Az új, magyar személyi igazolványról

Január első munkanapján, kihasználva, hogy éppen Magyarországon voltam, éltem a lehetőséggel és csináltattam új típusú személyit. Sosem lehet tudni, hogy mire lesz még jó és mivel azt olvastam, hogy ezt már kérheti külföldön élő magyar állampolgár is, magyarországi lakcím nélkül is, gondoltam, miért is ne?

Az igénylés gyorsan és zökkenőmentesen ment, az ügyintézőtől megkérdeztem, hogy lehet-e majd használni az EU-n belüli utazásra, azt mondta, hogy persze. Erről akkortájt rémhírek terjedtek a neten.

Eddig nem is lenne különösebben érdekes a történet, pár nap alatt elkészült az új plasztikkártyám (ezeket valamiért betegesen szeretem gyűjtögetni, hát ha még utazni is lehet velük, persze, hogy akartam :) ). Az átvételkor viszont, egy másik ügyintézővel beszéltem, aki határozottan állította, hogy csak akkor jogosít utazásra a személyi, ha van Magyarországon bejelentett lakcímem. Nem akartam értetlenkedni és feltartani a sort, tudomásul vettem, mivel ingyen adták, nem szomorkodtam, tök alsónak jó lesz a gyűjteménybe így is.

Miután jobban szemügyre vettem a kártyát, a hátoldalán nem szerepel a "Külföldre utazásra nem jogosít" kitétel. A neten gyorsan utána olvastam megint, találtam is néhány esetet, amikor valóban nem érvényes (bírósági határozat, migráns személyi...), de a magyarországi lakcímmel összefüggésben semmit sem találtam. Kezdtem kissé összezavarodni.

Biztos, ami biztos alapon írtam a KEKKH-nak, ha valakik, akkor ők biztosan pontos választ tudnak adni erre a dologra. Csodák csodájára talán 2 órát sem kellett várnom a válaszra, amit be is másolok ide:

"Tisztelt Ügyfelünk!

Köszönjük, hogy a Kormányzati Ügyfélvonalhoz fordult!

Kérdésére az alábbi információkkal tudunk szolgálni:

Amennyiben személyi igazolványára nem került rávezetésre, hogy "külföldre utazásra nem jogosít" abban a helyzetben az okmány alkalmas lehet határátlépésre a megadott tájékoztatás szerint:

http://www.kekkh.gov.hu/Eszemelyi/kartya_funkcioi/e_uti_okmany_funkcio

Amennyiben további kérdése van vagy információra lenne szüksége, forduljon továbbra is bizalommal hozzánk!"

Így már 2:1 arányban megerősítették, hogy használható utazásra az új személyi akkor is, ha nincs magyarországi lakcíme az embernek. De a puding próbája az evés, visszafelé jövet az útlevelem helyett a személyit adtam oda a határőrnek a reptéren. Rögtön meg is csodálták, hogy ez már az új személyi, úgy örültek neki, mintha még nem találkoztak volna ilyennel, amit nem tartok valószínűnek. Náluk csak én örültem jobban, hogy átment a próbán az új kártya és már biztos, hogy lehet vele utazni a külföldön élőknek is.

Lehet, hogy ezzel senkinek, semmi újat nem tudtam mondani és csak én jártam úgy, hogy egymásnak ellentmondó információkat kaptam. 

Baleset - az utolsó fejezet

Jó régen nem jelentkeztem már és lemaradtam a karácsonyi, valamint az újévi jókívánságokról is sajnos.

Utólagosan szeretnék mindenkinek egy szebb, jobb, boldogabb, elégedettebb újévet kívánni.

Nem mai történet, de végre letudtam az utolsó látogatást is a kórházban. Még november közepén :) Azzal az orvossal találkoztam, aki többször is műtött korábban (és aki azóta megjárta Dubai-t, az utolsó műtétekkor szó volt róla, hogy kimegy 1-2 évre, úgy tűnik, hogy valóban ki is ment és a nővérek előzetes várakozásai ellenére vissza is jött).

Összesen talán egy vagy másfél órát lehettem nála, már nem emlékszem, de végig kedves és segítőkész volt.

Azzal kezdte, hogy elolvasta a műtéti jegyzőkönyveket, ami rögtön vagy fél órát vett igénybe (9 vagy 10 műtét, ha jól emlékszem).

A vizsgálat abból állt, hogy először el kellett mondanom, hogy hogyan érzem magam, milyen hatása van a sérülésnek a mindennapi életemre, okoz-e bármi nehézséget, ha igen, mi az? Egy A4-es nyomtatvány kb. egyharmadába kellett belesűríteni, ami megmosolyogtató volt mindkettőnk számára. Egyébként nem volt könnyű feladat, mert ennyi idő után alkalmazkodtam az új korlátaimhoz, megtanultam újra dolgokat, ezért hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak, de korrekt volt, adott tippeket, tett fel kérdéseket és így már azért ment. Nem tudom, hogy mekkora jelentősége lehetett ennek a résznek, mert elég szubjektív és különben is azt mondhattam volna, amit csak akarok. Ettől függetlenül nem színeztem ki a dolgokat.

Ezután egy "tesztlapot" töltöttünk ki, különböző tevékenységekről kellett elmondanom, hogy "nem okoz problémát", "részben problémát okoz", "lehetetlen megoldanom". Ez is olyan dolog, amire nehéz megfelelő választ adni. Pl. az étkezés okoz-e problémát? Nem haltam még éhen, úgyhogy nyilván nem. De ha azzal is számolok, hogy sok minden elkészítése a normálistól több időbe vagy koncentrációba kerül, esetleg azzal, hogy a villával (bal kézzel) még mindig tudok ügyetlenkedni, a villa nyelének formájától függően pl. van, hogy elejtem, nem tudok vele rendesen enni stb... szóval jóval összetettebb a dolog annál, mint egyszerűen rávágni, hogy "persze, tudok enni, semmi gond". Ugyanez igaz a leghétköznapibb dolgokra, a munkára, sportra, minden másra is.

Volt néhány kérdés, ami igazából a vizsgáló orvosnak szólt, azt sem értettem, hogy mi történik. Pl. végigsimította mindkét alkaromat, aztán bejelölte az egészséges kezemnél, hogy "van", a sérültnél, hogy "hiányzik. De hogy mi, honnan, miért és ez jelent-e bármit is (biztosan, különben nem lenne kérdés)... elképzelésem sincs.

Végül jöttek a kézzelfogható vizsgálatok (stílusosan). Fel kellett (volna) vennem egy gemkapcsot az asztalról. Nem sikerült. Tényleg próbáltam, nekifutottam jó párszor, végig ingerelt, hogy a jobb kezemmel csináljam, ahogyan azt a való életben is tenném, de nem ment. Egyszer majdnem, de akkor az ujjak sutasága miatt azonnal el is ejtettem. Aranyos volt az orvos, közben végig drukkolt "gyerünk, gyerünk, menni fog, menni fog... :) "

Jöttek mindenféle erőmérő tesztek, itt sok csoda nem történt, ugyanaz az eredmény nagyjából, mint a két évvel ezelőtti teszten. Sokkal gyengébb a bal tenyerem és az ujjaim. Már biztosan írtam korábban, hogy az az izom, ami a hüvelyujj tövénél lenne, az nekem nincsen, az ujjamat egy ín mozgatja az izom helyett (vagy valami hasonló módon oldották meg). Nem csoda, hogy nincs benne erő.

Megmérte és összehasonlított a jobb kezemmel, hogy mennyire hajlanak az ujjaim, itt sem történt lényegi változás a korábbiakhoz képest.

Volt egy olyan vizsgálat is, ahogy 1 vagy 2 ponton "szurkálta" a kezemet és meg kellett mondanom, hogy hány pontot érzek. Ez a jobb kezemen nyilvánvalóan tökéletesen ment, a bal kezemnél az esetek felében "találtam csak el". Volt párszor olyan, hogy a nyomást éreztem, de azt nem tudtam megmondani, hogy 1 vagy 2 ponton.

Miután végeztünk, az egész jegyzőkönyvet felmondta diktafonra, nem tudom, hogy miért. Elmondta, hogy az anyagomat elküldi a biztosítónak, akik továbbküldik majd egy másik orvosnak és majd ő fogja eldönteni, hogy mennyire vagyok rokkant és majd ez alapján kapok kártérítést. Az én orvosom nem tudta (vagy nem akarta) megmondani, hogy szerinte hány %-ot kapok majd, de annyit azért mondott, hogy ez egy nagyon súlyos sérülés volt, csoda, hogy ennyire meg tudták menteni a kezemet és, hogy ennyire használható lett.

Igazság szerint majdnem mindent meg tudok csinálni  (boxoló már nem leszek, sem tengerészgyalogos, de ez a veszély eddig sem fenyegetett), csak kicsit máshogy, lassabban, körülményesebben.

A biztosító weboldalán láttam, hogy december 17-én megkapták az iratokat, úgyhogy most várok, hogy meghozzák a döntést.

Kártérítés, baleset, rokkantság

Lassan elérkezik a pillanat, hogy a 3,5 éve történteket végre végleg lezárhatom.

Még év elején írt a biztosító, hogy küldjek nekik képeket a kezemről, valamint egy rövid leírást arról, hogy milyen maradandó károsodásokra sikerült szert tennem. Fényképeztem, írtam, majd jelezték, hogy találkoznom kell a kezelőorvosommal, aki megcsinálja az állapotfelmérést, megállapít egy rokkantsági* %-ot és majd az alapján (valamint a képek alapján) megkapom a kártérítést.

