Szervdonorság

Nemrég szóba került a Határátkelőn a halál és az azzal kapcsolatos kérdések köre, ezért arra gondoltam, hogy körbejárom a témát egy kicsit.

 

Szervadományozás

Svédországban is lehetőség van arra, hogy felajánljuk szerveinket halálunk esetén. Az adományozásról nyilatkozatot kell lenni.

 

A nyilatkozat tételre több lehetőség is van, de talán a legegyszerűbb az, ha ellátogatunk a Socialstyrelsen oldalára. Ha van BankID-nk, akkor be tudunk lépni bele és meg tudjuk tenni a nyilatkozatunkat.

 

Két lehetőség közül választhatunk:

- felajánljuk a szerveinket transzplantációra ÉS orvosi kísérletekre (teljes test adományozás);

- csak transzplantációra ajánljuk fel a szerveinket.

 

Lehet tenni kikötést is, hogy bár felajánljuk "magunkat", de csak úgy, hogy pl. a májunkat nem adjuk.

 

Szintén ezen az oldalon van lehetőség arra, hogy le is iratkozzunk a listáról és onnantól nem fogják átültetni semmilyen alkatrészünket.

 

A másik két lehetőség:

Megtehetjük azt is, hogy a hozzátartozóinkat bízzuk meg ezzel. Ez lehet írásos vagy szóbeli meghatalmazás, így halálunk esetén neki kell szólni, hogy vihetik a szerveinket.

Elvileg ez is egyenértékű a fenti módszerrel, bennem viszont felmerült a kérdés, hogy halálunk esetén a szerveink nem bírják soká, így az időnek kulcsfontosságú szerepe lehet. Idő kell, míg értesítik a halálunkról a családunkat, idő, míg egyáltalán felfogják/feldolgozzák a dolgot és addigra lehet, hogy késő.

Ezt a lehetőséget úgy tudom elképzelni, hogy a kórházban, egy tiszta pillanatban még az ember így nyilatkozik; baleseti halál esetén semmiképp sem tartom járható útnak.

 

A harmadik lehetőség pedig egy donorkártya kitöltése.

Erről nagyon nincs mit írni, kitöltjük, ha megtalálják, mehet a dolog, ha nem, akkor nem.

 

Ha viszont szerepelünk az első lehetőségnél linkelt adatbázisban, akkor halálunk (vagy a kórházba kerülésünk) esetén rögtön tudni fogják, hogy készülhetnek a transzplantációra is (feltételezem).

 

Jelentkeztem a neten, mert miért ne...