Kártérítés, baleset, rokkantság

Lassan elérkezik a pillanat, hogy a 3,5 éve történteket végre végleg lezárhatom.

Még év elején írt a biztosító, hogy küldjek nekik képeket a kezemről, valamint egy rövid leírást arról, hogy milyen maradandó károsodásokra sikerült szert tennem. Fényképeztem, írtam, majd jelezték, hogy találkoznom kell a kezelőorvosommal, aki megcsinálja az állapotfelmérést, megállapít egy rokkantsági* %-ot és majd az alapján (valamint a képek alapján) megkapom a kártérítést.

Annyit sikerült megtudnom a korháztól, hogy 100 fős a várólista és valamikor idén télen kerülök sorra. A napokban kaptam egy levelet, amiben behívtak röntgenre. Nem egészen tudom, hogy miért, mert az talán a legkevésbé márvadó ebben a tekintetben, lehet csak a rutin része. Október 6-án kell bemennem, szóltam a főnökömnek, mondta, hogy aznapra kapom a fizetésemet, mert az jár. Meglepő volt, mert a korábbi műtéteimre betegszabit vettem ki. Ez lehet csak egy kis kommunikációs probléma, nem nagy dolog.

Úgyhogy megint egy lépéssel közelebb a vége.

Az összegre, a majdan megállapításra kerülő %-ra még csak tippelni sem tudok.

Azt sem tudom, hogy ha mondjuk megállapítja az orvos, hogy akkor ez most 5%-os egészségkárosodás (hasamra ütöttem), az a gyakorlatban mit jelent.

Ha őszinte akarok lenni, azon kívül, hogy nem annyira szép a kezem, nem leszek zongoraművész, sem világhírű boxoló, nem akadályoz igazán semmiben a sérülés. Van persze, ami nehezebb kicsit, van, ami kényelmetlen, de nagyon kevés kivételtől eltekintve csak azt nem tudom megoldani, amit nem is akarok. Innen nézve tulajdonképpen miért is kellene mozgássérültnek lennem?

*)

A félreértések elkerülése végett, igazából nem tudom, hogy esetemben mi a megfelelő meghatázorás. Fogyatékos? Rokkant? Mozgássérült?

Minden ezzel kapcsolatos szövegben medicinsk invaliditet szerepel, ami a szótár szerint orvosi fogyatékosság.

Mindegy is, csak nem akarok nem megfelelő szót használni.

Egy kis sport

Nagyon régen nem mozogtam már. :(

Mondhatnám, hogy nem volt rá idő, de... igazából energiám (kedvem) nem volt hozzá. Néha néha tornáztam kicsit, felülések, fekvőtámasz, ilyesmik, de most újból elkezdtem konditerembe járni.

Ezúttal a céges termet használom, mert itt van helyben, ami nem hátrány, különösen, hogy megint 2 percre lakom a munkahelyemtől.

Sajnos a hosszú kihagyás miatt nagyjából előről kellett kezdenem, átmozgatással, hogy ne erőltessem túl magam. Pár hét és lehet rendesen csinálni. Mikor végzek, beülök kicsit a szaunába, ott nyújtok, nagyon jólesik, főleg, mert reggelente 4 fok van már csak.

A másik, számomra jó hír, hogy még mindig 74kg körül vagyok, több, mint egy évvel a diéta befejezése után is. Ezt mindenképpen sikernek könyvelem el, még úgy is, hogy közben azért volt egy kis jojózás is (pár kg, nem sok).

Meglátjuk, hogy meddig tart a lelkesedés :)

Költözés - újra Bettnában

Mostanában nagyon elmaradoztak a posztok, de azért történt ez-az, úgyhogy újra billentyűzetet ragadok.

A blog Facebook oldalán közzétettem néhány fényképet, most írok bővebben is a "beázásról" és az azt követő költözésről.

Még augusztus elején történt, hogy egy nap, mikor hazamentem, úszott az egész konyha. De nem esővízben, hanem szennyvízben.

Feltakarítottam, írtam a gondnoknak, hogy van egy kis probléma, jó lenne, ha megnézné valaki. Azt ígérte, hogy jönni fognak a szerelők, de nem jöttek.

Másnap csak a mosogatóban állt a víz.

Harmadnap megint az egész konyhában...

Nem tudtam eddig mi hiányzik az életemből, de most végre rájöttem erre is: 3 órán át mosni fel a csatornából feltörő szennyvizet munka után.

Ismét írtam a gondonknak. Azt mondta, mostmár tényleg jönnek, bemehetnek-e a lakásba a "tolvajkulccsal"? Persze, menjenek csak.

Aztán újra állt a víz... és újra és újra.

Közben kitakarítottam a lefolyót, de semmit sem segített. A probléma nem a lakásban volt, hanem valahol mélyebben és amikor a felettem lévő emeleteken mosogattak vagy zuhanyoztak, akkor a víz nem a csatornába ment, hanem a konyhámba.

Volt olyan azon a hétvégén, hogy kétszer kellett felmosni mindent, a padló felázott, a konyhapult alatti fiókban tönkrement az összes gyógyszer, úsztak a fiókokban az evőeszközök és az egész lakásban csatornaszag terjengett.

Kínomban már képeket is küldtem a gondnoknak és a cégnek is, akiktől bérelem a lakást, mert ez kezdett már nem annyira szórakoztató lenni. De még mindig nem történt semmi.

Végül egy vasránap megint írtem nekik, hogy a lakás lakhatatlan, elköltözöm. Semmi válasz.

Úgyhogy elköltöztem, újra Bettnában lakom, most Antival, de ő hamarosan költözik tovább én pedig maradok itt egy darabig.

Pár kép, "kedvcsinálónak", vacsora előtt:

Hagyatéki tárgyalás és a perek

Ez egy lassan négy éve húzódó történet, de most úgy néz ki, hogy hamarosan vége lesz... végre!

Nem tudom, hogy korábban mennyit írtam erről, most összefoglalom nagyjából a történteket.

Első fokon pert vesztettünk apámmal szemben. Ezzel nem is lett volna különösebb probléma (leszámítva a nyilvánvalót). Ezek után az ügyvédünk, önkényesen beadta a fellebbezést a megkérdezésünk nélkül, majd a fellebbezési határidőt követő napon jelezte nekem (és csak nekem, nővéreméknek nem, pedig mindkettőnket képviselt), hogy utólagos engedelmünkkel azt tette, amit, mondván, szerinte, kétséget kizáróan a javunkra dönt majd a másodfokú bíróság.

Másodfokon decemberre tűztek ki egy tárgyalást. Én aznap délután vagy másnap (már nem emlékszem) megkerestem az ügyvédünket, hogy számoljon már be a történtekről. Teljesen közönyösön azt választolta, hogy elfelejtett elmenni a tárgyalásra... no comment

Valamikor februárban megkaptuk a másodfokú ítéletet, azt is elveszítettük. Nyilván, az ügyvéd képviselete nélkül ez így mindentől függetlenül teljesen érthető is.

Nem sokkal később bepanaszoltam az ügyvédet a Budapesti Ügyvédi Kamaránál, hangsúlyozva a levél végén, hogy "tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló eset".

Azóta válaszoltak is a kamarától, a vizsgálatot megkezdték, az eredményről értesítenek. Ha megkapom a választ, mindenképpen közzéteszem.

A hagyatéki tárgyalás időpontját is kitűzték időközben, június 11-én lesz. Mindenképpen elmegyek rá, elvileg ott le is zárul majd minden és végre továbbléphetünk. Az ott történtekről és a ház sorsáról is beszámolok majd később.

Történnek azért dolgok, lassan ugyan, de minden halad szépen, a maga útján.

Újra egyedül a lakásban

Még februárban felhívott Feri, akinek a beküldött posztját nemrég olvashattátok a kiköltözéssel és új élet kezdésével kapcsolatos élményeiről (aki még nem olvasta volna, itt megtalálja a bejegyzést).

Mondta, hogy a cégnél, ahol most dolgozik, sok a munka és sofőrt keresnek, érdekel-e engem. Mondtam, hogy nem, mert biztos munkám van (30 évesen is lehetek még naív, úgy tűnik :) ), de megkérdezem Zsoltit, mert neki csak határozott idejű szerződése van és egy biztosabb munka, fastjobb-bal azért mégis ígéretesebb jövőképet festhet.

Még aznap, munkából hazafelé szóltam Zsoltinak, ő felhívta Ferit, megbeszéltek egy próbanapot a következő hétfőre. Találkozott a főnökkel, ott maradt egy hétre, aminek az lett a vége, hogy ma már Stockholmban dolgozik és lakik, megkapta a fastjobb-ot, nagyon szereti amit csinál.

Meg fogom kérni őt is, hogy írjon pár sort az élményeiről és tapasztalatairól, hadd színesedjen a blog :)

Egyébként nagyon tetszik a dologban az, hogy anno segítettem Ferinek, ő pedig most valaki másnak tudott segíteni. Ha később Zsolti is tudna, akkor már egész szép láncot sikerülne alkotnunk :)

Az már egy másik kérdés, hogy Zsolti elköltözésével újra egyedül nézek szembe a négy fallal, de igazából mostanra megszoktam már, nincsen ebben semmi különleges, bár hétvégente (már amikor nem utazom Magyarországra, ami tavasszal kb. minden második héten megtörtént ;) ) elég unalmas, viszont mindig van mit csinálni a lakásban.

"Minden egyre jobb, napról napra egyre jobb!"

- e heti játékunk: melyik filmből van az idézet? :)