Annyit sikerült megtudnom a korháztól, hogy 100 fős a várólista és valamikor idén télen kerülök sorra. A napokban kaptam egy levelet, amiben behívtak röntgenre. Nem egészen tudom, hogy miért, mert az talán a legkevésbé márvadó ebben a tekintetben, lehet csak a rutin része. Október 6-án kell bemennem, szóltam a főnökömnek, mondta, hogy aznapra kapom a fizetésemet, mert az jár. Meglepő volt, mert a korábbi műtéteimre betegszabit vettem ki. Ez lehet csak egy kis kommunikációs probléma, nem nagy dolog.

Úgyhogy megint egy lépéssel közelebb a vége.

Az összegre, a majdan megállapításra kerülő %-ra még csak tippelni sem tudok.

Azt sem tudom, hogy ha mondjuk megállapítja az orvos, hogy akkor ez most 5%-os egészségkárosodás (hasamra ütöttem), az a gyakorlatban mit jelent.

Ha őszinte akarok lenni, azon kívül, hogy nem annyira szép a kezem, nem leszek zongoraművész, sem világhírű boxoló, nem akadályoz igazán semmiben a sérülés. Van persze, ami nehezebb kicsit, van, ami kényelmetlen, de nagyon kevés kivételtől eltekintve csak azt nem tudom megoldani, amit nem is akarok. Innen nézve tulajdonképpen miért is kellene mozgássérültnek lennem?

*)

A félreértések elkerülése végett, igazából nem tudom, hogy esetemben mi a megfelelő meghatázorás. Fogyatékos? Rokkant? Mozgássérült?

Minden ezzel kapcsolatos szövegben medicinsk invaliditet szerepel, ami a szótár szerint orvosi fogyatékosság.

Mindegy is, csak nem akarok nem megfelelő szót használni.

Egy kis sport

Nagyon régen nem mozogtam már. :(

Mondhatnám, hogy nem volt rá idő, de... igazából energiám (kedvem) nem volt hozzá. Néha néha tornáztam kicsit, felülések, fekvőtámasz, ilyesmik, de most újból elkezdtem konditerembe járni.

Ezúttal a céges termet használom, mert itt van helyben, ami nem hátrány, különösen, hogy megint 2 percre lakom a munkahelyemtől.

Sajnos a hosszú kihagyás miatt nagyjából előről kellett kezdenem, átmozgatással, hogy ne erőltessem túl magam. Pár hét és lehet rendesen csinálni. Mikor végzek, beülök kicsit a szaunába, ott nyújtok, nagyon jólesik, főleg, mert reggelente 4 fok van már csak.

A másik, számomra jó hír, hogy még mindig 74kg körül vagyok, több, mint egy évvel a diéta befejezése után is. Ezt mindenképpen sikernek könyvelem el, még úgy is, hogy közben azért volt egy kis jojózás is (pár kg, nem sok).

Meglátjuk, hogy meddig tart a lelkesedés :)

Költözés - újra Bettnában

Mostanában nagyon elmaradoztak a posztok, de azért történt ez-az, úgyhogy újra billentyűzetet ragadok.

A blog Facebook oldalán közzétettem néhány fényképet, most írok bővebben is a "beázásról" és az azt követő költözésről.

Még augusztus elején történt, hogy egy nap, mikor hazamentem, úszott az egész konyha. De nem esővízben, hanem szennyvízben.

Feltakarítottam, írtam a gondnoknak, hogy van egy kis probléma, jó lenne, ha megnézné valaki. Azt ígérte, hogy jönni fognak a szerelők, de nem jöttek.

Másnap csak a mosogatóban állt a víz.

Harmadnap megint az egész konyhában...

Nem tudtam eddig mi hiányzik az életemből, de most végre rájöttem erre is: 3 órán át mosni fel a csatornából feltörő szennyvizet munka után.

Ismét írtam a gondonknak. Azt mondta, mostmár tényleg jönnek, bemehetnek-e a lakásba a "tolvajkulccsal"? Persze, menjenek csak.

Aztán újra állt a víz... és újra és újra.

Közben kitakarítottam a lefolyót, de semmit sem segített. A probléma nem a lakásban volt, hanem valahol mélyebben és amikor a felettem lévő emeleteken mosogattak vagy zuhanyoztak, akkor a víz nem a csatornába ment, hanem a konyhámba.

Volt olyan azon a hétvégén, hogy kétszer kellett felmosni mindent, a padló felázott, a konyhapult alatti fiókban tönkrement az összes gyógyszer, úsztak a fiókokban az evőeszközök és az egész lakásban csatornaszag terjengett.

Kínomban már képeket is küldtem a gondnoknak és a cégnek is, akiktől bérelem a lakást, mert ez kezdett már nem annyira szórakoztató lenni. De még mindig nem történt semmi.

Végül egy vasránap megint írtem nekik, hogy a lakás lakhatatlan, elköltözöm. Semmi válasz.

Úgyhogy elköltöztem, újra Bettnában lakom, most Antival, de ő hamarosan költözik tovább én pedig maradok itt egy darabig.

Pár kép, "kedvcsinálónak", vacsora előtt: