2013. december 13., péntek

Könnyfakasztó dolgok - a hagyma

Már többször gondoltam, hogy írok pár sort az itteni hagymás eltérő elnevezéséről. Csapjunk is rögtön a közepébe:

Kezdjük a vöröshagymával. Nem okoz különösebb problémát megtanulni, hogy ennek a neve gul lök, azaz sárga hagyma. Valahol jogos az elnevezés.

A lila hagyma már okoz némi problémát, amikor megpróbáljuk megtanulni a nevét. Itt ugyanis rödlök néven fut, ami vöröshagyma, ha lefordítjuk.

A fokhagyma is szépen beleillik a fenti sorba, svéd neve vitlök, azaz fehér hagyma. Ez minden tekintetben kikezdhetetlen névválasztás, azt hiszem.

A snidlinget, itt graslök-nek nevezik fűhagymát jelent.

Végezetül pedig az újhagyma, melynek a svédek a salladslök nevet adták, de nem mondom meg, hogy mi a szó szerinti jelentése :)

Azt hiszem ennyi pont elég is volt mára, mind a svéd nyelvből, mind a hagymákból... de ha már hagyma, akkor ajánlom egy kedves ismerősöm, hagyma, blogját, aki az Egyesült Államokban él.

2013. december 9., hétfő

Esküdtszék

Mára csak egy kis érdekesség jutott a blognak (és az olvasóknak). Az is lehet, hogy ez nem is újdonság, bár én ma hallottam róla először.

Egyik kollégám mesélte, hogy a felesége éppen Nyköpingben van, tárgyaláson. Meglepetten kérdeztem, hogy mi történt.
Kiderült, hogy beidézték esküdtnek.

Rögtön meg is kérdeztem, hogy bárki lehet-e esküdt, nem állampolgár is, esetleg van-e valami feltétele a dolognak.
Természetesen van: valamelyik politikai párt bejegyzett tagjának kell lenni. Ha párttag az ember, akkor jelölhetik esküdtnek. A tárgyalás napjára megkapja a fizetését, tehát nem jár hátránnyal a munkavállaló számára.

Ennyit sikerült megtudni :)

Közben "találgattam" már itthon és az jutott eszembe, hogy a párttagság lehet azért szükséges, hogy úgy tudják összeválogatni az esküdteket, hogy egyenlő arányban legyen minden párt követői, ezzel kiszűrve egy politikai indíttatású döntést?
Nem tudom, mindenesetre nagyon érdekesnek tűnik, majd még megpróbálok utánaolvasni valahol vagy kérdezősködni.

2013. december 7., szombat

Tanfolyam, Németországban

Végre konkretizálódott a tanfolyam is.

December 16-án, hétfőn utazom az egyik kollégámmal. Amszterdam érintésével (hjajj! :( ) repülünk Nürnbergbe, majd onnan gondolom a cég visz minket Lauf-ba (bár akár át is szaladhatnánk).
Az első napi program a vacsorázás lesz :)

Másnap egésznapos program a meghívó cégnél, tanfolyam, szerszámbemutatók, ilyesmit. Délután remélem átmegyünk Nürnbergbe kicsit körülnézni, bár nem hiszem, hogy este is nyitva lesznek a múzeumok :(

Harmadnap hasonló program, majd késő délután repülünk haza, szintén Amszterdam érintésével. Szerencsére a KLM-el repülünk és nem a RyanAirrel, mert azt nagyon-nagyon... nem szeretem (micsoda politikai korrektség ;) ).

Azt még nem tudom, hogy hétfőn dolgoznom kell-e, elvileg 11-12 körül ráérnénk elindulni az Arlandára... kiváncsi vagyok, hogy kapunk-e megint valami kis "kártérítést", amiért nem otthon alszunk (ilyet a múltkor, a GibbCAM-es tanfolyamra is fizettek).

Remélem tudok hazahozni majd valami jóféle német kolbászt, esetleg találok füstölt sajtot a reptéren. :)

Azt tudja valaki, hogy kézipoggyászban vihetek fel a repülője boltból származó élelmiszert (tehát nem a tranzitban vettet)? Mondjuk a már említett kolbász/sajt kombinációt... folyadékot nyilván nem, bár a sajt is lehetne akár plasztik...

2013. december 4., szerda

Túl az utolsó (8.) műtéten?

November 30-án (szombat) megműtöttek 8. alkalommal is. Már lassan meg sem említem, olyan rutinszerűvé válik az életemben a kézműtét.

A hosszú várólista miatt valamiért úgy döntöttek, hogy szombaton is műtenek. Volt is forgalom, rajtam kívül legalább még 5-en feküdtek szike alá.

Reggel 8:30-ra kaptam időpontot, de volt egy kis csúszás, így valamikor 11 körül körül kezdtek foglalkozni velem. A mostani váró kifejezetten fapados volt, egy 4*4 méteres szoba néhány székkel (az egyik legalább egy ággyá alakítható, kényelmes, relaxálós dolog volt, abba foglaltam helyet :) ). Miután átöltöztem, átsétáltunk az előkészítőbe, ahol az érzéstelenítést végző orvos bemutatkozott, Jánosnak hívják és megkérdezte, hogy beszélek-e magyarul... beszéltem :)
11 éve él Svédországban, először kutatni jött ki, ha jól emlékszem, először 1, majd további 5 évre; azóta pedig itt dolgozik. Van két kislánya és természetesen felesége. Rögtön a procedúra elején kaptam egy kis nyugtatót (talán váliumot), amitől egyrészt egy pillanat alatt bizseregni kezdtem, majd ha jól emlékszem megint sikerült el is aludnom még ott, műtét előtt :)
Így megtörténhet, hogy nem emlékszem mindenre a beszélgetésből... :(

Annyira emlékszem még biztosan, hogy a munkakörülményeket nagyon szereti, nagyon élhető országnak tartja, de a telek megviselik. Tény és való, hogy ami eleinte "Nem érdekes, kibírjuk, még vicces is a -30 fok!" az a sokadik alkalommal már inkább a "Már megint? Ráadásul ilyen gyorsan?". Nekünk még csak ez a harmadik, egyelőre nem szenvedünk, de az is igaz, hogy minden télen megszökünk egy kicsit valami melegebb helyre.

Visszatérve a keltetőre (funkcióját tekintve inkább altató), itt kb. 30 percet vártam, annyi idő kell, hogy teljesen érzéketlen legyen a karom.

Utána átsétáltattak a műtőbe.
Itt a más szokásos forgatókönyv szerint zajlottak a dolgot, a nővérek előkészítettek, rám aggatták azt a kellemesen melegítő takarót, megkérdezte az aneszteziológus, hogy aludni szeretnék-e. Természetesen, bár végül abban maradtunk, hogy csak el leszek bódítva.

Mikor az sebész nekilátott a dolgának, még nem volt teljesen kikapcsolva a karom, így erős sziszegésben törtem ki :) De gyorsan megoldották, kaptam injekciót és kész is. Aztán elkábultam.
Valamikor menet közben felébredtem, nem éreztem semmit, csak láttam, hogy picit meglepődött az altatóorvos és kaptam még egy löket bódítót. Azzal már végigaludtam az egészet.

Műtét után odajött az asszisztens, aki a sebésznek segített és elmesélte, hogy kivették a fémlemezt és a 7 db csavart, ami tartotta, úgyhogy most legyek majd óvatos vele, mert átmenetileg törékeny lesz. Ezenkívül az inakkal is varázsoltak valamit (nem tudom pontosan mit), de azt mondják, hogy így majd jobban fog működni a mutatóujjam. Az nagyon jó lenne!
Találkoztam még Jánossal, beszélgettünk picit, elcsodálkozott a kezemen (mindeni el szokott, amikor kiderül, hogy nem vágott, hanem zúzott sérülés volt -> innen a darált húsos hasonlat a szép, karajszeletek helyett).

Mikor visszamentem a váróba, szokás szerit ramatyul voltam, de úgy 1 óra alatt magamhoz tértem annyira, hogy haza tudtam vezetni. Menet közben megálltam aludni egyet Södertälje után az E4-es és az 57-es találkozásánál. A nővér szerint nem szabadott volna vezetnem, de volt már ennél rosszabb is, azt is megoldottam. Szerencsére szarvas nem jött az úton.

Így zajlott a 8. műtét... remélem ez volt az utolsó, mert már nem sok kedvem van az örökös Stockholmba járáshoz és a svéd TB totális lelakásához. Így is kellemetlennek érzem, hogy mi pénzbe kerül az én saját hülyeségem (ha más lenne a hibás, akkor nem érdekelne, de így?!) Most már ez van... majd igyekszem jól keresni és sok adót fizetni... :)

2013. december 1., vasárnap

Nóri talált munkát

Kezdhetném azzal, hogy végre Nórinak is lett munkahelye! De ez nem állja meg a helyét 100%-osan. Nem most találta, hanem még nyáron... de akkor miért most?

Az egész egy augusztusi hétköznap kezdődött, már egyikünk sem tudja, hogy melyiken. Épp az Eskilstunában lévő Miroi-ba sietett órára, amikor felhívták egy cégtől, hogy az Arbetsförmedlingen oldalán találták a CV-jét és rögtön interjúztatni is akarták volna, de mivel épp egy építkezés közelében bóklászott, visszahívatta magát, mert nem hallott semmit.

Pár órával később visszahívták és behívták egy interjúra. SMS-ben el is küldték a címet.

A következő héten sort is kerítettek az interjúra. Nagyon kedvesek voltak, a beszélgetés közvetlen volt, nem egy szabványos interjú. 1,5 órát beszélgettek csak a cég termékeiről. Végignézték a CV-t, beszélgettek (és egyet is értettek) arról, hogy melyik a kedvenc reklámjuk (a Coca Cola reklámjait választották mindketten). A tulaj elmondta, hogy mik lennének a feladatok, illetve meghívták egy möte-re a többiekkel a következő hétre.
Ekkor még mindig augusztust írtunk...

A möte-n találkozott Nóri a többiekkel is a cégnél. Nagymöte volt, megbeszélték a következő éves célokról, eladási stratégiáról, stb...
A möte után mondta a tulaj, hogy fel van véve Nóri, kis türelmet kér, hogy a tulajdonostárssal is megbeszélje a dolgot, illetve kitalálják, hogy mi fér bele a költségvetésbe.

Nagyon bizakodóak voltunk, azért nem lenne rossz rögtön a szakmájában elhelyezkednie a leányzónak, svédek között egy svéd cégnél.

Aztán vártunk... egy hetet, kettőt... egy hónapot, kettőt. Semmi hír. közben Nóri többször kereste a tulajt, mindig volt valami dolga, illetve sosem mondott többet annál, hogy még nem állt össze a kép teljesen, de mindenképpen szeretnék ha ott dolgozna. Eltelt 3 hónap... semmi hír.

Közben anyósom egy ismerőse is indított egy vállalkozást Mellösa-ban. Bútorokat gyártanak és importálnak. Oda kerestek valakit, aki tudná vinni az üzletet és mivel Nóri segített neki egy csomót az elején (pl. megcsinálta a weblapjukat) Ő lett a kiválasztott erre a feladatra. Ez volt talán november elején.
Itt összeismerkedett egy sráccal, aki Palesztinában született, Jordániába járt egyetemre, majd Dubai-ban dolgozott, mint kreatív igazgató (többek közt ő volt a Dubai Nemzetközi Filmfesztivál marketingfelelőse). Azért hagyta ott, mert nem tudott feljebb lépni, így átjött Svédországba, ahol munkát sem kapott. Viszont rengeteget tudott tőle tanulni a lány, ami mindenképpen pozitív.
Marketing stratégia tervezéssel, arculat kialakítással, webshop és weboldal építéssel telnek a hetek és Nóri nagyon jól érezi magát. Itt fizetést nem kap még, mivel ez most praktik hivatalosan, azzal a megállapodással, hogy 3 hónap után fastjobbot kap.

Aztán váratlanul jött egy e-mail a svéd cég ügyvezetőjétől (ő az egyik tulaj is), hogy ha megfelel Nórinak, akkor rögtön teljes munkaidős marketing asszisztensként kezdhet, 18.500 korona bruttóval (ebből 14.400 marad kb).
Feladatai lesznek a cég blogját írni, gerilla-marketing kampány tervezése, marketing stratégia készítése, weboldal menedzselése (bármit is jelent) és kapcsolatot tartani a partnerekkel.
A későbbiekben elvileg utaznia is fog kelleni.

Flextidben fog dolgozni, hogy tudjon tanulni is, ha szeretne (erről is beszéltek még a nyáron, korrekt, hogy emlékezett rá és támogatja). 

Úgy néz ki, hogy a második lehetőséget választja, mert ott rögtön kapna fizetést és közelebb áll álmai munkájához.

Egyelőre így áll a helyzet, nagyon boldogok vagyunk, egy fizetésből sem nyomorogtunk, kettőből még kevésbé valószínű, hogy fogunk... :)