2012. október 12., péntek

Orvoslátogatás és egy embertpróbáló munkanap

Egy kép az elejére:
(egyik este fényképeztem a cégtől, nem adja vissza teljesen a látványt, csodálatos volt)

Kedden délelőtt volt jelenésem Stockholmban, annál az orvosnál, aki legelőször műtött (a baleset napján).
Megbeszéltük, hogy hogyan tovább: elsőként a mutatóujjamat fogják megigazítani, mert az kicsit ferde lett; illetve ki fogják venni a fém kapcsokat mind a mutató-, mind a hüvelykujjamból. Erre azért van szükség, mert egyrészt már feleslegesek, másrészt kicsit útban vannak (részben ezért nem tudom rendesen behajlítani a mutatóujjamat és valószínűleg gátolja a hüvelykujjamat is a mozgásban).
Sajnos nem jöhet szóba a hüvelykujjamnál az ín rendbetétele, mert olyan helyen van valószínűleg elakadva, ahol egy műtét komolyan veszélyeztetné az ujj keringését. Ha pedig azt elszúrják, akkor abból nagyobb baj is lehet, mint az, hogy csak részlegesen tudom mogzatni.

Egyelőre tehát abban maradtunk, hogy várólistára kerülök (2 hónaposra, de két hét múlva fel kell hívnom őket, hogy van-e már időpont). Egy napos műtét lesz, reggel bemegyek, délután pedig haza. Közben természetesen lekapcsolják teljesen a bal kezemet (ahogy korábban is tették, erről a Baleset - x. rész című bejegyzésekben olvashattok részletesebben).
Még nem tudom hány nap fog kiesni, remélem nem sok. Nincs kedvem visszamenni az irodába és még annyira sincs táppénzen élni (és nem kapni a havi 8 órás komptidet).

Stockholmból Flenbe mentem vonattal ahol már Nóri várt, hogy dolgozni vigyen. Éppen sikerült beérnem :)

Update (bár nem a Norbi féle): jött levél a kórháztól; november 20.-án lesz a műtét. Gyors volt!
 
Munka
Kedden a munka is tartogatott meglepetéseket... befejeztem, amit Gyula rám hagyott, majd az új darabbal kissé meggyűlt a bajom.
A feladat egy 1420 * 1700 * 300 mm-es öntvénybe történő furatmarás volt. A furatok egy 1060 mm átmérőjű körön foglaltak helyet, egymástól 120 fokra. A furatok átmérője 134 mm. A dolog megemeléséhez 3 db 2 tonnás teherbírású kötél kellett + az 5 tonnás teherbírású daru. Nagy volt az örömöm, az egyik kolléga segítségét kellett kérnem, mert elképzelésem sem volt, hogy hogyan fordítsam pl. hasra a darabot (csak hátulról lehetett megmunkálni).
A Prisma asztala egyébként 1000 mm széles, így a furatok éppen csak elfértek rajta. A furatokhoz egy minimum 100 mm átmérjű és 210 mm hosszú maró kellett, különben már nem érte el a furat szélét a gép.
Végül sikerül éppen beügyeskedni az ajtón, Y tengely mentén minden irányba lelógott, olyannyira, hogy a hátsó ajtó és a dabad széle között 2-3 mm hézag maradt.
A darab mozgatása és feltétele nagyságrendekkel több időt vett igénybe, mint maga a megmunkálás. Elég vicces volt.
Közben aki arra járt megcsodálta és a fejét csóválta, hogy ez a munka bármelyik másik gépre jó lett volna, csak a mienkre nem :) Volt, aki elszörnyedve felmordult :)

Egy kép a drágaszágról:

Összességében elondható, hogy még nagyon lassan és bizonytalanul csinálom ezeket az 1-2 darabos munkákat. Amikor széria volt, akkor gyorsabb voltam, de akkor igazából csak piros-zöld-piros-zöld gombot nyomkodtam.
Most nekem kell(ene) kitalálni a felfogatást (ezzel van több baj), a programot (ez rendszerint megy, ha nem is a legoptimálisabban), a szerszámokat összeszedni (ezzel nincs gond, de sok idő), stb... mint egy szakembernek, de ahhoz még nem vagyok elég tapasztalt. Remélem idővel majd menni fog sokkal gyorsabban és határozottabban is.

2 megjegyzés: