást megejtette az intelligens csoport.
Nem tudom, hogy történt volna-e bármi, ha nem megyek elé, de az emberekből bármi gonoszságot ki tudok nézni, az ilyenekből pedig még a bárminél is többet.

A dolog másnap, mikor Nóri a suliba ment (tehát fényes nappal, délelőtt, forgalmas helyen) is megtörtént. Azóta szerencsére nem (de még csak további egy nap telt el).

Eléggé ki vagyunk / voltunk akadva a dolog miatt. 

Mit lehet ilyenkor tenni?
A rendőrségen azért jelentettük a dolgot, hogy tisztában legyenek vele.

Vettünk gázspray-t, ami vagy segít, vagy nem, mindenesetre van "hozzá" egy 110 dB-es vinnyogó is, ami talán átmeneti meglepődést okoz, míg kereket oldhat.

De ettől még imádjuk Svédországot! :)

2013. augusztus 12., hétfő

Előléptetés

Olyanról már hallottam, hogy valakit távollétében elbocsátottak, de olyat még nem nagyon, hogy valakit távollétében léptettek volna elő. Nos, velem megtörtént ez a váratlan és talán egyúttal szerencsésnek nevezhető helyzet.

De ne szaladjunk ennyire előre, mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy nagyon pici előzménye azért volt: még a nyári szabadságolási időszak előtt (június végén) bent jártam a munkahelyemen és jeleztem a "jó hírt", miszerint még nem forrt össze teljesen a csont a mutatóujjamban és ezért további kényszerpihenőre vagyok ítélve. Tudomásul vették a dolgot, ha várni kell, hát várni kell. Azért megjegyeztem, hogy a "szabadság" alatt szeretném feleleveníteni a korábban megszerzett (de nem túl mély) CAD/CAM ismereteimet. Ennek látszólag örült a termelési igazgató, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget.

Elmúlt a "nyár", múlt hétfőn ismét bent jártam, hogy jelezzem, érzem magamban az erőt arra, hogy a következő hétfőtől (azaz mától - 2013.08.12.) újra csatasorba álljak. Mondtam, hogy délutános leszek, mennék vissza a gépre.
Ekkor jött a "meleg zuhany :)": mondta a főnököm, hogy beszélt az ügyvezetővel és úgy döntöttek, teljesen új munkakört kapok, bekerülök az irodába, rajzolni fogok, programokat írok és figyelem a termelés a számítógépen (erről egyelőre nem sok elképzelésem van, de majd megtanulom). De természetesen nem erőltetik, gondolkodjak rajta egy hétig és majd ha visszajövök, akkor megint leülünk és beszélünk róla.

Ma pedig leültünk és beszéltünk róla. Termelési technikus leszek (egy már van a cégnél, de kell mellé valaki, aki tehermentesíti, mert nagyon sok a dolga). Áldását adta az ügyvezető és a tulaj is (aki jelenleg a projektvezető a cégnél).
Elmondták, hogy általában 10 év gyakorlattal szokták ilyen pozícióba felvenni az embert és habár nekem csak két év van, de vannak alapjaim (főiskola) és úgyis ezzel foglalkoztam a nyáron (mármint a rajzolással). Ezen kívül van elég sütnivalóm is, úgyhogy esetemben eltekintenek attól a 8 hiányzó évtől. Bevallom, ez eléggé jólesett...

Az egyik első feladatom az lesz, hogy elküldenek egy GibbsCAM tanfolyamra, mert az nem árt. Valóban nem, mert ugyan egy időben szórakoztattam magam vele otthon, de ez messze van a szakszerű ismerettől. :)

Ma kaptam egy számítógépet is, elvégre a CAD/CAM nem kifejezetten papíron végzendő feladat. Nem egy erőmű, mondhatni kifejezetten lassúcska és öreg gép, de ezt majd úgyis látni fogják, ha majd mindennapos feladatommá válik a dolog és biztosan kapok egy erősebbet.

Volt két, gyors, papíron végezhető feladatom is: egy hidraulikus préshez kell szerszámot terveznem az lemezmegmunkáló műhely igényeinek megfelelően. Nem volt kihívás, mert tulajdonképpen egy már meglévő szerszámot alapul véve szeretnének egy cserélhető fejes formát.
A másik már valamivel érdekesebb volt, de semmivel sem nagyobb kihívás: egy új termék esztergálásához kell egy tartót csinálni. A rajz alapján gyorsan kitaláltam, hogy hogyan kellene, finomítottam rajta kicsit és kész is volt. Ezzel zártam a napot.

3 hónap és 20 nap után mentem vissza dolgozni. Már az egész napos svéd kommunikáció is elfárasztott, a rohangászásról nem is beszélve. Újra meg kell szokni a dolgokat, nem vitás :)

2013. augusztus 9., péntek

Téli nyaralás... mert megint nem bírtunk magunkkal

Úgy alakult az életünk, hogy ugyan még a soron következő nyaraláson (El Camino + Kanári-szigetek) sem vagyunk túl, máris lefoglaltuk a rákövetkező nyaralást.

Nóri, jó szokásához méltón, nézegette a hajóutakat a neten és talált egy visszautasíthatatlan ajánlatot (kedvezményes áron, előfoglalással): 7 nap a Karib-szigetek déli részén, február elejétől.

Egyelőre ott tartunk, hogy tudjuk a menetrendet és kinéztünk pár parti programot (shore excursion).

Menetrend
0. nap: Indulás San Juanból (Puerto Rico), 22:00-kor;
1. nap: 7:00 - 17:00 St. Thomas (Amerikai Virgin-szigetek);
2. nap: Hajózás a tengeren;
3. nap: 8:00 - 17:00 Barbados;
4. nap: 8:00 - 17:00 St. Lucia;
5. nap: 8:00 - 18:00 St. Kitts;
6. nap: 8:00 - 17:00 St. Maarten;
7. nap: Érkezés San Juanba, 7:00-kor.

A tervezett programok pedig
a) Sznorkelezés Barbados-on, ahol tengeri teknősöket és hajóroncsokat lehet nézegetni.
Egy rövid eligazítást követően a déli parton lévő Carlisle Bay-nél "roncsvadászat", illetve a tengeri élővilág felfedezése lesz a program. Sznorkelezés után tengerparton heverészős program.

b) Vulkántúra és "sárfürdő" St. Kitts szigetén.
Itt egy kilátót nézünk meg (Morne Fortune), utána két halászfalun keresztül, hogy végül egy forró sárfürdőt vehessünk a Sulfur Springs-nél.


c) ATV túra St. Maarten szigetén.

A hajó
A hajó, amivel utazni fogunk a Carnival Valor. Ez egy 20.000 tonnával nehezebb, de 3 méterrel rövidebb hajó, mint az MSC Poesia volt (amivel idén télen hajóztunk). De ezen van csúszda is! :)

A kabinunk az egyik alsóbb fedélzeten lesz, mert egyrészt ott kevésbé imbolyog, másrészt a felettünk lévő szinten is hálókabinok vannak, ami azért jó, mert lehetne pl. disco is (ha egyel fentebb lennénk, ott disco lenne a fejünk fölött. :)
A legfelső kabinokhoz pedig... hogy mondjam... nincsen kedvünk ($).

Hétfőtől pedig újra dolgozom, hogy megkeressem rá a pénzt :)

2013. augusztus 8., csütörtök

"Daniel herceg beszéde"

A minap olvasgattam kicsit a svéd állampolgárság megszerzéséről, illetve az ahhoz kapcsolódó ceremóniáról. Megint nagyon foglalkoztat a dolog, nagyon szeretném már, de türelmesnek kell lennem még nem egészen 3 évig.

Nem tudtam, hogy van hivatalos ceremónia azok számára, akik megkapják az állampolgárságot. Minden évben június 6-án (Svenska flaggans dag - I. Gusztáv trónra lépésének ünnepe), rendezik meg az előző évben állampolgárságot szerzett emberek számára.

Abban nem vagyok biztos, hogy minden megye, minden kommun-jében tartanak-e ilyen ünnepséget vagy csak a nagyobb városokban van ilyen (Stockholm, Malmö...). Mindenesetre ha majd nekünk is lenne, boldogan elmennénk rá, mert mégiscsak egy álom válna kézzelfogható valósággá.

Amiért viszont ez a bejegyzés született, az a Daniel herceg (ha valaki nem emlékezne rá: ő Victoria hercegnő férje) által elmondott beszéd a 2012-es, malmö-i ceremónián:

Att vara svensk är ingen viss hudfärg eller hårfärg.
Att vara svensk är ingen speciell dialekt eller accent.
Att vara svensk, det är att dela ett språk.
Det är att dela en plats på jorden.
Och det är att dela en gemenskap.

Ni får nu som svenska medborgare ett ansvar för denna gemenskap.
Jag vill uppmuntra er att ta detta ansvar på allvar.
För vi behöver er.
Vi ser fram emot att fortsätta ta del av era erfarenheter och era bidrag till vår gemenskap - både genom ert entreprenörskap, genom ert deltagande i föreningsliv och organisationer - och genom ert bidrag till vår kultur.

Ni är inte gäster i detta land.
Sverige tillhör er.
Och ni tillhör Sverige.
Å den Kungliga Familjens vägnar är det med stolthet jag -  här i Malmö på Sveriges nationaldag den 6 juni 2012 - hälsar er välkomna som svenska medborgare.

Szabad fordításban pedig (nem vállalok felelősséget érte, sosem voltam jó "műfordító"):


Svédnek lenni független a bőr- vagy hajszíntől.
Svédnek lenni független a tájszólástól vagy akcentustól.
Svédnek lenni annyi, mint osztozni egy nyelven.
Egy helyen a Földön.
És egy közösségen.


Most már, mint svéd állampolgárok, felelősséggel tartoztok a közösségért.
Mindannyiótokat arra bátorítalak, hogy vegyétek komolyan ezt a felelősséget.
Mert szükségünk van rátok.
Továbbra is kíváncsiak vagyunk a tapasztalataitokra, a hozzájárulásotokra a közösségünkhöz - mind a vállalkozószellemeteken, mint a szövetségekben és szervezetekben való részvételeteken keresztül- a kultúránkhoz.


Nem vagytok vendégek ebben az országban.
Svédország hozzátok tartozik.
És ti Svédországhoz tartoztok.
A Királyi Család nevében - 2012. június 6-án, Svédország nemzeti ünnepén - üdvözöllek titeket, mint svéd állampolgárokat.

Nyilvánvaló, hogy ez egy protokolláris szöveg és nem feltétlenül van összhangban a svédek hozzáállásával. Annyira semmiképpen sem, mint mondjuk Kanadában vagy az Egyesült Államokban. Ellenben mégis szimbolizál valamit számomra. Egy új életet, egy boldogabb életet, lehetőségekkel, megvalósuló álmokkal. Egy új hovatartozást... valamit, amit már majd soha nem vehetnek el tőlem (és amiért megdolgoztam).

2013. augusztus 5., hétfő

Indulatosan - svédül

Ha már egy ideje másik országban él az ember, óhatatlanul is szembetalálkozik a helyi káromkodásokkal.
Vigyázat! Korhatáros tartalom következik!

Mint minden népnek (nyelvnek), a svédnek is megvannak a maga csúnya szavai, bár nehéz lenne összerakni egy, a magyarhoz csak egy kicsit is hasonló, akár több soros, ízes (vagy szaftos, kinek hogy tetszik) káromkodást.
Nem tűnik különösebben nehéznek magyarul összerakni egy 9-10 válogatott finomságból álló, többszörösen összetett mondatot, amellyel nem éppen kedveskedni szeretne a másiknak.

A svéd nyelvben ilyen nincs, de lehet csak én nem találtam / hallottam még.

Amivel viszont elég sűrűn találkozhatunk (zárójelben a nagyjábóli kiejtés - profik általi tanácsokat szívesen fogadok):
Fan (fán), illetve fy fan (fifán) - kb. a magyar "Francba!" vagy "Fenébe!" felkiáltásnak felel meg
Fan också (fán okszó) - ez nagyjából megegyezik a fentivel, kiegészítve egy "is"-sel: "Fenébe is!".
Skit (hit - az "sk" a svéd kiejtés egyik achillesz-ina a nyelvtanuló számára) - sz@r
Jävla (jevla) - ennek millió jelentése van. Az egészen finomtól a "kib@szott"-on át, de hétköznapi értelemben belefér egy sima "nagyon" fokozásnak is, mert sokszor minden indulat nélkül kerül egy-egy melléknél elé.

Nem egyszer hallottam pl. a jävla bra kifejezést, ami egészen ártatlannak tűnik, ugyanakkor előfordul a jävla skit is, amit jó helyen hangsúlyozva már egy viszonylag cifra káromkodás is lehet (mondjuk mikor a lábunkra esik a rézkalapács :) ). 

Helvete (helvete) - talán az egyik legenyhébb svéd indulatszó. Jelentése: pokol / pokolba.
Satan - nem árul el mit jelent! :) Annyit azért mégis, hogy ezt jellemzően emberre mondják, de eddig csak TV-ben láttam, felirat gyanánt, előben nem hallottam (egymásnak nem mondják, akkor nagyon csúnya lehet a jelentése :) ) 

Kuk és fitta - ezek a nemenkénti nemi szervezek jelölik. Még nem hallottam élő szóban, de attól még léteznek.

Hallottam még a kronsoppa kifejezést (krunszuppa), amit nem biztos, hogy így kell írni. Akkor használják (a kollégák), amikor kártyázunk és valaki tetemes hátránnyal (lapmennyiséggel a kezében) veszít. Jelentése (magyarázat alapján) királyi szop@s; (szótár szerint) korona leves :) Hajlok az előbbire :D

Van néhány igen durva indulatszavuk is. Ezt is jellemzően filmfeliratokban lehet látni:
Sjutton (hutton, de az "sj" is ugyan az a kategória, mint az "sk", szóval majd kijavít valaki, mert nincsen rá magyar betű) - tipikusan az  szó, amit a filmben elhangzó "What the fuck!?" helyett írnak. Jelentése: 17, igen! Tizenhét. Hát nem könnyfakasztó? :) 
Tusen (tüszen) - ugyan az a használata, mint a sjutton-nak, igazából csak a választékosság miatt létezhet. Jelentés: 1.000, igen ezer.

Biztosan lenne még mit írni, de az ennyiből is látszik, hogy nagyon messze állnak a magyarországi, változatosan csokorba rendezett odamondásoknak.
Az is jól látszik, hogy káromkodásaik nagy része vallási eredetű (helvete, jävla, satan), a többi inkább indulatszó, mint konkrét jelentéssel bíró dolog. Szintén érdekes, hogy a talán legjellemzőbb magyar anyázás egyáltalán nem létezik.

A angol nyelv általános ismeretéből adódóan természetesen elő-elő fordulnak angol káromkodások is.

Mivel nem vagyok egy káromkodós fajta, ezért ezen szavak használatát sem sikerült zsigeri szinten magamévá tenni. Néha kicsit furcsa is, hogy míg pár kollégának a "fan" egy teljesen elfogadható töltelékszó, addig tőlünk (apósomtól és tőlem) biztosan senki sem hall ilyesmit.

Azt is észrevetettem, hogy a cégnél a vezetők nem káromkodnak. A dolgozók minden további nélkül, de egy szint fölött már nem. Biztos Magyarországon is így van, bár ahol dolgoztam, ott nem mindennapi tirpák volt a nagyfőnök (tulaj), aki szépen tudta cifrázni. Konklúzió: a pénzzel nem jár együtt az igényesség. :)

Apósomék esete a barcelonai vízilabda döntővel

Egy viszonylag hirtelen jött ötlettől vezérelve apósomék elutaztak Spanyolországba, egy Barcelona melletti kisvárosba, több, mint egy hete. Semmiféle összefüggés nem volt az idei vizes világbajnoksággal, amit véletlenül ugyan abban az időben, Barcelonában rendeztek. El is tartott pár napig, míg realizálódott bennük, hogy mibe (vagy inkább mi mellé) csöppentek.

