2012. szeptember 28., péntek

Beszámoló a magyarországi útról

A magyarországi program elég zsúfolt volt, nem nagyon volt időnk unatkozni:

Szerdán - 2012.09.19. - indultunk az esti RyanAir járattal Ferihegyre (tudom... tudom... de nekem a budapesti reptér már örökre Ferihegy marad :) ).
Hazafelé (Erdőkertesre) még beugrottunk a Varga Pék-hez, Veresegyházon, mert már nagyon ki voltunk éhezve egy remek kakaóscsigára és friss-ropogós kenyérre.
Onnan haza (éjjel fél 2-re értünk Erdőkertesre), majd alvás másnap 7-ig.

Csütörtökön - 2012.09.20. - a napot Nóri az erdőkertesi fogorvosnál kezdte. Mivel nincs magyar TB-nk, így fizetni kellett érte, kerek 4.000 Ft-ot (120 Kr).
Svédországban egy hasonló beavatkozás elvileg 1.000 Kr (33.600 Ft) körül mozog, így valamivel jobban jártunk. Még akkor is, ha hozzáadjuk a fejenkénti és oda-vissza számított nagyjából 5.000 Ft-os repülőjegyet.

Onnan elmentünk bevásárolni mindenféle hazait (füstölt sajt, téliszalámi, KENYÉR, ...), majd hazamentünk.

Délután 3-kor kezdődött a tárgyalás a budaörsi bíróságon. Kicsit nyögvenyelősen indult, de összességében maximálisan elégedettek vagyunk. A következő tárgyalás november 5-én lesz, de arra már szerencsére nem kell elmennem.
 
Tárgyalás után még picit beszélgettünk a Nővéremékkel, majd tovább indultunk a Budapesti Operettszínházba, ahol este a Rómeó és Júliát néztük meg.
Onnan már egyenesen Erdőkertesre mentünk.
 
Pénteken dél körül találkoztam PéZé-vel (a nem túl jól sikerült CNC tanfolyamon találkoztunk és kötöttünk életre szóló barátságot). Megmutatta a műhelyét és a gépeit (maró és esztergáló-maró gépek), majd részletesen beszámolt a gépeken végzett átalakításokról.
Lenyűgöző az a megszállottság, ahogyan a gépekről beszél, vitathatatlanul elhivatott és nagyon jó szakember!
Ha valakinek szüksége lenne a szakrételmére megmunkálási témakörben, akkor szívesen megadom a számát (már ha beleegyezik a kéretlen reklámba ;) ).
 
Délután 4 körül vettem fel Nórit az Aréna Plázánál, ahonnan vacsorázni mentünk. Mióta az eszemet tudom, ki akartam próbálni a Mátyás Pince éttermet, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél (Március 15. tér).
Nem éppen olcsó (annyit fizettünk, mint amennyit Svédországban szoktunk egy felső-közép kategóriás étteremben, vidéken), de az ár-érték aránya messze a legjobb az általunk eddig megismert éttermek körül.
Nóri roston sült csirkemell steaket evett fűszeres almapürével és vadrizzsel, desszertnek pedig házi szilvás rétest pálinkás aszaltszilva-raguval. Nekem előtel gyanánt reneszánsz töltött húsos derelye jutott fokhagymás-erdei gombás tejfölmártással, főételnek az elmaradhatatlan roston sült libamáj grillezett almával és tócsnival rétegezve, sült hagymaszálakkal. A desszert pedig somlói galuska volt... sikerült eléggé teleenni magunkat :)

 
Fent: megnéztük, ahogy a Szabadság szobor kétségbe esetten próbálja elhessegetni a Holdat a kezében tartott pálmaággal.
Lent: a kivilágított Erzsébet híd... nem a legjobb minőség, de azért felismerhető :)
 
 
Megfordultunk már néhány európai városban és el kell ismernem, hogy a budapesti hidak a maguk változatosságával a legszebbek között vannak.
Szintén ekkor állapítottuk meg, hogy Budapest egy szép város túrista szemmel. Lakni semmi pénzért sem laknánk ott, de ha van ideje és pénze az embernek beülni ide-oda, megebédelni itt-ott és csak bámészkodni, akkor egészen más benyomást kelt, mint amikor az állandó lótás-futás közepette robog keresztül rajta.
 
Rövid séta után irány haza...
 
Szombaton elmentünk Vácra a Váci Csokizóba, mert az Nóri egyik kedvenc helye és ha már lúd, legyen kövér alapon tetéztük az előző napi jóllakottságunkat.
 
 

Én csak egy vaníliás kávét ittam, de Nóri bevállalt egy mézeskalácsos forrócsokit.
 
Innen hazafelé vettük az irányt, mert nekem délután 4-kor jelenésem volt az egyik régi tanítványom családjánál.
Nem sokkal korábban ebédeltünk Nórival, így kicsit váratlanul ért, hogy ott is megetettek :) akárhogyan is, a tiramisu eszméletlenül finom volt, köszönjük!!!
 
Innen 8 körül értem hazam.
 
Vasárnap egész nap otthon voltunk, mert hihetetlen módon mind a kettőnket levert a lábunkról a megfázás. Úgy készültünk mikor jöttünk, hogy Magyarországon biztosan jó idő lesz, de tévedtünk... eleinte a házban sem tudtuk bekapcsolni a fűtést, így jókat fáztunk éjjel.
Átmenetileg sikerült jobban lenni, de a mai napig - 2012.09.28. - meg vagyok fázva kicsit, bár már szedek rá bogyókat... :(
 
Hétfő volt a nagy nap: Nóri megműtette végre a szemét!!! Ezt most nem részletezem, mert egy külön bejegyzsét szánunk a témának...
Előljáróban annyit, hogy tökéletesen sikerült a műtét, jobban lát mint én!
 
Kedden kontroll, kis mászkálás a városban... Nóri szeme még kicsit érzékeny volt, nem akartuk erőltetni.
 
Délután-este találkoztunk Judittal Veresegyházon, a Gombai Cukrászdában. Judit egy nagyon kedves, régi barátunk, Ő készített fel minket az angol nyelvvizsgára. Azóta is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot.
Jót beszélgettünk kedden, meséltünk sokat Svédországról.
 
Innen már hazafelé vezetett az utunk...
 
Szerdán még egyszer elmentünk a Váci Csokizóba, mert miért is ne, majd sétáltunk egyet a Duna parton.
 

 
Innen irány Erdőkertes, kis pihenés, amjd indulás a repülőtérre.
A gép 19:25-kor indult, este 10 körül már otthon is voltunk Bettnában...
 
Összességében elég jól sikerült az utazás, mindent sikerült elintézni, amit szerettünk volna.
 
Sikerült hoznunk pár létfontosságú dolgot is Magyarországról: füstölt kolbász, füstölt sajt, Pick téliszalámi, sóska. Sajnos nokedliszaggatót nem találtunk, majd itt rendelünk a magyar boltból.


1 megjegyzés:

  1. Drága Barátom!

    Szerintem egy picit túlértékeled azt amit tudok... :-) A reklámért nem haragszom, szívesen segítek bárkinek! :-)

    VálaszTörlés