Az elmúlt egy év dióhéjban:
2011. május 1.: Reggel arra ébredtem Bettnában, hogy szakad a hó :)
2011. május 10.: Bejelentkeztem a Flen-ben lévő Arbetsförmedlingenbe (munkanélküli hivatal) illetve beiratkoztam augusztus 15-i kezdettel szintén a flen-

2011. május 12.: Már készülődtem vissza Magyarországra, amikor Gyula hazaért és a kezembe adott egy cetlit, rajta egy dátummal - 2011.05.27 - és azzal a szöveggel, hogy szerződés. Gyakorlatilag ezen a napon kaptam munkát Svédországban.
2011. május 26.: Két napos, kifejezetten nem jó út után megérkeztünk Svédországba. Mint kiderült, csak május 31-én írunk szerződést...
2011. május 31.: Szerződésírás, az első hivatalos munkanapom.
Próbaidő: 6 hónap (november 30-ig).

Őrült sebességgel nyitottam bankszámlát, szereztünk albérletet - igaz csak 2011. június 30-án lehetett beköltözni), elindítottuk a Migrationsverket-es és Försäkringskassan-os regisztrációt, illetve Nórinak a PN-t.
2011. június 30.: Beköltöztünk az első, önálló háztartásunkba.
2011. július 13.: Beléptem az IF Metall szakszervezetbe.
A nyarat jobbára a környék megismerésével, városnézéssel és rengeteg munkával töltöttük... berendeztük a lakást, bár folyamatosan derül ki, hogy bizony pár dolog még hiányzik :)

2011. augusztus 15.: Nórival elkezdtük az SFI-t, de a munka miatt "sajnos" csak estire tudtunk járni...
2011. augusztus 17.: Megkaptuk az értesítést a Migrationsverkettől, hogy minden OK, nyilvántartásba lett véve, hogy itt vagyunk.
2011. szeptember 3.: Az első firmafest-ünk. A kollégák biztosítottak arról, hogy örülnek nekünk, befogadtak és egy család vagyunk ezentúl...
2011. szeptember 16.: Három és fél hónap után megkaptam a fastjobbot (határozatlan idejű munkaszerződés) a cégtől. Életem egyik legbold

2011. szeptember 19.: Megigényeltem a magyar jogosítványom svédre cserélését a Transportstyrelsen-nél.
2011. szeptember 30.: Hosszas cívódás után végre Nóri is megkapja a személyi számot. Kellett a Skatteverketnek, hogy legyen fastjobbom... annak hiányában nem vállalhattam az eltartását.
Nem sokkal később megcsináltattuk a svéd személyiét is (ID-kort).
2011. október 1-2.: Megnéztük Oslo-t.

2011. december 17.: Az első Julbord. Az utolsó pillanatban szólt Peter, hogy vihetem Nórit is, mert több helyet foglaltak, mint ahány dolgozó eljön.
2011. december 24.: Az első sját, közös Karácsonyunk... ez is egy

2012. január 1.: Az első új évünk Svédországban.
2012. január 12.: Megkaptam végre, jópár havi várakozás után a honosított svéd jogosítványomat!
2012. január 19.: Sikerült összezúzatnom a kezemet a géppel, amin dolgozom. A pontos részleteket már mindenki tudja, a lényeg, hogy egész olcsón megúsztam a dolgot.
A január óta tartó időszak leginkább a kontrollokra járásról, gyógytornáról,

felépülésről szólt, illetve a végelláthatatlan papírmunkáról (Försäkringskassan, AFA Försäkring, rendőrség, Södersjukhuset, IF Metall, stb).
2012. március 1-3.: A céggel elmentem egy düsseldorf-i csapatépítésre, ahol megtudtam, hogy a vodka-redbull a kedvnc alkoholos italom (természetesen a Nóri által készített koktélok után).
2012. március 7.: A veresegyházi okmányirodában leadtam a magyar személyimet és lakcímkártyámat. Ezzel hivatalosan is kivándoroltam Svédországba (az új adataimat nem adtam meg, jobb az, ha senki sem tudja pontosan hol is vagyok).

2012. március 10.: Nóri átvehette a diplomáját a BGFen!
2012. április 13-16.: Végre sikerült eljutnunk Nórival Amszterdamba. Nagyon kellemes 4 napos hétvégénk volt.
2012. április 20.: Nyitottam egy önkéntes nyugdíjpéztári számlát a banknál. Egyelőre havi 300 Kr-t fizetek, később majd többet fogok.

Kultúrsokk
Mivel már nagyon rég óta vágytunk másik országba, elég sokat olvastunk egy esetleges kitlepedés hatásairól (ránk nézve). Részben ilyen keresgélés után jutottunk el Bertók Zoltán ausztrál bevándorlási ügynök weboldalára is, ahol a kultúrsokkról, mint a frissen letelepedettek "betegségéről" is ír.
Nagyon érdekes, hogy ez a jelenség minket elkerült vagy legalább is részben elkerült. A kultúrsokknak négy fázisa van a leírás szerint: nászút (minden csodás), ellenséges (jajj, mégsem olyan jó; haza akarok menni), hozzászokás (nem rossz ez, csak más) és fordított kultúrsokk (amikor a régi lesz már furcsa).

Az első, harmadik és negyedik fázist már átéltük, illetve tapasztaltuk. A második kimaradt. Nekünk pl. már teljesen idegen érzés volt, amikor márciusban Magyarországon jártunk és örültünk, amikor újra hazajöhettünk Bettnába. Még mindig csodásnak és jobbnak érezzük az itteni életet, sokkal nagyobb biztonságban érezzük magunkat.

A szomorú oldal
Ez volt eddig talán a legtöbb családi tragédiát magába foglaló év is egyben. Egy hónappal a kiköltözésünk után meghalt anyu, utána pár héttel Nóri édesapja. Talán 1-2 hónappal később Nóri apai nagyapja, majd idén

januárban Nóri anyai nagyapja is.
Szintén még nyáron, az egyik legrégebbi tanítványom elveszítette rákkal folytatott kűzdelmet. 17 éves volt...
A hagyatéki ügyeink továbbra sem rendeződtek, hihetetlennek tartom, hogy egy olyan jellemtelen ember, mint a biológiai apám évekig szórakozhat velünk, büntetlenül...

Az vigasztal csak, hogy mi már itt vagyunk, jó messze és soha többet nem kell a közelébe mennem...
Összegzés
Azt gondolom, hogy dacára a nehézségeknek és a sokszor nem elég alaposan ismert svéd rendszernek, egy sokkal szebb és jobb életünk van itt. Szeretünk itt lenni, elképzelhetetlennek tartjuk, hogy valaha is visszaköltözzünk Magyarországra.
Szép napot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése