2015. január 9., péntek

Egy baleset utóhatásai

A napokban lesz három éve, hogy egy csütörtöki napon sikerült életre szóló butaságot elkövetnem. Biztosan sokan emlékeztek még rá, amikor egy hirtelen jött ötlettől vezérelve belenyúltam a marógépbe (működés közben) és az összezúzta a bal kézfejemet.
Hogy miért? Mert végtelenül meggondolatlan voltam és azt hittem, érdemes megmenteni egy műanyag hűtővíz-csövet a biztos pusztulástól... végeredményben sikerrel jártam, a cső megmaradt és még egy kis emléket is kaptam a géptől.

A balesethez kapcsolódó korábbi bejegyzések itt olvashatóak. Vannak korábbi részek is, de azok csak tényközlésként funkcionáltak anno, nem érdekesek.

Amiért viszont most ismét szóba került a baleset, az az, hogy nagyjából egy hónapon belül lejár a 18 havi várakozási idő az utolsó munkába állásom óta. Ennyi időt kell várni ahhoz, hogy a kezem jelenlegi állapotát megközelítőleg véglegesnek tekintsék és a munkahelyem biztosítója kártérítést fizessen.
Ennek mértékét nem tudom megbecsülni, de még csak egy tág, tól-ig-ról sincs elképzelésem sem.

Két napja felvettem a kapcsolatot a biztosítóval, nagyon segítőkészek voltak, kérték, hogy küldjek képeket a kezemről, ha van kinézetbeli probléma (mondjuk úgy, hogy akad), illetve írjam le nekik, hogy milyen maradandó károsodások állnak fenn. Miután elküldtem nekik a levelet, teletűzdelve mindenféle anatómiai kifejezéssel, elgondolkodtam azon, hogy végül is miért ne írhatnám meg itt is a "végeredményt"? Elvégre Svédországban történt, kétségtelenül hatással van az életemre és nagyjából úgyis rólam szól a blog (ugye, az egó?) :)

A fényképeket nem tenném fel, mert biztosan vannak páran, akik nem szívesen látnák őket. Különben sem érdekes annyira, szerintem nem vészes, bár én együtt kell éljek vele, így nyilván elfogult vagyok. Láttam már rosszabbat is... igaz, csak horror filmben :)

Akkor lássuk a maradandó károsodásokat:
1) a legnyilvánvalóbb természetesen a kisujjam és a hozzá tartozó kézközépcsont amputációja. Ezt nehéz is lenne tagadni, ami nincs, az nincs, nagyon keresni sem érdemes, nem lesznek meg.

2) egy másik, viszonylag könnyen körülírható dolog, hogy a csuklóm csak kb. 45 fokban hajlik felfelé (már ha ez számít felfelének). Ennek eredménye, hogy nem tudok támaszkodni a tenyeremen, hiszen sosem fog merőlegesen állni (megj.: mostanában sokszor előkerül ez a kifejezés) az alkarom a talajjal (vagy bármivel, amin a tenyerem éppen van). Fekvőtámaszozásban nem segít, az tény, de azért nem katasztrófa.

3) a gyűrűsujjam DIP izülete (google segít, itt egy kép hozzá) nem működik. Mozogni mozog, nincs beállva, de az ín, aminek mozgatnia kell vagy nincs már meg (első műtét során mindenféle átépítésekbe kezdtek a sebészek) vagy megszorult az ínhüvelyben. Jelentéktelen dolog a mindennapokban.

4a) a mutatóujjam több sebből vérzik, ha csak képletesen is (de nem volt ez mindig így). Egyrészt a DIP izület (ezt így hívják magyarul? Nekem "DIP joint" néven mutatták be) alig mozog, 45 foktól kb. 60 fokig (az egyenesen kinyújtott ujjat veszem 0 foknak, lehet hibásan, akkor nyugodtan vessetek a mókusok elé).

4b) szintén mutatóujj, de ezt a felsorolás számozása is nagyjából sejteti... a PIP izület az egyenestől csak 45 fokig hajlítható. Cserébe, ha erőltetem, fáj is kicsit. Akkor ne erőltessem, igaz?

4c) Még mindig mutatóujj, MCP izület. Egyenestől talán 75-80 fokig hajlik. Ez pont arra jó, hogy kemény talajon ne tudjak az öklömön sem támaszkodni. Polyfoam-on megy, addig vergődtem, míg fekvőtámaszt már tudok ilyen módon csinálni (nem sokat, 10-eket, mert utána ez is fájni kezd).

5a) hüvelykujj... ez lesz a legtöbb pontot elérő versenyző a mezőnyben, szerintem. PIP és MCP izüleket betonkemények, semerre sem mozognak.

5b) CMC izület képes a mozgásra, de csak egy adott pályaíven. A mozgatását nem az alatta lévő izom végzi (ha jól tudom), hanem valahogyan egy ínnal oldották meg a dolgot. Az izom, aminek ott kellene lenni, gépolajban panírozott darált húsként távozott az örök vadászmezőkre.
Stoppolni sem fogok már bal kézzel, az is biztos.

