2012. szeptember 9., vasárnap

Baleset - 3. rész (A baleset és a műtét)

2012.02.08.-án hazaengedtek a kórházból! 20 napot töltöttem bent...

Megpróbálom a lehető legrészletesebben elmesélni, hogy mi és hogyan történt, illetve betekintést nyújtani a svéd egészségügybe, mert eddig erről nem írtam (nem volt tapasztalatom).

Az emlékek itt-ott kissé kopottak, aminek egyrészt a stressz (sokk), másrészt a rengeteg gyógyszer (morfin) lehet az oka.
Elgépelés is biztosan szép számmal előfordul majd, mert a bal kezem jelenleg használhatatlan, így egy kézzel tudok csak írni, ami nem olyan egyszerű, mint azt gondoltam volna... :)

A baleset

Mondhatni szokványos munkahelyi baleset. Nem figyeltem oda eléggé egy olyan pillanatban, amikor éppen egy szükségtelen butaságot csináltam.
Meg akartam igazítani a hűtőfolyadék csövét szerszámcsere közben, hogy ne törjön el (kb. 10 Kr költség). Benyúltam, elpöccintettem (szép szó :) ) és ebben a pillanatban tolni kezdte a kezem a gép. Szépen végignéztem hogyan tolja be a kezem a szerszám a szerszámtartóba, majd hogyan zúzza szét a szerszám (nem forgott, szerszámcsere volt).

Kb. dél lehetett, január 19-e...

Utólag belegondolva több lehetőség is lett volna a dolog elkerülésére:
- ha nem teszem a kezem mozgó alkatrészek közé;
- amikor érzem, hogy tol, rácsapok a pánikgombra (nagy, piros, Emergency Stop felirattal;
- ha leveszem az előtolást (viszonylag lassan mozgott a gép, még időben megállt volna vagy kisebb roncsolást végzett volna);
- ha működik a gép védelme és leállítja azt, mikor kinyitom az ajtót (a legtöbb helyen ez az első, amit leszerelnek, én is tudtam, hogy nincs, nem hibáztatom a céget!);
- ha megszűntetem a hajtást (kis piros gomb)...

Ez csak pár dolog, amivel jobban járhattam volna, de... "mi lett volna, ha..." -> nincs értelme. :(

Ott tartunk tehát, hogy látom, ahogyan szó szerint összezúzza a kezemet a gép. Hallom a csontok ropogását és látom a réseken kifelé jönni azt, ami a kezemből maradt.

Gyorsan körbenéztem, láttam, hogy Jalle éppen a gépénél van, így neki kiabáltam.

Borzalmas élmény újraélni az egészet... :(

Odarohant hozzám, meglátta mi történt. Hallottam a hangját, mikor fejjajjdult. Kétségbeesetten kiabált Sten-nek, aki szintén rohant, állítólag egy méteres pajszerral. Utána jött Jarkko is, aki felmászott a gépre és kivette a szerszámot a helyéről. Közben jött Gyula is és megfogott, nehogy összeessek, mert eddig a pillanatig a lábamon álltam, odaszorítva a géphez.

Odavittek egy raklaphoz, lefektettek. Páran azonnal eltűntek, rosszul lettek. Gyula maradt ott és Jarkko, ha jól emlékszem.
Jöttek a főnökök... az első gondolatom az volt, hogy nem akarom elveszíteni a munkámat... erre érdekesen néztek rám, nem értettem miért, később kiderült.

Jött egy srác az irodából, végig beszélt hozzám (angolul). Én is próbáltan angolul vagy svédül beszélni, nem tudom mennyire sikerült.

Mondták, hogy már jön a mentő, 15 perc kb (30-km-ről jött). Kezdett remegni mindenem...

A mentő

Egyszer csak megjöttek. Kaptam rögtön kanül-t vagy branül-t vagy teljesen mindegy mit, majd kezdtek telenyomni nyugtatóval és morfiummal.
A mentőorvos kezdte meghámozni a kezem (rajtam volt a balesetkor a kesztyű). Gondolom mikor meglátta elszörnyedt, mert azonnal betettek a mentőbe és irány Nyköping. Közben kérdezte hogy érzem-e az ujjaimat, érzem-e ha simogatja őket. A 4 ujjamat nagyjából éreztem, a hüvelykujjamat nem. Akkor nem értettem, hogy miért... később kiderült az is.

A mentőautó egy magasított Volvo kombira emlékeztet. Jobbára ilyenek vannak Svédországban. Belül elfér az ágy, illetve az orvos ülve. Kb. ennyi + millió felszerelés. Elől két ülés, normál személyautó jelleggel. Gyula jött velem.

15 perc kb., de lehet ennyi sem vol és már Nyköpingben is voltunk...

Nyköping, Lasarett (Nyköping-i kórház)

Odaértünk. Rögtön vittek a vizsgálóba (gondolom sürgősségi lehetett, mert mintha a garázsszinten lett volna, pár métert kellett csak tologatni.

Kérdezték fáj-e... persze, hogy fájt... :(

Lebontották a kesztyűmet, azt hiszem. Hívták az orvost. Jött, megnézte, irány Stockholm, mert ehhez itt nem nyúlnak.

Adtak még egy kis morfint, hívtak egy másik mentőt és útnak eresztettek. Közben a mentő után jött Rickard is. Felvette Gyulát, hazavitte, hogy szóljon Nórinak, majd 3-an jöttek utánam Stockholmba.

A mentő pillanatok alatt odaért. Nem tudom mennyi idő lehetett pontosan, de eléggé siettek, mert sajnos szükség volt rá. Közben beszélgettem az új mentőorvossal is. Kérdezgetett dolgokat, próbáltam értelmesen válaszolni.

Kérdezgettem hogy néz ki a seb, mennyire csúnya. Azt a választ kaptam, mint korábban Gyulától is: "Nem vészes..."Az persze nem tűnt fel, hogy ha nem vészes, akkor miért visznek Stockholmba és legfőként miért 160-180-as tempóban (ezen a szakaszon 110-120 a megengedett sebesség, persze a szirénázó mentő ez alól kivétel).

Valamikor fél 3 körül érhettünk oda...

Stockholm, Södersjukhuset

Érkezéskor már egy teljes csapat fogadott. Mindenki jött és bemutatkozott, elmondta, hogy mit fog csinálni velem, mi a dolga. Mindezt a következő stílusban:

Szia, Peter vagyok, aneszteziológus. Én foglak majd altatni a műtét alatt.

Ami a félelmetes, hogy senki sem használja a Dr. titulust, de még a vezetéknevét sem. Egymás között is és a betegekkel is ilyen tegeződő, viselkedés szempontjából baráti a viszony. Velem ilyenek voltak mind a 20 nap alatt...

Kérdezgettek mindenfélét, mondták, hogy kapok katétert is. Mondtam, hogy inkább megpróbálnék pisilni egyet. Kaptam kacsát, addig elvonultak konzultálni. Valamivel később visszajöttek, mondták, hogy el kell kezdeni a műtétet, mert az idő nagyon fontos.
Nagy nehezen kierőlködtem magamból valami kis folyadékot, majd megnyugtatóan közölték, hogy rendben, de katéter mindenképpen lesz... Hurrá! :( - gondoltam akkor még, ez lesz a legnagyobb bajom.

Valamit varázsoltak a vállamon, mintha az idegeket nézték volna, hogy melyikkel van gond. Utólag valami ilyesmit mondtak.

Betoltak a műtőbe, akkor már csak az altatóorvossal tudtam kommunikálni. Kaptam függönyt a bal oldalamra. Mondta, hogy akkor katéter. Kértem, hogy előbb altasson el, csak utána kapjam meg az áldást a lábam közé. Beleegyezett.

Pár másodperccel később lekapcsolták a villanyt...

Aztán felébredtem...
Még mindig a műtőben voltam. Levették a maszkomat. Kérdeztem mióta tart a műtét... 5 órája. Hú, mondom, az jó sok...
Az orvosok elmentek kávézni, pihennek picit... rendben!
Mondtam, hogy pisilni kell. Mondta, hogy az nem lehet, katéterem van! De bizony kell! Akkor pisiljek... szót fogadtam. :) Utólag tudtam meg, hogy valami gond volt a hólyagommal, azért kellett, de hogy végül mindent eláztattam-e, azt nem tudom.
(elnézést a túl részletességért)

Ismét pár másodperc, ismét villany le...

Megint ébren vagyok... még mindig a műtőben. Kérdeztem mi a helyzet?!
Mondta az altatóorvos, hogy éppen az idegsebész dolgozik a kezemen. Remek, remek!

Harmadszor is elaludtam...

Szerencsére harmadszor is felébredtem... most már nem a műtőben, hanem az intenzíven voltam. Miután nagyjából magamhoz tértem megkérdezték, hogy bejöhetnek-e a vendégeim. Persze...

Ott volt Nóri, Gyula és Rickard...

Más kérdés már, hogy a műtétet csütörtökön 15 óra körül kezdték és másnap reggel 7 körül fejezték be... 15-16 órás volt. Nem volt komplikáció, harmadjára sikerült csak felépíteni a vénát a hüvelykujjamban.

Megvolt a kötelező rosszullét és hányás, majd jöttek értem a nővérek. Bemutatkoztak, amitől majdnem falnak mentem. Az egyik nővérkét Charlotte-nak hívják... ez nem lenne különösebben szenzáció, de svédül kb. halot-nak ejtik. 15 órás műtét után, amikor az ember nem sokat tud még magáról a legkevésbé sem ezt a szót (hasonlót) szeretné hallani... később kiderült, hogy mint minden más nővér, végtelenül segítőkész és kedves.

Tehát átkerültem az ortopédia fekvőbeteg részlegére, valamikor pénteken délután.
A sérülésről még semmit nem tudtam, csak azt, hogy minden ujjam megvan. Vérhigítót kaptam egy pumpán keresztül, ami a bal vállamhoz volt kötve (kanülön keresztül). Be voltam gipszelve majdnem vállig.

Innen folytatjuk... :)

2 megjegyzés:

  1. Vannak gepek ahol van titkos menu es akkor nyitott ajtonal barmit lehet csinalni 8ezerrel porgetni meg a hutovizet frocskoli szanaszet,szal doglozik rendesen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan van karbantartási vagy szervizelési oka (előnye), de a mindennapi használat során nem tapasztaltam a menet közben nyitható ajtó hiányát. Igaz, ha utasítanának rá, sem nyitnám ki az ajtót még egyser munka közben... de gondolom ez érthető :)

      Törlés