2014. július 31., csütörtök

Bakancslista

A mai egy rendhagyó bejegyzés lesz.
 
A hosszas hallgatás után rögtön egy kéréssel fordulok hozzátok. Szeretném, ha ötleteket adnátok a bakancslistámhoz. Bárki, bármilyen ötlettel is áll elő, hálás leszek érte és ami a legfontosabb: nincs rossz ötlet, maximum átgondolást igénylő, ami további ötletek forrása lehet.
 
Ha összejön egy hosszabb lista, mondjuk minimum 50-75 tétellel, akkor közzéteszem őket egy posztban (kiegészítve a saját elképzeléseimmel és ha az ötletgazda engedélyezi, akkor nickkel együtt) és indulhat a megvalósítás (nem 3 nap alatt fog menni, de nem is ez a cél).
 
Köszönöm!

2014. július 5., szombat

A majdnem vitorlázás története

Jó régen nem írtam posztot. Azt nem merem egyértelműen kijelenteni, hogy nem is lett volna miről, de valahogy addig halogattam mindent, míg nem maradt semmire sem idő. Most igyekszem bepótolni az elmaradást.
 
Elsőként egy nagyon jól induló, ám csúfos véget ért, majdnem vitorlázás történetét osztom meg.
 
Már kiköltözésünk óta tartjuk (kisebb - nagyobb szünetekkel) a kapcsolatot egy Möldnalban élő magyar családdal. Nagyon sok dologban hasonlóan gondolkodunk, így adva volt, hogy megismerkedjünk egymással személyesen is. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy már a netes megismerkedésünktől kezdve szó volt arról, hogy ők meghívnának minket hozzájuk vitorlázni, cserébe mi is meghívjuk őket, mikor a környéken járnak; de erre egészen eddig várni kellett.
 
Úgy alakult tehát, hogy a Midsommarkor esedékes három napos hétvégén gurultunk le hozzájuk Möldnalba, ami egy Göteborggal összenőtt, de mégis önálló város.
 
Háttér: Nóri azon a héten megfázott a munkahelyén. Ez egyrészt a kifejezetten enyhe időnek (reggelente 10 fok) és a munkahelyén non-stop működő klíma miatt volt. Egész héten kétséges volt, hogy el merjünk-e indulni, de végülis csütörtökön este már jobban volt, így nekivágtunk pénteken a 400 km-es útnak.
 
Pénteken délben indultunk, fél 5 körül értünk oda, ha jól emlékszem. Hosszú és unalmas út volt, mint minden Svédországon belüli, autópályás túra (110 km/h nem éppen utazótempó, de szerencsére néha lehet fogni 1-2 "nyulat", akik mögött, ha rövid ideig is, de a 150 is elmegy. A lényeg, hogy ők legyenek a trafipax képén és ne mi :) ).
 
Tehát késő délután végre személyesen is megismerkedtünk Gáborral és családjával. Őszintén szólva meglepett az a nyitottság, amivel minket, sosem látott idegeneket az otthonukba engedtek. Mint később kiderült, rendszeresen olvassák a blogomat és a Határátkelőt is, így gyakorlatilag nekik már nem lehetett kérdésük rólunk, mindent tudtak, talán azt is, amit még mi sem :) Ellenben mi nem sokat tudtunk róluk, így bőven volt miről beszélgetni.
Kiderült például, hogy mindketten gyűjtjük az érméket, ami remek alapot adott egy kis érme nézegetésre és ámuldozásra a részemről. :)
 
Kaptunk szuper vacsorát is, majd estefelé nekiindultunk Göteborgnak. Itt kezdődtek a problémák. Mire beértünk, Nóri mondta, hogy nem érzi túl jól magát, ezért inkább visszamenne Gabival (Gábor felesége) a lakásba. Mi, fiúk, addig végigjártuk Göteborg főutcáját, elsétáltunk a kikötőbe, beültünk egy hajón lévő kocsmába és beszélgettünk. Mindenféléről, nagyon jól éreztem magam. Hajnali 1 körül indultunk vissza, ha jól emlékszem.
 
Másnapra 9 körülre terveztük az indulást a hajóhoz.
 
Közben Nóri küldött egy SMS-t, hogy nagyon rosszul van, jó lenne ha hazamennénk (ezt már csak ott vettem észre, de szerencsére kb. 10 perccel hazaérkezés előtt küldte). Az éjszaka nagyon rosszul aludt, rázta a hideg.
Reggel 8 környékén végülis jobb a békesség alapon bementünk az ügyeletre, mert még nem láttam ennyire ramatyul a leányzót. Ahhoz képest, hogy szombat volt és Midsommar, elég sok orvos ügyelt, szerencsére viszonylag gyorsan kapott Nóri egy saját szobát, ahol megvizsgálták, vért vettek tőle és kapott egy kis zacskós reggelit (az infúziót hívom így, mikor kórházban voltam, az első pár nap ilyenekkel "tápláltak").
Végülis valamikor 3 óra felé engedték ki, vesefertőzés volt a diagnózis, kapott rá antibiotikumot és fájdalomcsillapítót.
 
Eredetileg maradtunk volna vasárnapig Gáboréknál, de Nóri szeretett volna hazamenni a saját ágyába. Mint utólag kiderült, jól tettük.
 
Este 9.30 körül értünk haza, addigra megint nem volt túl jól a leányzó. Aztán egyre rosszabbul lett. 10 körül megmértük a lázát, 41 fok volt, ami már nem éppen a "nincs kedvem iskolába menni" típusú hőemelkedés. Átjött anyukája, együtt betettük a kocsiba, majd irány a katrineholmi kórház. Itt megint vér- és vizeletminta, antibiotikumok és lázcsillapítók következtek. Ismét megerősítették, hogy vesefertőzés van a dologban. Éjszakára benntartották, mert valóban nem volt jól szegény.
Másnap reggel 9 körül mehettem érte, akkor már jobban volt, de kiírták egy hétre, hogy eszébe ne jusson dolgozni menni.
 
Ma már szerencsére jól van, 10 napig szedte az antibiotikumot és a láz- és fájdalomcsillapítókat.
 
A vitorlázás sajnos elmaradt, de legközelebb bepótoljuk!
 
Közben én is összeszedtem egy kis fertőzést, Gábor bevezetett a Geocatching rejtelmeibe, úgyhogy nem fogok unatkozni a jövőben sem :)