Felkészülés az El Camino-ra - I. rész

Még tavaly, miután láttuk a "The Way (2010)" című filmet Martin Sheen-el, elhatároztuk, hogy mi is megpróbálkozunk egy kis spanyol zarándoklattal. Ha már csináltak egy kis reklámot ennek az útvonalnak, adta magát, hogy mi is ezt válasszuk.

Fontos leszögezni, hogy megrögzött ateisták lévén egyáltlán nem vallásos indíttatásból tesszük (választottuk ezt az útvonalat), hanem a kaland, a túrázás öröme és a spanyol emberek vidámsága, kedvessége miatt.

 

Nóri a megszokott lelkesedéssel és precizitással szervezi az út részleteit, én pedig igyekszem biztosítani a szükséges anyagiakat. Ez a fajta munkamegosztás nekem nagyon tetszik, mert utazni (világot látni, túrázni, stb) én is szeretek, de a szervezéshez nem sok kedvem szokott lenni. :)

 

Jelen pillanatban úgy áll a szervezés, hogy valamikor szeptember elején indulnánk. Repülővel elmegyünk Madridba, ott egy napig város nézünk. Délután egy éjszakai (hálófülkés) vonattal elmegyünk Lugo-ba, ahol elkezdjük a vándorlást.

 

A felkészülés abból áll, hogy a környéken keresünk túraútvonalakat és azokon rágjuk keresztül magunkat.

Az egyik ilyen útvonallal nagy szerencsénk van, mert pont a ház előtt megy el és megkerüli a szemközti tavat (elmegy a király kastélya előtt is).

A túráról készült összefoglaló, amit egy iRunner nevű alkalmazás csinált.

 

Istálló a király kastélyával szemben. Itt nevelik a királyi marhákat (nem vicc!) :)

 

A király fleni kastélya (Stenhammar Slott)

 

A király kertje (ha majd kizöldül sokkal szebb lesz :) )

 

Egy útvonal menti tisztáson két őz (vagy szarvas :) ) legelészett

 

Találkoztunk Muffin egy távolabbi rokonával is, éppen átkelt a síneken

 

Tóparti ösvény I.

 

Tóparti ösvény II.

 

Nóri a szemközti oldalon, egy sziklára telepedett le

 

Tó, a fák között (ide csak önszorgalomból másztunk fel, útvonal sajnos nincs közvetlenül túlparton)

 

A képek két túra alkalmával készültek (ezért a kézzelfogható időjáráskülönbség).

Minden héten menni fogunk valamerre, aprnként növelve a megtett távolságot, illetve júniustól már kétnapos túrákat fogunk csinálni.

 

Az útvonal elvezet az egyik fleni temető mellett is, ahol megtaláltuk Prins Wilhelm sírját. Ő volt Södermanland hercege, V. Gustav király második fia. 1965-ben halt meg a fleni Stenhammar kastélyban (ld. fenti képen).

Az Ő testvére volt Gustaf VI Adolf svéd király, akinek az unokája a jelenlegi svéd király, Carl XVI Gustaf.



Valborgsmässoafton - a tavasz kezdete

Idén végre sikerült részt vennünk az éves, nagy tavaszköszöntő ünnepen - Valborgsmässoafton - Flenben (április 30-án este). Tavaly csak hallottunk róla, hogy lesz ilyen, így idén mindenképpen meg akartuk nézni magunknak.

Nem is lehetett volna egyszerűbb dolgunk, mert pont a házunk előtt rendezték, a büfé pedig a lakásunk alatt lévő klubhelységben volt.

Már előző nap elkezdték felállítani a céllövöldét a gyerekeknek, ami pont az ablakunk alá került (kicsit távolabb a gallyakból álló kupacot gyújtják meg):

Másnap délutánra elkezdtek jönni az emberek, hogy együtt ünnepeljék a tavasz kezdetét. Ekkor került sor a tűzgyújtásra is:

Gyula mesélte, hogy egész nap kint voltak a tűzoltók és a mentők az utakon, mert ilyenkor tudnak balesetek történni :) Mi megúsztuk...

Ez pedig a tömeg: :)

Számomra külön öröm volt, hogy árultak hotdogot is, mindössze 10 kr-ért (benzinkúton 17 kr, PressByroban 15 kr). A hotdog volt a lényeg, nem az éra :)

Miután elkezdtek hazaindulni az emberek, mi is átmentünk Gyuláékhoz kicsit beszélgetni, majd éjfél körül hazajöttünk. Akkor már csak alig 3-4 ember lézengett a tűz mellett.

A 7. műtét

05.13-án visszakaptuk a gépet (rövidke 18 nap után), így végre elkezdhetem behozni a lemaradást!

Április 22-én (hétfő), valamikor délelőtt túl lettem a hetedik, remélhetően utolsó műtéten.

 

Reggel hétre kellett menni, így kénytelenek voltunk autózni, mert abban az időben nem ment vonat Stockholmba. Nóri természetesen jött velem.

Érkezés után kaptam csinos kórházi ruhát (alsónadrág, zokni, köntösszerűség), majd elküldtek zuhanyozni (kétszer, egy speciális szappannal).

Zuhanyzás után már szabad volt befeküdni az ágyba :) Kicsit később jött a sebész is (ugyan az, aki a korábbi műtéteket is végezte), hogy megjelölje a bal kezemet (minden műtét előtt egy orvosnak meg kell jelölni a műtendő végtagot, nehogy valami hiba folytán rossz kezemet "javítsák" meg).

 

Jelölés után jött a nővér, hogy mivel most jól összefogdosott az orvos, mehetek megint kezet fertőtleníteni (harmadik alkalommal).

 

Végül levittek a műtőbe (ágyastul).

 

Az előkészítőben a szokásos módon mindenki bemutatkozott, megkérdezték, hogy hogy vagyok, minden rendben van-e, nem vagyok-e ideges és hasonlókat. A személyezonosságomat kb. 3-szor ellenőrizték (PN-t kellett elmondanom).

Az idegességre (számítva a válium kellemes hatására :) ) mondtam, hogy picit. Kaptam is rögtön az "anyagot", aminek hatsára az érzéstelenítési folyamat közepén sikerült elaludnom :) Ezen többen is jól szórakoztak (én is).

 

Mikor már teljesen magatehetetlen volt a bal karom elküldtek WC-re, hogy végig bírjam a műtétet. Ez elég mulatságos volt a teljesen elzsibbasztott bal kezemmel (jobbal tartani kellett, de akkor hogyan... gondolom mindenki el tudja képzelni a problémát :) ). Végülis baleset nélkül sikerült megoldani a dolgot, mehettem a műtőbe.

 

Ott megint megkérdezték a személyi számomat, majd azt, hogy szeretnék-e aludni. Persze! :)

 

Jött az orvos, elmondta, hogy mit tervez, majd a szokásos módon egyszer csak megszűnt a külvilág...

 

... majd újra fény lett.

 

Műtét után visszavittek a szobába, ami ezúttal egy 4 ágyas szoba volt, de csak 3-an voltunk benne (eleinte, végül csak ketten maradtunk). Szerencsére az utolsó szobatárs csendes alvónak bizonyúlt.

 

Nóri szerencsére elég sokáig maradt velem, majd vonattal ment haza.

Estére kaptam még egy kis fájdalomcsillpítót, majd alvás.

A műtét után közvetlenül készült pár kép a kezemről, amit oda is adtak:

 

Másnap reggel reggeli előtt elküldtek röntgenre, majd jött a sebészem és elmondta, hogy mik történtek velem a műtét alatt:

- eltörték a mutatóujjamat és kicserélték a korbbi fémlemezt, mert az nagy volt;

- törés után elforgatták, kicsit jobban is, mint ami az egyeneshez kellett volna. Így most nem befelé csavarodik, hanem kifelé, de a fogásom sokkal jobb lett;

- kicsit igazítottak az inakon, hogy jobb legyen a mozgásuk.

 

Végül 10 óra körül hazaegedtek.

Lementem a parkolóba, beültem az ott hagyott autóba és hazavezettem.

Előtte azért még sikerült rosszullennem az altatástól a kórházban, de rutinos rosszullevő lévén készültem zacskóval... aztán kértem egy másikat is az útra, ami szintén jól jött (otthon, a parkolóban :) ).

 

2 hónapra írtak ki, addig szigorúan tilos emelnem és kb. bármit csinálnom a bal kezemmel. Után röntgen és meglátjuk, hogy kapok-e még egy hónapot (jó lenne, mert akkor nem kell kivennem mind a 4 hetet nyáron, mikor leáll a cég - spórolni kell a szabadsággal télire :) ).

Nóri praktikja

Lassan két hete jár dolgozni Nóri és kezd körvonalazódni, hogy nem pont erre a munkára vágyik.

 

Ez az idő kevés volt arra, hogy kiderüljön pontosan mit is fog csinálni. Eddig minden nap más mellé volt beosztva, kellett felszolgálnia; mosogatógéppel harcolnia; szalvétát hajtogatnia és megterítenie; segédkezett egy programon, ahol a vendégeket tanították főzni (ezt nagyon élvezte) és a végén még a megmaradt borokat is hazahozhatták (ügyesen lecsapott egy 970 koronás borra, ami úgy negyedig volt még :) ).

 

Rögtön az első nap rossz cipő volt rajta, ami tönkretette az egyik lábkörmét (le akar esni, kék-lila). De már jobban van...

 

Érezhető, hogy bár itt van praktikon, de még nem nagyon tudják, hogy mi legyen vele. Az is érdekes, hogy mivel a praktikra nem jár fizetés (gyk. ingyen dolgozik, csak az Arbetsförmedlingentől kap támogatást), ezért elvileg sem este, sem hétvégén nem dolgoztathatják (műszakpótlékot kellene kapnia). Ennek ellenére már kétszer is beosztották így, ami nem túl korrekt.

 

A kastéy egyébként tetszik neki, gyönyörű környezetben fekszik egy tó partján:

 

Az egyik nap pl. beosztották 8-ra, majd elfelejtettek szólni, hogy később menjen, mert nem lesz ott senki sem. Nevetséges, de sajnos ilyen az, amikor lengyel a vezetőség és a tulaj, nem svéd...

 

Érdekes volt, hogy mikor meséltem egy kollégámnak, hogy hol kapott Nóri praktikot, akkor azonnal mondta, hogy azok bolondok :) Jó híre van a lengyeleknek a svédek között. :)

Update
Idő közben eltelt három hét. :) Kb. pont annyi ideje be is fejeződött a praktik, mert úgy éreztük, hogy nem kicsit hülyének lettünk nézve.
Az eredetileg két hétnek indult praktik később egy hónap lett volna, a végén pedig már 2 hónap, de azzal az "ígérettel", hogy utána sem fogják alkalmazni. Na de akkor minek is dolgozzon ott 2 hónapig ingyen?

Jelen pillanatban úgy áll a helyzet, hogy szerdán folytatja Nóri a tanulást, illetve jobbcoachingot Eskilstuna-ban, a Miroi-ban. Ez egy hasonló cég, mint az Eductus, de remélhetően itt fognak is valami használható segítséget / tudást adni.

Még mindig nincs kész a notebook :(

Lassan már a szürrealizmus határát súrolja a notebook javítási ideje. Múlt héten majd' minden nap hívtam a szervizt és mindannyiszor ezt a választ kaptam: "Jelenleg sorban áll, de mindjárt elkezdjük."

Hát... erre mit mondjak?

Elkezdtem másik szervizt keresni, hátha ott megcsinálják még 2013-ban. Ma van ott 17 napja. :(

Addig pár szóban az újdonságok:

- Nóri újra lovagol, találtun egy remek lovaglós helyet nem messze Flentől;

- elkezdtük a felkészülést az El Camino-ra;

- jól sikerült a műtét, minden OK, de tilos terhelnem;

- Muffin vedlik, nem is kicsit :)

- kitavaszodott, gyönyörű idő van, 17-19 fokok nap közben. 

Ha meglesz végre a gép, akkor majd mindenről írok részletesen + teszek fel képeket is. 

Addig is legyetek jók!