Tegnap - 2012.11.20. - túl lettem a hatodik műtéten is.
Reggel 7-re kellett bemennem, ami 4:30-as kelést és 5:00-ás indulást jelentett.
Nem volt szabad enni és inni éjfél után, így meglehetősen hiányzott a reggeli kávé (az első negatív hatása az emigrációnak, hogy teljesen kávé függő lettem).
Az úton Nóri végig hősiesen kitartott mellettem, pedig Ő is hulla fáradt volt.
Az érkezés
Érkezés után felmentünk a nappali sebészet várójába, kapta egy csinos kis ágyat (nem olyan multifunkciósat, mint annak idején az AVD24-ben, de azért ennek is 4 lába volt és gurítani is lehetett :)
Átöltöztem, a holmimat bezárták az ágy melletti szekrénybe, a kulcsát pedig elzárták egy belépő kártyás szobába. Nóri közben hol bejött és szörnyűlködött a kórházi zoknin (olyan volt, mint egy combfixes harisnya :) ) vagy kint várt a váróban.
Jött az orvos és elmondta, hogy mit tervez, hogyan szeretné csinálni a műtétet. A tervet nem részletezem, kicsit olyan érzés volt, mintha az egész kézfejem egy kirakós lenne, ahol szabadon lehet pakolászni az alkatrészeket... sok csodára képesek az orvosok, már az első műtétnél is bizonyították ezt, így természetesen mindenben egyetértettem. Nem én vagyok a szakember, nem nekem van sok 10 éves tapasztalatom... én csak a beszállító vagyok, az alapanyagot adom a kirakóshoz. :)
7:30 körül jött a nővérke (kb. 2 méter magas, tetovált de mosolygós srác), elküldött WC-re, beépítette a jobb kézfejembe a branült és átgurított a kéz sebészetre.
Közben érzékeny búcsút vettem Nóritól a váróban...
Az előkészítőben
A szokásos cross-check-el kezdtük a dolgot. Megkérdezték a személyi számomat, közben egy másik nővér a kezemre szerelt műanyag karperecen ellenőrizte a PN-t és a nevemet. A Szűcs-el még mindig gondjaik vannak, már nagyon érik az a név változtatás ;)
Jött az altató orvos, aki kedvesen elmondta, hogy elsőnek a kezemet fogja elaltatni, ami a szokásos tűszúrkálós, befecskendezős módszerrel zajlott. Néha hallottam, ahogy valami porc kiszenved a tű hatására.
Kérdezték azt is, hogy ideges vagyok-e... ezt a szokásos: "Kicsit."-el ütöttem el, így már kaptam is a valium-ot. A nővérke még megjegyezte, hogy ez törölni fogja az emlékeimet is... ez tudomásom szerint nem történt meg, bár nincs kizárva, hogy arra sem emlékszem, hogy mire kellene emlékeznem :)
Eldönthettem azt is, hogy aludni szeretnék-e a műtét során vagy sem. Természetesen igen, az hatalmas élmény! :)
Miután végeztünk átvittek a műtőbe... itt van egy pici kép szakadás, mert nem tudom megmondani, hogy hogyan kerültem át az előkészítőből a műtőbe. Gondolom áttoltak, de az egész nem lehetett több 2 percnél és a műtőre már tisztán emlékszem.
A műtőben
Ismét jött az orvos, elmondta, hogy az áthelyezni kívánt ín már beépítődött a hüvelykujjamba korábban, így az nem megy, de a többi a tervek szerint megy majd.
Megkaptam a melegítős takarómat (nagyon kellemes) és a számra az oxigén maszkot. Szólt az orvos, hogy kezdené a műtétet... a szemem sarkából még láttam, hogy az altatóorvos egy jókora fecskendőből belenyom valamit a branülbe majd negyed 9 körül elment a kép...
... aztán visszajött. Az óra 9:45-öt mutatott. Még kötözték a kezem, az altatóorvos elmondta, hogy minden rendben ment.
Picit hagytak ébredezni, majd feltoltak a nappali kórházba.
Ismét a nappali kórházban
Nóri is ott volt, nagyszerű volt újra látni. Elmeséltem neki mindent.
Jött a nagyon-nagy darab nővér, kérdezte, hogy kérek-e enni vagy inni valamit. Kérdeztem, hogy mit lehet... végül abban maradtunk, hogy smörgos-t kérek kávéval és almalével. Rövid idő után érkezett is a sajtos szendvics, a kávé tejjel és cukorral + az almalé.
A szendvicsek felénél tartottam, amikor jött az orvos és elmondta, hogy mi volt a műtét alatt: kinyitották a hüvelykujjamat, kivették a lemezt, de találtak valami sárgás-barnás váladékot, amiből mintát vettek és kitisztították a sebet. Egyelőre nem tudni, hogy mi az, elküldték laborba, hétfőre lesz eredménye. Annyit mondott még, hogy alacsony aktivitású fertőzés lehet, semmi ok az aggodalomra, kaptam rá antibiotikumot is. Hétfőn okosabbak leszünk, majd meglátjuk.
A mutatóujjamat éppen ezért nem is macerálták, nehogy tovább terjedjen a szmötyi.
Egyébként a két ujjam két különböző módon fog felépülni és nem lenne jó a kettőt keverni (a mutatónak majd pihenni kell, a hüvelyket viszont sokat kell mozgatni).
Hétfőig várunk, akkor meglátjuk, hogy hogyan tovább.
Több, mint 24 órával a műtét után egyáltalán nem fáj, néha érzem, hogy húzódik, de semmi komoly. Ki lettem írva 3 hétre, december 16-ig. A seb miatt nem lenne okos dolgoznom, nehogy belemenjen olaj vagy bármi más, nem éppen szervezet és seb-barát folyadék.
Addig pihi...
Szép napot mindenkinek!
