Egy kis sport

Nagyon régen nem mozogtam már. :(

Mondhatnám, hogy nem volt rá idő, de... igazából energiám (kedvem) nem volt hozzá. Néha néha tornáztam kicsit, felülések, fekvőtámasz, ilyesmik, de most újból elkezdtem konditerembe járni.

Ezúttal a céges termet használom, mert itt van helyben, ami nem hátrány, különösen, hogy megint 2 percre lakom a munkahelyemtől.

Sajnos a hosszú kihagyás miatt nagyjából előről kellett kezdenem, átmozgatással, hogy ne erőltessem túl magam. Pár hét és lehet rendesen csinálni. Mikor végzek, beülök kicsit a szaunába, ott nyújtok, nagyon jólesik, főleg, mert reggelente 4 fok van már csak.

A másik, számomra jó hír, hogy még mindig 74kg körül vagyok, több, mint egy évvel a diéta befejezése után is. Ezt mindenképpen sikernek könyvelem el, még úgy is, hogy közben azért volt egy kis jojózás is (pár kg, nem sok).

Meglátjuk, hogy meddig tart a lelkesedés :)

Költözés - újra Bettnában

Mostanában nagyon elmaradoztak a posztok, de azért történt ez-az, úgyhogy újra billentyűzetet ragadok.

A blog Facebook oldalán közzétettem néhány fényképet, most írok bővebben is a "beázásról" és az azt követő költözésről.

Még augusztus elején történt, hogy egy nap, mikor hazamentem, úszott az egész konyha. De nem esővízben, hanem szennyvízben.

Feltakarítottam, írtam a gondnoknak, hogy van egy kis probléma, jó lenne, ha megnézné valaki. Azt ígérte, hogy jönni fognak a szerelők, de nem jöttek.

Másnap csak a mosogatóban állt a víz.

Harmadnap megint az egész konyhában...

Nem tudtam eddig mi hiányzik az életemből, de most végre rájöttem erre is: 3 órán át mosni fel a csatornából feltörő szennyvizet munka után.

Ismét írtam a gondonknak. Azt mondta, mostmár tényleg jönnek, bemehetnek-e a lakásba a "tolvajkulccsal"? Persze, menjenek csak.

Aztán újra állt a víz... és újra és újra.

Közben kitakarítottam a lefolyót, de semmit sem segített. A probléma nem a lakásban volt, hanem valahol mélyebben és amikor a felettem lévő emeleteken mosogattak vagy zuhanyoztak, akkor a víz nem a csatornába ment, hanem a konyhámba.

Volt olyan azon a hétvégén, hogy kétszer kellett felmosni mindent, a padló felázott, a konyhapult alatti fiókban tönkrement az összes gyógyszer, úsztak a fiókokban az evőeszközök és az egész lakásban csatornaszag terjengett.

Kínomban már képeket is küldtem a gondnoknak és a cégnek is, akiktől bérelem a lakást, mert ez kezdett már nem annyira szórakoztató lenni. De még mindig nem történt semmi.

Végül egy vasránap megint írtem nekik, hogy a lakás lakhatatlan, elköltözöm. Semmi válasz.

Úgyhogy elköltöztem, újra Bettnában lakom, most Antival, de ő hamarosan költözik tovább én pedig maradok itt egy darabig.

Pár kép, "kedvcsinálónak", vacsora előtt:

Hagyatéki tárgyalás és a perek

Ez egy lassan négy éve húzódó történet, de most úgy néz ki, hogy hamarosan vége lesz... végre!

Nem tudom, hogy korábban mennyit írtam erről, most összefoglalom nagyjából a történteket.

Első fokon pert vesztettünk apámmal szemben. Ezzel nem is lett volna különösebb probléma (leszámítva a nyilvánvalót). Ezek után az ügyvédünk, önkényesen beadta a fellebbezést a megkérdezésünk nélkül, majd a fellebbezési határidőt követő napon jelezte nekem (és csak nekem, nővéreméknek nem, pedig mindkettőnket képviselt), hogy utólagos engedelmünkkel azt tette, amit, mondván, szerinte, kétséget kizáróan a javunkra dönt majd a másodfokú bíróság.

Másodfokon decemberre tűztek ki egy tárgyalást. Én aznap délután vagy másnap (már nem emlékszem) megkerestem az ügyvédünket, hogy számoljon már be a történtekről. Teljesen közönyösön azt választolta, hogy elfelejtett elmenni a tárgyalásra... no comment

Valamikor februárban megkaptuk a másodfokú ítéletet, azt is elveszítettük. Nyilván, az ügyvéd képviselete nélkül ez így mindentől függetlenül teljesen érthető is.

Nem sokkal később bepanaszoltam az ügyvédet a Budapesti Ügyvédi Kamaránál, hangsúlyozva a levél végén, hogy "tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló eset".

Azóta válaszoltak is a kamarától, a vizsgálatot megkezdték, az eredményről értesítenek. Ha megkapom a választ, mindenképpen közzéteszem.

A hagyatéki tárgyalás időpontját is kitűzték időközben, június 11-én lesz. Mindenképpen elmegyek rá, elvileg ott le is zárul majd minden és végre továbbléphetünk. Az ott történtekről és a ház sorsáról is beszámolok majd később.

Történnek azért dolgok, lassan ugyan, de minden halad szépen, a maga útján.

Újra egyedül a lakásban

Még februárban felhívott Feri, akinek a beküldött posztját nemrég olvashattátok a kiköltözéssel és új élet kezdésével kapcsolatos élményeiről (aki még nem olvasta volna, itt megtalálja a bejegyzést).

Mondta, hogy a cégnél, ahol most dolgozik, sok a munka és sofőrt keresnek, érdekel-e engem. Mondtam, hogy nem, mert biztos munkám van (30 évesen is lehetek még naív, úgy tűnik :) ), de megkérdezem Zsoltit, mert neki csak határozott idejű szerződése van és egy biztosabb munka, fastjobb-bal azért mégis ígéretesebb jövőképet festhet.

Még aznap, munkából hazafelé szóltam Zsoltinak, ő felhívta Ferit, megbeszéltek egy próbanapot a következő hétfőre. Találkozott a főnökkel, ott maradt egy hétre, aminek az lett a vége, hogy ma már Stockholmban dolgozik és lakik, megkapta a fastjobb-ot, nagyon szereti amit csinál.

Meg fogom kérni őt is, hogy írjon pár sort az élményeiről és tapasztalatairól, hadd színesedjen a blog :)

Egyébként nagyon tetszik a dologban az, hogy anno segítettem Ferinek, ő pedig most valaki másnak tudott segíteni. Ha később Zsolti is tudna, akkor már egész szép láncot sikerülne alkotnunk :)

Az már egy másik kérdés, hogy Zsolti elköltözésével újra egyedül nézek szembe a négy fallal, de igazából mostanra megszoktam már, nincsen ebben semmi különleges, bár hétvégente (már amikor nem utazom Magyarországra, ami tavasszal kb. minden második héten megtörtént ;) ) elég unalmas, viszont mindig van mit csinálni a lakásban.

"Minden egyre jobb, napról napra egyre jobb!"

- e heti játékunk: melyik filmből van az idézet? :)

Elbocsátások

Jó régen nem született már bejegyzés... egyrészt nem történt túl sok minden, a semmiről pedig nehéz lenne mit írni, de most megpróbálok összeszedni pár dolgot. Az első ilyen a munkával lesz kapcsolatos.

Talán még emlékeztek arra, hogy februárban elég sokat túlórázhattam, rengeteg volt a munka. Egy akkori értekezleten azt mondta az ügyvezető, hogy erre a félévre 2 millió korona nyereséget terveznek, sok a megrendelés, mindenki boldog. Dolgoztunk is sokan hétvégente, mert sosem árt egy kis plusz pénz.

Közben Zsoltinak is meg akarták hosszabbítani a szerződését 3 hónappal, amiből később semmi sem lett, de erről majd egy másik bejegyzésben írok hosszabban...

A lényeg, hogy a tél végi - tavasz eleji hurráoptimizmus odáig jutott, hogy múlt hét kedden bejelentették, a kevés munka miatt elküldenek 4 embert a gépműhelyből... mindenki megdöbbent, bár kézzel foghatóan kevesebb volt a munka áprilisban és egy nagyobb megrendelést is vissza kellett adnia a cégnek, mert nem sikerült tartani az időt a darabokkal. Ez is egy érdekes történet, mert rengeteg szerszámot, tartót vettek hozzá, nagyon sok gépidő állt benne és nem igazán hiszem el, hogy az üzletkötők vagy a tervezés/szervezés nem látta korábban, hogy ebből gond lesz. 

A lényeg, hogy kedden mindenki elkezdett sakkozni, hogy akkor ki lesz az a négy, akinek mennie kell. Csütörtökre ígérték az egyeztetést a szakszervezettel, meg is született a döntés. Végül két embert küldtek el. Volt két srác, akik úgy egy hónapja már felmondtak (mindketten nagyon messziről jártak be), nem tudom, hogy ezt beleszámolták-e a 4 főbe és így lett 2+2 vagy a szakszervezet érte el, hogy csak kettőnek kelljen új munkát keresnie.

Én egyelőre még maradtam, meglátjuk, hogy lesz-e fellendülés vagy további fejek is hullanak majd...

A két srác 2-3 hónap felmondási időt kapott, ez alatt már nem kell dolgozniuk, de a fizetésüket megkapják. Egyikük mondta, hogy lenne egy lehetősége, de kellene hozzá targoncás jogosítvány. Erre a tulaj azt mondta, hogy megbeszéli az ügyvezetővel, hogy kifizessék neki a tanfolyamot. Szerintem nagyon korrekt, meglátjuk, hogy valóban így lesz-e.