Összezördülés

A napokban volt egy összezördülésem azzal a sráccal, akivel egy irodában dolgozom (és aki betanít éppen). Ez volt az első ilyen alkalom a 2,5 év alatt Svédországban, ezért gondoltam, hogy írok róla... bedobhatnám, hogy "itt sincs túrórudiból a kerítés", de nem teszem... :)

Történ egy reggelen, hogy a kollégám éppen egy műszaki rajzot szakértett (szerszámok, technológiák kapcsán), amikor beléptem az irodába. Odaléptem mellé és figyelni kezdtem, hogy mit és hogyan és miért csinál. Szándékosan nem szóltam hozzá, hogy ne zavarjam; nem is ez volt az első ilyen alkalom és eddig semmi problémát nem okozott.

Egyszer csak rám nézett, felkapta a rajzokat, belenyomta a kezembe és remegő hangon közölte, hogy

Nem állhatsz csak így itt és nem nézhetsz! Ezek a rajzok, válaszd ki a szerszámokat.

Majd szinte hisztérikusan kirohant az irodából, én pedig pár pillanatig álltam, mint akit fejbe vertek, hogy most akkor mi is történt pontosan?

Aztán eltelt fél óra... egy óra... két óra... végül nem sokkal dél előtt jött csak vissza. Addig csináltam a "hozzám vágott" feladatot.

Mikor felmerült valami kérdés, előzékenyen megkérdeztem, hogy kérdezhetek-e valamit... jobb ezt apránként adagolni (gondoltam). A pozitív visszajelzést követően odaléptem hozzá és feltettem a kérdéseimet. Semmi nyoma nem volt a korábbi kis összezördülésnek.

Miután láttam, hogy nem harap, megkérdeztem, hogy mi volt a probléma, mert még nem láttam ilyennek az itt töltött 2,5 év alatt.

Megint elkezdett remegni a hangja (és a keze), megint elmondta, hogy 

Nem állhatsz és nézhetsz, ha dolgozom! Ha dolgozom, akkor dolgozom. Ha te dolgozol, akkor te dolgozol. Ha együtt dolgozunk, akkor pedig együtt dolgozunk!

Ez eddig nem volt baj, illetve ha igen, akkor első alkalommal is szólhatott volna, felesleges volt ennyire kiakadnia rajta. Mindegy, jó bevándorlóhoz méltóan elnézést kértem, szent volt a béke, bár a nap további részében is kissé fagyos volt a hangulat.

Készülhettem volna a dologra, mert mikor a tanfolyamon voltunk együtt (GibbsCAM), mondta, hogy nagyon nehéz vele együtt dolgozni, eddig senki sem szeretett vele túl sokáig egy irodában ülni.

Ami viszont érdekes, hogy másnap mintha semmi sem történt volna, jókat beszélgettünk, segített sokat a munkában, tanított, minden olyan volt, mint előtte. Ezeket a hangulatváltozásokat viszont sajnos nem tudom követni. Szeretek konzekvensen jóban lenni valakivel vagy semlegesen viszonyulni hozzá. De az egyik nap így, másik nap úgy dolog nem nagyon megy. Illetve ment, mert ha ez az ára az együttműködésnek, akkor kénytelen leszek megszokni a dolgot :)

Nem tudom, hogy mennyiben volt valóban az én hibán a dolog, azt sem, hogy ennyire szörnyű dolgot tettem-e vagy csak a kollégám volt aznap hisztis (igazából ezer oka lehet, hogy rossz napja van). Én is tudok néha hülye lenni, mondjuk nem viszem be a munkahelyemre ha egy mód van rá.

Hát így vesztettem el a szüzességemet Svédországban, 2.5 év után :)