2014. február 15., szombat

Vissza a műhelybe

Egy januári kedden szóltak az összes irodai dolgozónak, hogy fontos möte lesz. Gondoltam éveleji, előző évet értékelő megbeszélés, semmi komoly.
 
A tulaj (aki akkor a VD is volt) arcán láttam a zavartságot, nem nagyon nézett a szemembe (köbeültünk egy nagy tárgyalóasztalt), amikor mégis és találkozott a tekintetünk, gyorsan el is kapta. Itt már sejtettem, hogy nem csak az előző évi teljesítmény lesz a téma.
 
Az akkori termelési igazgató kezdett beszélni, hétfőn volt egy vezetői értekezlet (tulajdonosokkal és vele), ahol úgy alakult, hogy az eddigi "legfőbb vezér" nyugdíjba megy, a helyét a fia (aki a másik tulajdonos és aki addig a percig a VD volt) veszi át és az akkori termelési igazgató lesz az új VD. Tehát nagyjából a piramis legfelső szintje nyugdíjba ment, az alatta lévő 3 ember pedig feljebb tolódott egy helyet (ilyesmi felállás már volt korábban).
 
DE! És itt jön a lényeg, ami engem is érint.
 
A tavalyi év rózsásabb volt, mint az előző, de nem jött annyi megrendelés, mint amennyivel terveztek, így a tavaly nyáron megvalósított szervezeti átalakítás már nem életképes (ennek keretében jött létre az irodában egy technikusi csoport és egy "tervező - előkészítő" csoport). Röviden, bár ez nem volt titok annak, aki nyitott szemmel járt (mint én), túl sokan vagyunk az irodában.
 
OK - gondoltam -, akkor nekem menni kell, remek...
 
És akkor jött a "hidegzuhany" a többiek számára: 3 ember kerül ki az irodából. Micsoda? Három? Mindenki pislogott, senki sem értette, a három túl sok. Az nem volt titok, hogy nekem túl sok Gibbs-es munkám nem volt, így feleslegesen parkoltattak bent, ugyan folyamatosan próbáltam mindenhol hasznossá tenni magam, de ilyen kihasználtság mellett ennek nem volt értelme. Egy másik srácról is rögtön tudtam, hogy menni fog, mert hozzám hasonlóan nem sok dolga volt (illetve semmi olyan, amit más ne tudott volna átvállalni). De ki a harmadik?
 
A möte után külön odamentek mindenkihez, aki érintve volt, kiderült a harmadik ember személye is, nem kicsit meglepődött mindenki. Az a srác, akinek a munkája nélkül nagyon nyögvenyelős lesz a jövőben a technikusi része a cégnek (vele dolgoztam egy irodában).
Sokat beszélgettünk utána erről (egy hónapja történt a dolog), az egyetlen magyarázat az, hogy csípte az egyik főnök szemét, mert nyíltan felvállalta a véleményét és ezt van, aki nem viseli olyan jól. Sajnos ez van.
 
Ami megnyugtató, hogy mindhárman kaptunk lehetőséget arra, hogy a műhelyben dolgozhassunk. Érdekes is lett volna, ha az ő ötletük nyomán kerülök az irodába, aztán fél évvel később kitesznek, mert mégsem jött be a számításuk. Visszakapom a régi fizetésemet (amit azóta nem emeltek, így nem fogok rosszabbul keresni :) ), két műszakban fogok dolgozni, amit nem bánok, mert az több szabadidőt és valamivel több pénzt is jelent, a munkaidő meg teljesen mindegy a számomra. Minden második hét mondjuk érdekes lesz, mert már Nóri is dolgozik ugye és így ha délutános leszek, sokat nem látjuk egymást.
 
A másik, hogy van annyi munkánk, hogy a cég fenn fog maradni, nem lesz semmi probléma és ki tudja, lehet, hogy egy év múlva visszakerülünk az irodába... de ha nem, az sem baj, annyi haszna biztosan volt a dolognak, hogy szereztem egy kis gyakorlatot CAM vonalon is, illetve két tanfolyamon is részt vehettem.
 
Ez ilyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése