Thaiföld - 2. rész

(ahogy ígértem, beszámoló a második hétről - pirossal a már itthon született hozzászólások)

7. nap – 2012.06.05. (kedd)
Ismét egy szállodában heverészős, medencézős nap, hogy kipihenhessük az előző nap fáradalmait…

Úgy tűnik, hogy szerencsénk van, mert ez a nap is kicsit borultabb, szelesebb, mint az előzőek, így az időjárás nem ront el semmilyen tervezett programot.

Dél körül ügyesen elvágtam a nagylábujjamat a medencében, aminek egy kb. 3-4 centi hosszú, jó mély seb lett az eredménye.

A másik „élmény” a thai est volt, amire befizettünk fejenként nettó 499 Baht-ot, de sajnos rettenetes volt. Ezért a pénzért kaptunk büfévacsorát + egy kb. 1 órás zenélős-táncolós műsort, ami… hogy szépen mondjuk… feledhető volt.
Közben folyamatosan kérdezték, hogy kérünk-e inni. Kértünk… azt hittük, hogy benne van az árban, mint a Trófeában, de itt nem volt. A végén összesen 1.680 Baht körül fizettünk adókkal, ami 403 Kr vagy kb. 13.300 Ft. Nem vészes, de nem érte meg szerintünk.
Azért néhány képet csináltunk:



Fent: thai muzsikusok adják a zenei aláfestést a mulatsághoz... a szörnyű igazság sajnos az, hogy egyetlen dallamot játszottak majd egy órán keresztül, ami... nem kicsit unalmas.
Lent: thai táncosok tánca... ez már valamivel érdekesebb volt, de a kényszeredett műmosoly sajnos sokat rontott a dolgon.



Korábban írtam, hogy nettó 499 Baht, ami némi magyarázatra szorul: a szállodában az árak nettóban vannak megadva. Ez azt jelenti, hogy ehhez jön még 10% service díj (magyarul kötelező borravaló) és az ezzel növelt összegre még további 7% adó. Ez összesen 17,7%-os extrát jelent minden árra. Így már érthető, hogy miért nem írok soha semmit sem a TIPS (borravaló) rublikába.
A másik érdekesség az árakkal kapcsolatban, hogy a parton minden sokkal olcsóbb. Egy kókuszdió a parton 50 Baht (ennyit kérnek el az árusok, tehát nevezzük bruttó 50 Baht-nak). A szállodában ugyan az a kókuszdió már nettó 95 Baht, ami bruttó 112 Baht-á növi ki magát, mire kihozzák a számlát, így 2,24* drágább a szálloda.
Persze aki Thaiföldre megy nyaralni, az ne panaszkodjon… mi sem tesszük, csak érdekes :)

Nem kapcsolódik szervesen a témához, de szerencsére nagyon jól bírja a kezem a fürdőzést és a napsütést is. Igaz, minden nap vastagon bekenem naptejjel, aztán itthon reggel és este testápolóval. Eddig nem égett meg, nem száradt ki, nem lett semmi baja. Reméljük így is marad!

* Az orvos a nyaralás utáni viziten felhívta a figyelmemet arra, hogy nehogy napoztassam az "új" kezemet... csak kényszeredetten mosolyogtam rá vissza. Most már mindegy :)

Az átállással viszont még mindig gondok vannak. :)
Nehezen alszunk el időben és borzalmasan nehezen kelünk fel reggel. A reggel jelen esetben itt délelőtt 9 órát, svéd (és magyar) idő szerint hajnal 4 órát jelent. Így viszont könnyű lesz majd otthon reggel felkelni. :)

* És valóban... hajnal 4 és 5 között kelek szinte teljesen kipihenten...

8. nap – 2012.06.06. (szerda)
Eddig ez volt a legrosszabb napunk :)

Úgy kezdődött, hogy egész éjjel esett és vihar volt. Reggelre kicsit enyhült az idő, így egészen bizakodóak voltunk, mikor reggelizni indultunk (9:30). Közben ismét esni kezdett…

Mikor végeztünk a reggelivel, már szakadt… nem kicsit, nagyon!

Még most is szakad (16:18). Közben vannak néha viharok is, de többségében csak egyszerűen szakad. :) A gyerekek persze így is élvezik a medencézést, ugrálást.

Áramszünet is volt párszor, reméljük, ha majd vacsorázni megyünk, nem lesz és kapunk enni.

A nap Monopoly-zással, TV-zéssel telik itt, Phuketen :)

Érdekesség:
Nem tudjuk, hogy hányan tudják, de itt kicsit más a dátum, mint Európában. Idén 2555-öt írnak Thaiföldön (és a többi buddhista országban is).

9. nap – 2012.06.07. (csütörtök)
Ismét egy esős nap… :(

Lassan teljesen rászokunk a TV nézésre és a Monopolyzásra. A TV-ben (az AXN-en) olyan jó kis műsorokat találtunk, mint a Wipe Out vagy a The Amazing Race.

A netkapcsolat is szakadozik, kicsit unatkozunk… :)

A két napja tartó, szakadó eső eredménye, hogy beázott a fürdőszobánk is. Kezd érdekes lenni ez a nyaralás…

10. nap – 2012.06.08. (péntek)
Végre egy mozgalmas nap az egyébként lassan unalomba fulladó nyaralás alatt.

Délelőtt sikerült eljutni a Big Buddha-hoz (igazából két Buddhaszobor található itt, egy kisebb - 12m magas - és egy nagyobb - 45m magas és 25m széles - és 30 millió Bahtba került) és a Wat Chalong templomhoz. Menet közben ránk szakadt az ég, de azért nagyon szépeket láttunk!
Egyre szimpatikusabb nekünk a buddhizmus, mint vallás. Nem csak a mérhetetlen nyugalom és békesség miatt, hanem azért is, mert ha nem tetszik nekik valami (adott esetben Kína politikája Tibettel szemben), akkor nem robbantanak fel (ld. muszlimok) vagy égetnek halálra másokat (ld. keresztény „boszorkány” üldözések), hanem tiltakozásul saját magukban tesznek csak kár és azt is csak elvétve.
Belepőt sem szednek, ha akar az ember adakozni, akkor megteheti és ki is van minden „persely” mellé írva, hogy mire megy az adott perselyben összegyűjtött adomány. Jó ötlet!



Fent: a 45m magas Big Buddha szobor.
Lent: kilátás a szobortól.



Fent: a kisebbik Buddha szobor.
Lent: egy "kis" szentély a szobor lábánál.





Fent és lent: a Wat Chalong egy-egy épülete.



Este elmentünk a FantaSea estre, ami bár érdekes volt, de kissé drága. 3.600 Bahtot fizettünk a műsorért, fényképezni nem lehetett és kicsit meleg is volt.
Szerencsére a parkban azért még tudtunk képeket csinálni:





Éjjel 11 körül értünk haza, bevágódtunk az ágyba és aludtunk.

11. nap – 2012.06.09. (szombat)
Miután rájöttünk, hogy a két hetes nyaralás egy picit hosszabb a kelleténél, így úgy alakítottuk a programokat, hogy minden menős napot egy medencénél heverészős kövessen.

Így is tettünk, a szombat a medencézésé lett! :)

Fényképeztünk pár gekkót a falon:



12. nap- 2012.06.10. (vasárnap)
Eredetileg erre a napra terveztük az elefánt túrát, de nem éreztük túl jól magunkat reggel, így elhalasztottuk keddre.

Nem tudom biztosan, hogy mi lehetett, de valószínűleg egy kis napszúrás vagy valami hasonló dolog. Az étellel eddig sem volt gond, az nem lehetett, mást pedig nem csináltunk előző nap.

Miután magunkhoz tértünk, jött egy bónusz nap a medence mellett… :)

Este Nóri fényképezett pár szép virágot a szálloda kertjében:





13. nap – 2012.06.11. (hétfő)
A Phi Phi sziget-túra napja!
(Eleinte beleestünk abba a hibába, hogy a szó eleji ph miatt mi "fi fi”-nek ejtettük. Senki sem értette! Aztán rájöttünk, hogy ha Phuket is „puket”-ként ejtendő, akkor a Phi Phi is „pi pi”-nek. Jó tudni, bár lehet mindenkinek egyértelmű, csak nekünk nem volt az :) ).

Reggel 6-kor keltünk, hogy 6:30-tól meg tudjunk reggelizni és elérhessünk a transzfert a szállodában 7:00-kor. Ezután 1 óra 25 perces ámokfutás következett, mert a sofőr nem találta a másik szállodát, ahol még 3 embert kellett felvennie. Végül azért sikerült neki és még a hajót (kompot) is elértük, ami 8:30-kor indult. Ezért volt az ámokfutás, keresztül Phuketen…

Itt kezdődött számomra a nyomorúság! Eleinte minden rendben volt, de egy idő után elkezdtem tengeri beteg lenni. A végére már olyan szintre jutott a dolog, hogy a mosdóban kötöttem ki, guggoltam a kb. fél négyzetméteres, húgyszagú helyiségben és kapaszkodtam egy csőbe. A mosdókagylót előttem már valaki telehányta ügyesen. Büdös volt és meleg, de nekem mégis jobb lett valamivel…
Kis idő után visszamentem Nórihoz, „lelkesen” mesélte, hogy miután távoztam kb. 10 ember döntött úgy, hogy megszabadul a gyomortartalmától.
A személyzet közben zacskókat osztogatott + valami fura szagú dolgot csepegtettek vattákra és azt is szétosztották. Utóbbiból nekem is jutott, ez mentette meg őket az utánam történő takarítástól. :)
Mikor végre megérkeztünk Phi Phi-re 10:45 körül, egy nő még „megkínálta” a mellettem lévő kukát… szegény, nagyon vacakul nézett ki, nem irigyeltem, ráadásul már előttem is körvonalazódni kezdtek ugyan ezek a mozdulatok. Embert így, sugárban hányni még nem láttam!
Közben Nóri lelkesen fényképezett a fedélzetről:



Azt érdemes tudni Phi Phi-ről, hogy van itt egy Maya Bay nevű hely, ami arról nevezetes, hogy ott forgatták a Part című DiCaprio filmet.
Sajnos nem volt lehetőségünk közelebbről is megnézni, mert túl rövid időt töltöttünk Phi Phi-n. Majd legközelebb több napra jövünk, mert megéri.

Ez a sziget (illetve szigetek, mert két nagy szigetből áll) gyakorlatilag a földi paradicsom. A tenger azúrkék, a növényzet üde zöld, a homok puha és világos (már majdnem fehér).



Heverésztünk, úszkáltunk, napoztunk pár órát…



Fent: ez az a partszakasz, ahol partra szállt a három utazó (Richard, Francoise és Étienne), mielőtt átútsztak volna a Part-ra. A film szerint a középen lévő szigetre indultak, de a Part - Maya Bay -  valójában nem azon a szigeten van, hanem egy másikon, ami szintén a környéken található.

Hazafelé menet volt egy kis gondja az egyik long-tail-boat-nak: kicsit megfeneklett a parton. Egy japán srác és a hajós próbálták visszatuszkolni a vízbe, nem sok eredménnyel. A hajóban ülő – vélhetően a japán srác felesége – udvariasan megkért, hogy segítsek én is, mire kissé zavart arckifejezéssel megmutattam a bal kezemet (eddig nem láthatta). Azonnal kapcsolt és elnézést kért. (Magamtól is eszembe jutott, hogy segítsek, de rájöttem, hogy ez jelen pillanatban inkább nevetséges, mint hasznos lett volna. Majd jövőre!)



Fogtunk egy másik taxit és mentünk a kikötőbe a komphoz.

Phuket felé már jobb helyet választottunk az utazáshoz, kiültünk a hajó szélére, menetiránynak oldalt. Ez segített rajtam, alig volt egy kis zavar az erőben. Páran azért még rosszul lettek visszafelé is :(
Minden tiszteletem a tengerészeké, egyébként! Imádom a tengert, de, hogy önszántamból még egyszer ilyen hajóra nem szállok fel, az biztos! Elképzelni sem tudom, hogy ezt hogyan lehet ép gyomorral megúszni. Igaz, a hullámvasutat sem bírom… bezzeg Nóri imádja!

Délután negyed 5-re értünk vissza Phuketra, majd 5 körül a szállodába. A vacsora alatt még éppen elcsíptük a délutáni happy hour-t, de a hajókázásra való tekintettel inkább alkoholmentes koktélt választottunk.

Vacsora után irány a szoba, naplóírás és korai alvás…

14. nap – 2012.06.12 (kedd)
Az utolsó teljes napunk Thaiföldön (ez alkalommal, mert még biztos, hogy vissza fogunk jönni legalább egyszer)!

Reggel elmentünk elefántolni.



Fent: méltóságteljesen aggódom magam halálra, mert nem volt mibe kapaszkodni és nem lett volna szerencsés ráesni a még messze nem tökéletes bal kézfejemre sem :)
Lent: elefántoglás után meg is etettük hűséges hátasunkat némi ananásszal. Szemmel láthatóan nagyon örült neki.



Elefántoglás után vissza a szállodába, megvettük az utolsó ajándékokat is, majd átadtuk magunkat a medencézés örömeinek.

+1. nap - 2012.06.13 (szerda)
Ez a nap szintén az utazásról szólt, ezért nem kap rendes sorszámot.

Thai idő szerint hajnali 3:45-kor keltünk, mert 4:25-kor indult a busz a reptérre. A kijelentkzés simán ment, előző nap este kifizettem minden hátralékunkat.

A reptéren volt még kb. 2,5 óránk, ettünk, ittunk, vásároltunk a maradék pénzből és vártuk a gép 7:55-ös indulását.

Hazafelé már több szerencsénk volt, mert végig nappal utaztunk, így láthattuk a Himalája nyugati végét is:


Jól látszik, ahogy a hófödte hegycsúcsok a távolban a felhők fölé érnek. Nagyszerű látvány!

Repülés közben filmet néztünk, Monopoly-ztunk, zenét hallgattunk és természetesen ettünk :)

Svéd idő szerint még aznap délután 16:25-kor szálltunk le az Arlanda-n, Stockholmban. Hazafelé ismét leszálltunk Helsinkiben, hogy elveszítsük a finneket a repülőről. Más érdekes nem történt...

Nyköpingben még vásároltunk pár létfontosságú dolgot (kenyér, tej, sajt), majd irány Bettna, hogy élménybeszámolót tartsunk a család többi tagjának.

Thai érdekességek az utcáról:

Robogón látott furcsa dolgok:
- 3 ember;
- 4! ember;
- kutya;
- jég (közben csöpög mindenfelé);
- zacskós tészta (illatos, omlós cike - vagy matka - elvitelre... átlátszó zacskóban, ilyesztő volt :) )

Rugalmasan kezelt piroslámpa... ha már nincs senki az autó előtt, akkor átmennek a piroson, akkor is, ha már vagy 10 másodperce piros az a piros.

Így alakult sorsunk Thaiföldön, 2012-ben...