Ez a bejegyzés egy kicsit más, mint a többi. Ezt a bejegyzést nem én írtam, hanem egy kedves barátom, Anti, akivel az Indexes svéd fórumon ismerkedtem meg úgy egy éve. Hasonlóan látta a fórum helyzetét és a legtöbb ottani ember mérhetetlenül negatív hozzáállását (mind az újakhoz, mind a svédekhez és Svédorsázghoz).
Elkezdtünk levelezni, eszmét cserélni és hamar kiderűlt, hogy egy hullámhosszon vagyunk, hasonlóan látjuk Magyarország helyzetét (és még a szakmánk is ugyan az)... így lett barátság az ismeretlenségből.
Fontos leszögezni, hogy a támogatás részemről csak információk formájában történt, mindenért Antinak kellett megküzdenie... és derekasan helyt állt!
Lentebb olvasható az Anti által írt összefoglaló (dőlt betűkkel), színessel pedig a megjegyzéseim.
A kijutás
Megismertelek a fórumon, megadtad a végső lökést, hogy el innen.
Aztán kezdődött a nyelvtanulás, CV küldözés, taktikázások, hogy küldjem,
lehetőleg a fejvadászokat elkerülve. Spontán is küldtem, mint ide is.:) És
persze el kellett dönteni végleg fejben, hogy Abszurdisztánból VÉGLEG ELÉG!!! Ez
ugye nekünk nem jelentett nagy problémát!:)
Munkakeresés
A legnehezebb a munkakeresés. Taktikáztam rengeteget, végignéztem melyik
cég mit gyárt, stb. Elkezdtem városonként, aztán megyénként keresni, és küldeni
kitartóan, van ahova 3szor is küldtem. Rengeteg elutasítás jött, de ez még több
erőt adott, tovább. Aztán jöttek, hogy érdekes a CV-m, elmentjük, ennek is
örültem. Haladni kellett ez a lényeg!
Aztán láttam, hogy a déli régió nem megy, elkezdtem északot "bombázni", itt
már jelentősebb visszajelzéseket kaptam. Aztán spontán elküldtem a jelenlegi
munkahelyemnek is a CV-met, és másnap már hívták is a sógoromat, hogy na ki is a
sógorod, hogy is van ez? :)
Meg kell elmíteni, hogy eddig a pontig a kint élő rokonok szinte semmit sem segítettek neki. Ez volt az első alkalom, hogy számítani tudott rájuk.
Persze, itt azért bejött a sógorom a képbe, de a levelezést
egymagam csináltam, bár átfogalmazta a sógorom svédesre. :)
Aztán kaptam a konkrét kérdéseket a munkaadómtól, persze nagyon udvariasan, hogy
mikor szeretnék menni, hogy gondolom, komolyan szeretnék oda költözni északra?
Ez nem volt ez kérdés!!!
Aztán el lett minden rendezve, időpont, repülő Stockholmba, onnan Nattåget
Östersund, aztán busz ide Strömsund-be. A főnök várt a busznál, aztán elvitt
ebédelni, majd körbeautókáztuk a városkát, megmutatott mindent, végül irány a
cég.
Kérdezte, hogy mikor gondoltam kezdeni a munkát, másnap természetesen,
csillogtak a szemei, tetszett neki, nem üdülni jöttem. :)
Megszervezte, hogy az
egyik kolléga fog jönni értem, hozni-vinni, adott egy biciklit is azért.
Ügyintézés
Első nap elmentünk a bankba, PN nélkül elintézték a bankszámlát negyed óra alatt,
aztán 3 nap alatt megkaptam a bankkártyámat. Valóban elég lassú itt az ügyintézés. :) :) :)
Munka
Aztán munka, nézni mit hogyan csinálnak a svédek, fika (kávészünet), menni velük, Gyula (az apósom)
ebben rengeteget segített: menni és menni és menni a svédekkel, próbálni
kommunikálni, úgyis kijavítanak, és így is van. Egyáltalán NEM ridegek, emberek ők is, mint bárki más, a magyarok túllihegik ezt a dolgot.
Naponta jönnek hozzám a svédek, kérdezgetnek, stb. És nagyon barátságosak,
hülye szöveg, hogy nem barátkoznak, persze ne a klasszikus magyar barátkozást
vegyük, hogy mindenki haver csak amikor kell akkor nem... no comment, ez elől
menekültem el....
Itt tudom a helyem, tudom a dolgom. Aztán a harmadik héten már túlóráztam
is, nem rossz eddig. Bízom benne, hogy a három hónap után vagy előbb megkapom a
"fastjobb-ot", aztán minden sima ügy akkor már, bár most sincs semmi
gond.:)
Hozzá tartokzik még a dologhoz, hogy minden hivatalos ügyet segítenek neki elintézni. Kapott szállást is azonnal, járnak vele a PN miatt a Skatteverketbe is, nem hagyják magára.
Az az érdekes, hogy én is ilyennek ismertem meg a svédeket és nem olyan rémesnek, mint azt sokan állítják.
Sok szerencsét kívánunk Antinak a jövőhöz!!!