Csütörtökön túlestem az első vezetőségi értekezleten (már ha egy möte a főnökökkel annak számít). 1,5 órás volt, svéd möte viszonylatban nagyon rövid, de úgy elfáradtam a végére, hogy be akartam bújni utána az asztal alá, hogy aludhassak :)
Érdekes volt, olyan dolgokba / folyamatokba pillanthattam bele, amikre a gép mellett állva semmi rálátásom nem volt. félreértés ne essék, most sincsen sok mindenről, de talán egy lépéssel közelebb kerültem. Majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.
Már vannak ötleteim, illetve majd kicsit körülnézek itt-ott, hogy mi az, amit más cégek másként csinálnak, mert szemmel láthatóan vannak dolgok, amiken javítani lehetne (és talán kellene is).
Furcsa volt azt is megtapasztalni, hogy míg eddig csak jöttem-mentem a műhelyben és a gyár egész területén; most már mindent próbálok úgy szemlélni, hogy vajon jól működik-e, lehetne-e javítani rajta valamit vagy gyorsítani a folyamatokat (anyagkezelés, raktározás, rajzok kiadása...).
Fél év múlva megmondom, hogy tart-e még a lelkesedés, illetve vevők voltak-e az ötleteimre :)
GibbsCAM tanfolyam
A héten az is kiderült, hogy szeptember 24-25-én megyek Stockholmba, a másik technikussal együtt, tanfolyamra. 2 nap, természetesen a cég mindent fizet.
Addig megpróbálok felkészülni a tanfolyamra, előkaparni a korábban tanultakat, hogy ne megint a nulláról kelljen kezdenem.
Érdekes volt, mikor mondtam bent, hogy otthon kicsit gyakorolgatok, szinte rám förmedtek, hogy minek akarok én otthon ezzel foglalkozni, azért megyek a tanfolyamra, hogy ott tanuljam meg vagy hozzák elő az emlékeimet. Ez is egy hozzáállás.
Volt egy kis bonyodalom a nevem miatt is. Meg kellett adni a tanfolyamhoz, de nem nagyon boldogultak vele, így le kellett betűzni. A főnököm (ő a másik technikus, de az egyszerűség kedvéért legyen a főnököm, mert úgyis azt fogom csinálni, amit ő mond) meg is jegyezte, hogy "Szüksz? It sucks!" Aztán jót röhögtünk rajta. Tény, hogy ez egy abszolút alkalmatlan név az itteni élethez, amúgy is csak apámra emlékeztet, úgyhogy mindenképpen menni fog a levesbe. Már csak egy rendes vezetéknevet kellene találni helyette.
Ha már a nevek, velünk, magyarokkal, rengeteg gond van :) A cégnél a következő nevek fordulnak elő: Gyula, Lajos, Zsolt és Barna. A kettős mássalhangzókkal nem tudnak mit kezdeni. Így lesz, fonetikusan írva):
Gyulából Güla (ami nagyjából sárgát jelent). Lajos-ból az egyik kolléga csinálj Lajon-t, ami az oroszlánra hajaz. A Zsolt esélytelen a zs miatt, így Szolt lesz belőle (ez ugye a sóra hajaz) és a Barna ugyan kiejthető, de a "gyerekre" hasonlít. A Szűcsöt pedig már részleteztem...
Közös evés / kávézás az irodában dolgozókkal
Kávézás tekintetében a korábbi gyakorlatot folytattam tovább: kávé a földszinten lévő étkező (egy kisebb szoba) automatájából, majd vissza az irodába (korábban a gép mellé) és heves internetezés közben a behurcolt szendvics elfogyasztása a kávéval.
Mint kiderült, ez a továbbiakban nem nagyon fog menni, mert a két hét alatt már három alkalommal szóltak rám, hogy menjek az emeleten lévő étkezőbe (egy kis étkezősarok mondjuk 10-12 főnek - vendégeknek és az irodában dolgozóknak). Nyilván nem erőszakosan, csak megjegyezték, hogy a fenti kávé finomabb, igyam azt. De hívtak már ebédelni is.
Jólesik ez a fajta törődés, nem akarják, hogy elkallódjak vagy kiközösítve érezzem magam.
Hagyatéki tárgyalás
Erről már régen volt szó. Szépen halad az ügyünk, csak picit lassan. Időnk viszont van, nekünk dolgozik minden eltelt pillanat, szóval nem aggódom.
Spanyolország - El Camino
Jövő pénteken utazunk! Már nagyon várjuk, reméljük elég volt a felkészülés. Majd részletesen beszámolok róla, ha hazajöttünk 9-én (bejegyzést róla szerintem csak a rákövetkező hétvégén fogok írni, mert megjövünk hétfőn délután és másnap reggel már megyek dolgozni.
Kellemes hétvégét!
A munkaterén látom jól haladsz és szorítok neked, hogy minden sikerüljön, ahogy szeretnéd. Úgy érzem a szavaidból, hogy a svédek hozzáállása is pozitív és nagyon is befogadó. Nem is értem ezt a kettősséget, amit írnak róluk, hogy egyrészt zárkózottak, de közben a közösséget meg építik és erősítik.
VálaszTörlésAz El Camino-ra pedig, én mint régi túrás nagyon jó időt és sok élményt kívánok nektek. Egyszer talán majd én is neki vágok annak szép útnak. A filmet is láttam és nagyon tetszett. Valszeg sokat tett hozzá az El Camino amúgy is nagy népszerűségéhez.
Üdv
Imre
Szia!
TörlésKoszonom a jokivansagokat! :)
Ugy vettem eszre, hogy nem nagyon keverik a munkat a maganelettel. Joban vagyunk, beszelgetunk, de cegen belul csak nagyon kevesen tartanak kapcsolatot a kollegakkal.
A munkaban viszont segitokeszek es mindent megtesznek, hogy jol erezzuk magunkat (velem kapcsolatban mindenkepp).
Igy tehat valoban itt a kettosseg.
Nekem pont ez tetszik, bent tobbek, mint kollegak, de nem eroszakosak, hagyjak az embert letezni.
Megint egy masik csoport a csalados, akinek az szent es esze agaban sem lenne a hetvegejet is a kollegakkal tolteni.
Ettol aztan baratkozni nehez, dehat mindent nem lehet egyszerre :)
Azért barátságok biztosan vannak ott is, csak lehet azok is alaposabb és szorosabb kapcsolatok, mint idehaza, miután a kialakításuk nehezebb. Ez a fajta hozzáállásuk nekem is tetszik, remélem hamarosan én is megtapasztalhatom milyenek a munkakörülmények.
TörlésMég egyszer további sikereket.
Üdv
Imre
...de hogyan lépsz túl a kollegiális jó viszonyból egy barátságba/kapcsolatba? nem veszik tolakodásnak, ha kezdeményezel? vannak már ottani barátaitok? ha igen, ők hogy "lettek"?
VálaszTörlés(amúgy szia, Zsuzsa vagyok, első hozzászólásom ez nálad, de régebb óta olvaslak, mert nagyon érdekel, amiket írsz. Svédország is a lehetséges menekülési útvonalaim listáján van :))
Szia! :)
TörlésNem vagyok egy kifejezetten barátkozós, kapcsolatépítős típus; ezért nem tudok egyértelmű választ adni a kérdésedre.
Őszintén szólva már a barátságot is nehezen definiálom, mert életem során eddig csak alig néhány ember volt, akit a barátomnak nevezhettem.
Számomra, cégen belül, egy kollegális jó viszony már tökéletesen elegendő, nem feltétlenül törekszem többre. Egyébként az idő az, ami megoldja ezt a problémát is. előbb utóbb érezni lehet, hogy ki nyitott valami többre és ki nem.
A nyitottabbakkal el lehet kezdeni beszélgetni mindenféléről, próbálni viccelődni és érdeklődést mutatni a hubbijuk iránt. Ha szívesen mesélnek, akkor idővel be lehet dobni, hogy kipróbálnád te is, mert megtetszett.
Ha elég nyitott volt az illető, akkor úgyis el fog hívni valamikor és onnantól nyert ügyed van.
Az itteni barátok kérdésre sem könnyű válaszolni :) Jó ismerősök vannak, zömében nem svédek, hanem bevándorlók.
Az utcán nehéz összeszedni svédeket, munkahelyről egyszerűbb, nekem onnan is van néhány kolléga, akikkel jóban vagyunk.
Van nepáli ismerős, német, magyar, finn (svéd-finn) és svéd.
A nepáli és német ismerős SFI-ről lett, ott elég jól lehet ismerkedni, de némi szerencse is kell hozzá, mert 90% muszlim, akiknek jelentős része egyszerűen nem EU-kompatibilis (nagyon mások, más háttérrel, más gondolatokkal, célokkal, preferenciákkal). Kivétel természetesen ott is van.
Svédeket és finn-svédeket a legegyszerűbb munkahelyen találni, de ahhoz sokkal több idő kell :)
Magyarok minden bokorban vannak, akad, ahol 2-3 is :)
Kedvenc történetem erről, amikor bekopogott egy magyar a lakásba, hogy mi is magyarok vagyunk-e, mert látta a magyar rendszámú autót a háztömb előtt. :)
Ez még Bettnában volt, egy időben összesen 8 magyar lakott abban a 400 fős faluban (ma már csak 2).