Normál esetben a hüvelykujjal el lehetne érni az összes többi ujjat. A kisujjam ebből értelemszerűen kiesik, a gyűrűsujjat viszont már elérhetné... de nem. Középső- és mutatóujj elérhető, utóbbi csak kis erőltetés árán.

A szorításom sem az igazi, szerintem nem változott a felmérés óta (hüvelykujj-mutatóujj szorítás a jobb kezem 1/6-át tudja, a tenyerem szorítása pedig a jobb kezem harmadát. A kormányt tudom fogni, a többi nem érdekes.
Kalapácsot, bármilyen csövet és hasonlókat megtartani nem tudok.

Nagyjából ez a helyzet ebben a pillanatban. Egy hónap múlva jár le a 18 hónap, ma beküldtem a kért dolgokat a biztosítónak, úgyhogy bízom benne, hogy nem kell sokat várni az eredményre.

De, hogy egy jó hírt is mondhassak: ölelni még mindig képes vagyok, a többi pedig kit érdekel!?

9 megjegyzés:

  1. Szia! Amennyiben magyarnak nevezhető a latin rövidítések használata, akkor igen, így hívjuk őket. Ennél magyarabb neve csak körülírva van, amit egymás közt nem használunk, sem a leletekben, de elmagyarázni azért el tudnám ennél magyarosabban, ha kell. :) További jobbulást (amennyire lehet). Üdvözlettel: - egy régi, de hallgatag olvasód- Cicvarek

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Igen, körülírni lehetett volna jobban, de akkor túl hosszú lett volna és nem biztos, hogy mindent szakszerűen le tudtam volna írni. Mondjuk így sem lett feltétlenül szakszerű :)

      Köszönöm, de jobbulni már nem nagyon fogok, ez lesz a végleges állapot szerintem.

      Törlés
  2. Most ettől a bejegyzésedtől nem lettem túl vidám. Nem tudom, hogy tényleg ennyire lazán veszed vagy erősnek mutatod magad.. Én már vakargatnám magam a padlóról!

    Az ölelés az egy nagyon fontos dolog :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      A baleset után két váálasztási lehetőségem volt: elkezdek siránkozni és befordulok VAGY elfogadom, hogy ez történt és kihozom belőle,amit lehet. Nem volt annyira egyszerű, de a másodikat választottam. A korházban a szociális munkás, akit mellém adtak, is azt mondta, hogy várakozáson felül sikerült túllennem a dolgon.

      Nem mindig könnyű azért, ha valami miatt kínlódok, rendre előjön ez is.

      Rossz kedved ne legyen, ha nekem sincs. :)

      Igen, az ölelés a nagyon fontos, végtelenül egyszerű dolog, de mégsem képes rá mindenki.

      Törlés
    2. Az lemaradt, hogy engem sem a látványa borzaszt,hanem, hogy nem működik... Igen, a rossz kedv esetén, minden előtérbe kerül!

      Volt egyszer egy barátom, akinek a jobb kézfeje hiányzott, miután 3 évesen belenyúlt a szecskavágóba.... Ő is tudott ölelni :))))))))) Viszont ő a mai napig szinte mindig, zsebre dugja a kezét...

      Törlés
    3. Nekem mondták, hogy próbáljak meg figyelni arra, hogy ne takargassam és ne dugdossam, mert azzal úgyis csak ráirányítom a figyelmet.
      Megfogdtam a tanácsot és nyíltan vállalom, hogy ez történt. Persze nem volt könnyű, de kezdetben sokat segített, hogy óriási gipsszel és állványszerkezettel mászkáltam, még a pulóvereim ujját is szét kellett vágni, hogy fel tudjak öltözni :)

      Törlés
  3. Ne felj, nem olyan szornyu latvany a kezed, nincs mar rajta semmi ijeszto. Azt sajnalom, hogy nem tudod rendesen hasznalni, de mivel azt irtad, hogy olelni azert tudsz, es az a legfontosabb, igy nagy baj nincs.

    Regen lattalak mar a HA-n, remelem jol telnek a napjaid. Mindjart elolvasom a tobbi bejegyzesedet is.

    Muscari voltam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Szerintem te csak kötéssel együtt láttad. Azért társaságban próbálom diszkréten kezelni a dolgot.

      Nagyszerűen telnek a napjaim, köszönöm :)

      Szép napot!

      Törlés
  4. fekvőtámaszt két súlyzóra támaszkodva is jól lehet nyomni.
    vagy, ha többet akarsz rá költeni, vegyél ilyesféle eszközt:
    https://www.aldi-sued.de/fileadmin/fm-dam/products/ps_abbildungen/2015/Aktionstage/KW0615/kw0615_mo_09_dc.jpg

    hajrá! :)

    VálaszTörlés