Végül aztán múlt pénteken, nem sokkal a női vízilabda válogatott bronzmeccse előtt felhívtak, hogy ha tudok, vegyek nekik jegyet a másnapi döntőjére a férfiaknak. Természetesen nem tudtam, már minden jegy réges-régen elfogyott.

Végül szombaton, délután 4 körül hívott apósom, hogy megvannak a jegyek, mennek a döntőre! Eszméletlen! Nagyon irigykedtünk ám! :)

De hogyan szereztek jegyet?
Nem kell apóst félteni, ha kreativitásra van szükség. Fogta a pólóját és ráírta, hogy jegyet szeretne venni a döntőre. Aztán ráírta a sapkájára is:

Az egész napot a rendezvény helyszínén és a környéken töltötték, hogy biztosan sikerrel járjanak. Közben szurkolótábor is alakult, akik időnként megkérdezték, hogy hogy állnak a projecttel és mindig nagyon megörültek, amikor sikert értek el :)
Az egyik jegyet egy olyan pár adta nekik, akiknek valamiért 3 jegyük volt, így a felesleges harmadikat ingyen odaadták.
A másikat már nem emlékszem, hogy kitől szerezték, de mintha egy olasztól vették volna 50 EUR-ért, mondván neki már nem aktuális (lévén nem jutottak be a döntőbe).

A szurkolás viszont nem szurkolás zászló nélkül! Kellett egy zászló is. De honnan? Magyar zászlót nem sokat árulnak Spanyolországban, így ez a lehetőség kiesett. Viszont az olaszok már végeztek a szurkolással, így Gyula (apósom) olasz csoportokat kezdett el felkutatni, hogy elkérje a zászlójukat.
Talált is egy idősebb embert, aki a fiával nézte a meccseket. Odalépett hozzájuk és ékes angolsággal elmondta, hogy szeretné megvenni a zászlót.
Természetesen az olasz nem értette, mondta, hogy ez olasz zászló, nem magyar. Erre Gyula lelkesen mutogatta, hogy vízszintesen valóban olasz, de függőlegesen magyar!
Még mindig nem értette az öreg, de végül a fia elmagyarázta neki és így odaadták a zászlót (szintén ingyen).

A meccset végigörjöngték, az utána lévő bulin is ott maradtak, nagyon jól érezték magukat.

Azt hiszem tökéletes példája ez a történet a leleményességnek.

2013. augusztus 2., péntek

Hamarosan vége a szabadságnak

Nyár van... és a nyár Svédországban, az esetek 95%-ban, teljességgel ingerszegény. Mindenki szabadságon van, elutazik (a kollégák többsége az országot járja).

A mi esetünk ennél bonyolultabb, mert eszünk ágában sincs a kellemes-meleg 25-30 fokból egy még melegebb helyre menni. Így várunk... várjuk a nyár végét, hogy megjöjjön a kedvünk az utazáshoz (illetve várjuk már a hó végi El Camino túrát).
Pont emiatt a "pangás" miatt nincs is nagyon miről írni. Nem csinálunk jóformán semmit (amit mégis, arról írunk :) ).

 Ami talán hír értékkel bír, hogy a hétfői kontroll már jobb eredményt mutatott, így mehetek vissza dolgozni, amikor akarok. A héten még szabadságon van a cég, de utána majd bemegyek és szólok, hogy jönnék vissza mielőbb. Remélem a gépet kapom majd vissza, meglátjuk...

Még valami: mostanában elkapott a láz, hogy kicsit kutassak a családom felmenői (azon belül is az anyai) után. Nővérem elküldte (még nem kaptam meg) a családfánkat, ami 1618-ig van vezetve. Megpróbálom digitalizálni és majd megosztom veletek, hátha van, aki érdekesnek találja.

Kitaláltam azt is, hogy kicsit utánajárnék a dolgoknak, de ehhez Erdélybe kellene utazni, ami nem lesz a közeljövőben (amúgy is meg kellene nézni, mert állítólag csodálatos helyen vannak arrafelé is).

Addig is, kellemes hétvégét mindenkinek!