Az elmúlt esztendő összegzése (2013)

Eddig még nem írtam ilyen összegzős, számvetős posztot, de most pótolom. Talán nekünk is érdekes lehet, hogy össze tudjuk-e szedni, mi minden történt velünk az elmúlt évben és talán nektek is érdekes lehet.

Remélem nem felejtek ki semmit sem :)

Az év azzal kezdődött, hogy lázban égtünk az új lakásunk miatt, bár a költözésre csak márciusban került sor.

A balesetem miatt, még szintén januárban, be kellett mennem a katrineholmi rendőrségre, hogy vallomást tegyek. Meghallgattál Gyulát is, majd a jegyzőkönyvek és meghallgatások alapján sajnos megbírságolták a céget is, pedig nem ők tehettek a dologról.

Volt egy jelenésem a kórházban is, hogy fényképeket készítsenek a kezemről, illetve dokumentálják, hogy mennyire használható egy év elteltével. Mindezt azért, mert egy előadáson én is téma voltam. Ha már sikerült butaságot csinálnom, legalább nagyot csináltam. Ha pedig elég nagy lett, akkor mutogatni is kell, nem igaz? :)

Február végén, március elején utaztunk egy jót és megnéztük a Karibi-térséget, valamint Miamit. Nagyszerűen sikerült utazás volt, olyannyira, hogy jövő februárban (azaz 2014-ben) ismét benevezünk egy hasonló útra.

Márciusban elköltözünk Flenbe, egy tó partján álló társasházba, gyönyörű kilátással. A tavasz a környék bejárásával, sok sétálással, kirándulással telt.

Április megint megműtöttek, kivették az egyik fémlemezt és kicsit csavartak a mutatóujjamon, hogy jobban használható legyen, ami úgy is lett! Az eredeti 6 hetes betegállományból 4,5 hónap lett, mert nagyon nehezen gyógyult a csont :(

Elvégeztem egy online kurzus a Stanford University-n, ami Einstein speciális relativitáselméletével foglalkozott és amit nagyon élveztem.

Nóri volt praktikon is egy kastélyban, de nem váltotta be az előzetes reményeinket, így néhány hét után abbahagyta. Sem érdekes, sem hasznos nem volt sajnos (vagy szerencsére? :) ).

Még májusban kitaláltuk, hogy ha már ennyire belejöttünk a túrázásba, akkor el kellene menni egy El Camino-s zarándokútra. Nem vagyunk vallásosak, de a sétáláshoz nem is kell annak lenni, nem igaz?

A tavasz az erre való felkészülés jegyében telt.

A július elég mozgalmas volt, Göteborgban volt egy kézilabda kupa, amin az unokahúgomék is részt vettek. Sajnos a győzelem nem jött össze, de így is nagyon szép eredményt értek el (különösen, hogy nem csak az ellenféllel, hanem a hazafújó bírókkal is meg kellett küzdeni).

Szintén júliusban voltak itt Nóri középiskolai osztálytársai, akiknek nagyon örültünk! Megmutattuk nekik Stockholmot, Nyköpinget, voltunk Kolmårdenben is.

Még a nyári leállás előtt voltam bent a cégnél (még tartott a betegállományom) és beszélgettem kicsit a főnökömmel. Megbeszéltük, hogy a nyáron kicsit gyakorolni fogok a SolidWorks-szel és a GibbsCAM-mel, mert sosem lehet tudni és nem árthat. Ennek az lett az eredménye, hogy miután visszamentem dolgozni, "elő lettem léptetve" technikussá. Azóta az én feladatom a programok írása (és még sok más is). Nehezebb munka, de érdekesebb és legalább a korábbi szakszervezetet is lecserélhettem.

Augusztusban Nóri kapott egy marketinges állásajánlatot, aminek nagyon örültünk, de végül csak december 15-én lett belőle szerződés. Jó munkához idő kell, ez, úgy tűnik egy nagyon-nagyon jó munka lesz... :)

Nyár végén voltak kint ismét az unokahúgomék, akikkel most sikerült is találkozni Söderköpingben, egy fagyizóban. Remekül éreztük magunkat, nagyon örültünk nekik is! :)

Szeptemberben a fő program az El Camino volt, illetve pár nap Kanári-szigetek és egy nap Barcelona.

A cég elküldött egy 2 napos GibbsCAM tanfolyamra is, mert az sosem árt, majd (ha már tanfolyam), akkor voltam december elején Németországban is egy 3 napos "tanfolyamon", ami inkább szerszámbemutató volt és a vevők (azaz a mi) lekenyerezésünk. Láttam sok érdekeset, jókat beszélgettem és még szomjas sem maradtam :)

Októberben leesett az első hó, de azóta folyamatosan +6, +8 fok van, így a tél sehol, fehér Karácsony sehol, lassan kinőnek a pálmafák a tóparton.

Novemberben felvették a céghez egy barátunkat, őt költöztettük le Strömsundből. Jó túra volt, 1.500 km nem egészen 24 óra alatt + ki és bepakolás.

A december egészen mozgalmas volt.

Az év legnagyobb eseménye, hogy Nóri elkezdett dolgozni annál a cégnél, ahonnan még nyáron megkeresték. Nagyon boldog, végre elindult a nagybetűsbe :)

A megnövekedett bevételekhez természetesen megnövekedett álmok is járnak, így eszeveszett tervezgetés vette kezdetét (azóta sem hagytuk abba).

Nyolcadik, de lehet, hogy már kilencedik alkalommal is meg lett műtve a kezem, de a dolgok jelen állása szerint ez volt az utolsó; illetve egy még lesz, hogy valamivel szebb is legyen, mint most. Majd meglátjuk mit hoz az élet (és az orvos :) ).

Óriási köszönettel és hálával tartozom az orvosoknak, hogy ennyi munka és idő árán rendbe hozták azt, amit én kb. 3 másodperc alatt teljesen tönkretettem.

December végén pedig elmegyünk egy hajókirándulásra anyósomékkal Ålandra. A szigeteken bár svédek élnek, de hivatalosan Finnországhoz tartoznak. Ezzel plusz egy országot lekaparhatunk a térképen.

Idén 3 alkalommal jártunk külföldön (én 4), ami Nóri számára 6, a számomra 7 új országot jelentett. Lassan, de biztosan közeledünk a 100-hoz (jelenleg 32-nél járok).

Reméljük a jövő év is hasonlóan jól sikerült!

Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet Kívánunk!!!

Boldog Karácsonyt kívánunk!

Nürnberg - a látszattanfolyam

Sikerült épségben és egészségben megjárnom a nürnbergi "tanfolyamot", kis késéssel az összefoglaló is elkészült róla.

1. nap (2013-12-16, hétfő)

Reggel fél 9-re beszéltük meg a kollégámmal, hogy eljön értem és megyünk Eskilstunába, ahol átülünk a meghívó cég üzletkötőjének autójába és azzal megyünk tovább az Arlandára. Így is történt, minden pontosan a tervek szerint.

11:30 körül értünk fel a reptérre, ott - céges kontóra - megebédeltünk. Akkor még rutintalan voltam és próbáltam költséghatékony útitárs lenni, amiért többször le is szúrtak :)

Nem csak mi hárman utaztunk, hanem egy másik üzletkötő is hozott 3 ügyfelet a Volvo-tól, így volt egy kis ismerkedési / kapcsolatépítési lehetőség is.

Többször próbáltak rávenni arra, hogy kezdjem a napot egy kis alkoholizálással, de mindannyiszor visszautasítottam a lehetőséget, mert számomra életveszélyes repülés előtt inni :) 

A gép a tervezetthez képest kb. 10 perc késéssel indult, ami azért volt kellemetlen, mert az amszterdami átszállásra amúgy is csak 40 percünk lett volna, így az tovább rövidült.

Fejvesztett rohanást követően sikerült elérnünk a KLM Cityhopper járatát Amszterdam és Nürnberg között. Mindenki örült! Ez az út pontosan 1 óra volt felszállástól földet érésig.

17:30 körül értünk Nürnbergbe. Rajtam és a kollégámon kívül mindenki feladta a csomagját, csak mi utaztunk kézipoggyásszal. Ennek az lett az eredménye, hogy bár mi elértük a csatlakozást, a feladott csomagok sajnos nem. Semmi gond, a KLM este 10-re ígérte, hogy kihozza a szállodához az elkeveredett poggyászokat.

A szobám

A reptéren várt a meghívó cég egyik alkalmazottja (aki később az "oktatást" is tartotta), elvitt a Lauf-ban lévő szállodába (Hotel Zur Post), kaptunk fél órát felfrissíteni magunkat (már ugye kinek volt csomagja :D ), majd átsétáltunk az 5 percnyire található étterembe (Altes Rathaus).

Evés előtt még körbejártuk a teret az étterem körül, volt egy kis vásárjellegű esemény is, de semmi érdekeset nem láttunk.

Az étteremben ért a következő meglepetés, a tulajdonos egy 35 éve itt élő svéd hölgy volt, Dalarna-ból.

Az étterem

 Természetesen egy schnitzel-t tettem magamévá, hozzá remekül passzoló hagymalevessel.

Vacsora után sétáltunk egyet, majd (meglepő módon) beültünk egy kocsmába. Itt már bátrabban fogyasztottam, egyrészt felfogtam, hogy teljesen mindegy, hogy mennyit költünk, mert mindent a meghívó fizet, legyen az étel, ital vagy alkohol. Meg kell még szoknom ezt a fajta stílust :)

Itt szépen, katonás rendben csúsztak le a whisky-k, míg a többiek végigpróbálták a helyi söröket. Nem kis megdöbbenést keltett, hogy nem szeretem a sört, de a német házigazdáknak nem mertem elmondani :D

Bajor ház, nekem nagyon tetszenek ezek a stílusú épületek,

sajnos a svéd rozsdabarnára festett házakat szörnyen unalmasnak tartom :(

Valamikor éjfél körül keveredtem vissza a szállodába, bezuhantam az ágyba és elaludtam.

2. nap (2013.12.17, kedd)

Reggel 6:50-kor keltem. Az előző napi mulatozást követően ez annyira nem esett jól, de azért túlélhető volt.

7:15-kor már a szálloda éttermében reggeliztem, kisvártatva megérkeztek a többiek is, néhányak befelé fordított szemgolyóval és benőtt szemekkel. :)

8-kor indultunk a gyárba, hogy megtöltsék a fejünket tudománnyal... illetve én ezt hittem :)

Az okítás egy 1,5 órás cégbemutatóval kezdődött, ami ugyan érdekes volt, de a 1,5 óra kicsit túlzásnak tűnt. Utána körbevittek minket a gyárban, ami nagyon érdekes volt! Meséltek arról, hogy a cég kiveszi a tanulókat az iskolából (kibéreli őket), így 3,5 évig a cégnél tanulnak, 2. év végétől már fizetést is kapnak. Akik a végén megütik a szintet és szeretnének ott maradni, ők munkát is kapnak. Ennek megfelelően nagyon sok fiatal dolgozik a vállalatnál (ebben a gyárban 900-an, a szomszéd faluban lévőben további 200-an, világszerte pedig még 400-an dolgoznak).

Szerintem jó a rendszer, mert így a cég önmagának termeli ki a szakembereket, a fiataloknak is lehet jövőképük, tudják, hogy sínen vannak és később az önéletrajzban is jól mutathat a cég neve (szándékosan nem írom le, hogy hol voltunk, akit érdekel, meg tudja találni a neten).

Két dolgon viszont nagyon meglepődtem:
1) A gyárban, a gépek mellett dohányoztak az emberek, amitől olyan büdös volt, hogy az eszméletlen. Ami ebben a megdöbbentő, hogy aki nem dohányzik, az is kötelezően szívhatja a többiek füstjét, ami nem tűnik túlságosan emberbarát dolognak. Viszont rájöttem, hogy új értelmet nyert a cigiszünet: Németországban minden dolgozónak joga van 3 óránként 10 percre kimenni az épület elé, friss levegőt szívni :)

2) Szintén a gyáron belül lehetett sört inni. Mint kiderült, ez Bajorország, itt a sör nem alkohol, így ugyan annyira szabad sört inni, mint Svédországban kólát vagy kávét. Hihetetlen, nem?

Gyárlátogatás után hidegtálas ebéd a cégnél, majd folytattuk a tanfolyamot kb. fél 4-ig.

4 óra körül jött értünk az autó, először hazavittek minket a szállodába, mert mostanra értek oda az elveszett csomagok, majd 5 óra magasságában indultunk Nürnbergbe, a vásárra.

Nürnbergben egy rövid forralt borozás után (aminek hatására alaposan elzsibbadt az arcom :) ) körüljártuk a főteret és alaposan megszakértettük a vásárt. A többiek még beültek valahová iszogatni, addig én inkább vásároltam pár apróságot Nórinak.

Innen az Enchilada nevű mexikói étterembe mentünk (illetve ott találkoztunk). Nem volt rossz, de az előző étterem sokkal jobb volt, szerintem.

Ez alkalommal már bátrabban fogyasztottam, többet is, mint a kollégák. A leginkább a Long Island Ice Tea fogott meg :) Ki szerettem volna próbálni a Zombie nevű lélekmelegítőt is, de egyedül nem akartam teljesen lealjasodni, a többiek pedig nem érezték az erőt magukban, így elmaradt sajnos. Majd jövőre!

Vacsora után a csapat úgy döntött, hogy hazatér. 11 óra körül értünk a szállodába, páran még elmentek inni, de én inkább az ágyat választottam :)

3. nap (2013-12-18, szerda)
A reggeli, nehézkes kelés után megint a szálloda éttermében kötöttünk ki. Utána összecsomagoltunk és minden holminkkal együtt mentünk ismét a tanfolyamra.

Ezúttal a másik telephelyre volt meghívásunk, ott is egy rövid cégismertető után megmutatták a gyárat, illetve szerveztek egy kis bemutatót is, ami nagyon érdekes volt.
Kaptunk ebédet, ahogy előző nap is, majd 12-kor indultunk a repülőtérre.

A reptéren megint egy kis nézelődés, vásárlás, majd repülés Amszterdamba. Ezúttal nem késett a gép, volt 1,5 óránk a Schiphol-on, amit valamiért elneveztek a kollégák Shithole-nak. Nem szeretnék soha viccelődés tárgya lenni... vagy legalább ne tudjak róla :)

Különösebb erőlködés nélkül elértük a csatlakozást, majd pontban 19.00-kor le is szálltunk az Arlandán. Rövid búcsút követően indultunk haza. Valamikor 22:45 körül értünk Flenbe.

Összességében érdekes és tanulságos volt az út, nagyon jól éreztem magam, máskor is szívesen elmennék ilyen tanfolyamnak álcázott lekenyerezésre... :)
Legközelebb valahogy Nórit is magammal cipelem!

Jultallrik - 2013

Az idén az eddigi szokásos, céges, Julbord helyett Jultallrik került megrendezésre december 13-án, pénteken.

A kétfajta esemény között az a különbség, hogy míg a Julbord esetén hatalmas svédasztalról lehet összeválogatni, hogy mit szeretnénk enni, majd szükség esetén újra és újra fel lehet tölteni a készleteket; a Jultallrik egy ennél valamivel szerényebb dolog, esetünkben egy kétfogásos vacsorát jelentett, ahol már kész hidegtálat és kész főtt ételt kaptunk, mindenki ugyanolyat. Ez is finom volt, nem volt vele semmi probléma, leszámítva talán a majdnem mindenhol jelenlévő halat, amit sem Gyula, sem én nem eszünk meg :)

Sajnos idén a lányok nem tarthattak velünk... :(

Pénteken 16.00-kor mindenki befejezte a munkát és rohant zuhanyozni, mert 16.15-kor indult a busz a cégtől Nyköpingbe, a Rosvalla Centerbe. Akik két műszakban dolgoznak és már 14.12-kor végeztek, némi hideg sör kíséretében beültek a szaunába, hogy kicsit előmelegítsék magukat. Ennek csupa vidám arc lett az eredménye, pedig még sehol sem voltunk a mulatságtól.

Kb.17.00 körül érhettünk az esemény színhelyére, ahol egész estés bowlingozás, alkoholfogyasztás és a már említett Jultallrik volt a program.

A buszon megismerkedtem egy magyar nyugdíjas bácsival, aki korábban a cégnél dolgozott és most, mint céges-nyugdíjast hívták meg (minden évben meghívják a nyugdíjasokat, illetve évente 3-4 alkalommal tartanak olyan nagymötét, ahol szintén ott vannak a nyugdíjasaink és hoznak magukkal smörgostårtát is.

Érkezés után kiosztották az italkuponokat, amikkel 4 sört/bort/cider-t és 2 töményet lehetett inni. Ezen kívül kaptam még egy extra kupont is (2 cider és 2 tömény), mert aznap kellett volna megkapni a fizetésünket, de későn utaltak, ezért csak hétfőn ér a számlánkra a pénz.

(Az irodában dolgozók a tárgyhavi fizetésüket a tárgyhónap 15. napján kapják, hétvégére esés esetén előző pénteken. Esetünkben most azt jelentette, hogy a decemberi fizetésnek december 13-án kellett volna a számlán lennie).

Készülvén a mulatságra, kértem 500 korona fizetéselőleget, amit majd a januári fizetésemből fognak levonni.

Mivel sem sört, sem bort nem iszom, maradt a cider, amit viszont szeretek :) A sima boltban kapható 2,25%-os helyett itt 4,5%-osat adtak, ami nagy örömet okozott, főleg, hogy nem vagyok harcedzett alkoholizáló, így viszonylag gyorsan jókedvre derültem.

Miután elfogyasztotta mindenki az első adag célzóvizet, kezdetét vette a bowlingozás. Egyenes kieséses rendszerben játszottunk, az első (és mint kiderült utolsó) ellenfelem a buszon megismert magyar bácsi volt. Kifejezetten gyenge kezdést követően sikerült alsó-középszerűvé felfejlődnöm, így végül gigászi csatában alulmaradtam 92-91 arányban.

Egy percig sem búsultam, magamhoz ragadtam az alkoholt és belefojtottam a még ki sem alakult bánatomat, ezzel esélyt sem adva neki.

Ellenfelem éppen megsemmisítő csapást mér a továbbjutási esélyeimre...

Gyula szintén távozott az első kör után, állítása szerint "... nem egy ponttal kaptam ki...".

A bowlingkupa a számunkra véget ért, ezért beszélgetéssel töltöttük az időt. Odaült hozzánk az egyik idősebb bácsi, akivel a cégnél is sokat beszélgettünk korábban (akkor még csak angolul). Azóta sokat fejlődtünk, így meglepődött, amikor angolul kezdett kérdezgetni, mi pedig svédül válaszoltunk. Meg is lettünk dicsérve, hogy milyen jól beszélünk már; ilyenkor mindig eszembe jut maxval megjegyzése, miszerint "Csak akkor dicsérnek meg, ha rosszul beszél az ember. Ha jól beszélne, fel sem tűnne nekik és nem hoznák szóba." Biztos, hogy van benne valami, mert tudom magamról, hogy bár valóban rengeteget fejlődtem, de azért az őslakosokhoz képest sehol nincs a tudásom és legfőképpen a kiejtésem. Mindegy, mondhatnák azt is, hogy "jävla invandrare", ahhoz képest ez sokkal kellemesebb az ember lelkének :)

Beszélgettünk a magyar bácsival is, aki nagyon örült nekünk, mert rajtunk kívül nem tud senkivel sem magyarul beszélni (svéd felesége van).

Közben játszottunk Gyulával is egyet, az már valamivel jobban ment. Rájöttem, hogy ha nem próbálok meg célozni, hanem hagyom, hogy a cider vezesse a kezemet, sokkal jobban megy :)

Végül 8 óra körül szólítottak minket az étkezőbe, hogy elfogyaszthassuk a vacsorát. A hidegtálon rögtön egy gusztusos darab sonka virított a tálon, illetve egy kaszinótojásra emlékeztető dolog egy kis rákkal a tetején. A rákot elegánsan kikerülve magamévá tettem a sonkát és a tojást, majd a tányéron lévő három különféle halat felkínáltam a korábbi beszélgetőpartnerünknek.

Evés közben és után folytattuk szomjunk oltását, illetve mindenkivel váltottunk pár szót. Sikerült néhány titokra (szerelmi sokszögekre) szert tenni, amiket nem osztanék meg itt, legyen elég annyi, hogy rendesen átrendezte az eddigi elképzeléseinket a kollégák magánéletét illetően.

Így telt az utolsó 2 óra, majd felkerekedtünk, hogy indulunk a buszhoz, mert 22.00-kor indultunk volna vissza a céghez, ahová Zsolti jött értünk 22.45-re.

Készülődés közben én hozzácsapódtam egy kollégákból álló csoporthoz, akikről később kiderült, hogy nem a busszal jönnek haza. Gyula is előkerült, elveszítette valahol a kabátját, de nem fázott :D Hiába kérdezgettem, hogy a távolban álló busz az-e, amivel nekünk is menni kellene, mire felfogta a kérdés jelentőségét, lekéstük azt.

Csak semmi pánik! Bár törölköző nem volt nálunk...

 A megoldás adott volt, taxival megyünk Bettnáig. Az 900 korona lesz, nem gond, az én számlámon nincsen egy fillér sem, majd Gyula fizet. Mikor már 200 koronányit autóztunk, Gyula jelezte, hogy egyetlen szépséghiba van a történetben, a bankkártyája is a kabátjában volt. Némi tanakodás után talált egy másik kártyát a pénztárcájában, de megállítottuk a taxit valahol a Skavsta környékén, majd hívtuk Zsoltit, hogy jöjjön értünk.

Így az eredetileg tervezett 23 óra körüli hazaérés helyett negyed 1-re sikerült hazajutni, több kisebb-nagyobb megszakítással az út folyamán :)

Összességében nagyon jól éreztünk magunkat, ez volt talán a legmozgalmasabb Julbordunk eddig. A lányok hiányoztak csak, reméljük jövőre jöhetnek majd ők is!

Holnap pedig indulok Németországba egy kollégával... remélem minden rendben lesz, nem tartom valószínűnek, hogy különösebben szomjas leszek, de a schnitzelt semmi esetre sem hagyom ki!

Könnyfakasztó dolgok - a hagyma

Már többször gondoltam, hogy írok pár sort az itteni hagymás eltérő elnevezéséről. Csapjunk is rögtön a közepébe:

Kezdjük a vöröshagymával. Nem okoz különösebb problémát megtanulni, hogy ennek a neve gul lök, azaz sárga hagyma. Valahol jogos az elnevezés.

A lila hagyma már okoz némi problémát, amikor megpróbáljuk megtanulni a nevét. Itt ugyanis rödlök néven fut, ami vöröshagyma, ha lefordítjuk.

A fokhagyma is szépen beleillik a fenti sorba, svéd neve vitlök, azaz fehér hagyma. Ez minden tekintetben kikezdhetetlen névválasztás, azt hiszem.

A snidlinget, itt graslök-nek nevezik fűhagymát jelent.

Végezetül pedig az újhagyma, melynek a svédek a salladslök nevet adták, de nem mondom meg, hogy mi a szó szerinti jelentése :)

Azt hiszem ennyi pont elég is volt mára, mind a svéd nyelvből, mind a hagymákból... de ha már hagyma, akkor ajánlom egy kedves ismerősöm, hagyma, blogját, aki az Egyesült Államokban él.